some shiny stuff that makes me vomit and question why it exists and most importantly, how can somebody like it so freakin much
A háztársamat bámulom, s nem, egyáltalán nem érzem úgy, hogy baj lenne, vagy esetleg el kéne gondolkodnom azon, hogy ezt nem illik. Szerintem még élvezi is, hogy mindenki, aki elhalad mellett őt figyeli, máskülönben nem hordanak olyan ruhákat és nem lenne olyan hangos – jó, mentségére legyen mondva most éppen csendben van. De ami a legjobban bosszant az a mérhetetlen mennyiségű csillám, ami az arcán van. Egy röpke pillanatra elgondolkozom azon a lehetőségen, hogy esetleg megint glitter bombát robbantott, vagy próbálgatott és végül képen találta. Viszont túl tökéletes volt felhelyezve, hogy ez véletlen legyen. Szóval ugyanaz a kérdés: Miért?! Elvileg a férfi nemhez tartozik, és lehet, hogy meleg mint a kenyérpirító, de attól még nem kötelező úgy öltözködnie meg kinéznie, mint egy csajnak. Rosien nem látok ennyi sminket egy nap, bár talán ő még túl fiatal is hozzá, vagy annyira profi, hogy nem tűnik fel. -A kviddics meccsre remélem zöld színű csillámot raksz fel. – szólok neki egy idő után, mikor már nem bírom, hogy csak néma csendben bámuljam Blaiset, aki valamilyen furcsa indoknál fogva idén úgy döntött, hogy sportolni kezd és a kviddics csapatba is bekerült. Jó… Nem szidom már mindjárt az elején, mert amúgy minden joga megvan játszani és ha jól is csinálja pláne nem érdekel, felőlem szoknyát is húzhat, vagy bikinit, a lényeg a teljesítmény. De a hülye csillogó vacak! Nagyon zavar, mert az utolsó emlékem, hogy rám borított egy zacskót, utána pedig hetekig nem bírtam szabadulni tőle. Minden ruhámon ott volt, az ágyamban és esküszöm, hogy tüsszögés közben is glitter jött ki az orromból. -Mondjuk… Inkább a sminked terelje el a figyelmed, mint valami, vagy VALAKI más. – forgatom meg szemeimet. Pontosan tudja, hogy a palijára gondolok, aki nem elég, hogy egy másik ház őrzője, de pont a Griffendélé, akiket köztudottan ki nem állhatunk. Eleve nem is értem hogyan jöhetett össze valakivel abból a házból! Mondjuk Rainberry… Már önmagában egy furcsa jelenségnek minősült. Attól mert sose beszéltem vele még nem jelentette azt, hogy nem is tudtam róla. Egyszerűen csak… Nem volt indokom bele haverkodni. Most sincs, de a csapat érdekében inkább próbálok szocializálódni.
allow me to explain why glitter is the most important thing in the world!
