a férjem és a nő, akit szeret

Ez egy nagy szerelem története.
De nem a miénk.

Pedig jól kezdődött – én készséggel elhittem, hogy száznégy órányi ismertség elég az ilyesmihez, szerelem első látásra, a nagymamád gyűrűje már az ujjamon is volt, édesanyád és a húgod belevetette magát az esküvőszervezésbe, nekünk jóformán csak igent kellett mondanunk. Igent a boldogságra – a külön töltött estékre, a szinte baráti összebújásokra, a három egy pohár fehérborra, ami az egyedüli társam vacsora közben már lassan négy hónapja. Hol vagy mindeközben, Edgar? Hol az ígéret, amit nekem tettél?

Mr. Bones jelenleg házon kívül van. Unalomig ismételt frázis a titkárodtól. Persze, tudom én – Mr. Bones meglehetősen elfoglalt, hiszen Mr. Bones már a Wizengamot ügyészei közé tartozik, nem semmi teljesítmény ez ilyen fiatalon – ráadásul ő maga is aspirál a lassan két évszázada sikerrel működő, Bones & Bones ügyvédi iroda vezetői székére, amiből az apja felállni készül. Csakhogy Edgar, hiába elsőszülött, a sors megverte számos, hasonlóan ambiciózus testvérrel és unokatestvérrel, akik nem rettennek vissza egy kis versengéstől, ha az előmenetel a tét.

Mr. Bones csak egy valamit szeret jobban a versengésnél. És az nem a felesége. Kapcsolata az alant látható hölggyel hosszú, kanyarokkal tarkított múltra tekint vissza – de ők a háttérben mindvégig kitartottak egymás mellett. Most viszont, hogy már hárman ülnek az asztalnál, csak az a kérdés maradt, hogy Mr. Bones esélyei kibírnák-e, ha a világ tudomást szerezne házasságon kívüli viszonyáról. Vagy, amint kiterítik a kártyáikat, szépen ívelő karrierje, mint egy hullócsillag, a földbe csapódik?

A férjem szeretőt tart.
Fogalmam sincs, ki vagy. Nem tudom, mi a neved, milyen színű a hajad, hányas melltartót hordasz, eszel-e húst, teszel-e tejet a teádba, van-e férjed vagy gyereked, értesz-e a kviddicshez, járatod-e a Bájitaltani Szemlét, szeretsz-e sokáig aludni vasárnaponként – nem tudom, ki vagy, de az illatodat már jól ismerem, mert érzem Edgar ingén szinte minden reggel, miután hajnalban jön haza. Ő sosem beszél rólad, de nem is kell megtennie – beszél helyette számtalan „későn jövök, drágám, ne várj meg!”, septiben zsebbe gyűrt levélpapír, a ruganyosság a lépteiben. Nem tudom, ki vagy, de minden nap gondolok rád. Te is gondolsz rám? Legalább egyszer-kétszer? Aközben vagy azután, hogy a férjemmel kefélsz?

A férjem szeretőt tart, de ez a házasságunkat nem fogja tönkretenni. Sejtem, hogy te előbb voltál neki, mint én. Sejtem, hogy nem valami mesebeli gonosz királynő vagy – csak egy nő, aki történetesen ugyanazt akarja, akit én. Sejtem, hogy nem holmi futó kaland vagy, nem, a parfümöd alapján érett, sokat látott, intelligens nő lehetsz, olyan, akinek van ízlése, van stílusa, van múltja a saját jogán – és valamiért mégsem tudod, mikor kell felállni az asztaltól. Nem tudom, miért alakult így a kettőtök története – hogy miért nem vehetett el téged, de most már nem csak ti ketten vagytok. Számolnod kell velem, V. És én nem hagyom, hogy elvedd tőlem azt, ami engem illet.