Two come in place of one || Lev & Zak

Lev & Zakhar

  Are the Karkaroffs like Hydra? If I kill one, does a new one always come in its place?

Kezemben a kést idegesen pörgettem, mikor egyszer csak fogom magam és a fal felé dobom. Nem is céloztam, egyszerűen csak akkora erővel hajítottam el, amekkorával tudtam. A szobám fala most már 3 késsel volt kidíszítve. A kezemben lévő maradék kettőt figyelem. Annyira ingerült vagyok, hogy már remegek, így inkább csak visszateszem őket a kis tartójukba, én magam pedig az ágyra ülök.
A fogadó szobája kicsi volt, arról nem is beszélve, hogy milyen koszos. Majdnem magam kezdtem el kitakarítani, de végül sikerült legyőznöm ezt a késztetést és meggyőztem magamat, hogy csak egy éjszakát maradok, annyit kibírok. Majd gumikesztyűben és maszkban alszok, hogy biztosan ne érezzem úgy, hogy az bőröm valami koszhoz ér, vagy hogy a rossz levegőt szívom be. Ha valaki most látna, akkor valószínűleg bolondnak gondolna, hiszen első ránézésre ez egyébként egy kellemes kis szoba. Frissen mosott lepedő és ágynemű huzat, a törölközők szépen vannak hajtogatva és a fürdőből árad a tisztítószer illat. Nekem mégsem elég tiszta! Utálok bárhol máshol aludni, mint az otthonom. Valami baj mindig van vele. Gyanítom most is csak forgolódni fogok éjszaka, majd 4 óra után feladom, és inkább csak elmegyek haza. A mániám az, hogy olyan környezetbe legyek, amit ismerek és megszoktam. Ha idegen, akkor sose vagyok nyugodt és minden apróság miatt elkezdek hisztizni. Ilyen például az, hogy tökéletes tisztaság kell.
Öklömet összeszorítom, ahogyan veszek egy mély levegőt, majd lassan kifújom. Ismét felállok és kihúzom a falból a késeimet. Szépen lassan sétálok vissza a késeim tokjához, majd előhúzok zsebemből egy zsebkendőt. Alaposan megtörölgetem őket és csak ez után helyezem vissza őket a tartójukba. Csak ezek után vagyok hajlandó kimenni az épületből és Roxmortsban sétálgatni. Nem sűrűn járok itt. Igazából egy kezemen össze tudom számolni hányszor fordultam meg a faluban. Nem találtam valami szórakoztatónak igazából, így nem is tudom, hogy miért vágyik arra a sok diák, hogy eljöjjön ide hétvégente. Szerintem csak időpocsékolás. Én inkább ülnék a könyvtárban és olvasnék.
Most viszont kénytelen voltam eljönni ide. Az indoka ugyanaz volt, mint a dühömé. Karkaroff! Hihetetlen. Megölök egyet és máris jön valaki más a helyére. Hát ezért szenvedetem én annyit azzal a szukával? Azt hittem már csak Kirill van hátra és kész is vagyok, de ennek az új tagnap muszáj volt felbukkannia. Természetesen a szüleim engem kezdtek el szidni, hogy már régen tudnom kellett volna róla, hogy régen ki kellett volna végeznem, milyen egy szánalmas alak vagyok én. Persze, tisztában voltam vele, hogy nem végeztem alapos munkát.
Igazából mindegy is volt, hogy van-e vagy nincs, hiszen egy kölyökről beszélünk. Meg fog halni, csak idő kérdése. Viszont neki muszáj előbb megdöglenie, mint Kirill-nek… Nem tudom miért ragaszkodom annyira ahhoz, hogy ő haljon meg utoljára.
Kint sétálgatva pedig kis is szúrom magamnak a fiút, aki kell nekem. Nem gondolkodom sokáig, közelebb megyek hozzá és leszólítom. – Lev Karkaroff? Zakhar Sokolov vagyok, a Dashkov lány edző társa és Kirill egyik… kedves ismerőse. – A gyomrom felkavarodik, ahogyan ezt kimondom, de arcom továbbra is érzelemmentes. Nem árulhatom el magam. – Még nem találkoztunk, így gondoltam bemutatkozom neked egy kellemes kávé mellett, ha már a munkám miatt erre az egyébként nagyon is lepukkant és rettenetesen unalmas helyre hozott… - Hogy lehet itt élni egyáltalán?