blaise && rory
Érzem a fürkésző pillantást magamon, de igyekszem figyelmen kívül hagyni. Sokkal fontosabb dolgom is van most: megtervezni a legjobb Halloween kosztümöt, amit ez az iskola - sőt, az egész világ - valaha látott! Nem olyan egyszerű a feladat, mert még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy kinek vagy minek öltözzek be, így egyelőre csak mindenféle vázlatokat gyártok a frissen megkezdett, kisebb enciklopédia vastagságú vázlatfüzetembe. Valami nagyszabásút akarok. Valami drámait. Valami különlegeset! És természetesen Jaynek elkészítem a párját - akár tetszik neki, akár nem. Általában hangos szoktam lenni, de most hevesen koncentrálok a ceruzám útvonalára, minél szebb és minél pontosabb rajzokat akarok készíteni a hirtelen jövő ötleteimről; s ilyenkor köztudott, hogy teljesen figyelmen kívül hagyom az egész külvilágot. A probléma csak az, hogy a külvilág nagyon is lát engem, s így talán nem is olyan nagy meglepetés, hogy az abban lakó egyik intelligens életforma egy idő után megszólít. – Hmm? – emelem fel a fejemet, majd unott pillantásomat rá emelem, s egy kisebb fintorral válaszolom meg ostoba szavait. – Hát persze. Az egyenruhánknak három fő színe van: zöld, ezüst és fekete. Nem tudom hallottál-e már róla, de a divat világában alapszabály, hogy háromnál több színt nem viselünk egyszerre – közlöm vele a számomra egyértelműt. – Úgyhogy válaszolva a kérdésre: igen. Zöld színű csillám lesz rajtam. – Szemeimet forgatva csóválom a fejemet, aztán vissza is térek a vázlatok készítéséhez. Hihetetlen… Ha én lennék itt az igazgató, biztosan bevezetném a kötelező képzőművészet órákat és mindenki fejébe beleverném a színekkel kapcsolatos összes szabályt. Kezdve azzal, hogy a színkörön lévő színeket a legjobban a velük szemben lévővel lehet kiemelni - például narancssárga és kék. Persze az árnyalatokba már bele se menjünk, de eh… Minek is magyarázkodok? Az újabb szavakat hallva felsóhajtok, majd ceruzámat a vázlatfüzetbe ejtem és utóbbit összecsukom. Áh, igen. Rory. Ő is kviddicsezik, feltételezem, hogy ezért kezdett el beszélni hozzám. – Megértem, hogy féltékeny vagy – mosolygok rá bájosan, hiszen tudom, hogy Jayre céloz - ki másra? Persze érthető az aggodalma, hiszen az én barátom a legszebb, legdögösebb srác az egész suliban, még jó, hogy el tudná terelni a figyelmemet. Éppen emiatt csatlakoztam a csapathoz, hiszen valakinek vigyáznia kell, hogy semmiféle jött-ment diákocska ne akarjon rányomulni meccs közben. – Biztosíthatlak, hogy Jay nem fogja befolyásolni a teljesítményemet a meccseken. Örülnék, ha inkább ennyiben is hagynád a dolgot. Nos igen, az tény, hogy Jay ott van a gondolataim közt a nap huszonnégy órájában, viszont megtanultam megosztani a figyelmemet. Hozzáteszem, neki köszönhető, hogy mostanra kicsit fittebb lettem, és a karjaim sem hasonlítanak egy-egy szál spagetti tésztára többé. Szóval inkább Rorynak is köszönetet kéne mondania, amiért a pasim ilyen édesen gondoskodik rólam!
some shiny stuff that makes me vomit and question why it exists and most importantly, how can somebody like it so freakin much
