“The sky grew darker, painted blue on blue, one stroke at a time, into deeper and deeper shades of night.”
- Te meg mi a francot keresel itt, Harlan?! - förmedek rá az öcsémre, amint megpillantom. - Huxley egy szóval sem mondta, hogy te is itt leszel, bassza meg! Ezt nem hiszem el, hogy téged is belekevert! - dühöngök, persze végig csak sugdolózva, mert nem emelhetem fel rendesen a hangomat. Nem kockáztathatom, hogy felhívom magunkra a figyelmet. Az utca mostanra teljesen kihalt, késő van – vagy mondhatjuk kora hajnalnak is, a lényeg, hogy a helyiek többsége már mélyen alszik, és nem akarhatjuk, hogy ez változzon. Ezzel tisztában is vagyok, de valahogy akkor is ki kell adni magamból a haragomat, amiért az a tökfej kuzinom a kiskorú öcsémet is belekeverte ebbe a szarba. Na nem mintha esetemben ez lenne az első alkalom, hogy ilyesmit teszek, és ne tettem volna semmi hasonlót tizenhat évesen magam is. De mostanra több eszem van, és...
Jó, persze az illusztrált példa nyilván nem ezt mutatja, de most nem ez a lényeg. Jó lett volna, ha két éve valakit eléggé érdekelt volna, hogy engem is még időben kirángasson ebből az egészből, nem pedig még inkább bele. Harlannak nem kellene itt lennie. Pont. Valójában nekem sem, tisztában vagyok ezzel is. Csakhogy Hux bajban van, azt mondta, sürgősen szüksége van egy nagyobb összegre, ami miatt megszervezte ezt az estét, és a család minden beszervezhető tagjára szüksége van ehhez. Egyszerre négy különböző helyen, négy különálló bájitalboltban akar lecsapni, és ha elég gyorsak vagyunk, még azelőtt végzünk, hogy az aurorság eldönthetné, hová érkezzen ki előbb. Nekem pedig már késő lett volna éppen most kiszállni, amikor az unokatesónk szarban van. Valójában tudom, hogy ha nem megyek bele önként, hamar ki tudna találni valamit, amivel biztosra megy, hogy a részese legyek az akciójának, vagy hogy ne hátráljak ki belőle. Akkor már jobb a békesség. Eddig legalábbis így gondoltam. De most legszívesebben utánamennék a következő helyszínre, és a képébe mondanám, hogy bassza meg! Ez egyáltalán nincs rendben, hogy kettőnkre hagyta ezt a melót. Oké, hogy nekem van a legkönnyebb dolgom, mert kaptam egy képet a tulajról, akinek fel tudom venni az alakját, és így nekünk vannak a legjobb esélyeink, plusz időt nyerhetünk akkor is, ha gáz van, de... Ő sem gondolhatta komolyan, hogy Harlannal kettecsként kifosztjuk ezt az üzletet. Ez így baromság!
- Felejtsd el, én ezt így nem csinálom! - bökök az öcskösre idegesen a cigit tartó kezemmel, mielőtt még egyet beleszívnék a szálba. - Na jó, halljam, mivel vett rá Huxley erre? Zsarol valamivel? - ráncolom a homlokom, ahogy végigmérem. Mi más oka lehet itt lenni? Kétlem, hogy az unokatestvérünk túl sok pénzt ígért volna neki.
“Deep into that darkness peering, long I stood there, wondering, fearing, doubting, dreaming dreams no mortal ever dared to dream before.”
