Iskola/Munka: Egy magas, köztiszteletben álló pozíció a minisztériumban
Kapcsolatunk: korábban férj - feleség, míg a halál el nem választ, mára már elváltunk ugyan, de a gyermekeink örökké összekötnek
Csoport: Varázsló
Playby: Jeremy Renner (a képen, de akit akarsz)
Státusz: FOGLALT
Részletek
304 nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy a minisztérium egy aranyozott, kissé doh és dohány szagú, vörösbársonyszékes termében kimondták a válásunkat. Nem mintha számolnám, mert nem, nincs így, egyszerűen csak tudom, ugyanis ennyi ideje annak, hogy bár szerves részét képezed az életemnek, mégsem köt hozzád semmi. Már nem hordom a neved, a gyűrűd, nem utalgatok rád a dohányfüstös kávéházi délutánok tompaságában, nem állok meg ruhaboltok előtt méla, szerelmes mosollyal az ajkaimon eltűnődve azon, mennyire jól állna rajtad az adott darab. Már nem köt össze minket semmi. A gyermekeinken kívül, persze. Miattuk toppansz be néha késő este, egy üveg borral a kezedben, hiába tudod: alszanak már - és hiába tudom: téged is vár otthon valaki, hiszen amikor ödvözlőleg megölellek érzem a parfümjét: firss, fiatalos, virágos -, én mégis félrelépek, beengedlek újra és újra. Miattuk vársz néha órákat, hogy beszélgessünk munka után, hiába nem lakunk már együtt és hiába nem ők a fő téma, én mégse küldelek el. Sose küldelek el, mert képtelen vagyok rá. Minduntalan újra, meg újra beengedlek a házamba és az életembe. Nem történik semmi, mégis van valami, valami ami nem enged. Se téged, se engem. Okkal váltunk el, már nem működött. Csak bántottuk egymást, bántottuk magunkat és bántottok a gyerekeinket, azt a két csodálatos kis ember, akik szülőket érdemelnek, nem pedig kimerült roncsokat. Azokat, amik a házasságunk utolsó éveiben voltunk. Talán ez a sorsunk, egymás szakadatlan üldözése, majd bántása és ellökése, hiszen ezt csináltuk mindig is, az első perctől kezdve, hogy a szó minden értelmében, összefutottunk Roxmortsban. Te az öcsédet látogattad meg, én pedig csak lézengtem. Te már felnőtt, dolgozó férfi voltál, én pedig éppen csak a tizenötöt töltöttem. Talán, ha akkor és ott egy felszínes "Bocsánat" kíséretében elválunk egymástól, a te és az én nem lesz mi, de ez már akkor sem sikerült. Valahogy a búcsú, legyen az bármilyen, nem a mi stílusunk volt. Úgy néz ki nem megy egymással, de már egymás nélkül sem.
//Tulajdonképpen valahol egy se veled, se nélküled kapcsolatnak gondoltam az övéket már az első pillantástól fogva, amely mindig is televolt hullámvölgyekkel. Legalább annyiszor fent, mint ahányszor lent. A válás közös megegyezés volt, mégis majd 16 évet nehéz kitörölni, elfeledni, majd gond nélkül tovább lépni, mintha meg se történt volna. Félreértés ne essék, nem ragaszkodom ahhoz, hogy ez a későbbiekben egy kötelezően romantikus plot legyen, ahol a két karakter megint egymásra talál (noha nem zárkózóm el tőle, ha a játéktéren úgy alakulna a helyzet, de nem ezért keresem az úriembert), inkább azt szeretném kijátszani, hogy milyen nehéz egy olyan helyzet, ahol a szeretet még meg van, a ragaszkodás is, de valami mégse stimmel. Az PB tényleg csak ajánlat teljesen szabadon cserélhető bármely korban megfelelő úriemberre, ahogy a karakter jelleme is szabadon alakítható, csak a fent (és az ET-ben) vázolt kapcsolathoz ragaszkodom meg a magas pozíciójához, valamint a sok testvéres családi háttérhez (szintén az ET-ben említve), hiszen az ad magyarázatot arra aranyvérűként miért nem tagadták ki, hogy egy félvért vett el. Ha felkeltette a karakter az keress meg és gyere gyorsan, egy nagyon érdekes plotba fogsz csöppenni, azt megígérhetem //
//