Megöl a kíváncsiság – de tényleg – hogy vajon mit pingálhat ennyire lelkesen. Mert nem a háziját, azt én is látom. Bele is lesnék legszívesebben a füzetébe, hogy lássam, mivel foglalatoskodik ennyire, mert ha amennyire bele van bújva, tuti ritka fontos. Bár Rainberry esetében ez mást jelenthetett, mint nekem, mert én adott esetebn kviddics taktikákat rajzoltam volna – ha lett volna bármennyi kézügyességem – s az néztem volna, vajon hogyan tudnám rádobni a kvaffot úgy a karikára, hogy biztosan ne védje ki az őrző. A másik lehet az volt, hogy rám szólt az egyik tanár, hogyha nem kapom most már össze magam, akkor tuti megbuktat az év végén… Amit nem akartam, mert tiszta gáz lenne 14 évesen annyira sík hülyének lenni, hogy még egy vacak kis vizsgát sem tudok megírni. Egyszóval tanultam, mint a kisangyal, ha éppen arról volt szó, bár a könyveket így se voltam hajlandó elolvasni, inkább valamelyik strébert kértem meg, hogy mondja fel nekem a lényeget, annyi tudással már simán átengednek. Most viszont néztem a háztársam, aki most már csapattársam is lett, hogy mégis mi az ördögöt csinál. Kezemben egy darab pergamen volt, az is inkább csak kellék volt, mert még mindig nem írtam rá semmit, csak tartogattam, hátha létezik olyan varázslat is, amivel megírja magát a házim, s hirtelen eszembe jut is egyébként mi ez a szó, amivel tudnám aktiválni. De nem… Csak ültem felette, s figyelmem a másik srácra terelődött. – Heh…? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, mikor elkezd nekem a divattal és a szín teóriájával jönni. - Huh, jó! Már megijedtem, hogy az első meccseden nem fogsz semmi csajosat viselni! Figyelj már, lehet Regu meg is engedi, hogy szoknyás felszerelést húzz! – Oh Merlin, csak add, hogy ez nem hozza lázba és nem komolyan elgondolkodni rajta! Meghalnék, az már biztos. Nem zavar, ha valaki meleg, de a fenébe is, férfinak született, akkor legyen is az! Ha meg nő akar lenni, akkor változtassa át magát, bármit, csak döntse el, mert ez így elég béna. S ha már szóba jött az, hogy a pasikhoz vonzódik, akkor muszáj megjegyeznem neki, hogy jobb lesz, ha a fiúkája nem tereli el a figyelmét majd meccs alatt. Kapásból az első megmérettetés a Griffendél ellen lesz, ők pedig kemények – bár lehet Sid és Theo nélkül már nem is annyira – így jobb lesz mindent beleadni. – Féltékeny…. Mire is? – Rá, amiért egy másik fiúval cserél nyálat egész nap? Ah egek dehogy! Előbb csókolnék meg lányt… Bár még ennek a gondolata is idegen. – Oh igazán? Be mernéd dobni neki? Nem szakadna meg a pici szíved, ha véletlen beengedi és emiatt vesztésre állnának? – Gúnyolódom vele, ez nem kérdés. De tényleg úgy gondolom, hogy ez nem jó ötlet. Sose fogom neki passzolni, ha dobó távolságon belül vagyunk. Majd én és Clemens megoldjuk.
allow me to explain why glitter is the most important thing in the world!
blaise && rory
Igen, néha még mindig képes vagyok meglepődni azon, hogy mennyi ember nincs tisztában az ízléses öltözködés alap szabályaival - nos, szerintem ezt kellene tanítaniuk az iskolában, nem teafűből jövőt olvasni, meg ehhez hasonló sületlenségeket! Már csak azért is fontos az öltözködés, mert egy állásinterjú például meg is bukhat rajta. Márpedig felnőttként pláne fontos, hogy hogyan prezentáljuk magunkat a világ felé - és nem, most nem a testalkatról van szó, sokkal inkább a frizuráról, a bőr tisztaságáról, a smink színvilágáról és intenzitásáról, a ruhák harmóniájáról, az egész összképről… Lehetsz akármilyen Victoria’s Secret szupermodell, ha mellette nem tudod, milyen színeket állíts össze egy hétköznapi outfit-hez. És pontosan ez az, amit próbálok egy rövid válasz keretein belül megértetni Flarestormmal is, de hát hiába, ha