Hux a lehető legtöbb Shelbyt illetve a hozzánk hűségeseket mozgósította a ma esti akciójához. Több helyszíni betörés egyszerre időzítve. Ha van egy kis szerencsénk, akkor még azelőtt meglépünk, hogy az aurorok igazán feleszmélhetnének. Legalábbis ez a terv. Hogy ebből mi jön be az természetesen más kérdés. -Remélem a kis szarosokat nem keverted bele..-húzom el egy kicsit a számat, hiszen azért mentem bele, hogy a kisebb testvéreimet hagyja ki ebből a szarságból. -Hiszen megbeszéltük..-vonja meg a vállát hanyagul, de a mellette álló srác akit még életemben nem láttam hirtelen kapja rá a tekintetét. Tartja a száját, de ebbe szinte minden benne volt. -Hux azt hittem legalább a családtagokat nem baszod át, ha már bevállaltuk ezt a szarságot.-sóhajtok fel ellökve magamat a téglafaltól miközben már az ujjaim között izzó cigarettával mutogatok rá. -Most a faszért hőbörögsz Harvey.. Hollyn nagylány. El tudja dönteni mit csinál. Majd ő vigyáz Harlanra.-szerintem amint kimondja már tudja, hogy ezt nem kellett volna, hiszen hideg tekintettel pillantok megint rá, minden erőmet összegyűjtve, hogy ne most verjem szét a képét. -Jól értem, hogy belekeverted a húgomat és még a kisebbik öcsémet is?-emelem meg a szemöldökeimet miközben zsebre rakom a szabad kezemet, hogy még véletlen se kössön ki az öklöm az arcában. -Hét én öhmm... -Kímélj meg a további baszakodástól és mond meg, hogy hol vannak! Ti szépen ezt megoldjátok ketten ahogy akarjátok én pedig megyek a testvéreimhez, hogy biztos ne kerüljenek bajba.-hosszan szívok bele a cigarettámba majd a számon lassan kiengedve a gomolygó füstöt szívom vissza még egyszer az orromon át. -A kettes helyszínen vannak.-mondja végül egy lemondó sóhajjal. -Egy darabig nem keresném magamat a helyedben.-fordulok el tőle és a falnak pöccentem a csikket, amiből szétpattan a parázs és néhány lépés után hoppanálok a másik helyszínre. Hollyn hangját már távolról hallom annak ellenére, hogy fojtottam próbálja Harlant elküldeni a francba. Fasza. Ezek szerint nem csak engem ért ma este meglepetés. Árnyékként jelenek meg a hátuk mögött és Harlan tarkójára fogok. Odébb húzva Hollyntól. -Te most kurva gyorsan hazamész. Ezt a bulit kihagyod öcskös majd tőlem megkapod a pénzt.-egy enyhe lökéssel küldöm is a másik irányba mielőtt visszafordulok Hollynhoz. -Neked se kellene itt lenned, de gondolom téged nem tudlak elküldeni úgysem.-meg egyébként sem árt ha valaki fedezi a hátamat. -Kurvára kirámoljuk a helyet, de max a felét adjuk oda Huxnak. A többit megtartjuk mert átbaszott minket.-közlöm Hollynnal a tervet. Egyébként is volt pár simlim már hiszen szükségem van a plusz pénzre, hogy be tudjam majd indítani az üzletet amint végeztem az iskolával.
“The sky grew darker, painted blue on blue, one stroke at a time, into deeper and deeper shades of night.”
Abszolút nem vártam, hogy Harlan majd az első kifakadásomra, a nemtetszésem amúgy tök egyértelmű és magától értetődő kifejezésére azonnal elhúzza innen a csíkot, nem vagyok ennyire naiv. Jól tudom, hogy éppen olyan csökönyös, és enyhe halálvágya van, mint a legtöbb Shelbynek. De ez nagyjából rám is igaz, én is makacs vagyok, úgyhogy ha kell, az egész rablás idejét elbaszom itt arra, hogy vele vitatkozzam, mert holtbiztos, hogy nem fogom a kiskorú öcsémmel kettecskén megcsinálni ezt a melót. Nem is értem, Huxley mi a faszt gondolt, hogy kettőnkre bízta, legyen akármilyen könnyű és biztos is a dolog. Valószínűleg teljesen elment már az esze a kuzinnak. Tuti valami jóféle varázscuccot szív.
Aztán az akadékoskodásom kellős közepén egyszer csak befut az egy személyes felmentősereg a mellettünk manifesztálódó bátyánk személyében. Azt sem tudtam, hogy ő is be van szervezve, tökre azt hittem, hogy még vizsgái vannak ezen a héten, és nem fog ráérni; de lehet, hogy utólag lett bevonva, mert ha kezdettől benne lenne, Harlan eleve itt sem lenne most. Hátra lépek egyet, ahogy Harvey kicsit elvonja a közelemből, majd a mellkasom előtt összefont karral, arcomon kaján vigyorral figyelem a fiatalabb Shelbyt, akinek így már esélye sincs a maradásra.
- Jól gondolod, bratyó, én nem tágítok. Ez kétemberes meló. - Azt most hagyjuk, hogy készen álltam egyedül is végigcsinálni, ha sikerült volna elzavarnom innen Harlant.
