Morning light can make the most vulgar things tolerable

Szomb. Jún. 24, 2023 8:48 am

- Eladták az Akadémia épületét - pillantottam fel a Reggeli Próféta lapjai közül leplezetlen, mély megdöbbenéssel Nandóra, aki talán az évek rutinja és izommemóriába ivódott sütőhasználata ellenére is majdnem eldobta a tepsit a megrökönyödéstől. - Ezt hallgasd: "Lapunk értesülései szerint a Docendo Discimus Mágusakadémiának otthont nyújtó kastély használati joga elévült, amelyet a Brit Mágiaügyi Minisztérium elfelejtett vagy nem tudott meghosszabbítani, így az ingatlan újra az Ír Köztársaság Minisztériumának kezébe került, akikhez a mágikus szerződés megkötése előtt is tartozott. Az írek azonnal piacra bocsátották a nagy értékű birtokot, amely így egy Franciaországban bejegyzett, Walpurgis 2000 névre keresztelt cég tulajdonába került. A cégről szinte semmilyen információ nem érhető el, alapítóját, Falco Tremblay-t nem sikerült elérnünk. A következő akadémiai szemeszter a tervek szerint a Roxfort területén kezdődik."
Teátrális fejcsóválással csuktam össze a Reggeli Prófétát - éppen csak egy futó, rosszalló pillantást vetve a sportrovat felgyűrődő sarkára, ahol Odysseus Boot antik szobrokhoz hasonló, tökéletesre faragott arcélének látványa vitte feljebb a vérnyomásomat a reggeli tejes Earl Grey helyett -, noha mostanra már hozzá kellett volna szoknom, hogy a bagolypostával ritkán érkeztek szívderítő hírek. Az utóbbi években megbarátkoztam a tudattal, hogy a napjaim gyakran indultak a Briggs-kormány legújabb középkori agymenésével, ha éppen nem az aranyvérűek voltak terítéken, akkor a vérfarkasokról fröcsögött Russel Briggs egy-egy nyilatkozatban, de a politika már csak ilyen gusztustalan volt, valahogy az ember könnyebben beletörődött. Nem lehet mindenki Kingsley - mondtuk gyakran Nandóval. Persze aggasztó irányba sodródott az ország az utóbbi években, a Protego újabb és újabb kirekesztő törvényjavaslatokkal állt elő, a főnix koalíciósok egyre inkább elveszítették az irányítást (Kingsley csak rezignáltan fogadta a legutóbbi találkozásunkkor a kifakadásomat, amiért hagyta darabjaira hullani a pártot), a konzervatívok sosem kínáltak számomra komfortos alternatívát, a Lumos pedig túl új és túl kicsi volt még ahhoz, hogy nagyot robbanjon (és voltak erős fenntartásaim a mágiaügyi miniszter-jelöltjükkel kapcsolatban, ezt Pippának is megmondtam, bár lebeszélni nem akartam a gyakornoki hely betöltéséről a pártnál... azt hiszem). Ezek azonban a jogszabályok küzdővermén belüli csatározások voltak, kampányfogások, parlamenti viták és döntések, valami, ami közvetlen életveszélyt nem jelentett. Nem jó, de nem is tragikus. Volt már rosszabb is - nyugtattuk magunkat sokáig Ferdinanddal. Mostanság azonban nehéz volt ilyen optimizmust tanúsítani. Terrortámadás itt, nyílt fenyegetőlevél ott, halálos kimenetelű esküvők...
- Ha a dolgok jó oldalát nézzük, legalább a gyerekek mind egy helyen lesznek, állandó aurori felügyelet mellett - vettem ki a tepsiből egy frissen sült, forró áfonyás muffint. Nando egyszerű, de zseniális receptjeinek egyike volt, tökéletesre fejlesztette a liszt, vanília, vaj és gyümölcs arányát. - Persze arról az esküvőről is azt gondoltuk, hogy "mi baj lehet", aztán...
Letörtem egy darabot az édes tésztából.
- Lassan már az sem lepne meg, ha az Akadémiát maga Corban Yaxley vásárolta volna fel. - A Merengő Munkacsoport jelenleg két olyan megoldatlan gyilkossági ügyön is dolgozott, ahol Yaxley neve előkerült, így az utóbbi hetekben előkelő helyet foglalt el a dementorcsókot neki listámon.

