drug is expensive... be popular and you get it for free
brozália & mini gyík
Pusztán jóindulatból döntöttem úgy, hogy meglátogatom az öcsémet. Semmilyen hátsó szándékom nem volt ezzel kapcsolatban, az meg pláne eszembe se jutott, hogy esetleg ne lenne tiszta mostanában, így rajta kapni se akartam azon, hogy megint bedrazsézott nekem, mikor azt hiszi, hogy nem látom, vagy megpróbálja eljátszani, hogy ő mennyire tiszta. Mondjuk már igazán megtanulhatta volna, hogy időről időre egyszercsak megjelenek az orra előtt és ha szerencséje van akkor komolyan normálisan viselkedik. Rosszabb esetben addig maradok vele, míg Elmo végre el nem takarodik a kis fejéből és rá nem jön, hogy ő márpedig annyira heteró, mint amennyire én is vagyok. Némileg egyszerűbb most már belógni a suli területére, mármint inkább az Akadémiára hiszen szabadon jár-kel az ember, s mivel én is csak tavaly végeztem, így még van elég ember, akit ismerek, s akikkel vagyok olyan kapcsolatban, hogy egy hangot se szóljanak, ha éppenséggel beosonok. Ami amúgy hülyeség, mert technikailag szóltam előre, hogy… Valamikor majd jövök. Én rugalmasan tudom kezelni az időpontokat – bizonyos mértékig – szóval nekik is érdemes lenne megszokni, hogy akkor esek be, mikor éppen úgy döntök, hogy akkor… Beesek! Ha bárki meg akar állítani, csak jelzem, hogy amúgy békével érkeztem, az öcsémet és a haveromat jöttem meglátogatni, de ha ez nem lenne elég, hát Sebastian-ra hivatkozok, drága nagybátyámra, ki amúgy csak akkor hasznos, ha azt kell hangoztatnom, hogy amúgy auror, szóval higgyék el, semmi rosszal nem akarok próbálkozni, mert ő lenne az első, aki elzárna. A kinézetem ellenére esküszöm nem vagyok se vérnáci, se halálfaló, csak egy lázadozó srác, erről most ne is beszéljünk! És igen, hitegethetik magukat az emberek, hogy úgyse tudnék beszökni Brozihoz a Hollóhátba, de anno sem sikerült kint tartaniuk, hiszen annak idején csak a kívánságműsor keretein belül kerültem a Mardekárba, a Süveg oszthatott volna a kékekhez is, csak nem akartam. Ennek ellenére nem mászok be a klubhelyiségbe most, mert a végén furcsán néznének rám, mármint a többi kisdiák, akiket amúgy nem ismerek, s utálom eleve a kölyköket, így jobb is, ha nem nagyon kerülnek a közelembe, mert még eszembe jut úgy tenni, mint aki rendesen allergiás rájuk és pusztán szórakozásból mindenki nyakába beletüsszentenék, úgy rendesen. Áh nem… Inkább a kertben kezdek el sétálgatni, mert a drága öcsém úgyis cucclizni fog, ha akar, s ha van egy minimális mennyiségű esze, akkor ki fog jönni. Vagy már eleve kint lesz, hiszen ahogyan megjelenek, már látom is, ahogyan fekszik a földön, kezében egy könyv – gyanúsan nem mozog a szeme! – s mintha valakire várna. Gondolom, hogy nem rám, de velem kell beérnie. Így le is huppanok mellé, rendkívül kecsesen, mint egy részeg, aki megbotlott, s csak elterül a földön. – Olvasol is, vagy csak bámulod a betűket abban reménykedve, hogy majd a fejedbe másznak? – kérdezem ahogyan megtámaszkodok és lenézek rá.
