A férfiak csalódások. Komolyan, eddig mindegyik, akivel kikezdtem egy tévedés volt, s csak keserűséget okozott. Mert hiába szánom rájuk az időben, pénzemet és szeretetemet, sose lel viszonzásra. Vagy ha mégis, akkor is könnyen megcsalnak. Képesek a szemembe hazudni, s azt hiszik nem jövök majd rá, hogy valami nincs rendben. Pedig én aztán megérzem, ha valaki kamuzni próbál. Mondjuk ebben igen sokat segít az, hogy hallom a szívverésüket is. De a lényegen nem változtat, hogy elegem lett a pasikból. Ismét… Mintha nem tudnám jól, hogy úgyis megbocsájtok. Pedig most nagyon nem akarok. S most teszek is érte, hogyha csak egy estére is, de garantáltan ne kerüljek hím nemű egyedek közelébe… Mármint a családon kívül.
Apa így is aggódott értem már, s csak nagy nehezen a bátyám unszolására hagyta nekem, higy eljöjjek ma. Én pedig egy olyan helyre igyekeztem, melyről eddig csak hallottam. Egy nőkkel teli klub, pont ez kell nekem. Meglehet furcsán fognak rám nézni, pedig a mai világban már természetesnek is lehetne mondani azt, hogy egy lány beül egy olyan helyre, ahol nők táncolnak. Nekem is ugyanannyi jogom van megnézni a műsort. Éppen ezért nyitok be a Howlers’-be eléggé magabiztosan, egy széles mosollyal az arcomon, s egyenesen a pulthoz sétálok. Elsőre csak közbenézek, próbálom felmérni, hogy ki lehet itt ma estére a potenciális áldo… Enyhén megköszörülöm a torkom, majd hátra dobom a hajam. Ma este nem kéne senkit sem megölnöm. Elvileg az exem helyet keresek magamnak egy új barátnőt, nem pedig vacsorát. Pedig az sem lenne utolsó… Ki tudja milyen különlegességek bújnak meg itt? Mély levegőt veszek, s közbe próbálom beazonosítani, hogy kinek mi folyik az ereiben. Biztosra mondom, hogy akadt nullás. Már messziről ki lehet szúrni. Ahogyan akadt mágikus lény is. Nem is egy. Ismét elmosolyodom, mert ezzel már kiderült, hogy megérte ide eljönni. Így máris boldogabban fordulok a pult felé, s mosolyom csak szélesedik, ahogyan meglátom a lányt. – Hi! – döntöm oldalra a fejem. – Mondd, muszáj az itallapról választanom, vagy… Téged is kérhetlek? – kacsintok rá. Nem is érdekel, hogy lezbi-e vagy sem.
A férfiak csalódások. Hogy honnan tudom? Minden este szemtől szemben állok velük, figyelem ahogy beteszik a mocskos lábukat ide, ahogy eljátsszák, hogy bármit megtehetnek, hogy a lányaimat fogdoshatják, mint holmi olcsó játékszereket. Látom tekintetükben az éhséget, s hogy nem értékelik a koreográfiákba fektetett energiát, a mögöttes tartalmat, a történetet mit elmesélnek, nem, őket csak a törékenynek tűnő női test mozgása érdekli, a zene ritmusára ringó csípő, a hosszú, tökéletes frizura és a csillogó s keveset takaró öltözet, mi feszes feneket és kerek melleket dicsér. Férfiak, nos őket aligha nevezném embernek vagy bármi egyébnek, csordába verődő állatok ők csupán, kiket könnyű levenni a lábukról, mert ösztönlények. Elég a friss, finom húst meglengetni az orruk előtt és máris lenyűgözted őket.
