not built to break

Hogy vagy?

Egyetlen kérdés, s esküszöm ez az, ami leginkább tökre tudja tenni a kedvemet. Minek kérdezed? Mit vársz? Hogy azt mondom majd, hogy jól vagyok, minden tökély, élek, mert ugye valakinek nem jár ki ez a luxus, de nekem igen, milyen fasza? A szüleim halálát követően az első egy hétben olyan voltam, mint egy gyárkémény, sorra szívtam a cigiket egymás után, az sem érdekelt, hogy a nagybátyám ordibált velem, amiért saját magamat mérgeztem. Elmentem volna, menekülni akartam, csak azért nem tettem, mert az öcsémet nem tudtam magammal vinni. Remegett a kezem, alig aludtam, sírhatnékom volt, sőt bőgtem, mint egy csecsemő, mikor nem láttak. Hogy vagyok? Szarul voltam. Ritka szarul. Nem annyira, mint Brozi, de én se viseltem jobban. Veszekedtem velük, akkor elég sokat, főleg azért, mert tudták, hogy olyan dolgokban veszek részt, amik nem legálisak, és hiába nem vontam bele a varázsvilágot, attól még nem helyeselték, hogy ezt csinálom.
Mintha amúgy tudták volna, hogy miket művelek! Autóversenyzés, ahol nem is én voltam a sofőr. Ugyan már, mi van ebben? Semmi. Hogy vagyok? Esküszöm élveztem a lebukásnak a lehetőségét, mert eltöltött egy újfajta érzéssel. Nem voltam lázadozó a családdal szemben sosem, akkor sem igazán voltam rebellis, csak a magam feje után mentem. Összekaptunk, de nem komolyan. Nem utáltam őket, s nem ordítoztunk, csak nem tudtak meggyőzni, hogy nem kéne. De éltem, szerettem, most is imádom, hozza a pénzt, izgalommal tölt el, megdobja az adrenalin szintem, szívem hevesebben ver minden alkalommal, mikor elindul a verseny, ahogyan hallom az autók motorját felbőgni, mintha akkor kapnék csak igazán levegőt, mintha egészen addig csak próbáltam volna lélegezni, de víz alatt voltam, vagy mellkasomon egy kő hevert volna, mely akkor esik le igazán, mikor az én csapatom verdáját látom először átérni a célvonalon.

Hogy vagyok? Kibaszott jól voltam. S csak hogy tudd, még segíteni is akartam a családomnak azzal, hogy mikor kiszúrtam az emberrablókat, igen azokat, akik után a szüleim nyomoztak, a bizalmukba akartam férkőzni, hogy tudjak az ősöknek infót szállítani róluk. De elbasztam, nem voltam elég ügyes, s az lett a vége, hogy meghaltak. Miattam? Bánat tudja. Szart se érdekli, mert nem változtatna semmin. Hogy vagyok? Minden nap mikor ránézek az öcsémre egyszerre tölt el az öröm, hogy őt meg tudtam menteni, hogy éppen jókor estem haza, le tudtam állítani őket, s közben képen törölném saját magamat, amiért nem mondtam el neki soha, hogy én ismertem őket, hogy volt közöm hozzájuk, még ha nem is olyan nagyon szorosan. S ott a tény, hogy mondom neki, hogy álljon le a cuccal, mert rosszat tesz neki, embert akarok belőle faragni, de olyan normálisat, nem olyat, aki majd a gumiszobában végzi, mert tuti nem kellemes, s a háttérben ő sem tudja, hogy a bátyja mennyire nem képes legális maradni, hogy végzett akadémiát, azt is feleslegesen, mert nem használja semmire sem a diplomáját, csak a tudást, amit vele együtt adtak.

