Makacs vagyok, mint az öszvér, ez sokak szerint nem erény, de szerintem az. Mert kiállok az igazamért és addig megyek utána a dolgoknak, míg sikerrel nem járok. Ha hatszor esek időközben el, akkor hétszer állok fel és megyek tovább emelt fővel. Megtanultam, hogy bizonyos helyzetekben igenis kell az a bizonyos fapofa, higgadtnak és kimértnek kell maradni. Mindemellett elsajátítottam az érzelemmentes arckifejezést is. Harcolok azokért, akiket szeretek. Talán úgy tűnhet, elfordultam teljesen a családomtól, de valójában ez nem igaz. Sosem szűnt meg a szeretetem irányukba. Az, hogy Cassie-vel összetettek minket, csak segít abban, hogy kiállhassak mellette, mint bátyó, úgy, ahogy sosem tudtam, érthető okokból kifolyólag. Igazán szeretetteljes tudok lenni, ha akarok és habár félvér barátnőt választottam, fontosak számomra a családi értékek, még ha sokszor nem is értek egyet velük. Hajtom a szekeret, amíg ki nem törik a kereke, vagy még tán’ azután is. Így adatott meg az is, hogy habár kitagadtak, de elérjem a céljaimat és aurorrá váljak. Mert sosem adom fel. Ennek köszönhető minden elért célom és tudásom.
Ami zavar bennem másokat
Kétszínű vagyok, ezt a családi elvárások hozták ki belőlem. Képtelen vagyok őszinte lenni, mert az nem én volnék. A Black család arisztokrata rendszere egyszerűen messze áll tőlem. Mindemellett az aurorok között sem lehetek önmagam, mert aranyvérű vagyok, hát viselkedjék is úgy. Én vallom azt, hogy sokkal fontosabb, hogy olyan valaki mellett éljük le az életünket, akit szeretünk, mint a vérkötelékek. Ezzel sokan nem értenek egyet. Ezen kívül az évek során elég agresszívvé váltam, ami köszönhető annak is, hogy a MiM-el folytatott együttműködés során arra összpontosítottam, hogy megtaláljam azt – a vélhetően mugli – gyilkost, aki végzett anyánkkal. Teljesen megszállottjává váltam, talán kissé bele is bolondultam. Emiatt hibát hibára halmoztam, ami odáig fajult, hogy nem csak kidobtak a Magic is Might-ból, de üldözni is kezdtek. Hazug vagyok, teszek ígéreteket, amiket nem tudok betartani, sokszor ezt már az ígéret tétel előtt is tudom.
Külsőd, stílusod leírása, minden, ami kívülről látszik.
Családom
Édesapám
Corvus Black (59) -Pollux Black öccse, egy régi, letűnt korban úgy hitték, hogy többre viszi majd, mint a bátyja, ám ez a feltevés mára már régen a múlté. Nem csak azért, mert a fent említett személy az egykori Mágiaügyi Miniszter, hanem azért is, mert Corvus házassága egy amerikai, viszonylag újszerű nézeteket valló aranyvérűvel sokak számára megkérdőjelezhető volt. Annyira nem, hogy kitagadják, hiszen a nő családja nem számított vérárulónak, egyszerűen csak sokszor ferdén néztek rájuk a nézetei miatt. Fiatalabb korában pár évig aurorként tevékenykedett, ám első gyermeke születését követően pályát váltott, mondhatni biztonságosabb vizekre evezett, azóta Minisztérium dolgozója. Pollux pártjának a tagja. Mint első szülött, nevemet apánkról kaptam. Sokáig szeretetben neveltek anyánkkal, azonban édesanyám halálát követően minden megváltozott. Mindannyian megváltoztunk. Én elkezdtem járni a saját utamat, mondhatni kinyílt a csipám. Nem akartam többé megfelelni a szabályoknak görcsösen és ennek az lett a vége, hogy beleszerettem egy félvér boszorkányba. Mikor ezt apánk tudtára adtam, volt ne mulass és kitagadott a családból, mintha megszűntem volna Black-ként létezni.
Édesanyám
Amelia Black –elhunyt - 2007 Amerikai születés boszorkány, egy aranyvérű család középső gyermeke. Szülei és tanárai hatásának következtében nyitottabban állt a félvérek, mugli születésűek és muglik felé, mint a legtöbb aranyvérű család. Mindezt úgy, hogy ők nem keveredtek velük. Szabad szellemű, mosolygós nő volt, akinek bár előre elrendezett házasságot szántak ezt felrúgva mégis szerelemből házasodott. Magába a Black családba sosem illeszkedett be igazán. Apósa és anyósa gyakran hasonlította őt Thetishez, aki a szemükben maga volt a megtestesült elegancia és tökéletesség. Ez Ameliát sohasem zavarta, könnyen lépett át a sértések és ferde pillantások felett. A családjának és az elveinek élt. Imádta a gyerekeit és azok is imádták őt. Hiába a vagyok és a lehetőség sohasem fogadott maga mellé segítségnek senkit, egészen születésüktől kezdve ő látta el őket, ahogy ruhát, cipőt és bármit, ami kellett is mindig ő ment el velük vásárolni. Ott volt az életükben, ahol egy anyának lenni kellett, szerette és támogatta őket bármiben, ami mosolyt fakasztott az arcukra. Még emlékszem a hangjára, az illatára. Az arcára, ahogy kisgyermekként megérintem. Emlékszem az anyai veszekedésekre, amik az én érdekemet szolgálták. Ő volt aki gyakorlatilag egyben tartotta a családot. Halálával minden megváltozott. Mekkora szégyen... biztos szégyenkezne, ha még élne, hogy a fia kitagadásra méltatott bűnt követett el. Sosem volt olyan szigorú, mint apánk, de az értékekkel tisztában volt és belénk nevelte azokat.
