+18-as tartalom is fellelhető. Csak saját felelősséggel olvasd.
Szétszakad a fejem. Megvolt, hogy a tegnap estét egy akadémiai buliban töltöttem és az is, hogy nem egyedül jöttem el onnan. Ezt a mellettem hason fekvő, szuszogó srác is bizonyította. Mosolyogva fordultam az oldalamra és figyeltem, ahogyan lengén takarja az anyag, amit az éjszaka folyamán terítettem rá. Bár csak éppen a lényeget, de az pont elég volt. Még így is kellően tudtam legeltetni rajta a szemem. Csak ez segített a fejfájásomon. Óvatosan húztam végig kezem az oldalán. Nem akartam felkelteni, de nem tudtam parancsolni magamnak. Ahogy bőréhez értem, már ugrottak is be az emlékek. Ahogy egymást támogatva, röhögve a folyosón felverve mindenkit, próbáltunk bejutni a szobámba. Már a kulcsot se találtam meg, a zár meg egyenesen kifogott rajtam. Vagy öt percig szarakodtam, mire bejutottunk. A szobám már akkor rendetlenségben úszott, s ahogy szétnéztem, most sem lett jobb a helyzet. Az ajtóban lerúgott cipők hevertek. Kicsit mellett már két póló is pihent a földön. Soha nem vesztegettem az időt, ha szexről volt szó. Tudtam magamról, hogy abban a pillanatban a Yule ajkaira vetettem magam, hogy magam mögött kattant a zár. Alsó ajkamba haraptam, ahogyan felelevenedett az emlék. Kedvem lett már most végig csókolni a testét. Elindulva a nyakától lefele, ahogyan azt tettem, mikor a falnak nyomtam az este. Kezem közben hátára simult. Óvatosan néztem rá, és megnyugodva láttam, hogy karmolásnak nem volt nyoma. Visszafogtam magam, büszke is voltam önmagamra emiatt. Viszont közelebb kerültem hozzá a mozdulatom miatt. Talán nem bántam meg. Egy cseppet sem. Emiatt vettem észre a többi ruhát is, amit szétdobáltunk a szobámban. A nadrágok valahol az ágy és az ajtó között félúton volt. Az ő boxeralsója valamelyik sarokban landolt, a sajátomat pedig az ágy alatt láttam meg, egy bizonyos bontott csomag mellett. Akármennyire is szétcsaptam magam, tudtam magamról, hogy biztonság nélkül soha nem hatoltam be. Mindig lapult óvszer a zsebemben és az éjjeliszekrényemben is. S mivel az említett bútor fiókja nyitva volt, tudtam, hogy majd ott kell megtennem a pótlást. Most viszont elvesztem Yule arcában. Az emlékek hatására és a srác kisugárzása is megerősített abban, hogy nem egy patronos volt. Sőt, ha nem aludna…
Azt hiszem nálam az nem olyan meglepő dolog, hogy reggel valaki más ágyában ébredek, anyaszült meztelenül, sajgó csípővel. Sőt, az lenne furcsa, ha nem így lenne; ha a saját szobámban térnék magamhoz, pizsamában, kipihenten és üdén. Ha nem nyomná a fejemet a kevés alvás és az alkoholfogyasztás egyvelege, s ha a hajam nem lenne szanaszét kócolódva az éjszakai őrület után. Így hát egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy most is ilyen állapotban kezdek visszatérni az élők közé, habár hozzáteszem, ez egy igencsak lassú folyamattá nyúlik el; a szemeim egyelőre nem akarnak kinyílni, de még a külvilágot sem érzékelem igazán. Csak lebegek valahol félúton ébrenlét és álom között, s egyedül azért nem zuhanok vissza az utóbbiba, mert megérzem valakinek az érintését az oldalamon. Egyelőre nem reagálok rá, de kellemesen hat rám; megbizsergeti bőrömet az ujjainak nyoma. A bizsergéssel együtt szép lassan beúszik néhány emlékkép a tegnap estéről; a fiúról, akivel szétcsúsztam, aki aztán ide hozott és akit kiröhögtem, mert annyit bénázott a zárral. Talán nem tűnt fel neki, de már akkor feszülni kezdett a gatyám, amikor az első közös shotunkat legyűrtük a buliban. Pedig csak az arcát néztem, meg a hangját hallgattam. Aztán végre bejutottunk, teljesen összegabalyodtunk, reppentek a ruhadarabok, és… Azt a rohadt! Pontosan tudta, mit csinál. Elég most is rá gondolnom, s máris érzem, ahogy melegség áramlik az arcomba. Remélem nem annyira feltűnő. Szeretnék még egy kicsit úgy tenni, mintha aludnék, mert tudom, hogy amint magamhoz térek… De talán már most késő, mert gondolataim tovább repkednek a tegnapi emlékek közt, melyek most már egyre élesebbek és színesebbek; lassan már mozifilm lesz belőlük, ahogy sorra követik egymást. Szinte újra hallom az elhangzó szavakat, ajkainak cuppanását a nyakamon, a sóhajokat, a nyögéseket. Francba… Megrándult. Itt lenne az ideje annak, hogy befejezzem a nosztalgiázást. Mert jól ismerem már a testemet, na meg ezt a remek agyat, amit hozzá kaptam. Ha pedig a mellettem lévő srác nem vevő egy újabb körre, elég kellemetlen lesz álló farokkal kimászni az ágyból. Na basszus. Csak említenem kellett. Szép lassan végre kinyitom a szemeimet így, hogy a lenti szituáció kimosta belőlük az utolsó csepp fáradtságot is; és egyből meg is pillantom azt az igazságtalanul szép pofit. Egyelőre csak morranok egyet és kinyújtóztatom a karjaimat, mint valami kiscica, közben eldöntöm, hogy nem fogok inkább a hátamra fordulni.
