Valerian A. Lestrange

Egészen szeretnivaló fiú elsőre, sőt, még másodjára is. Harmadjára talán már kezded látni az éleit. Bajkeverő, de a veszélytelenebb fajtából, szemtelen, de inkább barátian, mint bántóan. Határokon játszadozik szinte minden szabályban, legyenek azok szociális normák vagy tényleges megszorítások. Ő az aki elolvassa a szabályokat és megtanulja fejből, csak azért, hogy tudja, meddig mehet el és hogyan lehet kijátszani őket, ha a szükség úgy adná. Valóban többet ésszel, mint erővel típus, bár ebben a kérdésben a természet annyira sok lehetőséget nem adott neki, tekintve, hogy kiskorától kezdve mintha gyűjtené az allergiákat. Lehet a karizmája teszi? Az egyik szerencséje az életben, hogy megnyerő tud lenni és ezt használja is.
Nem menne fejjel a falnak, és igazából még mindig sokkal inkább a biztonságra játszik, mint a merészségre. Egy puskaporral töltött hordó, de sosem fog egyszerre felrobbanni, csak szikrákat szór anélkül, hogy felgyújtana mindent maga körül. Hiszen tudja a szabályokat és azokon belül mozog, legfeljebb néha kreatívan értelmezi azt. Pontosan tudja mit csinál, de ha van egy technikalitás akkor ő azt használni fogja. A semleges jó jellem illene rá a legjobban: követi a szabályok szellemét, csak kivételesen extrém esetekben nyúlna valami törvényelleneshez.
Van benne némi bizonyítási vágy, amit ha a családja nem is éltetett benne ilyen hevesen, éltetett ő magában, hiszen mindenkire fel tud nézni valamiért és akaratlanul is összehasonlítja magát velük, ez pedig többre, jobbra ösztökéli. Egyes napokon jobban zavarja ez, mint másokon - de összességében nem cserélne senkivel. Néha kicsit úgy érzi, mintha óriások mellett sétálna törpeként, de bízik abban, hogy fel fog nőni hozzájuk: legfeljebb néha fel kell másznia a konyhapultra hozzá.
A legtöbb erényével tisztában van, ez pedig látszik is rajta. Többnyire magabiztos, legalábbis igyekszik annak tűnni. Sok mindennek igyekszik tűnni igazából, néha a saját tulajdonságait nagyítva fel, máskor pedig a hiányosságai helyére illeszti ezeket. Nem akar például gyengének tűnni, akkor sem, ha ténylegesen elgyengül. Valahol ez is vezérelhette arra, hogy bekerüljön a kviddics csapatba is, akkor is, ha először félt a repüléstől, akkor is, amikor az allergiái elnehezednek rajta. Az ereje egy része a makacsságából ered, ami gyakran kitartáshoz vezet, néha szinte már megszállottsághoz, mert ha érdekli egy téma, akkor képes órákat tölteni a könyvtárban, vagy ott, ahol a legtöbbet megtudhat róla. Jó akar lenni, vagy egyenesen a legjobb, ez meglátszik a tanulmányi eredményein is és magán a tényen, hogy mennyire hajtott a prefektusi címért.
Büszke, talán egy kicsit túlzottan is. Akad benne egy csipetnyi beképzeltség, ami néha jól indokolt máskor kevésbé. Van benne harcias szikra, de nem kifejezetten harcos, legalábbis nem az a fajta aki azonnal kardot ragad és főleg nem az aki elsőnek vezényel majd a harcmezőre. Többnyire nyugodt és sok helyzetben képes legalább részben higgadtnak maradni, vagy megpróbál úgy tenni, mintha az lenne, mintha sokkal összeszedettebb lenne és mintha sem a bántó tettek sem a sértő szavak nem érnének el hozzá, pedig megteszik, mélyre ütnek és szíven döfik egyenesen, csak a büszkesége az amibe kapaszkodik makacsul, hogy senki se tudja meg. Élesen él benne egy ideál, ami lenni szeretne, aminek egy része még elérhető is, a másik viszont olyan távolinak hat és álomszerűnek. Igazából álmodozó, nem teljesen a realitástól elragadva, kötik annak a szabályai, de nem láncolják teljesen a földhöz: akad benne remény és optimizmus egyaránt.
Igazából együttérzőbb, mint lenni szeretne és szerinte gyengébb, mint amilyennek lennie kellene. A modora megnyerő élén nem változtatna, ahogyan a kíváncsiságán sem. Inkább védelmező, mintsem tényleges harcos - ezzel a jellemvonásával pedig már kezdett megbékélni ahogyan idősödött.
Több jellemvonása is akad ami miatt kedvelhető lehet, amellett, hogy ő maga is próbál az lenni: kedves és figyelmes. A rosszabbik oldala csak idővel szivárog egyre észrevehetőbben a felszínre, amikor a róla alkotott kép kicsit ferdülni kezd, de azért nem is törik egyenesen szilánkosra. A legtöbb dologban egyenes és őszinte, inkább kíméletesen mint kegyetlenül.

"Or yet in wise old Ravenclaw, if you've a ready mind,
Where those of wit and learning, will always find their kind."