Ám akadnak néha kivételes esetek, érkeznek ízléses egyedek is, kiknek több energiába kerül elnyerni a tetszését; nekik a pénztárcájuk is vastagabb az átlagénál, öltönyük pedig gyűrődéstől mentes, drága anyagból készült. Őket sem illetném “csalódásnál” pozitívabb jelzővel, hiszen bennük is megvan a kellő barbárság, ők is képesek levakarni a mosolyt az arcról de ők máshogy teszik. Nem nyilvánosan, mert szemtanúkat nem akarnak hagyni maguk után, de a privát szobák rejtekében képesek rá, megteszik akár egymilliószor is, mert azt hiszik, a pénzük megmentheti őket. De nem itt. Nem a Howlers’ klubban. Kedvenc vendégeim viszont - mondanom sem kell - a nők, mert ők becsülik a női létet, tisztelik és szeretik, nem fogdosnak, nem bántalmaznak. Alattomosak, meglehet, de azt is tökéletességgel és kecsességgel teszik. Nem hiába találja őket vonzónak a bolygó lakosságának jelentős százaléka. S ahogy körbepillantok, örömmel állapítom meg, hogy ma is igencsak sok női látogatónk van. Pluton - azaz Irina - általában egyedül is elbírja a pultot, de az elmúlt fél órában annyira megnőtt a vendégek száma, hogy kénytelen voltam beállni mellé. Nincs bajom az italkeveréssel, vagy az emberekkel való csacsogással, sőt, sokszor kimondottan élvezni szoktam, de mindig fennáll a veszélye, hogy valaki leönt, rám kiabál vagy megpróbál felszedni. Hiába vagyunk feminista közösség, mindig akad valaki, aki bepróbálkozik. Ma este viszont talán szerencsés helyzetbe kerültem. Már abból is meg tudom állapítani, hogy eddig a pulton egy csepp kiömlött alkohol sincs, a lányok is jól érzik magukat a színpadon, Jupiter - Raya - úgy pörög a rúdon, ahogy még sosem, a DJ pedig pontosan tudja, mit kell játszania, s hogy mikorra időzítse a váltásokat. Szinte már túl tökéletes minden. Viszont ez az illúzió engem is jobb kedvre derít, felbátorít, így még egy halvány mosolyt is megejtek, amikor megszólít az egyik vendég, s bűbájosan pillantok rá pohártörölgetés közben. – Hey – köszönök neki vissza, kérdésére pedig csak kiszélesedik a mosolyom. – Ma este csak koktélokkal szolgálhatok, de… – leteszem az épp eltörölt poharat és közelebb hajolva megtámaszkodok a pulton, vállamon átvetve a konyharuhát. – Talán tehetek kivételt. Attól függ… – Hmm, csinos. Nagyon tipp-topp, a haja… Ó, a haja. – Mit kapok cserébe?
A női szépség kívülről múlandó, azonban a személyisége örök. Így elég lenne csak egy olyan nőt – nagyon fontos, hogy nem lányt – akinek belsőleg egyszerűen gyönyörű, s akivel megtalálom az összhangot. Viszont ez számomra kissé lehetetlen, hiszem nálam 69%-ban számít a kinézet. Igen, pontosan ennyi, hiszen a 70 olyan kerek… Végesnek tűnik, pedig ennek a számnak van folytatása. De még milyen folytatása… Most viszont semmi ilyenre nem vágyok… Vagyis most még. Bár nem titok, hogy ezért is jöttem ebbe a klubba, mert hallottam milyen szépséges lányok vannak itt, s ha nem is egy privát táncot, de egy telefonszámot szívesen elkérnék tőlük. Sajnos nekem nincs olyan baglyom, amely átszeli nekem az óceánt is – bár asszem ők is a hopp-rendszert használják – aki majd elviszi a szerelmes leveleimet másoknak. Szóval marad a jó öreg mugli eszköz, a mobil. Jajj… Máris ennyire előre rohanok, mintha biztos lenne, hogy kellenék én itt valakinek. Mondjuk Victor szerint, ha én nem kellek valakinek, akkor az ostoba. Ezért is próbálkozok be az első csinosabb pultosnál. Alig ültem le, de máris éreztem, hogy ez egy nekem való hely lesz. A műsör tetszetős, a zene kellemes, így örülök, hogy idejöttem. A szomjam viszont egyre erősebb – talán az éhségem is – ezért is rendelnék, de ez a nő… Pont az esetem. Szemet gyönyörködtetően néz ki, ráadásul mosolyog is rám. Kis cuki…
Meg ha jól veszem észre, akkor nem félős, bár egy ilyen helyen az lenne meglepő, ha az volna. Én is némileg közelebb hajolok, mintha azt akarnám, hogy a hangzavar ellenére tökéletesen halljon, a felsőm V alakú kivágása miatt pedig egy dekoltázsom is megmutatkozik. – Hmm… - Válaszára felcsillannak a szemeim, tetszik ez a fajta stílus, emiatt tűnik egy kicsit nehezebb esetnek, s talán nem csak odadobja magát mindenkinek, hanem kiélvezhetem a becserkészés adta izgalmakat is. – Hát… Ha egyszerű szolgáltatást nyújtasz, úgy nyilván megfizetlek érte. – vonom meg a vállamat lezserül, mint aki valójában nem erre vágyik. Mondjuk ez így is volt. Jelenleg szerettem volna elfelejteni az exem okozta kellemetlen traumákat. - Viszont ha itt maradsz beszélgetni, akkor egy zseniálisan szórakoztató társaságot tudok biztosítani, aki… A végén talán még egy randira is elhív. – söpröm hátra a hajamat bal vállam felett. – De ne rohanjuk ennyire előre… Most még a koktél is kellő szomjoltó lesz. – Én is tudom, hogy a nők szeretnek picit játszadozni a másikkal, mielőtt ténylegesen beadnák a derekukat. Én vázoltam most még csak a lehetőségeit, s majd meglátja, melyikkel kíván élni. Bár velem garantált a móka, s ha jobban megnéz, van némi női megérzése, úgy rá is jöhet, hogy nem ez lenne az első, hogy lánnyal kavarok. – Az italt illetően pedig lepj meg! Csak ananászt ne tegyél bele kérlek. – Valahogy sose bírtam az ízét.