- Nekem oké – bólintok, mert a legkevésbé sincs gondom azzal, hogy lenyúljuk Hux elől a szajré felét. - Nem is értem, mi a faszt képzelt, de mondjuk pont ezért nem kellene, hogy a többiek rá hagyják a szervezést – forgatom a szemeimet, miközben a metamorf képességeimmel lassan megváltoztatom a külsőmet. Fekete haj, világos zöld szem, kicsit magasabb is leszek, és azzal együtt az alkatom is változik valamelyest. Nem először csinálom már, biztosra megyek, hogy senki ne ismerhessen fel, még ha be is ütne valami gebasz. - Rajtad is segítene egy haj- és szakállnövesztő bűbáj. Ha gondolod, megcsinálom. - Vigyorodom el, de igazából rá bízom, hogy ő mennyire akar elővigyázatos lenni.
- Huxley azt mondta, a bájitalbolt biztonsági rendszere elég szimpla, csak két közepes erősségű átok védi: Acri Stridens – ami éles, visító hangot adhat ki, ha most megpróbálnánk bemenni – és Viridi Vestigium – aminek hatására zölddé változik a bőrünk minden olyan felülete, amivel megérintünk bármit az üzleten belül. De ezeket nem kell bemutatnom Harveynak, biztos vagyok benne, hogy ismeri ő is őket, ahogy a hatástalanításhoz szükséges varázslatokat is. - De az az igazság, hogy nem bízom az ítélőképességében, úgyhogy szerintem nem ártana, ha előtte azért mi is felmérnénk a helyet – teszem hozzá. Néhány bűbájjal gyorsan csekkolhatnánk, hogy biztosan nincs-e semmi veszélyesebb a betörők távoltartására. Nem szeretnék lebukni, csak mert Hux nem volt elég alapos.
“Deep into that darkness peering, long I stood there, wondering, fearing, doubting, dreaming dreams no mortal ever dared to dream before.”
Szinte meg sem lepődök azon, hogy egy éppen eszkalálódó hangulatú beszélgetésbe érkezek meg, hiszen Hollyn messze értelmesebb, mint a legtöbb férfi rokonunk, így ő is érzi, hogy az öcsénknek semmi keresnivalója nincs itt. Mi Shelbyk viszont aligha szeretjük, ha egy nő dirigál, így valószínűleg ez egy hosszú észérveket nélkülöző veszekedés lett volna kettejük, amiben még esélyesen egymás anyját is megemlítették volna annak ellenére, hogy egyetlen személyről van szó. A jelenlétem azonban ennek hamar elejét veszi azzal, hogy minden egyéb lehetőség felajánlása nélkül indítom útnak az öcsémet. Simán szétrúgnám a seggét itt helyben, ha arra lenne szükség és talán pontosan ezért nem is megy bele abba, hogy tovább akadékoskodjon. Hollyn azonban egészen más eset, őt nem tudnám ennyire könnyen lepattintani arról nem is beszélve, hogy az idő ketyeg és fontos, hogy a megadott időben nyíljon ki minden célhelyszín ajtaja, így utolsó felháborodásomat kiengedve sóhajtok egyet megingatva a fejemet. Huxley képét beverni az egészért ugyan hirtelen kielégítő lett volna, de közel sem okoztam volna neki annyi bosszúságot, mint ő nekem, így egészen másfajta bosszút tálalok majd neki.. ha fel merészel háborodni... na majd akkor ütöm meg. -Szerinted miért vett be senkit az előkészületekbe?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet. Pontosan arra játszott, hogy majd a kész helyzet belekényszerít minket az ő nem túl megfontolt tervébe, csakhogy azzal nem számolt, hogy pont telibe leszarom, hogy mennyire húzom keresztül a számításait. Ha valami nem tetszik nem csinálom. -Alkoss, Maestro!-bólintok egyet az ajánlatára miután az ő külseje már készen áll. -De ha Merlint csinálsz belőlem a szakállammal fojtalak meg.-figyelmeztetem, hiszen nálunk még egy ilyen helyzetben sem lehet arra alapozni, hogy teljes komolysággal cselekszünk. Remélem azért megtisztelve érzi magát, hiszen egy ilyen jellegű bűbájt egyik testvéremnek sem engednék meg, hogy rajtam alkalmazzon. Elgondolkozva hallgatom amíg a külsőmet elkészíti. -Őszintén szólva erős kétségeim vannak afelől, hogy valóban megvizsgálta volna az összes helyszínt. Szerintem csak azt ellenőrizte amelyiknél ő van és úgy volt vele, hogy a többi is hasonlóan van védve.