egyszer a srác nem ért hozzá, nem ért hozzá. Szívesen kikupálnám, de feltételezem, hogy nem kíváncsi rá. – Áh… Már értem, mire megy ki a dolog – sóhajtok fel, s közben le is teszem a ceruzámat a vázlatfüzetem közepére. – Naiv módon egy pillanatra azt hittem, hogy végre valami értelmeset is akarsz kezdeni magaddal és tanulni valami hasznosat a szabadidődben, de ezek szerint téged csak az mozgat meg, ha be tudsz szólni valakinek – nézek rá teljesen semleges arckifejezéssel. – Talán sérti a lelki világodat, hogy sminkelem magam? Vagy hogy szeretek szoknyákat hordani? Drágám… Nem vagy te egy kicsit önbizalom hiányos? – teszem fel a kérdést mosolyogva. – Csak mert szerintem inkább foglalkozhatnál a saját lelki hiányosságaiddal ahelyett, hogy kötekedsz velem amiért buzi vagyok. Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm veled, de a homofóbia már múlt századi dolog, és senki se kíváncsi a véleményedre – fűzöm még hozzá, aztán ismét kezembe veszem a ceruzát, hogy folytathassam a firkálgatást. De még mielőtt azt hinné, hogy befejeztem, hozzáteszem: – Egyébként meg, ha lenne egy kis eszed tudnád, hogy a szoknya egyáltalán nem praktikus a seprűn való repüléshez. Nem hiába nem viselik még a lányok sem kviddics közben. Óh, de honnan is tudhatnád? Vannak egyáltalán lány barátaid? Lehet, hogy túlzásba viszem az oltogatását, de a tavalyi év után meg kellett tanulnom, hogy nem mindig lesz mellettem valaki, aki ezeket a szavakat kimondja helyettem. Eljönnek azok a pillanatok, amikor nekem kell cselekednem, és ha csendben maradok, azzal csak megadom a győzelem lehetőségét a másik félnek. És különben is, Rory még csak tizennégy… Talán még van esély rá, hogy elengedi ezt a homofób hozzáállást. Főleg, mert nem csak engem érint a dolog, hanem Jayt is, meg úgy mindenki mást, aki meleg ebben az iskolában. – Arra, hogy nekem van valakim, aki elterelheti a figyelmemet – horkanok fel. Mintha nem látnám, hogy az edzéseken úgy lesi Rosie-t mint valami márványszobrot… Ha nem lenne számomra túl heteró még a kettejük tini szerelmének gondolata is, esküszöm aranyosnak találnám őket, de így… Eh. – Nem – válaszolom egyszerűen egy vállrándítással. – Hidegen hagy, hogy a csapata nyerni fog-e vagy sem. Ha lesz lehetőségem rá, hidd el, hogy hezitálás nélkül be fogom dobni neki a kvaffot. – Ő pedig szépen be fogja engedni, mert ha igazán szeret, megadja nekem ezt az apró örömöt… Toxikus lennék? Eh, igen. De ettől még mindennél jobban szeretem az én nagy mamlaszomat. Ezt persze Rory hogy is érthetné? Az agya még nem fejlődött ki eléggé ehhez.
some shiny stuff that makes me vomit and question why it exists and most importantly, how can somebody like it so freakin much
Rohadtul nem érdekel az öltözködés, meg a divat tanácsadása. Eleve a suliban az idő 90%-ban az egyenruhát hordjuk így semmi értelme sincs kioktatnia, hogy max három színt vehetek fel. Sminkelni – te jó ég – meg eszem ágában sincs, hogy annyira fontos legyen ezen infó. Ha kimegyek, vagy otthon vagyok, akkor meg többnyire feketében és szürkében nyomom, mert azzal mellé nem tudok lőni. Plusz a lányok szerint jól is áll, szóval… Ja nem igazán akarok változtatni. Max majd Rosie véleményét is kikérem… Nem mintha nagyon érdekelne, vagy tetszeni akarnék neki, de ehm… Igen, neki biztos akad más ötlete is, mert olyan kis kreatív tud lenni. Nem mintha olyan nagyon ismerném, vagy sokatb beszélgettem