Sokszor érzem azt, hogy kezdek belefáradni az egész estés drámákba, a nyálukat csorgató vendégek látványába, s női kísérőik szemforgatásába, mert olykor ezek a férfiállatok nem egyedül érkeznek… Olykor elrángatnak magukkal szőrmekabátos, sima arcú hölgyeket, általában húszas éveik elején járó zsenge virágszálakat, kiknek még ott a harmat a szirmaikon, kiknek színei élénkek és ragyogóak, fogaik természetellenesen fehérek, s a highlighter az arcukon olyan erőteljesen csillog, hogy talán a diszkó gömböt is megalázzák, ami a fejük fölött forog. Gyakran elgondolkozom, hogy vajon ezeket a lányokat mi vezette ide? Talán a férfi, kibe karolva ide besétáltak, valójában a férjük? Szeretőjük? Sugar daddy-jük? Netán a szemét bátyjuk, aki szórakozásból elhozta őket ide? Vagy csak egy kuncsaft, aki a tíz perces kalandjuk előtt be akart ide nézni, meginni egy koktélt és megalázni a lányaimat az illetlen üvöltözéseivel? Minden vendég mögött van egy történet, jó vagy rossz… De ezek a nők… Az ő sztorijuk lehet a legérdekesebb.
Mégis, hiába vagyok fáradt, hiába unom már az izzadt, alkoholtól elvörösödött férfiak, s mellettük unottan ücsörgő utcalányok látványát, a hangulat ma este egészen jó, s az enyémet is megemeli, ráadásul meglepően sok női vendégünk van, figyelmemet pedig hamarosan felkelti valami egészen különleges is, azaz valaki… S ez a hölgy, mert ő bizony nem lány, nem nő, hanem egy igazi úrihölgy, egy szépséges hercegnő - nos, ő meg is szólít, azonnal a lényegre tér és flörtöl, felpezsdíti a vérem… Mégis adom a nehezen elérhetőt, hiszen nem ajánlhatom magam neki ilyen gyorsan, ilyen könnyedén. Az túl könnyű lenne. – Óh. De az unalmas lenne, nem igaz? – jegyzem meg csintalanul mosolyogva, hiszen látszik rajta, hogy nem egy egyszerű szolgáltatásra vágyik. S őszintén? Nekem sem hiányzik az egyszerű privát tánc, az egyszerű érintések és az egyszerű beszélgetések kis csomagja, hiszen minden férfi ezt kéri: egy kis kötetlen női törődést, aminek se következményei, se előzményei, se jelentése. Viszont ő, ez a kis Vöröske, bárki is legyen, nekem úgy fest, valami sokkal szenvedélyesebbet keres. Valamit, ami nyomot hagy benne. – Uh, micsoda ajánlat – kuncogok. Randi? Ilyenre se került még sor itt… Vetek egy gyors pillantást Irina felé, aki csak némán biccentve üzeni: meglesz egyedül is. – Mit szólsz ehhez: kikeverem a koktélodat, aztán átsétálunk oda – mutatok egyenesen a VIP részre, ami láthatóan nyugisabb, kevesebben jönnek-mennek, s még hangulatosabbak a fények is. A színpad pedig tökéletesen látszik. – Ha pedig harminc perc után még mindig érdekesnek találsz, talán megmutatom az irodámat is… Ahol hallani is fogjuk egymás hangját – fűzöm hozzá, fejemet enyhén félredöntve. Mert egyébként az irodámnál csendesebb hely nincs a klubban, beszélgetésre épp tökéletes. Ráadásul a legjobb borokat ott tartom… Ami pedig a koktélját illeti, már van is egy ötletem amit talán értékelni is fog, hiszen vibráló piros színe tökéletesen illik a frizurájához, s az egész megjelenéséhez; a Negroni talán az egyik kedvenc koktélom, mind a szemnek, mind a szájnak kellemes kényeztetés. Igaz, kesernyés ízű, de mégis hordoz magában édes jegyeket, s valamiért úgy érzem, ennél jobban semmi sem passzolhat ehhez a gyönyörű hercegnőhöz. – Bízd csak ide – kacsintok rá, s elő is veszem a hozzávalókat; majd egy aranyozott szélű, gömbölyű pohárba gömb alakú jeget teszek és egy szárított narancsszeletet, mindezt pedig felöntöm a kész koktéllal. A poharat egy fekete szalvétára helyezve a szépség elé tolom. – Az itala, hölgyem – kacsintok rá.
