Egyszer megkérdezte tőled a Cambridge Literary Review újságírója, hogy honnan merítettél ihletet A bujdosók című több irodalmi díjat bezsebelt regényedhez, hiszen eddig kevesen tudták ilyen tökéletesen ábrázolni egy elnyomó hatalom elől menekülő család megpróbáltatásait. Akkor csak mosolyogva annyit feleltél, hogy sok második világháborús túlélő emlékiratait olvastad végig, a valóság azonban az, hogy kisgyerekként - mugli kisgyerekként - kellett átélned az 1997-98-as varázslóháborút. A családunkban egyedül én születtem mágikus képességekkel, Voldemort hatalomra jutásakor ez váratlan csodából tragédiává változott. Menekülni kényszerültünk a fejvadászok elől, tízévesen nem értettél mindent a körülötted zajló eseményekből, de a rettegés beleivódott a csontjaidba, gyakran még most is arra riadsz éjszakánként, hogy egy falba rejtett búvóhely fullasztó szorításában érzed magad. Túléltük mindannyian, de a lelki sebek örökké velünk maradnak. Már kamaszként írni kezdtél, ezen senki sem lepődött meg igazán, kisiskolás korod óta könyvmoly voltál - ez afféle hagyomány a családunkban, egy könyvtáros apukával és egy történész anyukával szinte előre elrendeltetett az olvasás iránti szerelmünk. Eddig minden könyved bestseller lett, a nappalid polcán egymás mellett sorakoznak a British Book Awards, a Booker Prize, az Irish Book Awards és más rangos díjak. Mindenki borzalmasan büszke rád a családban, bár jobban örülnél, ha az ebédlőasztal felett nem az új regényedről érdeklődne mindenki, hanem inkább a következő túlélőpróbákat megszégyenítő túránkra készülnénk - ugyanis húsz éve ez a mi közös testvérprogramunk, Anyukánk valószínűleg jobban örülne, ha erdőben sátorozás és szintemelkedős kilométerek legyaloglása helyett inkább horgolnánk vagy kereszthímeznénk, kevésbé lenne veszélyes elfoglaltság. Imádod az unokahúgodat, @Siobhan O'Hare-t, ketten ti vagytok a négy lábon járó káosz, és bár olykor tartok tőle, hogy elhozzátok együtt a világvégét, senkire nem bíznám a lányomat nagyobb nyugalommal. Nálad jobb kistestvért nem is kívánhatnék (de ezt nem mondom túl gyakran, nehogy elbízd magad).
A hirdetés alapján is talán egyértelmű, hogy Fionn egy nagyon tág keretek között alakítható karakter. Ami lényeges:
Fionn mugli. Ez természetesen elhatárolja őt a varázsvilág egy részétől, de úgy gondolom, így is rengeteg plotnak része lehet. Illetve az oldalon lehetőség van rá, hogy muglikban is feléledjen komoly adrenalinsokk hatására az elemi mágia, erről ITT olvashatsz bővebben. Amennyiben ezzel a lehetőséggel élnél, szeretném, hogy a képesség felébredése friss élmény legyen, semmiképp sem Fionn gyerekkorában jelenjen meg. Paddy amúgy levegőmágus, a lánya pedig a víz elemet uralja (vagyis majd egyszer uralja, ha nagyobb lesz).
Az O'Hare család büszke ír származására. Nem ragaszkodom a Fionn keresztnévhez, de ha változtatnál rajta, mindenképp tradicionális ír nevet keress neki. Az életkor egy-két évvel szintén növelhető vagy csökkenthető.
Fionn előtörténete a háborús élményektől (ezekről Paddy lapjában bővebben is olvashatsz), illetve a családi kapcsolataitól eltekintve teljesen szabadon alakítható. Ahhoz viszont ragaszkodom, hogy Pad és Fionn szerető környezetben nőttek fel, a szüleik imádják őket és nem tettek különbséget a két fiú között, akkor sem, amikor kiderült, hogy egyikük varázsló. Imádom a tragikus múltú karaktereket, de Fionnál a tragédiát nem a neveltetésében kell keresni .
A karakter jelenlegi élete szintén teljesen szabadon alakítható. Lehet felesége, férje, gyerekei, lehet szingli, lehet kiskutyája, kismacskája, madara, furcsa hobbijai, akármi. Egyedül annyi fix, hogy Fionn befutott író. Hogy ezt hogyan éli meg, már a te fantáziádra bízom.
A pb örülnék, ha maradna, de ha csak ennyi az akadálya, természetesen más arccal is nagyon szeretni fogom őt .
Gyere, nagyon várlak, nem szenvedsz majd hiányt plotokban, és a tiéd a világ legcukibb unokahúga is @Siobhan O'Hare személyében
. 
.
