Marty McGonagall

Neuroticizmus: 44 pont (alacsony)
Szorongás: 7 pont (alacsony)
Marty McGonagall nem veszi túl komolyan az életet. Félreértés ne essék, nem komolytalan és végképp nem gyerekes, csupán nem stresszel feleslegesen, osztja Newt Scamander nézeteit, miszerint "aki aggódik, az kétszer szenved".
Harag: 5 pont (alacsony)
Távol állnak tőle az indulatok, birkatürelmű férfi, akit nehéz, szinte lehetetlen kihozni a sodrából. Természetesen számtalan apróság létezik, ami irritálja, de valódi haragot nagyon ritkán érez.
Depresszió: 5 pont (alacsony)
Vidám, optimista ember, ott is meglátja a szépet és a pozitívumot, ahol talán senki más sem. Nem mereng sokat a múlton és a hibákon - ez véletlenül sem azt jelenti, hogy nem törődik velük, csupán képes a helyükre tenni, majd elengedni őket -, a jövőt pedig derűsen látja, a negatív élettapasztalatok ellenére is.
Bizonytalanság: 10 pont (alacsony)
Marty magabiztos ember. Nem törődik mások véleményével - néhány kivételes személytől eltekintve -, nem akar megfelelni senkinek, nem keresi a visszaigazolást a társadalomtól. Bátran adja önmagát, nem változik meg senki kedvéért, sosem próbált beilleszkedni a saját személyisége kárára. Ha kritizálják, megbámulják, összesúgnak a háta mögött, az nem vált ki belőle szorongást. Azon kevés ember közé tartozik, aki tényleg képes magasról tenni rá, hogy mit gondolnak róla. Túl támogató és elfogadó közegből érkezik ahhoz, hogy folyamatos önbírálatot tartson.
Mértéktelenség: 12 pont (neutrális)
Élvezi az életet, de határokon belül. Szereti a minőségi - akár drága - dolgokat, szeret szórakozni, nem sajnálja magától a földi javakat és élvezeteket, azonban nem is dőzsöl bennük. Nem kedveli a hivalkodást és a státuszszimbólumokat, ügyel rá, hogy távol tartsa magát tőlük.  
Sérülékenység: 5 pont (alacsony)
Képes hatalmas nyomás alatt is maximálisan teljesíteni és hideg fejjel gondolkodni. Érzelmileg stabil, a terhelést páratlanul jól viseli, nem veszi át a környezete szorongását, félelmét vagy szomorúságát.

Extraverzió: 98 pont (magas)
Barátságosság: 18 pont (magas)
Habár hajlamos rá, hogy első benyomás alapján alakítson ki képet másokról, alapvetően törekszik rá, hogy mindenki felé nyitott és barátságos legyen. Távol áll tőle a rosszindulat és az érdektelenség, empatikus, kedves ember, de véletlenül sem bizalmaskodó és tolakodó. Szívesen ismerkedik, jól kommunikál és könnyedén érzékeli a környezete érzéseit, amelyekre általában ösztönösen jól reagál.
Társaságkedvelő: 17 pont (magas)
Nem társfüggő, de szívesen tölti az idejét másokkal. A felszínes munkahelyi kapcsolatok tengerén is ügyesen navigál, könnyedén (és örömmel) cseveg a hatalmas semmiről is, alapvetően kollégái többségével jó, de legalább semleges viszonyt ápol. Igazán közel azonban kevés embert enged magához, velük viszont minden perc feltölti és boldoggá teszi.
Magabiztosság: 17 pont (magas)
Nem törekszik tudatosan és állandóan a vezető szerepre, de legtöbbször mégis a saját kezébe veszi az irányítást. Karizmatikus férfi, egészséges (?) mennyiségű önbizalommal, ösztönösen jól irányít a zsarnokoskodás szikrája nélkül. Hisz önmagában, a képességeiben, képes felmérni a saját határait, alapvetően elmondható róla, hogy jól ismeri és jóban van önmagával.
Aktivitás: 13 pont (magas)
Szereti hasznosan tölteni az idejét, de a csendes, eseménytelen napok sincsenek ellenére. Szívesen hódol a hobbijainak, szervez programot, ismerkedik eddig ismeretlen élményekkel, de tud minőségi pihenőidőt is tölteni - a kedvenc hétvégéit valójában otthon tölti, egy jó könyvvel vagy a tévé előtt, a családja körében.
