Adott egy baráti társaság, amelynek tagjai nagyon hasonlóak, mégis zavarbaejtően különböznek. Pollux egyfajta súlypont és ellenpólus is, intellektusával és lexikális tudásával kiemelkedik közülük, viszont empátiája és karizmája átlóban tartja, sosem mozdul közülük, és meg sem próbálják kimozdítani. Viszonyítási alap, mégis távoli, megfoghatatlan időnként, gyakran nevezik kiállhatatlannak vagy elviselhetetlennek a tudálékosságra és cinizmusba ágyazott kegyetlenségre való hajlama miatt, mégis ragaszkodnak hozzá. Mindannyian gazdag családok gondtalan gyerekei, de szedett-vedett társaságként tartják nyilván őket a roxforti szociális kislexikonban, mert csodálatosan eltérőek, mégis nagyon, nagyon egyformák. Ízlésükben kerülik a középszerűéget, márkatengelyen mozognak, ezzel párhuzamosan bizonyos fokú jellegteleség és fantáziátlanság lengi körbe őket, mint általában az elitista tinédzsereket. Öntörvényűek és korlátoltak. Pollux a súlyát érti egy görög nyaralásnak, kulturális zarándoklatként éli meg, a többiek ennél felszínesebben, ugyanakkor rétegízlésüknek megfelelően. Szeretik a minőségi dolgokat, cserébe viszolyognak a népszerűségtől. Kívülről irigylésre méltóak, sokan próbának közel kerülni hozzájuk, mert mindig jól jön egy egzotikus utazás vagy síparadicsomban ejtőzés, és egyáltalán szeretnék tudni, milyenek, miről beszélgetnek, mit csinálnak a szabadidejükben. Bizonyos értelemben misztikusak, ingerlőek és figyelemfelkeltőek, van bennük valami füstös, titokzatos, valami, ami vonzza az embereket, pedig odabent rendezetlenek a viszonyaik, sérelmek és konfliktusok gyűltek fel. Csodálatosan diszfunkcionálisak, és mégis...