fuck you and your friends that i'll never see again, everybody but your dog, you can all fuck off
Méghogy a bátrak háza! Meg az igazságosoké! Inkább a beképzelt pöccshuszároké, akik azt hiszik, hogy csak mert Vis nem hallja, mikor éppen pletykálnak róla, attól még kemény gyerekek, hogy a hátuk mögött be mernek szólni neki. Igen?! Tényleg így játszunk? Az volt a legnagyobb peche a háztársamnak, hogy pont meghallottam a bátyám nevét, utána pedig rendes kislány módjára hallgatózni kezdtem. Mert nyilván tudni akarom mit mondanak arról a bizonyos orosz srácról, aki mindenkit elver. Ha Valerian mondja rendben van, mert ő még azt is tiszteletteljesen képes kifejteni, hogy a testvérem egy túl rossz, túl neveletlen és kezelhetetlen. Ami miatt már elbeszélgettem vele, de úgy fest csak Ty prof tud rá hatni, vagy valami ilyesmi. Hozzáteszem kurva életbe ezért Vissel. De azt azért mégsem hagyhatom, hogy pár félős kiscica itt összemérjék a farkukat azzal, hogy ki tudja jobban szidni őt. Ha hallotta volna azt, amit én, akkor biztosra mondom, már régen a föld alatt lennének. Mert az én testvérem rohadt erős ám! Fél kézzel elverné a két fogpiszkálóból összetákolt gyereket. Az egyetlen mázlijuk, hogy nem ő volt itt, hanem én. De mi mást tehettem volna, ha nem azt, hogy nekik esek?! Így is örüljenek, hogy egyből a földre küldtem őket, csak figyelmeztető lövéseket kaptak tőlem. Rendes harcot akartam velük vívni, hadd tudják csak meg, hogy a fiatalabb testvér is már éppen elég veszélyes nekik, nemhogy Vis! Az egyikkőjüket sikerült is a földre küldenem, mire ráugrottam, s a pálcám helyett az öklömmel kezdtem el verni az arcát. Sajnos lány vagyok, ezen nem tudok változtatni, így igenis hasogatott a saját öklöm is már, de addig nem akartam elengedni, míg legalább az orrát be nem töröm. Senki nem beszélhetett a testvéremről úgy, ahogyan ők tették. S sosem szabadott megtudnia, hogy miket beszélnek róla a háta mögött. Nem, mert ő durvább lett volna. Hálásak lehetnek nekem, amiért velem szembe kerültek és nem vele. Már régen meghaltak volna. Így viszont csak éppen egy pár horzsolást kap az egyik az arcára, míg a másikra szörnyűbbnél szörnyűbb illúziókat küldtem, hadd szórakoztassák csak el a horror bohócok őt. Garatntáltan haláli lesz, hacsak nem állítom le magamat időben.
from: sofi
angel with a shotgun
Lakhely :
Roxfort / Versailles, FR
Elõtörténet :
He’s not acid nor alkaline, caught between black and white
Not quite either day or night, he’s perfectly misaligned
don't you let em take control, don't you let em break your soul, it's not the devil at your door - it's just your shadow on your floor
n
em szokásod beleszólni mások dolgába, pláne nem ostoba iskolai verekedésekbe, mikhez semmi közöd sincsen. Soha nem is süllyednél ilyen csetepaték kirobbantásának szintjére, részt sem vennél benne, s még csak nem is néznéd végig, mert téged hidegen hagynak az efféle konfliktus-megoldási módszerek - teszed hozzá, ezek nem megoldások, csupán dühlevezetési kísérletek. Mert a probléma ott marad azok után is, hogy mindenkit kék-zöld foltokkal tolnak be a gyengélkedőre. S most is, a távoli zajokat már jól felismerve vonulsz végig a folyosón, s számítasz a kaotikus látványra ahogy egyre közelebb érsz a hangok forrásához; s befordulva jobb irányba, szemtől szembe találod magad néhány egyenruhás kisdiákkal. Mindhárman a Griffendél ház jellegzetes vörös-arany színeit viselik, az egyikük arcát dörzsölgetve próbál felocsúdni, hogy aztán öklét lendítse, a másik pedig fejét fogja s úgy visítozik, tekintetét kapkodja, míg a kettő között egy szőke leányzó, kit felismersz, mert hármuk közül ő az egyetlen, ki elég mély benyomást keltett benned ahhoz, hogy ne tudd elfelejteni még a nevét sem. Sofiya Fedora Smirnova. A méltán hírhedt Vissarion Smirnov társaságában érkezett a Roxfortba, s mindkettejüket onnan ismered, hogy folyton csak rossz híreket kapsz róluk. Bajkeverők, bár a testvérpár idősebbikje nagyobb galibákat szokott okozni, mint húga. Felsóhajtasz, s elsétálnál mellettük unott képpel, ám feltűnik, hogy a kislány erőteljesen koncentrál, s talán nem is veszi észre, hogy a másik felé lendít. S mivel ez nem fair - még úgy sem, hogy fogalmad sincs, ki kezdte a balhét vagy ki itt a hibás -, csak-csak fontolgatod, hogy közbelépj. Mire észbe kapsz, már a magánál lévő fiú és a szőke leányzó közé lépsz, s csuklóját ragadva állítod meg előbbit, mielőtt utóbbit meg tudná ütni. – Bizonyára megvan az okod rá, hogy meg akarj ütni egy fiatal lányt… És bizonyára hajlandó vagy eltekinteni attól, hogy hölgyeket nem illik bántalmazásnak kitenni. De akkor bizonyára azt is tudod, hogy egy nálad nagyobb valaki hajlandó lesz kétszer akkorát visszaütni, hogy megvédje azt a bizonyos hölgyet. – A tényeket nyugodtan s ridegen közlöd, félretéve még a mögötted rikácsoló szerencsétlen háztársadat is, kit egyelőre nem tudsz védőszárnyaid alá venni. – D-De… Ő kezdte! Esküszöm! – mondja ő, de te csak folytatod unott arckifejezésed gyakorlását maszkod mögött. A fiú panasza süket fülekre talált. – Nem érdekel, ki kezdte. Ha azt mondom elég, elég. Ne akard, hogy beszálljak. – S elég végignéznie rajtad, elég, ha eszébe jut a kviddics pályán nyújtott teljesítményed. Képes volnál őt egy pillanat alatt földre küldeni, akár pálcával, akár puszta kézzel. S talán épp most realizálódik benne saját helyzete, így kirántja karját a szorításodból s futásnak ered. Így most újabb sóhajt hallatva fordulsz a másik kettő felé. – Kölykök… – morgod, s szemeidet forgatod, majd lehajolva átöleled Sofiya derekát s így kapod őt a válladra, hogy aztán egyszerűen elsétálj vele.