Izgalomkeresés: 13 pont (magas)
Keresi a kihívásokat, elsősorban intellektuális értelemben. Nem vakmerő, nem vágyik az egészségesnél nagyobb mértékben adrenalinra, de nem is szeretne belesüppedni a munka és a hétköznapok monotonitásába. A munkája sokat jelent számára, állandó szellemi aktivitást kíván meg tőle és fontosnak érezheti magát általa. Felesleges kockázatot azonban nem vállal és soha nem sodorná veszélybe a kollégáit sem - ahogy a McGonagall család szinte minden tagja, ő is kiemelkedő mágikus képességekkel rendelkezik, ha szükséges, remekül boldogul egy párbaj során is, de köszöni szépen, ha lehetséges, inkább elkerülné őket. Nem élvezi az erőszakot.
Vidámság: 20 pont (magas)
Derűlátó ember, az a típus, aki a környezetére is könnyedén átragasztja jókedvét. Nem toxikusan pozitív, nem várja el a körülötte élőktől a folyamatos jókedvet, nem erőlteti rá a műboldogságot senkire, csupán ösztönösen jól ért hozzá, hogy felemelje az embereket, ne pedig mélyebbre lökje. Jó humorú férfi, szereti és érti a viccet, amíg az nem mások kárára történik. Sértődékeny, bár saját magába vetett hitét nehéz megingatni, azonban rendkívül büszke és nehezen viseli, ha rajta élcelődnek és nem fél verbálisan megvédeni magát.

Nyitottság: 109 pont (magas)
Képzelőerő: 19 pont (magas)
Kreatív, noha sosem vágyott művészeti pályára, mint az édesapja vagy a testvérei közül ketten is. Gondolkodás-és látásmódja egyedi, vélhetően ez teszi kiemelkedő nyomozóvá. Nem kedveli a sablonmegoldásokat, szívesen újít és tér el a megszokottól.
Művészeti érdeklődés: 20 pont (magas)
Egy színész apa mellett nem csoda, hogy szinte az első levegővétele óta ragadt rá a kultúra és annak szeretete. Kedveli a színházat, az irodalmat, a képzőművészetet, nagyon fontosnak tartja, hogy mindezt átadja a saját gyerekeinek is. Szabadidejében szívesen olvas, rajong a költészetért - bár Merlinnek hála a tinikori igencsak suta próbálkozásai hamar véget értek, csapnivaló költő lenne -, Nandóval és a gyerekeivel gyakran járnak színházba és kiállításokra. Habár az ízlése szerteágazó, mégis rendkívül kritikus. Nyitott az újdonságokra, de ami nem tetszik neki, arról magabiztosan és finomkodás nélkül fogalmazza meg a véleményét (kivéve Brooke fiúzenekarairól, nem akar a lánya lelkébe tiporni, bár olykor nagyon örülne, ha az összes lemeze nyomtalanul eltűnne).
Érzelmesség: 19 pont (magas)
Érzelmes és érzékeny, ezt pedig cseppet sem szégyelli. A modern világ egyik legnagyobb hibájának tartja az érzelmek elfojtását és rejtegetését, különösen a férfiak körében. Nem érdekli, ha ettől kevésbé tűnik maszkulinnak. Könnyen önti szavakba az érzéseit és alapvetően nem jelent számára gondot, ha beszélnie kell róluk a hozzá közel állókkal. Szívesen meghallgat másokat, tanácsai általában átgondoltak és megfogadásra érdemesek, még akkor is, ha kéretlenül osztogatja őket (jó, valójában elég gyakran kéretlenül teszi). Megérinti mások szenvedése, de ha szükséges, képes érzelmileg elhatárolódni, ennyi év aurori munka után ezt a képességet muszáj volt elsajátítania.
Merészség: 15 pont (magas)
Nem keresi feleslegesen a veszélyeket, de nem is bújik mások háta mögé reszketve. Felvállalja a véleményét, a szükséges mennyiségű kockázattól nem ódzkodik, szembe megy bármilyen autoritással, ha ezt látja helyesnek.