volna vele, de azért az edzéseken egészen sokat beszélgetünk, így mondhatjuk, hogy majdnem haverok vagyunk, vagy mi… Rainberry viszont csak egyszerűen idegesítő. Mármint úgy rendesen irritál a létezése is és ebben nem segít az, hogy állandóan csillognia kell. A szó szoros értelmében, mert a mérhetetlen mennyiségű glitter ami rajta van… ÁH! Komolyan hogy bírja őt elviselni bárki?! Márpedig láttam, hogy a két bukott diákkal lóg együtt. Mondjuk ez is gáz, nem? Bukottakkal együtt lenni. Meg egy kínaival járni… Komolyan fúj már! Bár lehet csak a melegekkel van bajom… Bár nem… Vagy nem tudom… Igazából csak Rainberry zavar nagyon, amúgy chill vagyok. Szemöldököm most viszont egyre feljebb kúszik, ahogyan hallgatom őt, mert egyre kevesebbet értek belőle, miután semmi, de semmi értelmeset nem tud kinyögni. Már szólalnék is meg újra, ki is nyitom a számat, de közbe kell szólnia, így csak sóhajtva forgatok szemet, ahogyan homlokon csapom magam. – Rainberry a mondandód felének értelme sincs! – nézek rá értetlenül. – Először is, igen, kifejezetten élvezem, mikor beszólhatok neked, főleg azért, mert a lányokon is gyűlölöm az a csillogós szutykot, nemhogy pasikon, akiknek nem kéne eleve hasonlót hordania. – A köröm festés még elmegy, azt Brozi is csinálja, nincs is vele bajom, mert azt nem érzem gáznak. – Másodszor ennél boldogabb nem is lehetnék magammal, engem csak az idegesít, hogy egy ilyen csapattársam lett. És ez nem azért van, mert buzulsz, nekem mindegy kivel csókolózol, amíg a pasi nem történetesen az ellenfél őrzője. – Upsz, ez bizony kibukott! Bár eleve terveztem neki megmondani, hogy nem tetszik, hogy a párja ellen fogunk játszani. A hajtó-őrző páros max egy csapaton belül elfogadható… Bár amúgy eleve nem kéne a szerelmeseket egymás ellen játszani. Ilyen alapon persze Flint miatt is aggódhatnék… De ő még ütögetget két másik hajtót is, Rosie meg elintézi Pottert. De Őrzőből csak egy van! – Van pár, de mindegyiknek több esze van, minthogy kviddicsezni kezdjen. – Nem nőknek való sport ez, mindegy ki mit mond. Ezért sem örülök, hogy Rosie a csapatban van. Ő még kicsi ehhez, meg mégiscsak lány! Áh, halálra fogják törni… Különösebben nem viselnek meg a fiú szavai. Nyugodt maradok végig, bár ez nem meglepő, hiszen legalább olyan laza vagyok, mint az uncsim, mikor be van cucclizva. Csak ugye nekem nem kell semmilyen szer ehhez. Te jó ég, ha én droghoz nyúlnék, akkor szerintem annyira lenyugodnék, hogy a szívem is megállna! Ilyen lehetséges? Jobb, ha távol maradok ezektől a szutykoktól. Következő mondatán hangosan felnevetek, mert őszintén elszórakoztat, hogy azt hiszi én akarok bárkit is az életembe, aki csak elveszi a figyelmemet meg az időmet a kviddicsről. Frászt! – Nézd, lehet neked nem a sport az álmod, de én nem engedhetem meg magamnak, hogy egy zavaró tényező miatt ne tudjak a karrieremre koncentrálni. – Nem kell nekem hátráltatás, meg egy lány, aki csak arra kényszerítene, hogy maradjak vele, hogy szánjak rá több időt. Azon csodálkozom, hogy Rainberry pasija hogy nem bukott még meg és hogyan tud még mindig jól védeni. – Ühüm… hiszem, ha látom Berry… - forgatom meg a szemeimet, mert mindegy mennyire játssza itt az erős pasit – bár nem vagyok benne biztos, hogy maximálisa az lenne – tuti megesne a kis szíve, ha a fiúja rosszul érezné magát a meccsen.
allow me to explain why glitter is the most important thing in the world!