+18-as tartalom is fellelhető. Csak saját felelősséggel olvasd.
Sorra jöttek fel az emlékek, ahogyan ujjaimmal bejártam a másik testét. Gondosan ügyeltem, hogy a takaró alá egyelőre ne tévedjek be, mert nem volt szívem olyat tenni vele, amihez jobb szerettem, ha a partner is ébren volt. Csípője vonalát rajzoltam végig, oldalát simogatva tértem át vállára, nyakára. Megérintettem azt a pontot, ahol este még ajkam tapadt rá, finoman megszívva és megharapva a felületet. Folt nem maradt. Nem voltam barbár, hogy megjelöljem azt, akit gerincre vágtam az éjszaka. Muszáj volt nagyot nyelnem. Az agyam túlságosan is arra kapcsolt rá, hogy ezeket ismét meg kell tennem, meg akartam tenni. Merevedésem már kellően lüktetett is hozzá és azzal sem tudtam nyugtatni, hogy Yule-hoz nyomtam. Ezzel inkább csak ártottam magamnak, de nem érdekelt. A mellettem fekvő srác hamarosan felébredt. Elkaptam azt a pillanatot, mikor még vér szökött az arcába. Kellően meg is mosolyogtatott. Érdekelt, hogy ki vagy mi váltotta ki belőle a reakciót, mégsem kérdeztem rá. Szavak nélkül próbáltam meg kommunikálni vele. Minden mozdulatom, pillantásom azt sugallta felé, hogy folytatást kívánt az éjszakai hangoskodásunk. Nem, még véletlen sem a piálás és a bulizás. Sokkal inkább azt akartam, hogy sóhajokkal és nyögésekkel teljen meg a szobám. Nyújtózkodott, hason fekve feküdt továbbra is mellettem. Farkam viszont továbbra is ágaskodva érintkezett a másik combjával. Fiatal srác voltam, aki nem vetette meg a saját nemét sem, ha arról volt szó. Kövezzen meg az, akinek nem volt még reggeli merevedése és akinek nem állna fel egy olyan srácra, mint a mellettem fekvő. De, hogy ne csak tétlenkedés legyen reggel, már mozdultam is. Ledobtam róla a takarót, felfedve azt a területet szemeim előtt, ami nemsokára ismételten a játszóterem egyik kelléke lesz. Előbb viszont fölé másztam és óvatosan engedtem rá a testsúlyom. Ágyékomat viszont gondosan nyomtam a megfelelő helyre, de csak ingereltem egyelőre. Jobbommal beletúrtam a hajába, majd lehajolva ajkaihoz, táncra hívtam azokat. Egy kis ideig ízleltem azokat, de mielőtt tovább haladtam volna az egésszel, belenéztem a szemeibe. Az enyéimből pedig kiolvashatta a kimondatlan kérdést is: “Akarod?”