Lev & Zakhar

  Are the Karkaroffs like Hydra? If I kill one, does a new one always come in its place?

A srác első ránézésre egyébként nem volt vészes. Legalábbis kifejezetten jó kezdet volt, hogy nem mindjárt a képembe nevetett. Kirillt ezért legszívesebben megöltem volna. Oh várjunk… Alapból meg akartam ölni. Emlékszem, mikor kiröhögött és abban a szent pillanatban elkaptak az indulatok, mikor egyébként kínoztam volna! Ennek ellenére kedves ismerősömként állítottam be, mert nincs elfogadhatóbb megnevezésem rá. Míg a Dashkov lány és én valóban csak együtt edzettünk, addig Kirillel… Bonyolultabb volt a kapcsolatunk ennél. Mondhattam volna rá, hogy az ellenségem, de gyanítom az nem hangzott volna olyan jól, mikor bemutatkozom.
Következő mondatára felvonom az egyik szemöldökömet, mintha legalábbis meglepődnék, hogy sose mesélt rólam. Legbelül megkönnyebbülök, hogy akkor nem buktam le, miszerint egyébként ki nem állhatom a rokonát. – Rólad se sűrűn mesélt. – Ezt azért odaszúrom neki, mert hiába örülök annak, hogy nem esik rólam szó a beszélgetéseink során, próbálom azt a látszatot fenntartani, hogy teljesen meg vagyok sértve, amiért szóba se kerültem. Egyébként miért is nem? Nem vagyok elég jó téma? A Sokolov családról pedig lehetne bőven pletykálni, így pedig rólam is.
Megjegyzésére csak veszek egy mély levegőt, ahogyan szemet forgatok. – Akkor ismerkedni. Nem teljesen mindegy? Csak szeretnék a barátom családtagjával jól kijönni. – Amúgy is muszáj lesz egymáshoz jó arcot vágnunk majd a közös eseményeken, így jobb, ha már most elkezdjük elviselni a másik társaságát. Ha ne adj isten még tényleg valamennyire jó viszonyba kerülök a fiúval, akkor talán Kirill ellen tudom majd fordítani. Vagy felhasználhatom ellene. Milyen remek terv! Egyetlen egy hiba van ebbe, az pedig az, hogy így egy ideig mind a kettőt életben kell hagynom. A szüleim ismét ki fognak akadni rám, sőt talán megkérdőjelezik a hűségemet is feléjük. Pedig szó sincs erről, csupán az én ötleteim összetettek és nem annyiból állnak, hogy megyek, ölök, takarítok, és úgy teszek, mintha mi sem történt volna.
A kávéra tett megjegyzése, majd a hirtelen megindulása teljesen összezavar. – Tea is lehet. Vagy forrócsokoládé. Esetleg ha nagyon arra vágysz, részemről az alkoholizálás is elfogadható. – Ameddig nem kell nekem is fogyasztanom. Ennek ellenére elindulok utána, mert jelen esetben ő mégiscsak jobban ismerte a helyet. – Látszik rajta… Remélem legalább tiszta lesz. – Hirtelen felindulásból indultam el a szobámból és elfelejtettem tisztítókendőt hozni magammal, pedig szokásom. Legalább a kesztyűm rajtam maradt, de tartok tőle, hogy ezek után vagy háromszor ki kell majd mosnom a ruháimat, mert annyira mocskosak lesznek. – Egyébként tényleg sose említett Kirill…? – Csak azért sem bírom ki, muszáj rákérdeznem. Nem létezik, hogy a Sokolov család ne lett volna megemlítve. Ráadásul azok után, ami történt… Nem szólt volna senkinek? Nem volna logikus. Bár egy Karkaroff-ról van szó, így meg se lep, hogy ostobaságot csinál.

Lev & Zakhar

  Are the Karkaroffs like Hydra? If I kill one, does a new one always come in its place?