blaise && rory
Az igazság az, hogy tisztában lenni a divat és a külső megjelenés alappilléreivel nem csak önmagunk miatt előnyös; mert mások, különösen a lányok nagyra tudják értékelni, ha mi fiúk is jártasak vagyunk a témában. Nem hiába van az, hogy akad nem egy lány barátom a suliban, sőt, kimondottan több lány keresi a társaságomat mint fiú, tőlem kérnek segítséget, tanácsot mindennel kapcsolatban, aminek köze van a külsőhöz. Egyszerűen a lányok könnyebben és szívesebben kommunikálnak olyasvalakivel, aki tudja mire való a primer, vagy aki nem fél bemenni velük egy sminküzletbe. Aki nem fogja azt mondani nekik, hogy smink nélkül sokkal szebbek, vagy hogy az első randin inkább strandra vinné őket vagy vízi parkba, hanem azt, hogy gyönyörű a sminkjük és nagyon jól állnak nekik ezek a színek. Aki értékeli a belefektetett időt, pénzt és energiát, és aki tisztában van vele mennyi munka van egy egyszerű randi smink elkészítése mögött. Tehát ha Rorynak volna egy minimális ösztöne is ami a lányok felé húzza, és ehhez némi ész is párosulna, azért csak-csak meghallgatná a tanácsaimat. De talán még nem érett meg ehhez agyban eléggé… Hány éves is? Tizenkettő? Annyinak tűnik… Igen, elkönyvelhetem tizenkettőnek. – Vagy csak a te IQ szinted nem haladja meg a hatvanat, ez eszedbe jutott már? Bocs, “agyhelyedbe”… – forgatom a szemeimet. Hogy nem lehet érteni amit mondtam? Lehet, hogy valami más nyelven beszéltem hozzá és észre se vettem? Lehet, hogy őt is tudat alatt állatnak néztem és próbáltam orángután nyelven kommunikálni vele. – Először is, sajnálom, hogy nekem kell közölnöm veled, de se a lányokat, se a fiúkat nem izgatja a véleményed, főleg ha sminkről van szó. Az meg pláne nem érdekel senkit, hogy te fejben még a múlt században élsz. – Furcsa látni, hogy még a mi generációnkban is vannak olyanok, akik nem képesek elengedni a régi sztereotípiákat. Senki sem kötelezi őt arra, hogy sminkeljen vagy szoknyát húzzon, akkor meg miért érdekli, hogy más megteszi? – Másodszor, miért is idegesít ez? Mert annyira nincs életed, hogy az enyémmel kell foglalkoznod? Vagy talán attól félsz, hogy a kapcsolatom befolyásolja majd a meccseket? – Ekkor még egy gúnyos pillantást is vetek rá, majd csak gonoszan elmosolyodok. – Harmadszor pedig… Cuki vagy, hogy azt hiszed csak csókolózunk… – Mosolyom vigyorrá szélesedik. Örülnék neki egyébként, ha ejtené végre ezt a “buzi” témát, mert tökmindegy mennyit emlegeti ettől még nem leszek kevésbé az. Egyébként megérteném az aggodalmát, viszont egyáltalán nem ismer… Nem azért jelentkeztem a csapatba, hogy enyeleghessek Jay-el a pályán, azt bárhol máshol is megtehetjük. Nem-nem, azért akartam játszani, mert egy féltékeny kis dög vagyok és csak így tudom megakadályozni, hogy esetleg valaki más a pasimmal kezdjen flörtölni. Afelől kétségem sincs, hogy ő hűséges marad hozzám, de a többiek… Na, velük van leginkább bajom. Főleg, mert feltűnt, hogy elég sok meleg srác van mindegyik ház csapatában. – Ezt mégis hogy érted? – nézek a fiúra zavartan. Nem egészen értem mire gondolt itt, de remélni merem, hogy ez nem egy szexista megjegyzés volt… Lehet, hogy nem vagyok lány, de ettől még a szexistákat ugyanúgy ki nem állhatom! S egyébként korábbi feltételezésem most beigazolódik, mármint az, hogy Rory még nem érett meg fejben eléggé, mert most kinevet miután közlöm vele, hogy féltékeny amiért nekem van valakim. Nos ha testben nem is lenne tizenkettő, agyban pont ennyi, vagy éppen kevesebb… Mert amint beindulnak azok a bizonyos hormonok, ő is épp annyira vágyni fog rá, mint bárki más, hacsak nem aszex, de egyelőre nem tűnik annak. – Nem a sport az álmom, de nekem is van egy álom karrierem, amiért hajtok is és amit a barátom teljes mértékben támogat. Nem feltétlenül zavaró tényező az, ha van valakinek egy párja – halványan elmosolyodok, mert hát Jay… Nála cukibb, jobb, szexisebb és támogatóbb partnert nem is kívánhatnék. Ő mindig a legjobbat akarja nekem. – Meg fogsz lepődni. – Abba is hagyom a mosolygást, és csak ismét szemet forgatok. – Befejezted, ugye? Szeretnék koncentrálni… – Gondolok ezzel a jelmezek tervezgetésére, s ki is nyitom a füzetemet, hogy újra nekilássak a vázlataimnak.