Ezek a reggelek azok, amik a legtöbbet elárulnak egy partnerről. Hogy hogyan ébreszt fel - ha egyáltalán megteszi -, hogy mi az első, amit tesz; hogyan köszön, megkínál-e reggelivel, vízzel, akármivel, vagy kipaterol a lakásból amint kinyitod a szemed. Nem egyszer előfordult már, hogy el lettem küldve szinte azonnal, de már pénzt is vágtak hozzám azzal a címmel, hogy “fasza volt, majd ismételjük meg.” Őszintén? Utóbbit találtam leginkább sértőbbnek. Ha még elküldenek, azt mondom rendben, hiszen ez is benne van a pakliban. Ha megyünk még egy kört, tökéletes. Ha csak kajálunk és aztán lelépek, jól esik a kedvesség. De hogy fizessenek érte? Na az egy hatalmas csalódás. Persze megszoktam már, hogy semmi tiszteletet nem mutatnak felém, mert valami olcsó utcaszéli pillangónak néznek. Most viszont nagyobb reményekkel ébredek fel. A tegnapi éjszaka emlékei ugyanis semmiféle vörös zászlót nem lengettek fel, sőt, ki se kell nyitnom a szemem és máris úgy érzem, kellemes energiákat sugároz felém a mellettem fekvő srác. Érzem a kis simításait a bőrömön, nem durva, nem erőszakos és kimondottan jól is esik. Végigfut rajtam a libabőr mindenhol ahol megérint, s így nehéz is megállítanom az agyamat a nosztalgiázásban. Sorra jönnek vissza a pillanatképek, az arcom pedig ennek hatására rózsás árnyalatot vesz fel. Főleg, amikor megérzem a legszebb testrészét a combomhoz nyomódni. Jó ég..! Azt hiszem ez már elég egyértelmű jelzés arra, hogy nem kell aggódnom a már most túlságosan izgatott állapotban lévő szerszámom miatt. Ennek gondolatára kénytelen vagyok halványan elmosolyodni. Az ilyen partnereket szeretem a legjobban; ők mintha pontosan tudnák, mire van szükségem. Hogy nekem egy kör nem elég. Nos… Szinte semmi sem elég. Mire észbe kapok, a takaró eltűnik rólam, s helyette Ash teste nehezedik rám; bőröm forrón érintkezik az övével, merevedése a fenekemhez nyomódik, arcom pedig most már nem rózsa, hanem inkább egy pipacs színében virít. De ez kellemes pirulás, olyasfajta, ami egyértelműen az izgalmamat jelzi. Egy pillanatra lehunyom a szemem, s kellemesen felsóhajtok, ahogy ujjai a kócos tincseim közé szaladnak, ajkait pedig örömmel üdvözlöm a sajátjaimmal. Merlinkém, ha minden reggelem így indulna… Hát persze, hogy akarom. Elég rám nézni… Pillantásom csupa színtiszta vágytól csillog, majdnem könyörögve, hogy történjen már valami, arcom szinte gőzölög a forróságtól, már a légzésem is meg-megremeg, pedig a srác még semmi olyat nem tett. Még szép, hogy akarom. Nem egyértelmű?
+18-as tartalom is fellelhető. Csak saját felelősséggel olvasd.
Yule arca mindent elárult. A fel nem tett kérdésemre is vágyakozó választ kaptam. Sejtettem azt, hogy a válasz igen lesz, de jó nevelt aranyvérű kölyök voltam és inkább rákérdeztem. Odalent kellően feszültem, ezt érezhette a már alattam lévő srác is. Vigyorom széles lett. Balommal balján, jobbommal jobbján simítottam végig. Vállától indulva a kézfejéig befejezve, ujjainkat összekulcsolva. Továbbra sem voltam erőszakos. Ezt az is bizonyította, hogy simításom után arcát, majd nyakát kezdtem el csókolgatni. Aprókat leheltem a bőrfelület minden pontjára, csípőm pedig egyenletesen mozgott, ingerelve továbbra is odalent. Több irányból kényeztettem, kellően be akartam indítani, mert már tapasztaltam, hogy mikre képes. És minden egyes porcikám kiáltott a következő az ismétlésért. Nem véletlen volt az sem, hogy finoman haraptam meg a fülét. Kíváncsi voltam arra, hogy meddig bírja ki, ameddig nem történik komolyabb dolog, de mivel én voltam felül, nekem is kellett irányítanom. Persze, ha át akarta venni az irányítást, egyáltalán nem ellenkeztem ellene. – Remélem nincs órád. –Nem mintha elengedtem volna egyhamar. Az sem érdekelt, ha emiatt az összes óráját kihagyja, mert ez a menet nem lesz holmi tíz perc. Válasza után tarkóját támadtam be csókokkal. Kezeit elengedtem, oldalán simítva végig velük. Ajkaimmal elindultam lefele a testén, közben emelkedtem is fel róla. Kényelmesebben helyezkedtem el felette, könnyebben haladtam is lefele a testén a csókokkal. Formás hátsója gyorsan kúszott is a szemeim elé. Nem voltam rest rámarkolni, finoman meg is harapni a felületet. S ahol eddig legnemesebb testrészem ingerelt egy bizonyos pontot, ajkaimmal igyekeztem kellően előkészíteni magamnak a terepet. Füleim pedig ki voltak jegyezve. Hallani akartam azokat a sóhajokat, amiktől végig szaladt a hideg a hátamon és felállt a szőr a karomon a lehető legjobb értelemben.
