Kpop for the world || Nova & Shua

Hangosan üvöltetem a telefonomat, mivel még nem nyitottunk ki, s még csak odáig jutottam a munkában, hogy… Elkezdjem bepakolni a hűtőbe a piákat, gyümileveket, meg a poharakat szépen eltörölgessem, de a zene miatt lassabban haladok. Semmi gond, ezért IS szoktam bejönni előbb, mert tudom, hogy nem vagyok gyors, hanem csiga módra dolgozok, csak a kiszolgálásnál kezdek el pattogni, de mielőtt megkezdődne a munka, általában már legalább egy feles bennem van. Amúgy meg ugyanolyan lassú lennék, mint a tetű.
- Ne shimjangsorie matge ttwigi shijakhae – kezdek el énekelni, fejem fölött pedig meglengetem a törlőruhát, mintha éppen egy lasszót akarnék rádobni a mostani áldozatomra, mely… Maximum a csap lehetne, hiszen még senki sincs itt, még a csajszik sem. Pedig már vártam a pletyizést, ahol azt beszéljük ki, hogy milyen új csávót vittem ágyba. A lányok kevésbé izgik. - I wanna dan dan dan dan Dance! – magasabb lesz a hangom, szinte már látom is, ahogyan eltörnek az üveg poharak körülöttem, bár lehet még éppen megúszták.
Fordulgatok, rázom a fenekem, teljesen odáig vagyok a zenéért, s azt kívánom, bár ma este is kimehetnék este, hogy valami vad partyban találjam magamat hulla részegen, majd jól el is felejtsem az estét. Imádtam az itteni klubbokat és estéket. Sose éltem még át ilyet. Ha lehetett menni inni, vagy szabadnapom is volt, akkor sem ilyesmivel töltöttem az időt. Félő volt kimenni, ráadásul inkább a családommal voltam. Mert egy darab kő, s egy fa sokkal jobb társaság volt, mint a köcsög katonák.
Hirtelen megfordulok, tökéletes rálátásom nyílik a színpadra, s az előtte álló nőre. – Wow… Fantastic baby. Dance! – S pont jókor jött Nova, hiszen rá nagyon is igaz volt ez a sor. Ha jól tudom ma is fellép? – Kéne több koreai pop zene ide… Szerintem imádnák! – közben a ritmusra kezdem el törölni a poharakat, hogy lássa, dolgozom is azért. Hát igen, északon nagyon más volt a pop kultúránk. A délieké sokkal jobban tetszett, mióta pedig elköltöztem, csak ezeket hallgatom, meg amiket a buliban szoktak nyomatni. – Van egy tök jó, ha gondolod, megmutatom! – Igazából az ő stílusához szerintem illene is… De valamelyik lányához biztosan.

Megszoktam, hogy senki sem érdekel ezen a világon. Illetve ez így eléggé téves, mert amúgy törődnék én az emberekkel, csak éppenséggel… Nekem jelenleg nagyobb szükségem van rájuk, mint nekik rám. S ezt úgy értem, hogyha Nova nem sajnált volna meg, ha nem hallgatja meg a szívhez szóló történetem – ami igaz volt – hogy a családom meghalt, hogy elszöktem északról, s nincs hová már mennem, akkor bizonyára állásom se lenne most. Nem fogok ebből meggazdagodni, főleg azért nem, mert nehezen teszek félre, túlságosan hajt a vágy, hogy kiélvezzem a szabadságot, hogy hajnalig bulizzak, lerészegedjek, majd aztán reggelig hemperegjek valakivel az ágyban, mely egy kellemes hotel szobában van.
Ja meg a zene! Dél-Korea legnagyobb exportja, az, ami megrengette az egész világot – mondjuk ez leginkább a BTS volt, na őket például nem bírom – s egyre több embert kezd el megfertőzni. A főni is igazán beadathatná már a derekát, elhiheti nekem, hogy akadnak itt olyan dalok, amikre lehetne táncikálni, sőt állítom, hogy csak mg több vendéget vonzanak, hiszen a visszahúzódó ázsiai fiúcskák is betévednének, ha hallanák, hogy micsoda jó számok mennek itt.
Most is hangosan üvöltetem, bár nem voltam benne biztos, a nő bent van-e már vagy nincs, mellé pedig táncolok és énekelek. Igen, kilométerekkel tovább tart a készülődés, de ezért jövök be korábban. Nem is várom el, hogy pluszba kifizessen, ez a magam döntése ingyen. Mikor pedig meglátom a drága hölgyeményt, fel is ajánlom neki, hogy megmutatom azt a számot, ami szerintem tökre menne a hely hangulatához. – Naa… Ne űzz belőlem gúnyt. Csak néha egy-egy szám. – vonok vállat. Nem kell mindjárt túlzásba vinni, nem akarom én az egész helyet megváltoztatni, csupán ötletet adtam neki. – Jólvan. – mélyet sóhajtok, s már mérem is ki a vodkát, ugyan előveszem a mércét, de inkább csak dísznek, hiszen szemmel is látom mennyi az annyi. De mivel a főnök kérte, s neki adom ki, így próbálok pontos lenni. Sőt ha tehetném még a narancslevet is frissen facsarnám le neki, de tudom, hogy attól csak kiborulna, hogy az nem erre volt. Így inkább csak feltöltöm a poharat jéggel, beleöntöm a gyümilevet, majd rá az alkohol, s egy szívószállal össze is keverem, hogy aztán elé rakjam. – Van olyan belőle, amire lehet. Az Exonak a The Eve című számára például ők is olyan koreót adtak elő, ami tökre ideillik! Nem mintha megnéztem volna. – Bár azt hiszem már feltűnt neki, hogy nem éppen vagyok a full heteró kategória. Ahhoz túl ribisen viselkedem.