Én nagyon csípem Waylent, de… Menjen a büdös kukis francfelhőbe! Mert egy ideje kitalálta, hogy akkor innentől kezdve ne álljak már be annyiszor, sőt, ilyen rajtaütésszerűen meg szokott jelenni, hogy ellenőrizzen - de úgy állítja be, mintha nem ellenőrizne -, aztán meg csak idegesítsen a hülyeségével. Félreértés ne essék, szeretem őt… De néha tényleg meg tudnám fojtani. Főleg, mert alkalomadtán még az egyetlen helyen is képes megjelenni, ahol némi szabadságot kapok, azaz a családtól elszabadulok végre - a suliban. De most nincs itt, így vígan belefojthatom bánatomat a varázskavicsba, amit szereztem; ez ilyen mogyoró izé csokival bevonva és a mogyorónak vannak vicceske hatásai. Most is azt rágcsálom, mert állítólag abba se lehet belehalni, ha az egész zacsival megeszed, és mivel egyszerű nasinak néz ki, senki se akarná elvenni tőlem. Ráadásul a kölykök nagy része utálja a mogyorós cuccokat, amiért nem tudom őket hibáztatni, mert egyébként én is gyűlölöm őket… De ezt az egyet, ezt a csudijó varázskavicsot csípem. Namindegy hát éppen elropogtatok egyet, miközben valami random jóslástan témájú könyvet nézegetek, Elmo pedig most is itt fekszik mellettem és éppen a lábamat simogatva magyarázza, hogy szerinte én is meleg vagyok, és mivel ő is meleg, lehetnénk egy pár. De én már foglalt vagyok, az ég szerelmére… Persze ezt nem mondhatom el neki, hiszen Hugo titokban akarja tartani a kapcsolatunkat… Még egy haluzott Elmonak sem mondhatom el. Ez azért rohadtul fáj, csak nem mondom el Hugonak, mert nem akarom megbántani. Ennyi fájást már tényleg nehéz elviselni cuccli nélkül. Ja, amúgy most éppen nem Hugo miatt vagyok kint a kertben, ez fontos! Mert asszem amúgy Danielre várok. Vagy kire is várok most? Már el is felejtettem… Újabb varázskavicsért nyúlok, közben lapozok egyet a könyvben. Ezen az oldalon van egy fekete macskás ábra, meg egy rakás másik, a cím meg valami “Rossz Ómenek és Felismerésük”, de ezt is csak azért tudom most elolvasni, mert lóbetűkkel van felírva az oldal legtetejére. Aztán már csak a rajzokat nézegetem. Van köztük fekete kutya, ami szerintem tök cuki amúgy, farkát harapó kígyó, fordított kereszt meg ilyesmik, de szerintem ez az egész amúgy tök nagy baromság, mert attól még, hogy látsz egy ilyet nem fogsz hirtelen meghalni vagy ilyesmi! Amúgy is, a fekete sokkal gyakoribb szín a természetben, hát nézz már rám, én is fekete vagyok! Azaz a hajam fekete na érted! Meg Waylen haja is fekete, bár szerintem kurvajól állna neki a szőke is. Haljon meg a lova! És ha már Waylen, most mintha őt is elkezdeném ide haluzni, ugyanis hallom a hangját, sőt, a cipőjét is látom meg a szokásos szakadt gatyáját, esküszöm nem is értem melyikünk hatott a másik divat ízlésére… Szerintem én az övére. De csak mert kettőnk közül én vagyok a menőbb. Csak nézem, ahogy leül - vagyis ilyen kocsonyaszerűen lefolyik-cuppan-blottyan - mellém, majd inkább ismét a könyvben lévő ábrákat nézegetem. – Stalker… Bájitalra tanulok épp, nem látod? – morgom a választ, és még rá is mutatok a fekete macskára, ami most szerintem jobban hasonlít egy fura alakú fiolára, mint macskára. – Amúgymeg még mindig haragszom rád szóval ne szólj hozzám… Kékek. Kérlek. – Jeez, így aztán tuti nem fogok lebukni, hogy Elmoval varázskavicsozok éppen…