Nehezen tagadhatnám, hogy pontosan mi is jár a fejemben; egy ilyen helyzetben pláne, mikor minden egyes porcikámon érzem Ash testének a melegét, a merevedését, a lélegzetét, az érintéseit… Esélytelen, hogy elrejtsem, mennyire vágyom rá. Hogy legszívesebben csak kérném, hogy rögtön térjünk a lényegre, csússzon be, hadd fájjon, csak érezzem már. Meglehet, ez a kétségbeesett gondolat az állapotom miatt jött létre a fejemben, de ott van és nem akar elmúlni. A vigyorából ítélve úgy tűnik, sikerült is beleolvasnia. Ujjainak nyomát bizsergés követi a bőrömön, s egy pillanatig lehunyt szemekkel élvezem a törődést, hiszen jólesik, hogy emberként bánik velem és odafigyel rám. Csókjai perzselnek, véremet felpezsdítik és halk sóhajokat csalogatnak ki belőlem. Nem elég, nem elég… Mozdulatai odalent már egy fokkal jobban közelítenek ahhoz, amit igazán szeretnék; ezt a legérzékenyebb testrészem jelzi is, ahogy a kettőnk súlyának nyomása alatt, a matracnak nyomódva feszengeni kezd. Talán ha megpróbálnám.. Felszisszenek az apró harapástól, aminek egy rövid “mmm” hang lesz a vége, s csípőm szinte automatikusan próbál a rám nehezedő srácéval ellentétes irányba mozogni, felvéve vele a ritmust, hátha akkor több inger ér. Közben kissé megszorítom összekulcsolt kezeinket, mintha így akarnék jelezni neki, hogy nagyon, de nagyon szeretném már a folytatást. Igyekszem türelmes lenni, hiszen a türelem is a játék része és tudom, hogy annál jobb lesz utána belelendülni, de Merlinem, rohadt nehéz… – Őszintén? Jelenleg nem igazán érdekel – mosolyodok el. Nem szokásom lógni az órákról, de a kellő motivációval hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot. Mindent a nagyobb jó érdekében ugyebár. Esetünkben szó szerint. Amúgy nem, nincs órám. A tarkómat érő csókok szinte visszhangzanak az ágyékomban, mintha a két pontot közvetlen csatorna kötné össze. Akaratomon kívül mozgolódni kezdek az érintése alatt; a testem követné kezeit a végtelenségig, ha így tovább érezhetné a forróságukat, a puhaságukat és a nyomukban járó kellemes bizsergést. Hátam enyhén ívbe feszül, ahogy lejjebb halad az ajkaival, s az az igazán védtelen pont odalent, melyet már tegnap este is birtokába vett, most szinte pulzálva várja, hogy végre hozzá is eljusson a szeretet. Érzékelem, hogy pozíciót vált fölöttem, megmarkol és meg is harap, válaszul csak élesen beszívom a levegőt fogaim közt, mert túl makacs vagyok, hogy ennél több hangot adjak a tetszésemnek. – Ne húzd már az… –időt, mondanám neki türelmetlenül, ám ez mégiscsak nyögésbe fullad, ahogy selymes ajkai rátalálnak arra a bizonyos helyre. Még a lábaim is megremegnek tőle.
+18-as tartalom is fellelhető. Csak saját felelősséggel olvasd.