Megannyi oka lehet egy nőnek, hogy egy ilyen helyre jön. Esetemben ki nem találná senki, hogy az előző férfi az életemben annyira összetörte a szívemet, hogy most hím humanoid életformát nem is kívánok látni! Jó persze apa, Vic és Ves teljesen más kategóriák, őket nagyon is szeretem, és persze sosem lennének képesek úgy megbántani. Vesper talán, a kis hálátlan öcskös, de őt meg le tudom csapni, ha nagyon akarom, szóval lényegében nem mer nagyon pimasznak lenni. Az exem viszont most már Boomerre van bízva, hogy kinek adja el, nem fog nekem hiányozni. Az ürességet viszont be kell tölteni, mert utálok magányos lenni. Elmehettem volna persze bulizni a tesómmal, de ha már választhattam, hogy egy olyan helyre menjek, ahol potenciálisan megint a pasik kezdenek el tapizni, vagy oda, ahol a lányokat nézhetem és esélyesen az egyiket még le is tudom szólítani pár szó erejére – kicsit többre – akkor egyértelműen utóbbi mellett döntöttem.
És lám, mindjárt elején bele is futottam egy olyan szépségbe, akibe szívesen belemélyeszteném a fogaim. Sajnos a sok alkohol, izzadság és parfüm miatt nem tudom megmondani milyen vértípusa van, s a hangzavar nehezíti, hogy meghalljam a szívverését, de talán jobb is, ha most még emberi fejjel gondolkozom és nem a vámpírral. Elvégre innen lehet tudni, hogy valakit igazán kedvelek… Nem eszem meg! Nyilván nem tudom azt mondani, hogy szerelmes lennék, de tetszik, amit látok, ezért is kezdek el flörtölgetni. -Mérhetetlenül… A napom már így is épp elég unalmas volt… Fel kéne dobni. – viszonzom a mosolyát, s előrébb is hajolok a pulton, persze nem túlzottan, nem akarok mindjárt a személyes terébe mászni, vagy túlságosan kétségbeesettnek tűnni. Nem vagyok az. Sokan ölnének értem, s éppen ez a magabiztosság az, ami miatt feltételezem, hogy ő sem fog csak úgy elküldeni most. – Egyszeri csupán. – döntöm oldalra a fejemet, ahogyan mosolyog kiszélesedik. Nálam nem nagyon van második esély, így ha ezt most elutasítja, akkor sajnos többé nem lenne lehetősége velem kikezdeni. De úgy fest ennél több esze van, s merem állítani, hogy kiváló döntést hozott. Szememmel abba az irányba lesek, amerre mutat, s halványan elmosolyodom. V.I.P.? Mondjuk meg se lep, nekem ott lenne a helyem eleve… De azért tetszik, hogy ez neki is feltűnt. Úgy alapból az egész ötlet csábítóan hangzik, így mi mást is mondhatnék, mint igent? – Kibírod 30 percig? Merész. – kacsintok rá, s nem, egyáltalán nem arra utaltam, hogy engem kibír-e. Hanem, hogy 30 perc alatt nem fog belebolondulni abba, hogy flörtölgetek vele, de egy ujjal sem érhet majd hozzám? A lányokkal kevesebb a tapasztalatom, de meg tudom őket úgy bolondítani, hogy egészen biztosan sóvárogjanak utánam 30 perc elteltével. – Legyen. – sóhajtok egy kissé drámaian, de közben végig mosolygok, nehogy félreértsen. A koktélomat rábízom, mert bár válogatós vagyok, nagyon is, azért csak szeretném látni, hogy mit gondol mi illik hozzám. S már látom is, hogy lesz benne piros. Kiváló választás! Jobban is kezdek mindjárt mosolyogni, mert hát egyértelműen látszik, azt hiszem, hogy a vörös színnel nálam nem lőhetnek mellé. Amint pedig megkapom, egy apró köszönömöt még elmondok, de franciául, mert hát… Az volnék, s beképzelt is, meg elit dhampír, így meg is tehetem. Nyelvet beledugom az italba, egy apró kortyot iszok csak belőle, közben végig a nőt szemeibe nézek. Elsőre komoly az arckifejezésem, de csakhamar ellazulnak arcizmaim, s ismét vigyorgok rá. – Ezzel átmentél.
and call it rain.
you know my desire.