Testvéreim
@Leo Black (20) - Leo egészen kicsi volt, mikor elkerültem az otthon melegétől. Egészen 5 éves volt, mikor ajtó csapkodva kitagadott apánk a Black családból. A mi kapcsolatunk éppen ezért nem valami érzelemdús. Mint a legidősebb testvére én inkább apai szeretetet tudtam számára nyújtani. Játszottam vele, ha kért, bár inkább fiatalabb testvéreimmel volt el jobban. Nem annyira emlékszem rá, milyen is volt és nem is számít, mert azóta egészen biztos rengeteget változott. Kamasz lett belőle, dacos és vad. Vagy szófogadó és szelíd. @Cygnus Black (27) - Cassie másik fele, a szó legszorosabb értelmében. Ők ikertestvérek. Caelem mindig erősnek mutatta magát, sokszor még próbált is viaskodni velem, megmutatni, melyikünk a rátermettebb. De amit mindig tiszteltem benne, az az volt, hogy óvta Casse-t, mindentől és mindenkitől. Valójában egymást óvták, olyanok voltak egymásnak, mint a méh és a méz, szükségük volt egymásra. De aztán eltűnt, mint a kámfor, ürességet hagyva maga után. Tudta Cassie-nek mennyire fájt, hogy én búcsú nélkül mentem el, mégis követett ezen az úton. De nem haragudhatok rá, nincs jogom hozzá. @Cassiopeia Black (27) - Cassie mindünk közül az egyetlen nő, az egyetlen húgocskám. Anyánkra emlékeztet, tüzességét mégis apánktól örökölte. Nekem kellett volna lenni a nagy és erős bátyónak, aki mindenekelőtt megvédi őt, de nem lehetett így. Ez eldöntetett akkor, mikor egy félvért választottam magam mellé. Mai napig cseng a fülemben a vitánk apánkkal és az ajtó hangos dörrenése, amint bevágom magam után. Nem kerestem, nem búcsúztam el. Most pedig munkatársak lettünk, ami talán mindkettőnknek fájó pont. De Cassie-nek egészen biztosan. Ez egyértelművé vált, mikor mindketten Potter előtt álltunk és ő elrohant. Sosem tett azelőtt ilyet, mert mindig próbálta a maximumot kihozni magából és tisztelettudó maradni, ahogy az egy aranyvérűhöz méltó. A szívem meghasadt, de nem mutathattam, az csak olaj lett volna a tűzre. Rezzenéstelenül álltam ott, megsemmisülve.
Barátnő
@Maeve Montague - Évekig boldogok voltunk, már amennyire azt hagyták az aranyvérű sztereotípiák. Aztán beléptem az aurorok közé és választanom kellett. Akkor még fogalmam sem volt, hogy Maeve gyermeket vár tőlem. Most pedig, évekkel később újra egymásra találtunk, de a szerelmünk nem lehet felhőtlen, ugyanis a MiM elől kell menekülnünk mindkettőnknek. A gyermekeinkkel sem lehetünk emiatt, nem tudhatják, hogy mi vagyunk a szüleik.
Gyermekeim
AJ - Azelőtt fogant, hogy elhagytam volna Maeve-t, nem ismerem, még a koráról sincsen információm. Alice - Az újra egymásra találásunk gyümölcse Maeve-vel, de róla sem tudok sokat.
Apróságok
Amortentia
Kedvenc illataim a nedves föld és az ánizs illata.
Mumus
A MiM és hogy a gyermekeim a szemem láttára halnak meg.
Edevis tükre
Egy békés, boldog családra vágyok.
Hobbim
Minden rendszeres elfoglaltságod a munkád, családod mellett. Pl. könyvolvasás, sport is lehet ilyen.
Elveim
Azok a dolgok, amik meghatározzák a viselkedésedet és gondolkodásodat, amik mentén a döntéseid nagyrészét meghozod.
Amit sosem tennék meg
Tudatosan sosem sodornék bajba olyas valakit, aki fontos a számomra és akit szeretek.
Ami zavar
Milyen kisebb-nagyobb tényezők vannak az életben, amik téged mindennél jobban bosszantanak, legyen ez nagy, általános dolog vagy olyan apróság, mint mások csámcsogása.
Ami a legfontosabb az életemben
Mindenekelőtt a család. A gyermekeim, AJ és Alice, az édesanyjuk, Maeve és a Black család.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Azok a dolgok, amikről úgy érzed, nem befolyásolják az életedet és a fontossági sorrend végén helyezkednek el.
Amire büszke vagyok
Mindenre, amit elértem. A tanulmányaim, hogy auror lehetek, a tudásom, a patrónusom, bűbájaim. Minden.
Ha valamit megváltoztathatnék
Az aranyvérűek arisztokratikus gondolkodásmódját és törvényeiket, melyek arra irányulnak, hogy aranyvérű csak aranyvérűvel házasodhat vagy léphet kapcsolati státuszba.
Így képzelem a jövõmet
Hol szeretnéd látni magad egy, öt, tíz év múlva, vagy életed végén.