Hogy vagyok? Fosul! Emészt a bűntudat, hogy a szüleim halálával sem tudtam jobb útra térni, mert egy geci, önző dög vagyok, aki saját magát akarja boldoggá tenni az autóversenyzéssel, s akit senki más nem érdekel önmagán kívül. Ezt érzem, pontosan igaz rám, bánt, de nem tudok ellene mit tenno. Álmatlan éjszakáimon magam előtt látom a szüleim holttestét, mégsem rettent el a látvány, csak rágyújtok egy cigire, most már legalább nem percenként szívom, csak pár óránként, de így is szar. Nem tesz jót nekem, tudom, de a lelkemnek könnyebb, mert egy szál végére már nem remeg a kezem, a kósza könnycseppek már meg sem jelennek szemeimben, s képes vagyok mosolyogni, ha nem is nagyon, legalább annyira, hogy ne aggódjanak értem, bár nem tudom, ki tenne így az öcsémen kívül.

Hogy vagyok? Nem tudom, rohadtul nem tudom. Vigyorgok, poénkodok, akár azt is mondhatod, hogy megvagyok, már túllendültem a gyászon, mert egyébként ja, valahol már feldolgoztam. Ők már nincsenek, ezt a hülye is el tudja fogadni egy idő után, nekem viszont élnem kell, mert szeretek, s mert vagy egy öcsém, akire a magam elcseszett módján ügyelnem kéne, akinek valamiféle példát kéne állítanom. Ezért nem vagyok teljesen őszinte vele, mert egyébként hogyan is nézhetne fel rám, ha én is szét vagyok csúszva az életemben? Nem úgy nézek ki, tudom, hogy a viccek és a mosoly félrevezető, de nem vagyok ennyire rohadtul rendben. Nem, semmi sincs igazán rendben, mert valami hibát midig vétek, ha mást nem, hát emlékeztetem magam arra, hogy mennyire egy hülye barom állat voltam, amiért azt hittem, hogy majd én segíthetek az ősöknek. De ők is hibásak, mert ilyen munkájuk volt, s ezért sem akarom, hogy Brozi hasonló irányba menjen. Arra már teszek, hogy akkor tőle is hallgatnám a fejmosást, hogy kapjak már észbe, nem 17 vagyok, hogy illegális autóversenyeken vegyek részt, hanem 23 éves, keressek munkát, még lehet belőlem valami. De én nem akarom!

Egyszerűbb, ha azt kérdezed mizu...

Nyilván a nagyon szexuális öltözködésem fog szembe tűnni. Vagy a világító kék szemem? Valamelyik a kettő közül, de maradjunk az első verziónál. Szeretem a lenge ruhákat, s szeretem, ha lélegzik a bőröm, így lehet, hogy kevesebb anyag fogja fedni a felsőtestem, mint elsőre gondolnád. De nyugalom, nem szoktam megfázni, azért arra ügyelek, hogy a -10 fokban legyen rajtam póló a kabát alatt.
Viccet félretéve amúgy kajak szeretek alul öltözni, de nem azért, mert mutogatni akarom magam, hanem mert állandóan melegem van, és nem akarok megsülni. Szóval kabát nélkül és olyan göncökben járok, amik nem feszülnek rám. A bőrdzsekikért pedig megőrülök! Légyszi, ha jó ajit akarsz nekem adni, akkor vegyél nekem egyet. Garantáltan szeretni foglak 5 percre. De addig lehet leszek olyan rendes és megmutatom az izmos karomat és kockahasam. Sőt még tetoválásaimra is vethetsz egy pillantást. Gyakorlatilag kevesebb a sima bőrfelület már rajtam, mint az, amit bevontam festékkel. A kereszttől, a sas madáron át, a batman jelig szinte mindent megtalálsz, de állítom, hogy az összesnek van jelentése. Olyan, ami nekem fontos nyilván, s hacsak nem bírlak, akkor gyanítom sose fogod megérteni őket, mert lusta vagyok elmagyarázni.
Oké, és akkor most jöhet a világítóan kék szemem. Mint a jégcsap. És erről ennyit! Viszont nagyon vonzó a külsőm ezzel a szemszínnel és a fekete hajammal. A hófehér bőr már ijesztővé teszi a külsőm, de eskü igyekszem barnulni, csak a jó kis UK-ben kevés a napos... nap... Cserébe kiválóan funkcionálok fényvisszaverőként, vagy discogömbként.