mint az ábécé

B nem bírja a piát, sem pedig azt, ha homok megy a cipőjébe - ezt egy emlékezetes, cabói nyaralás alatt mind alaposan megtanultuk -, viszont nincs nála ügyesebb hamiskártyás az ismerőseim közt, és nem létezik olyan kóbormacska, akit ne próbálna meg befogadni, akkor is, ha utóbb kiderül, hogy a macskának egyébként volt már gazdája.
B olyan, mint egy októberi reggel, szereti az indie számokat, a rejtvényeket, és van egy skótkockás szoknyája, ami mára a védjegyévé vált. Bűbájtanból mindig az évfolyam legjobbja volt, mégis keményen kellett küzdenie, hogy felvegyék az aurorképzőbe, mert a legtöbb dologtól, aminek a gyökerét ki lehet tépni a földből, kiveri a víz.
Drága B, küzdeni mindig tudott, de most félek, hogy a minisztériumi ranglétra bedarálja, amíg ő a nemes eszméiért küzd.

C már háromszor leszokott a cigiről, de minden próbafolyamat alatt visszaszokik, ki nem állhatja az édes dolgokat, és azt, ha valaki édesemnek szólítja őt. Bár a szülei lakásában, és ezáltal az övében, éltünk évekig, a pusztítást, amit ott végeztünk, sosem hánytorgatja fel, de mindig ilyen volt - nagylelkű, mint aki nincs teljesen tisztában a pénz értékével. A házasságot - oké, talán csak az enyémet - udvarias kis színjátéknak tartja, de megígérte, hogy kiveri Edgar összes fogát, ha megbánt engem, és ez is valami olyasmi, ami mindig is jellemző volt C-re - ő a nagy érzelmek megszállottja, aki élvezi a rivaldafényt, de csak a megérdemelt öt percben, hogy utána a háttérből mozgathassa a szálakat. A családja sosem támogatta, hogy színésznő legyen, és hozzájuk hasonlóan én is mindig úgy gondoltam, hogy a lányuk túlságosan intelligens egy ilyen pályához. Csakhogy én okosabb vagyok annál, hogy ellentmondjak C-nek.