Igaz, hogy alig múltam el 18 éves, de már most úgy éreztem, hogy a szerelem egy felesleges dolog, amely csak az ember idejét viszi, arról nem is beszélve, hogy egy potenciális támadási felületet biztosít az illetőn. Persze a legtöbb ember nem így gondolkodik erről, sőt kifejezettén hajtanak azért, hogy megtalálják a tökéletes partnerüket. Aztán persze a vége szakítás lesz, vagy bármilyen egyéb tragédia. Nem szokásom foglalkozni azokkal, akik ezen átmennek, de itt a Roxfortban akadtak olyan személyek, akikért képes voltam félretenni a téma iránti undoromat és azt mondani, hogy persze öntse ki nekem a lelkét. Jelen esetben ez a kedvenc szobatársam volt, akiért még arra is hajlandó voltam, hogy az ágyamon ülve egy sörös üveget fogjak a kezemben és igazából csak melengessem azt a keserű löttyöt, mert én ugyan bele nem kortyolok. Nem vonz az alkohol, még úgy sem, hogy legálisan ihatnék. Az elmém elhomályosítása borzalmas lenne, pláne az én látnoki képességeimmel. Nem tudom mit idézne elő, de az biztos, hogy aludnék tőle, amit nem szokásom, maximum csak keveset. Giddy számára is jobb – meg persze mindenkinek ebben a szobában – ha maximum pár órára hunyom le a szemem, hiszen akkor esélyes, hogy elkerülöm a rémálmokat, meg azt, hogy sikongatva riadjak fel. Ma amúgy sem én volta a lényeg, ami eléggé furcsa, hanem a srác, aki velem szembe ül és remélhetőleg arra készül, hogy kisírja a két szemét nekem. Mondhatjuk, hogy baráti gesztus a részemről, amiért meghallgatom őt és leszek a lelki szemetese egy estére. Talán… Talán tényleg barátok vagyunk már. A kezdeti nehézségek ellenére – meg annak ellenére, hogy a plafonra ragasztotta a cuccaimat – egészen jóba lettünk. Sőt… Fejemet hirtelen megrázom, ahogyan a sörös üvegre emelem a tekintetem. Mikor gyengültem el? Mikor kezdett megolvadni a jégpáncél amit a szívem köré vontam, hogy sose érezzek olyasmit mint ez… Ez az ostoba dolog, ami arra motivál, hogy ottlegyek egy idióta srácnak, akinek összetört a szíve, velem meg még ki is cseszett tavaly. Vagy, hogy kényszert érezzek arra, hogy megosszam vele végre miért nem tudok aludni, holott szerintem már tudja, hiszen… Hiszen ha olyan látomásom van, akkor mindig figyelmeztetem. Miért… miért miért?! Koreában mennyivel egyszerűbb volt ez és most, azt érzem, hogy talán engem is lehetne szeretni. Sőt, azt érzem, hogy ez a fiú is kedvel engem és ezért is vagyok most itt, ezért hoztam neki piát, ezért várom, hogy meséljen. Undorító egy érzés…
Túlságos is szép volt ahhoz, hogy igaz legyen a dolog. Vége lett a csodálatos dolognak, amit nehezen emésztettem meg. Még most is szenvedtem tőle. Lehet azért, mert első volt? Minden bizonnyal ez lesz rá a magyarázat, de akkor is bánt, hogy már vége lett. Szerencsére nem kellett egyedül alkoholba fojtanom a bánatomat. Dan volt olyan kedves és felajánlotta, hogy iszik velem pár üveg sört. Jó, igazából addig unszoltam, ameddig bele nem ment az egészbe. A kezdetleges nézeteltéréseink ellenére úgy hiszem, sikerült barátságot kialakítani vele. Nem is olyan rossz srác amúgy. Leszámítva azt, hogy rossz helyre pakolt az első napján és éjszakánként előszeretettel ébreszti fel a szoba lakóit. Jobban mondva csak engem, mert Albus biztosan vont maga köré bűbájt, hogy ne halljan Dan éjjeli sikoltozásait. A másik két srácot nem tudom, talán Scorpius követte barátja példáját, de nem voltam benne biztos. Nem is foglalkoztatott különösebben a dolog. Én is csak azért nem vontam még fel a bűbájt, mert érdekelt, hogy Dan miért riadt fel mindig. Rémálmokra hivatkozott, de tudtam, hogy valami volt a háttérben. Nem titkolt szándékom volt, hogy ma ezt is kiderítsem, vagyis inkább megerősítést nyerjek az elméletemben. A lelkisimogatás hadibázisa Dan ágya volt. Két hatos pakk sörrel az ágya mellett, mely most mugli alkohol volt, nem vajsör. Az egyik már meg volt bontva, hiányzott belőle három üveggel. Egyet legyűrtem, már a második volt a kezemben. Dan le volt maradva, de ahogy láttam rajta, nem is nagyon akarta megízlelni az alkohol ízét. Ketten voltunk szerencsére. A többiek bőven szobán kívül voltak, ami megnyugtató is volt számomra. Kinyújtott lábakkal, az ázsiai fiút közrefogva velük, ültem vele szemben. Így kicsit megakadályoztam, hogy megszökjön, ha megfordult volna a fejében. Bármelyik oldalon is akart volna lemászni, valamelyik lában megálljt parancsolt neki. Ugyanakkor bíztam abban, hogy nem fog itt hagyni ennyi alkohollal, mert… hát annak nem lenne jó vége. – Ha csak fogdosod, attól nem fog elfogyni. A meleg sör meg olyan, mint a lóhugy. –Nem mintha utóbbit kipróbáltam volna már. Csak a kocsmában hallottam ezt a hasonlatnak nevezhető valamit. – Tudod… nem gondoltam volna, hogy valaha veled fogok alkoholizálni. –Apró mosolyra húztam szám, aztán nagyot kortyoltam az italomból.