Pontosan azt a választ kaptam a kérdésemre, amire számítottam. Engem sem érdekelt, hogy lett volna órája, mert ebből a szobából csak akkor fog távozni, ha a következő menet véget ért. Már pedig az nem most lesz. Mert még csak most lendültem bele az egészbe és még semmi olyan nem történt, ami a csúcsra repített volna mind a kettőnket. Bár Yule szavait sikerült elkapnom, de egy rugóra járt vele az agyam. Kérése pont akkor érkezett, amikor ajkaim megfelelő helyre tévedtek. A tudat, hogy nem olyan régen is ugyanígy indult minden, felgyorsította a tetteimet. Egy pillanatra szakadtam csak el a másiktól. Muszáj volt odalépnem a nadrágomhoz, hogy a farzsebemből kivegyem a tárcám és abból azt a dolgot, ami elválasztott attól a bizonyostól. Bár még koránt sem készítettem elő magamnak a terepet, de úgy éreztem, ha később lépem meg ezt, sokkal nagyobb kínzás lenne mind a kettőnknek. Visszamásztam a fiú fölé, letéve a párnára a segédeszközt és ismét betámadtam az ajkaimmal odalent. Óvatosan emeltem meg ezzel egyidőben csipőjét is, két ok miatt: ajkaimmal jobban hozzáfértem ahhoz a ponthoz, amihez kellett és jobb kezemmel rá tudtam fogni nemesebbik testrészére. Éreztem, ahogy lüktetett tenyeremben, ahogy mozdulataimmal, amiket azon végeztem, együtt pulzált. Ezt a fajta kényeztetést nem élvezhette sokáig. Úgy éreztem, hogy a várakozás már nem volt opció. Szétfeszültem odalent, annak ellenére, hogy szabadon voltam. Nem is vártam sokáig. A hátára fordítottam partnerem, kicsit erőszakosabban, mint szerettem volna és a kellő biztonsági lépések megtétele után, már hatoltam is a másikba. Most nem finomkodtam azzal, hogy megszokja a méretem. Teljes hosszomat azonnal érezhette magában és az sem volt véletlen, hogy a hátára fordítottam az egész előtt. Látni akartam az arcán, a szemeiben a tüzet, a vágyat, az élvezet minden apró jelét. Amit az alattam vonagló srác is láthatott rajtam, amint felvettem egy kellemes tempót.
Örülök, hogy sikerült olyasvalakit kifognom, aki nem elégszik meg egy menettel - legalább tudom, hogy ebben hasonlítunk, s így az sem érinti rosszul, hogy már most teljesen be vagyok indulva. Sőt van olyan kedves, hogy nem hagy tovább fecsegni feleslegesen, s édes ajkaival megcélozza az egyik legérzékenyebb pontot a testemen. Automatikusan kitolom a fenekem, ám ő épp ebben a pillanatban dönt úgy, hogy félbehagyja tevékenységét; halkan sóhajtok, de vállam fölött hátrapillantva látom, hogy csak óvszert keres, vagyis szerintem azt keres, majd visszatér hozzám. Egy halvány mosoly terül szét az arcomon, s végre ismét megérzem ügyesen tevékenykedő ajkait és nyelvét magamon, húzására pedig önként megemelem csípőmet és ismét kitolom a hátsóm, hogy tökéletesen hozzáférhessen; közben a lágy nyögéseket hangosabbak váltják fel, s hangom meg-megremeg az élvezettől, mert most már kezével is támad, és óh, milyen ügyesen csinálja! Azonban - sajnos - nem sokáig tudom élvezni ezt, mert hamarosan elenged, aztán két pislogás között a hátamra is fordít, mire felnevetek, hiába tette ezt olyan türelmetlenül és durván. Tetszik, hogy nem húzza az időt, hogy határozott és pontosan tudja, mit akar. Végül felkerül az óvszer, s már érzem is, ahogy becsúszik, kitölt, lüktet bennem, kipréselve belőlem egy az előzőeknél is hangosabb és kéjesebb nyögést, s ha tükörbe néznék bizonyára látnám, hogy a lehető legmocskosabb, legszexuálisabb arcot vágom éppen, amit csak produkálni tudok. Alsó ajkamat beharapom, kissé megremegnek izmaim, s szemeimbe édes könnyek gyűlnek az élvezettől, óh, kérlek… Még, még, ennyi nem elég… Ne kímélj, az istenit! Ahogy elkezd mozogni bennem, fejemet hátravetve, szemeimet lehunyva adom át magam az érzésnek, közben csípőmmel finoman lökök az ellenkező irányba, hogy intenzívebbé tegyem mozdulatait, s kapaszkodó gyanánt a lepedőt szorongatom, ám nem bírom ki, kénytelen vagyok ismét vetni erre a szépfiúra egy pillantást… Szinte felfal a tekintetével, akárcsak én őt. Ah, már majdnem tökéletes. Nyúlok felé, akárhova, csak közelebb tudjam húzni magamhoz, s ha engedi, úgy a kedvességet viszonozva megcélzom nyakát az ajkaimmal, s édes, nedves csókocskákat hagyok bőrén itt-ott, néha becsempészve egy-egy gyengéd harapást is. Ha viszont nem tudom magamhoz húzni, nos, akkor folytatom a lepedő markolászását.