Nova sem szól bele a készülődésembe, egyszóval tuti nem utálja na! Vagy lehet hogy még mindig csak sajnál, amiért tudja, hogy elszöktem a saját hazámból, hiszen mindenki hallja a rémtörténeteket Észak-Koreáról, csak éppen senki sem éli át őket. Talán ha nem éltem volna át ilyet, akkor én el se hinném, hogy egy ország ilyen agyament dolgokra képes. De mivel ott voltam, részt vettem egy-két akcióban, így tisztában vagyok vele, mikre képesek ezek az elvetemültek.
De a lényegen nem változtat, hogy végre sikerült elmenekülnöm onnan, s ez a nő volt olyan rendes velem, hogy befogadott. Persze elég magányos néha egyedüli pasiként, mert oké az őrök is azok, de azok nem fognak velem elkezdeni csevegni. Nem mintha amúgy nem lennék el a vendégekkel, mert amúgy de, hiszen imádok beszélgetni, meg szórakoztatni az embereket, amíg várnak a következő műsorszámra, vagy ha éppen valaki igényét nem elégíti ki az, ami abban a pillanatban megy a színpadon.
S szerintem Nova is tudja, hogy bírnak a vendégek, mert soha nem fenyegetett még meg, hogy kirúgna, azért mert kpopot hallgatok. May nem tetszett neki, amit megértek, nem mindenkinek jön be a BigBang, elég régi banda is, de azért az újak között tuti akadna neki olyan, akit csípne. Mondjuk egy Up10tion-től egy Blue Rose… Az igazán neki való szám lenne.
-Ugyan már a BTS annyira felkapott lett itt is az elmúlt években, hogyha bármelyik számot berakod, akkor mindenki megőrülne. – forgatom a szemeimet, mert azt nem tagadhatja, hogy igenis közismertek, s a legtöbb lány itt megőrülnek, ha valaki eltáncolna egy Mic Drop-ot. – Csak azért nem szólnak, mert nem ismerik Főni! – csóválom a fejemet. – Van egy csomó szám, ami illene ide is. Én simán táncolnék ilyenekre. – Mert amúgy tudok, HÁH! Meglepetés, de a katonaságban nem csak lőni tanultam meg. Sokszor azzal szórakoztattuk magunkat, hogy a mi hírességeink zenéjét énekeltük vagy táncoltunk rá. Aztán persze délen teljesen más volt az idollok fogalma, nagyon különbözött, de elsőre beleszerettem. Főleg a Dreamcatcher-be. Oh azok a lányok aztán tudtak valamit.
Miközben pedig próbálom meggyőzni Novat, hogy engedjem meg már egy kis koreai popot is itt, addig csinálom is az italát, amit persze csukott szemmel is tökéletesen készítenék már el. – Exo, aha… - válaszolom gyorsan, némileg csillogó szemekkel. Leplezni sem akarom, hogy mennyire izgatott vagyok, amiért tényleg rákeresett, s talán nem is utálja annyira. – És? Én is pasi vagyok, de ha csajban kell ilyen, olyat is tudok mutatni… - Asszem van, bár az tényleg nagyon szexi és be is van tiltva Koreában, így Sunmit csak akkor találtam meg, mikor ideköltöztem. – Ehhez látod már kevésbé értek, de hiszek neked. – A Magic Mike-ból tanultam minden látványosabb koreográfiámat, meg a csajoktól, mikor éppen játszottam a meleget és nagyon szerettem volna tűsarkúban kipróbálni pár mozdulatot. Aztán rájöttem, hogy nem nekem való.
Majd jön az ajánlat, mire kijjebb hajolok a pultból, s érdeklődve hallgatom, hogy mit is szeretne tőlem. Mosolyom egyre szélesebb lesz, egészen addig míg odáig nem jutunk, hogy nekem kéne az egészen megszervezni, megkoreografálni… - Várj már Nova, hé! – csóválom a fejem. – Persze én bármikor felmegyek a színpadra neked, de koreográfia… Abba nem kaphatok egy kis segítséget?! Nem táncosnak születtem, csak éppenséggel tudom hogy kell mozgatni a csípőm.