You turn me inside out // Rain & Dan

– Hagyjál… – nyüszítek. Nem akarom elismerni, hogy az “utálom” valójában csak egy rövidítés, és amit igazából mondani szeretnék az az lenne, hogy “utálom, hogy még mindig szeretem”. Maradjunk csak inkább annyiban, hogy utálom… Az nem annyira ciki, mint beismerni, hogy semmit nem változtak az érzéseim az első szakításunk óta.
Nyáron még úgy gondoltam, hogy annál jobban sosem fájhat a szívem, azt hittem annál nem lesz rosszabb, mint mikor Jay közölte, hogy elmegy, és kvázi kidobott… Erre tessék, az most még jobban fáj, hogy itt van, minden nap látom és hallom a hangját, mégis elérhetetlen távolságra van tőlem. És persze Dan mondhatja, hogy nem vagyok hibás, de akkor ki lenne az ebben a helyzetben? Mert Jay biztosan nem hibázott, én voltam a hülye, én szerettem bele annak ellenére, hogy világosan megbeszéltük, hogy nem fogunk egymásba habarodni, ebből nem lesz kapcsolat, nem lesz semmi komoly vagy hosszú távú. Erre tessék… Hülye Blaise. Hülye, naiv Blaise. – De nem vagyok boldog nélküle… – sóhajtok fel. – És nem igaz, hogy nem vagyok hibás, hiszen tudtam, mire vállalkozom… Be kellett volna fognom a számat.
Az pedig, hogy keressek mást..? Lehetetlen feladatnak tűnik. A kicsi szívem darabokban, a kicsi lelkem megalázva, a kicsi eszem pedig megbolondulva, így nem állok készen másik kapcsolatra… – Áh, inkább meghalok egyedül – csóválom a fejemet. Egyszerűen nincs erre energiám, sem akaraterőm. Ráadásul köznevetség tárgya vagyok a külsőm miatt, szerintem nincs az a srác aki hajlandó lenne vállalni a megalázást csak azért, hogy velem lehessen. Ma már nincs lovagiasság. És nincsenek szőke hercegek fehér lovon, fényes páncélban és köcsög tündér keresztanyával a vállukon. Igen, ez egy Shrek referencia volt.
Arra viszont így is felkapom a fejemet, hogy ez a bizonyos Nestor majd tuti ráhajt Jay-re. Nem kérem, hogy ráhajtson, csak derítse ki, hogy őt látta-e Dan a látomásában vagy sem! – Aha, barátkozni… – forgatom a szemeimet. – Mindegy, csak tudni szeretném, hogy őt láttad-e, ennyi… – vonok vállat. Próbálnék úgy tenni, mint akit hidegen hagy, hogy Jayre rányomul-e valaki vagy sem, de szerintem így is süt rólam, hogy nagyon is szeretnék tudni mindenről, ami a fiúval történik. Főleg, mert szerintem nem egy diák van itt, akinek pont az esete… Úgy értem, van olyan, akinek nem jönne be? Hiszen helyes, magas, izmos, sportoló, ráadásul nagyon jól tud flörtölni és iszonyúan cuki a mosolya… És a szemei… Ahh! – Utálom magamat – motyogom az orrom alatt. Ebbe a tini szerelembe fogok belehalni.
Végül befejezzük a forró csokizást és elindulunk - első ötletem a Szellemszállás, elvégre ott biztosan kettesben lennénk, de Dan látványosan nem támogatja ezt. Hamar ki is derül, hogy személyes tapasztalata van a hellyel kapcsolatban. – Akkor keressünk más helyet – mosolygok rá, s ha mutatja az utat, úgy követem őt bárhova.