Nem zavart annyira, hogy Kirill nem mesélte el részletesen a találkozóinkat… Jobb is volt, ha nem tudja a kölyök, hogy bizony majdnem megfullasztottam már… Pár maradandó sérülést is okoztam neki… Meg fagyási sérülést is szenvedett mellettem… Igen határozottan jobb, hogy nem emlegeti ezeket, viszont az, hogy még csak a nevemet se ejtette el neki… Mondanám, hogy a szívemig hatol, de az is megkérdőjelezendő, hogy van-e olyan nekem, vagy csak valami pumpaszerű tárgy mozog odabent és az tart életben. Személyes véleményem az, hogy az utóbbi reálisabb.
Az viszont feltűnik, hogy nem egy szószátyár a gyerek. Ez még mindig jobb, mintha olyan lenne, mint a rokona, aki be sem tudja fogni a száját. Mégjobb, hogy nem röhög úgy. Ahányszor visszaemlékezek arra az estére, kedvem lenne visszamenni és ténylegesen elvágni a torkát. Viszont nem akarok még házas lenni – igazából semmikor sem szeretnék az lenni – így inkább elhúzom az egészet és hagyom még egy picit élni. S emiatt aztán most kapok is otthon… Csak idő kérdése, hogy Vasilyt is rájuk küldjék. Muszáj lesz meggyőznöm arról, hogy elbírok én Kirillel, inkább válasszon mást. Talán rám még hallgat is…
-Nocsak… Egy nyelvet beszélünk… - Hamarosan mellé érek és úgy haladok vele tovább a kávézóhoz. Furcsa ez a kettőség bennem jelenleg. Egyszerre bírom a kölyköt és utálom. Utóbbit természetesen azért, mert Karkaroff, egyébként más bajom nincs velem, csak… Rossz családba született, ennyi. Viszont… Csendes volt. Kerülte a felesleges szövegelést, amit díjaztam benne, mert nem szeretek csak úgy csevegni senkivel. Plusz az alkohol opcióval sem élt, ami az ő korosztályától meglepő cselekedett. Persze csak helyeselni tudom, mert nem jó, ha ködösíti az elmét. Kíváncsi vagyok, hogy teából milyet választana. Eddig igencsak kellemes személynek tűnik, egészen hasonlít rám. Kár, hogy meg kell halnia
Mélyet sóhajtok a megjegyzésére, miszerint csak elvileg takarítanak itt. Hülyét fogok kapni… Utálom a mocskot és a port. Kész csoda, ha nem itt helyben ölök meg valakit azért, mert nem bírom majd visszafogni az indulatokat. Ritka gyorsan kiborulok, ha koszos a környezetem.
Belépve gondoltam kiválasztok egy eldugott sarkot ahol biztosan nem lát és nem is hall minket senki, viszont az úrfinak más elképzelései voltak. Nem is olyan buta, igaz? A kijárathoz közel ül le, ahol sokan látnak és bármikor elmehet, ha úgy tetszik neki. Ám legyen… -Eddig a létezésed sem volt egyértelmű. Viszont azt hittem, hogy megemlíti a… Mi is vagy te neki pontosan? – Unokatestvér? Az unokaöccse már csak nem lehet, hiszen Kiranak tudomásom szerint nem volt gyereke. Most meg már nem is lehet, hogy a föld alatt van. – Szóval azt gondoltam, hogy esetleg megemlítene neked… Elvégre elég közel állunk egymáshoz. – Végül is… Ő volt a kedvenc ellenségem. Kifejezetten élvezem kínozni és üldözni őt. Van benne valami, ami tetszik nekem.
Nem akarok túl gyanús lenne, így valóban elkezdem nézegetni az itallapot. Elhúzom a számat, ahogyan meglátom a teakínálatot és sehol sem találok olyan opciót, amit igazán szeretnék. Végül inkább megmaradok egy egyszerű jázminos zöldteánál. Annyira alap… Viszont remélhetőleg nem rontják el.

Lev & Zakhar

  Are the Karkaroffs like Hydra? If I kill one, does a new one always come in its place?