-pillantok a húgomra. Ezért ő a kedvencem. Nem bízik vakon senkiben. -Van nálam Proditor por.-amelyet ha leszórunk akkor gyorsan, vékony köddel tölti majd meg az üzletet halvány csillogással jelezve a védelmi céllal megbűvölt tárgyat, ami kibabrálhatna velünk. -Na kezdjünk.-sóhajtok és amint megszabadultunk az Acri Stridens-től gyorsan, rutinos mozdulatokkal töröm fel az ajtót. Mielőtt azonban átlépnénk előveszem a bőrtarsolyt a zsebemből és és jó nagy marékkal szórok a földre a korábban említett porból. Várok néhány másodpercet, hogy lássam belesétálunk-e valamibe. -Ott hátul... látod?-kérdezem előre mutatva. A padló halvány csillogással örvénylik a sorok között. -Pronus Solum?-kérem ki a véleményét. Süllyedő talaj bűbáj lehet, ami könnyen elnyelheti az illetéktelen érkezőket derékig zárási idő után.
“The sky grew darker, painted blue on blue, one stroke at a time, into deeper and deeper shades of night.”
- Huxley egy sunyi rohadék. Még Shelby mértékkel is az... - ingatom a fejemet elégedetlenül. Vagy én vagyok naiv? Eddig komolyan azt hittem, Shelby Shelbyt nem ver át. Csak mindenki mást. Ő meg gondol egyet, belerángat minden elérhető rokont a saját szarságaiba, hogy segítsünk rajta, egy bénán kidolgozott tervvel, amivel simán megüthetjük a bokánkat. Hát senkinek nem jutott eszébe rendesen a körme alá nézni, csekkolni az elképzeléseit, vagy akármi? És akkor még a kiskorúakat is belerángatja? Ez úgy hülyeség ahogy van, mert amellett, hogy az öcsénk mondjuk bajba kerülhet, nagyobb eséllyel kever bajba bennünket is a tapasztalatlanságával. Na mindegy! Szerencsére Szent Harvey már itt van, hála Merlinnek.
Szemtelen, sőt, gonosz vigyor kerül az arcomra, mintha én lennék a Grincs, aki épp engedélyt kapott ellopni a karácsonyt. Persze ez csak a drága bátyámnak szól, hogy kicsit ráijesszek, mielőtt alkotni kezdenék a fején a szakállnövesztéssel. Aztán túlzásba esni nem akarok, nem hülyültem meg teljesen. Ha valami extrém pofaszőrzetet csinálnék neki, azzal is csak ránk vonnám a figyelmet, amit természetesen nem akarok.
- Hmm... akkor mi legyen? Húsz centi elég lesz? - húzom tovább az agyát egy huncut grimasszal. De igazából egy-két centinél megállok. - Nem is áll olyan rosszul. Tuti még így is omlanának utánad a csajok... - pöccintem meg szemtelenül az orra hegyét a pálcámmal, mielőtt leereszteném a karomat. Ezzel viszont így már elvileg indulásra készen is vagyunk. Vagyis.. ami a külsőnket illeti, mert Harveynak igaza van, a helyszínnel kapcsolatban nem ártana extra óvatosnak lenni.
- Abszolút egyetértek, nem bízom abban a tökfejben. Jobb, ha biztosra megyünk, és mindent mi magunk ellenőrzünk – bólogatok. - Proditor por? Klassz, annak még tényleg hasznát vesszük. Na és honnan szerezted? - lesek rá gyanakvóan. - Úgy tudtam, ahhoz nem egyszerű hozzájutni. - Ami azt jelenti, hogy vagy valami veszélyes dolgot csinált érte, vagy kétes alakokkal üzletelt. Én legalábbis így tippelném, de persze lehet, hogy az én bátyám ennél okosabb módot talált a beszerzésére.
A pálcámat újra kicsit magasabbra tartva indulok meg végül a tesóm után, hogy lebontsuk a védővarázslatokat, aztán kirámoljuk a helyet. Az Acri Stridens-szel könnyen és gyorsan végzünk is. A továbbiakban viszont tényleg nagyon hasznos a por, amit magával hozott. Figyelem, ahogy szétszórja a boltban, aztán várom a hatást, ami nem is marad el.