Dan && Giddy
Love. Lust. Faith. + Dreams...
Lakhely :
London/Roxfort
Elõtörténet :
We are not friends I'm rotten to the core Ain't got your back
I'm a traitor, what's up with that?
Bár egyre jobb barátnak gondoltam magamat, azért még mindig nem voltam tökéletes. Például érdekelt az, hogy Giddy jól legyen, de nem bírtam elviselni az érintéseit. Az ölelés még mindig furcsa volt, sőt néha ijesztő, Blaise esetében is éppen csak megtűrtem, Eli pedig… Hát nála is muszáj volt. Most viszont egyik sincs itt, így nem kell feltétlenül szenvednem ettől, csupán meg kéne hallgatnom a fiút és vigaszt nyújtanom. A lábai kevésbé zavartak, bár nem ez volt a legkényelmesebb, de legalább nem az ölemben feküdt, mintha éppen a pasija lennék, csak akkor kezdett el szekálni, ha úgy mozdultam, mintha el akarnék futni. A legkevésbé sem volt ez tervben. Az ágyamon ültünk, ő már rég megivott egy üveg sört, míg én még mindig csak fintorogtam a saját üvegemre – bevallom nem csípem az ízét – így csak szorongattam azt. – Majd megfagyasztom. – vonok vállat, mert persze elég lazán kezeltem a helyzetet. Persze nem voltam elementalista „csak” látó, így nem volt olyan egyszerű visszahűteni az italt. A noszogatást pedig tudtam, hogy sokáig úgyse bírnám hallgatni, így inkább vettem egy mély levegőt, s azt benntartva emeltem számhoz az üveget, hogy aztán kortyoljak belőle. Minden próbálkozás ellenére még mindig éreztem azt a keserű ízt, így csak fintorogva nyeltem le. – Legalább lenne ízesített! – Lányos? Meglehet… De nem érdekelt, én jobban szerettem, ha mondjuk almás, vagy körtés volt. A soju is akkor volt a legjobb, mikor azt a tömény alkoholt elnyomták valami kis kellemes gyümölcsös ízzel. – Tudod… Nem gondoltam volna, hogy valaha alkoholizálni fogok. – kezdtem el halkan kuncogni. Bár tudom, hogy eredetileg arra gondoltam, hogy nem indult túl fényesen a kapcsolatunk. Az első héten talán utáltam is őt, főleg amiért felragasztotta a plafonra minden cuccom, de most… Barátok voltunk. Végigfut a hátamon a hideg, ahogyan ezt kimondom, de igaz volt. Giddy nagyszerű haver lett, s éppen ezért voltunk most itt. Mert segíteni kellett neki. – Akarsz beszélni róla? Vagy most még hagyjalak? – Fecseghettem volna én is a nem létező szerelmi drámámra… Mely Blaise szerint nagyon is valós volt, de én szerettem volna tagadni, hogy a srác és én… Szóval, hogy nekünk lehet közös jövőnk.
Szemeim forgattam. Látszott, hogy Dan nem volt az alkohol szakértője, az már egyszer biztos. Magamban csak mosolyogtam az egészen. Már az is sikernek számított, hogy bele tudtam rángatni ebbe az egész sörözős dologba. Fordulhattam volna máshoz is, mert volt megannyi srác, akivel le tudtam volna ülni egy asztalhoz és inni, de valamiért a szobatársam választottam. És a szobánkat, hogy ne kelljen túl nagy távolságot megtennem az ágyamig. Az okot meg tudta Dan nagyon jól és hát igazából nem akartam, hogy bárki más így lásson. Ahogy emelte az üveget a szájához, mosolyogva követtem a példáját. Kicsit meg kellett volna billentenem az üvegjét, hogy többet igyon már, mert így soha az életbe nem fog elfogyni az első, de nem akartam gonosz lenni vele… most nem. – Legközelebb nyisd ki a szád és mond, hogy olyan kell. Semmiből nem tartott volna egy sorral arrébb nyúlnom. –De tényleg! Legközelebb kinyithatná a picike száját, hogy milyen alkohol kell neki és akkor olyat veszek. Bár még mindig nagy szó, hogy egyáltalán sör van a kezében. Vicces, de hát ez van. – Pedig semmi rossz nincs ebben… csak az utána lévő dolgokban, amikre nem emlékszik az ember, ha sokat iszik. –Kicsit sem tapasztalatból beszéltem, ugyan már. Jó, hát ez kellő hazugság volt most a részemről. Nem egy alkalom volt már, hogy úgy berúgtam, azt sem tudtam, merre voltam arccal. De hát fiatal vagyok, előttem az élet. Mikor használjam ki, ha nem most, nem igaz? – Áhh nem, kihagyom ezt a lehetőséget. Még nem ittam annyit, hogy mindent kifecsegjenek neked. Inkább mesélj te. Ki az a Hollóhátas srác, aki folyamatosan legyeskedik körülötted? –Persze, hogy nem kerülte el a figyelmem, mert én mindig figyeltem azokra, akik valamilyen szinten számítottak nekem. Dan pedig furcsa mód egyikük volt ennek a szűk körnek.