Nando && Marty

Ferdinand Fortescue varázslatosnak találta

Szomb. Aug. 05, 2023 8:24 pm

Morning light can make the most vulgar things tolerable

Marty & Nando

Óvatosan, biztos kezekkel tartottam a kezemben a tálcát, rajta a legszebb chilis-csokoládés tortagolyókkal, amiket valaha is készítettem - persze mindig, minden adag süteményre ezt mondom, állítaná a családom, de ezúttal tényleg így gondoltam. A sütő ajtaja tárva-nyitva és melegen várta, hogy végre odaérjek a délutánra szánt nasival, de félúton majdnem elejtettem a tálcát a kezemből, annyira megdöbbentem a férjem szavain. Néhány golyó összecsúszott, így a tálcát le kellett tennem a sütő ajtajára, amíg újra elrendeztem rajta mindent.
- A Roxfortban? Komolyan össze akarnak ereszteni egy halom huszonévest tizenegy éves gyerekekkel? Hacsak nem választják szét teljesen a kastélyt, nem tudom, hogyan szeretnék ezt megoldani. Arról inkább nem is mondom el a véleményem, hogy a Briggs-kormány vajon miért nem tudta kicsengetni azt a galleonmennyiséget, ami az akadémia épületének bérleti összege lehet, nem akarom, hogy rám küldjék az RMIA-t, amiért csúnya igazságokat állítok róluk… -Valószínűtlennek tartottam, hogy bárkire is ráengednék a hírszerzőket, de az aurorokat sosem szidtam, csakis abban az esetben, ha Marty elsőként szólalt fel valamivel szemben. Enélkül is rengeteg küzdelem várta a munkájában, nem kellett hozzá az, hogy én hajtogassam állandóan, mennyire korrupt egy rendszer van a parancsnokságon. Senkinek nem volt meglepetés. -Nem is értem amúgy ezt az egészet, mit akarhatnak a franciák azzal az épülettel? Tudod mit? Inkább ne válaszolj. Jobb, ha nem tudom.
Közben a tortagolyók szépen visszataláltak az eredeti helyükre, visszanyerték szép, tökéletesen gömbölyű formájukat, így végre rájuk csukhattam a sütőt. Mellette, a pulton a kezdvenc főzőórám ült, amit még Lucastól kaptam, nem is tudom, honnan szerezte, de imádtam a bagolyformáját. Feltekertem a megfelelő időre és visszaraktam a helyére.
- Igen, de nem hiszem, hogy jót tesz a gyerekeknek az aurorok jelenléte. Persze a mieinknek nem fog nagy gondot okozni, de azoknak, akik nem élnek aurorok mellett, nagyon feszélyező és rémisztő lehet. Hogy viselkedjenek így igazi gyerekekként, ha minden mozdulatukat figyelik? -Láttam, a szemem sarkából, ahogy lecsapott az áfonyás muffinra, de nem szóltam rá, egyszerűen csak arrébb pakoltam a tálcát a maradékkal. -Vigyázz vele, csak most vettem ki a sütőből. Nem szeretném, ha megégetnéd magad vele. -Miért van az, hogy a családomban senki sem fújja meg rendesen a forró ételt, csak könnyes szemmel, a levegőt kapkodva próbálják legyűrni a torkukon, miután már az összes létező nyálkahártyájukat szétégette? -Az esküvőt ne is emlegesd, csak ideges leszek, és a medimágusom szerint mérsékelnem kell a stresszt az életemben. -Igazság szerint nem volt medimágusom és senki nem mondta ezt nekem, de ahogy elkezdtünk mindketten őszülni, valahogy muszáj volt felvenni az öregemberek dolgait. Eleinte csak irónia volt, néha már tényleg elhittem.
- Ugyan már, amennyire rajonghat az az ember Voldemortért, engem az sem lepne meg, ha ő is anagrammát használna az álnevének, mondjuk… Acronyx Belay vagy nem is tudom.
Megtöröltem a kezem a kötényemben, abban, amit a cukrászdába soha nem vihettem magammal, mert a gyerekeim soha többet nem szóltak volna hozzám, amiért nyilvánosan mutatkozom egy fiatal Alain Delont ábrázoló ruhadarabban. Nem értettem a problémájukat, úgyis csak a lisztet törtöltem szegény ember arcába.
- Fogadjunk, hogy megint ott szerepel annak a Bootnak is az arca valahol az újságban -ültem le Martyval szemben, kezembe véve a korábban otthagyott, már teljesen kihűlt kávéval teli bögrémet.

comment here