- Várj egy pillanatot... - előhúzok a zsebemből egy régi, értéktelen gombot, majd átváltoztatás bűbájjal egy nagyobb méretű hernyóvá alakítom, végül az apró lényt a csillámló, veszélyes terület szélére helyezem, és picit előrébb tolom. A talaj pedig azonnal alig észrevehetően megsüllyed, majd másodperceken belül magába is nyeli az apró gombhernyót. - Gondolom ezzel meg is kaptuk a választ. Ami azt jelenti, hogy abban a szekrényben ott ritka értékes bájitalok sorakozhatnak. Valami ötlet, hogy a Pronus Solum-ot hogyan cselezzük ki? Mert én az ellenvarázslatot nem ismerem, legfeljebb egy hidat csinálhatnánk fölé... - vonom meg a vállam, ahogy tulajdonképpen hangosan gondolkodom a megoldáson.
“Deep into that darkness peering, long I stood there, wondering, fearing, doubting, dreaming dreams no mortal ever dared to dream before.”
-Most akkor ezen döbbenjünk meg egyszerre.. háromig számolok előtte..-sóhajtok egyet megforgatva a szemeimet. Ezért nem szeretem, hogy a testvéreim már olyan bitang mód élvezik az önállóságukat, hiszen pontosan az ilyen helyzetektől gyakorlatilag képtelenség megvédeni őket, pedig ezeknek a megmozdulásoknak már tétje van. Komolyan gondolom, amikor azt mondom, hogy a mai este folyamán csupán annyi mentette meg Huxley testi épségét, hogy ide kellett érnem a két jómadárhoz időben. A pimasz vigyorra megkeményedik a tekintetem, de még mindig türelmesen fújok ki magamból egy nagyobb levegőt jelezve húgomnak, hogy tudom mi jár a fejében, de ez az a pillanat, hogy át kell gondolnia enged-e a belső gondolatainak. -Húsz centim már van és nem volt rá példa, hogy ne lett volna elég.. sőt.-jegyzem meg, ha már ilyen kis vicces hangulatában van drága húgom. A kezemmel végigsimítom az alkotását ellenőrizve, hogy mennyi lett végül az annyi és elégedetten konstatálom, hogy nem nyílt ki a Hollyn féle humorzsák. -A nőkkel sehogy sincs problémám.-vonom meg a vállaimat hanyagul. A vezetéknév hírneve ellenére az ágyam sosem üres, ha éppen arra van igényem, bár nem vagyok én nőfaló. Se időm, se energiám arra, hogy örökké csak őket hajtsam és egyébként is.. mostanában azt vettem észre, hogy valami érdekesebbre vágyom.. anélkül meg sem jön az inger a vadászatra. A pálcapöccintésre csak horkantva felhúzom az orromat és körülbelül 6 alkalommal emlékeztetem magamat arra, hogy nem vághatom tarkón a húgomat ezért a mozdulatért. -Tökfej? Az egy szélhámos seggfej.-legalább magunk között nevezzük annak ami. Érdeklődésére egy aljas mosoly jelenik meg arcomon. -Fúrja az oldaladat a kíváncsiság, mi?-be is bökök az ujjammal a bordái közé, az előző húzásáért és természetesen eszembe sincs kiadni, hogy honnan, kitől és hogyan jutottam hozzá ilyen ritka portékához. Az ajtón átjutni nem nagy mutatvány, de bizalom hiányában innen nem trappolhatunk be, mint akik jól végezték a dolgukat, hanem a későbbi fejfájást elkerülendő jobb, ha vigyázunk magunkra. Fél perc az egész, nem több és máris a szemünk elé tárul, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt Huxley állította. Most külön áldom az eget, hogy időben érkeztem, mert a lelki szemeim előtt látom a derékig süllyedt Harlan-t és a karját rángató Hollyn-t. -A híd gyorsabb.. macerás eltüntetni ezt a vackot, minket pedig szorít az idő. Csinálod a hidat vagy csináljam én és addig áttúrod a bolt többi részét?-kérdezem kivételesen megadva neki a választás lehetőségét ahelyett, hogy egyszerűen dirigálnék.