Nagyon különös volt. A rokon egy idegesítő fickó volt, akit már csak azért kedvem támadt megölni, mert egyszerűen elviselhetetlennek tartottam a modorát meg az arcát, pláne mikor röhögött. Ez a fiú viszont kilométerekkel nyugodtabbnak tűnt, sőt egészen elviselhető volt még az én számomra is. Pedig a Karkaroff névtől a falnak tudok menni, sőt a türelmem már kapásból a felére csökken… Sőt talán a negyedére annak, mint amennyivel eredetileg rendelkezem, s érzem azt a fojtogató érzést, sőt minden ízületem és porcikám arra próbál sarkallni, hogy itt is most küldjem rá a gyilkos átkot, vagy szúrjam le a késemmel.
Illetve ezt főleg az idősebb rokonával szembe érzem. Mellette olyan kis kellemesen telik a nem túl bőbeszédű társalgásunk eddig. Egészen feledhető is azon részlet – mely sajnos túl nagy ahhoz, hogy ténylegesen se vegyem számításba – hogy Karkaroff. Tán vannak még csodák? Megeshet, de minden olyan mindegy, hiszen a végén vagy én, vagy drága kuzinom de végezni kíván majd vele. Lehet inkább Vasily-t küldöm a nyakára. Ha én idegesítem, akkor garantálom, hogy ez a fiú is fogja.
-Számomra akkor is ismeretlen volt. – forgatok szemet. Azért le se tagadhatja, hogy kikkel rokonok. – Érthető. Az emberek összegyűlnek némi képmutatás miatt, s olyan arcokat is meghívnak, kikhez egyébként semmi kedvünk, csupán próbálnak fenntartani egy látszatkapcsolatot. Szánalmas, hogy annyit nem bírt fejlődni az emberiség az évek alatt, hogy a már középkorban is használt technikákat elfelejtsük. – Pedig egyébként mindenki átlát ezeket a feleslegesnek mondható udvariaskodásokon. Vagy csak nekem tűnik fel? Bizonyára másnak is. Talán valaki még beveszi, de én nem.
-Oh…- Nem is olyan szoros a kapcsolatuk, mint gondoltam. Így aztán igazán nehéz lenne kicsalogatni az idősebb Karkaroffot, vagy nem? Ki tudja, hogy a háttérben valójában mennyire vannak jóban. Hallani, még szinte sose hallottam róla, persze ez nem jelent semmit. Legtöbb esetben a beszélgetéseink igen nagy része csak rólunk szólt, s nem a családról. Szóval lehetséges, hogy egyébként fontos neki? Megőrülök ettől a sok kusza gondolattól, s hogy egy másik ember fejével igyekszem gondolkodni. Sose ment, hiszen az én logikám eleve más, mint a többieké.
-Nem fontos, csak azt hittem megtette! – Valójában valahol egy picit zavar. Nem Kirill miatt! Vagy igen? Nem! Azért zavaró, mert ezek szerint valóban semmibe vesznek, pedig… Tőlem kéne félniük. Meg az unokatestvéremtől. Tőle bevallom még talán jobban is, hiszen én tudom mennyire könnyen elgurul a gyógyszere, s még nem találtam ellenszert, vagy éppen főzetet, mely csillapítaná haragját, meg hatalmas egójának nagyságát.
Az itteni itallapot pedig bővíthetnék és esetleg nem csak alkoholos italokat szolgálhatnának fel vagy koffeintől túltengő fekete löttyöket, melyeket vétek lenne kávénak hívni, hiszen előbb nevezném szenes zaccnak. De hát abból kell választani, ami van, így én is kénytelen vagyok egy olyan alap teát inni, melyet hivatalosan elrontani sem lehet. – Ereklyéket kutatok fel megrendelésre, majd leszállítom azokat. Néhányan szeretnek itt találkozni, szerintem ízléstelen. – vonok vállat egyszerűen. – Megvan mit iszol? – nézek rá kérdőn, s ha sikerül választania, úgy magunkhoz intem a pincért és rendelek is.

Lev & Zakhar

  Are the Karkaroffs like Hydra? If I kill one, does a new one always come in its place?

