Mr. Dawlish

Egyenletes és szeretetteljes mozdulatokkal csutakolja le a legkisebb termetű, pej aethonan kancát, amely unottan – de Emma úgy képzeli, hálásan – legyezget a már kifésült farkával. Vékony bőrkesztyűvel simít végig a mar mentén, apró hibákat, összetapadt, mikroszkopikus csomók után kutat, majd továbbhalad a szügy felé, reflexszerűen és gyakorlottan. Minden rendben van, kis szerencsével még a délutáni tea előtt végez, vethet pár pillantást a lányaira, mielőtt tanulni és gyakorolni küldené őket. Bizonyos rítusokhoz ragaszkodik, családi egység meg- és fenntartása fontos, Arthur persze többször késik, Clem pedig többször felejti el, mint nem, de legalább Cam jelenléte biztos pont, és soha, semmilyen körülmények között nem szeretne csalódást okozni a gyerekeinek. A lányainak. Kaotikus univerzumában ők jelentik a középpontot, a stabilitást.
– Elnézést, meg tudná mondani nekem, hol találom Ms. Mallory-t?  – Kellemes, mély tónusba hajló hang, a pej elégedetten fúj egyet, Emma gyanakvóan pillant a váratlanul felbukkanó férfira.
– Szabad megkérdeznem, milyen ügyben keresi?
Ki kell javítanod, szólal meg mélyen egy hang, egy aprócska, szabálykövető, feddhetetlenséget megkívánó, rendben és őszinteségben bízó hang, azé az Emmáé, akinek lennie kell. Aki lett belőle a posztpartum depresszió, a kétségbeesés, a tanácstalanság után.
– Minisztériumi ügyben.
– Talán bajba került Ms. Mallory?
– Semmiképpen, erről biztosíthatom, kisasszony.
– Professzor – javítja ki, rosszul, nem teljes őszinteséggel, nem úgy, ahogyan a kötelességtudata diktálná. De miért ne lehetne egyszer, egyetlen egyszer Emma, nem pedig Arthur Mallory felesége? A döbbenet utófoszlányát kapja el pillantásával, elégedett mosollyal válaszol. – Tehát nem kerültem bajba, Mr. …?
– Dawlish – enyhe zavarral mutatkozik be, mulattató, gondolja Emma, a férfiak tudatlansága és a prekoncepcióik megdöntése után keletkező feszélyezettsége. – Ne haragudjon, nem gondoltam volna, hogy…
– Mr. Dawlish, kérem, ne hozza magát még kellemetlenebb helyzetbe, mindkettőnk érdekében – komolynak sem tudna hangzani, szája sarkában továbbra is mosoly játszik. – Szóval, szabad tudnom, miért keres meg a délután közepén, tanítási időszakban a minisztérium egyik munkatársa?
– Persze, hogyne. Egy felkérésről lenne szó, a Szent Mungó és a Varázslény-Felügyeleti Főosztály részéről. Szakértőként és kérdéses ügyekben referensként számítanának önre bestiatámadások esetén. Esetleg felfáradhatunk az irodájába, hogy nyugodtabb körülmények között egyeztessünk?
Öltöny, oxfordi bőrcipő, kifogástalan úriember. Nem, semmiképpen sem viszi fel az irodájába. – Mr. Dawlish, jelenleg elfoglalt vagyok, amint azt ön is láthatja, viszont jöjjön közelebb, vegyen fel egy kefét, és segítsen nekem. Ennél nyugodtabb helyet az egész birtokon nem találnánk, higgye el. Mindig a ló fara vagy csüdje felé haladunk.

Ennyi szerepel az előtörténetben, ez tulajdonképpen megalapozza kettejük kapcsolatát, ami... Bonyolult. Mr. Dawlish (nem ragaszkodom a családnévhez, be is ugorhatsz bármelyik meglévőbe) látszólag talpig úriember a patriarchális berendezkedésű társadalomban, valószínűleg egy kérges tenyerű férfit vagy nyakig sáros, nem túl vonzó nőt keresett a betöltött pozíció (Legendás Lények Gondozása professzor) alapján, viszont Emmát találta. Innentől kezdve szoros együttműködésre kell számítaniuk, tulajdonképpen Emma megállapításai Mr. Dawlish-on keresztül jutnak el a Minisztériumhoz, tehát minden bestiatámadást követő vizsgálatnál találkozni fognak a Szent Mungóban vagy a Főosztályon, a részleteket szeretném, ha együtt dolgoznánk ki.  Emma az első találkozásuk alkalmával elfelejtette megemlíteni, hogy házas, semleges terepre tévedt, karikagyűrűjét védőkesztyű rejtette, viszont valahányszor találkoznak, mindig zsebre csúsztatja - éppen egy mini egzisztenciális krízissel küszködik, milyen lehetne az élete, milyen lehetett volna a férje és gyerekei nélkül, meddig juthatott volna, hol lenne most éppen, mit csinálna, ha a múltjának egy adott pontján másként dönt -, egyszerűen Emma Mallory szeretne lenni, nem valakinek a felesége, valakinek az anyja, unalmas képzettársítás. Kettejük játéktéri kémiájától függően sokféle verziót el tudok képzelni, munkahely váltástól kezdve akár Emma megkísértéséig bármit. Szeretném, ha megbolygatnák egymás életét, érzelmeit, bármilyen formában. :3 Nagyon várlak!