Sokáig fogalmam sem volt arról, hogy miért pont ebbe a házba osztott a süveg. Persze, egy kevés fogalmam talán mégis akadt, csak azt egyszerűen elutasítottam. Különben is, a kék nem is az én színem. Pont ez a makacs elutasítás vezérelt, hogy a legelső tanévem utáni hetekben képes voltam akár órákon át duzzogva állni a klubhelység ajtaja előtt, akkor is, ha már rég tudtam a megfejtést az ostoba rejtvényre az ostoba madár alakú kopogtatótól; nem voltam hajlandó elárulni. Egyszerűen álltam és vártam tűntetőleg némán, néha már én sem tudtam, mire várakozva. Pár hét után viszont már túl sok más dolog érdekelt ahhoz, hogy még mindig azzal legyek lekötve, miért is pont ebbe a házba osztott a süveg, és miért is bíztam rá a döntést ahelyett, hogy én mondok egy házat neki makacsul. Lényegében talán én sem voltam egészen biztos abban, hogy melyikbe mennék legszívesebben, azt hiszem ezért sem kérdezte, mert tudta.

"Flying is not unlike walking.
It's just much more difficult, and far more dangerous."

Néha még mindig felrémlik az első repüléstan óra, vagy úgy az összes elsőéves repüléstan óra, amikor magamhoz hívom a seprűmet. Távolinak hat, mégis az akkor érzett csontig hatoló rettegés emléket nehezen tudnám teljesen kiölni az emlékezetemből. Egyszerűen lebénított és elszédített, úgy éreztem, hogy kifordul a gyomrom majd fordulok utána én is, átadva magamat a talaj vonzásának magatehetelen testként zuhanva le. Mint aki kővé dermed majd darabjaira robban szét, előre is érezve a képzelt becsapódás fájdalmát. Mégis hajtottam magam, hogy ne remegjen a térdem, hogy ne szédüljön a fejem, és ne érezzem úgy minden egyes másodpercben, hogy le fogok fordulni a seprűről. Sőt, még annál is tovább értek a céljaim, mert egyenesen a kviddics csapatba is be akartam kerülni. Negyedéves koromra pedig sikerült is elűzni a szédülést, elfelejteni a remegést és magabiztosan mozogni annyira a seprűn a kvaffal, hogy hajtó lehessek.


"You don't need anything but hope.
The kind of hope that flies on silent wings under a shining owl moon."

Nike az egyik hercegnő az életemben, és a legelragadóbb gyöngybaglyok egyike. Mondhatni előajándék volt a roxforti levélhez és azóta is minden évben velem tart. Ő a szemem és a fülem a rosszabb napokon, amikor minden kezelés ellenére is kikészítenek az allergiák, vagy amikor éppen az asztmám volt pokoli mindig mellettem repdesett. Nevezhetjük a kis - habár már annyira nem is kicsi, de annál bájosabb - őrangyalomnak, akár szó szerint is, hiszen előfordult már, hogy segítségért rohant értem. A fél szemét gyakran rajtam tartja és szemtelen módon még csak nem is tagadja, mennyire vigyáz rám. Szerencséje, hogy nehéz rá haragudni és annyira szeretem, hogy a nap végén a büszkeségem félretéve hálás vagyok neki amiért segít amiben tud. Lehet, hogy hajlamos vagyok elkényeztetni, de igazából kiérdemli a királyi bánásmódot.

"Animals are such agreeable friends -
they ask no questions; they pass no criticisms.

Akárki is mondta, nem hallotta, mire is gondolnak, mert amikor Charon szemeibe nézek határozottan tudom, hogy éppen ítélkezik felettem vagy sem. Persze ebben az is segít, hogy ösztönösen tudom mit akar közölni éppen. Mondjuk akármilyen mufurc is legyen, pontosan tudom kire emlékeztet közben, és sose tudnák igazán haragudni egyikőjükre sem. Persze, egyikőjüknek sem mondom el soha de talán mindketten tudják. Akkor is, ha Denny az egészből annyit lát, hogy egy kopasz és rondának titulált macskához hasonlítom - de mentségére, ő nem tudja milyen káosz van abban az apró koponyában. Azt hiszem, ha az emberek tudnák mire gondol és nem lennének azzal elfoglalva, hogy egy kopasztott csirkéhez hasonlítják, akkor sokkal többen kedvelnék. De igazából sok részletet megtudok másokról Charontól, amiért hálás vagyok neki. Fogalmazzuk úgy, hogy akik nem lépik túl a Charon-tesztet, azokat nehezen nevezném a barátaimnak...

Hosszabb haj, de nem kifejezetten hosszú, amikor hagyja lenőni sem éri a vállát. Nyáron hajlamos pár árnyalatot kopni a színéből, télre viszont már nyoma sem marad. Még gyerekként felhasította a bal szemöldökét, a helyén pedig maradt is egy kisebb heg, mégis, könnyen eltereli a figyelmet róla a mosolya. Egyszerre aranyos és érzel belőle némi élénk bajkeverést, de túl ártatlan ahhoz, hogy veszélynek fogd fel - ez a megérzésed amúgy igaz is lesz. Határozottan inkább egészségesen vagy néha már megnyerően pimasz, mintsem veszélyes. Szereti a kényelmes ruhákat, de azért ad a megjelenésére, mindig van benne némi rendszer és ritkán hat összecsapottnak.