Mérhetetlen mód zavar, hogy senki nem volt képes beszélni eddig erről a fiúról. Mintha nem is akarták volna, hogy megtudjuk. Talán rájöttek a Karkaroffok, hogy a Sokolov család a halálukat kívánja, s mikor meghívnak minket egy-egy rendezvényre, az csupán bajusz húzogatás, vagy éppen szeretnek a tűzzel játszani – abban a családban meg sem lepne – s emiatt akarnak mindenhol ott látni minket. Pedig én aztán nem vagyok vonzó fiatal, aki kedvesen elbeszélget másokkal. Érzelemmentes vagyok, sőt sok esetben nem tűnik fel, ha sértegetnek. Jelenleg sem tűnik másmilyennek a fiú hangja, nem tűnik fel, hogy esetleg jobban odaszúrna egy megjegyzése, ugyanis én is hasonlóan hűvös vagyok mindenkivel, s bár nem szándékosan teszem, s támadásnak veszik sokan. Pedig sok esetben tényleg ártatlan vagyok.
Egyetért velem, mely meg sem lep igazából. Az már feltűnt, hogy bár nem egy vérből vagyunk, mégis olyan, mintha rokonok lennénk. Magamban reménykedek, hogy nincs valami elcseszett rokoni szálunk, hiszen már csak a gondolatra is felfordul a gyomrom, hogy Karkaroffékkal egy családhoz tartozunk. De Lev egy sokkal egyszerűbb ember, nem úgy mint a másik férfi a családból. Kedvelhetném is, ha nem volna bennem az, hogy meg kell ölnöm. Pedig ő lehet nem lenne ártalmas… Lehet őt nem kéne annyira utálni, hiszen ránézésre sem felvágós a fiú. Ellenben tudom, ha csak egyetlen élő személy is marad onnan, akkor elkezdik ugyanazt felépíteni, s nincs garancia, hogy a gének nem öröklődnek majd a gyerekekben. Nem, mindenkitől meg kell szabadulni, s apám szerint ezt minél előbb meg is kell tennem, ha nem akarok kitagadást.
Az viszont valahol zavar, hogy bár a rokonával egy ideje már folytatjuk a kis kergetőzésünket, valahogy elfelejtett megemlíteni. Ennek persze sok oka lehet, de egyik sem logikus. Miért is ne szólt volna, hogy nyomában van egy férfi, egy Sokolov, aki meg akarja ölni? Miért ne úszította volna rám a többi aranyvérűt, akik vakon követik, s akik a jutalom fejében képesek lennének bármikor eltenni láb alól? De legfőbbképpen miért nem figyelmeztette az unokatestvérét, aki szintén potenciális célpont? Minden bizonnyal őrült az ember. Biztosra mondom, hogy valami nincs rendben vele, s bár én sem vagyok száz, azért ennyire nem vagyok szuicid.
Inkább csak mazochista, amiért elhívta a legnagyobb ellenségeim egyikét egy teára. Tudom, lassú gyilkosként inkább kiismerem az illetőt, kitapasztalom mik a gyengéi, majd utána támadok le rá, hogy ne is számítson. Mondanám, hogy némi bizalmat is szerzek magamnak közben, de nem tudom megállapítani, hogy mennyire tudok hihetően… Barátkozni.
-Érdekes is. – A történelem része mindenképpen. S hála igencsak szutyok és válogatós memóriámnak, legalább a múlt eseményei képesek megmaradni elmémben, sőt a varázstárgyak jellemzői és képességeit is kívülről tudom. Ehhez értek, ebben vagyok jó. S a mai napig áldom az eget, amiért ilyen szakra mentem az akadémián. – Én fehér teát szoktam inni…- Mert hasonló a zöldhöz, mégsem tartalmaz annyi koffeint. De természetesen ilyen opció nincs, miért is volna? Csak zöld tea van, melyet nem kéne elszúrniuk, hiszen szinte biztos vagyok benne, hogy filteres, melynek undorító az íze, s biztosan nem végzik el a kanna mosási rituálét, ami miatt nem lesz megfelelő hőmérsékletű… Miért is vagyok itt?
A szemkontaktust viszont nem bírom sokáig tartani, el is kapom a pillantásom. Ne félek, csupán érzem, ahogyan gyomrom görcse rándul és kénytelen vagyok elnézni. – Menta? Érdekes… - Engem a fogkrémre emlékeztet.