Intellektus: 20 pont (magas)
Nem véletlenül került annak idején a Hollóhátba. Kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkezik, kíváncsi és érdeklődő, nyitott az egész világra, lexikális és tapasztalati tudása hatalmas az élet számtalan területén. Képes gyorsan analizálni a helyzeteket, apróságokat észrevenni, amelyek másoknak talán fel sem tűnnek, anélkül, hogy elveszne a jelentéktelen részletekben. Gondolkodása gyors, logikus és racionális, meglepő módon hiába érzelmes ember, döntéseit inkább a józan ész vezérli. Praktikus, inkább okosan, mint keményen dolgozik. Hajlamos azt feltételezni, hogy okosabb másoknál, gyakran tűnhet tudálékosnak és arrogánsnak, akkor is, ha valójában nem szándékosan sérteget másokat. Mások hibáira előszeretettel rávilágít, bár mostanság sokkal finomabban és kedvesebben teszi, mint fiatal korában - nem a környezetét akarja bántani kritikus megjegyzéseivel, egyszerűen perfekcionista és sokszor azt gondolja, hogy építő jellegű, akármit is fűz hozzá mások vélt vagy valós baklövéseihez.
Liberalizmus: 16 pont (magas)
Szabadelvű, hisz az egyenlőségben, az elfogadásban, minden olyan mértékben, amely manapság ismét kezd szembemenni a politika és a társadalom fő áramlatával. Elítéli a kirekesztés minden formáját, szerinte minden élet ugyanannyit ér, bár az agresszorokkal szembeni erőteljes fellépést támogatja. Azonban a tradíciókat sem veti el, fontosak számára a hagyományos értékek, mint a család, a házasság, a tisztelet megadása.

Barátságosság: 100 pont (magas)
Bizalom: 15 pont (magas)
Természetesen sok csalódás és negatív tapasztalat érte már élete ötven éve során, de törekszik rá, hogy jót feltételezzen másokról, amíg azok nem adnak okot az ellenkezőjére. Véletlenül sem naiv, inkább optimista. Azonban akik elárulják a bizalmát vagy nem ugorják meg a morális mércét, amit az emberekkel szemben támaszt, azokkal végtelenül elutasító. A szeretteivel ellenben rendkívül szoros a kapcsolata, nem fél megnyílni és sérülékenynek mutatkozni előttük.
Moralitás: 20 pont (magas)
Rendkívül szilárd erkölcsi és morális kódex szerint él. Talpig becsületes, megbízható ember, mindig állja a szavát, ígéretei sosem üresek - és ugyanezt várja el másoktól is. Szigorúan elítéli és lenézi a csalás minden formáját, a megbízhatatlanságot nem tolerálja. Felelősséget vállal a tetteiért, nehezen, de képes bocsánatot kérni, annak ellenére, hogy rosszul viseli, ha hibázik. A hazugság nagyon távol áll tőle és rettentően ügyetlen benne, azt azonban észreveszi, ha mások nem mondanak igazat. Hajlamos beskatulyázni másokat, nehéz kiengesztelni és megváltoztatni a véleményét, akit egyszer felhelyezett egy polcra, az vélhetően örökké ottmarad.
Altruizmus: 20 pont (magas)
Sosem önző, döntései során mindig számításba vesz minden érintetettet, azonban saját határai tiszteletben tartását is elvárja másoktól, csak egészséges mértékben önfeláldozó, nem mártíralkat. Érzékeny a segítségre szorulók helyzetére, szívesen segít másoknak, jó érzéssel tölti el, anélkül, hogy világgá kürtölné és másoktól várna elismerést a tetteiért - sőt, a látványos jótékonykodást visszataszítónak tartja.
Kooperáció: 17 pont (magas)
Szívesen dolgozik csapatban, annak ellenére, hogy nem mindenkivel képes gördülékenyen együttműködni. Nehezen adja ki a kezéből az irányítást, bosszantja, ha valamiben nem ő a legjobb és legtájékozottabb, a kritikát rosszul viseli és hajlamos ok nélkül támadásnak venni. Általában a saját elképzeléseit másokénál jobban tartja, nehéz meggyőzni, de észérvekkel lehet rá hatni... többnyire. Sértődékeny és rettentően büszke férfi.
Szerénység: 8 pont (alacsony)
Szerénységgel nehéz lenne vádolni. Nem kérkedik, nem kiabálja világgá saját sikereit, de nem is hajlandó úgy tenni, mintha azok nem léteznének. Tisztában van a saját értékével, képességeivel, tudja, hogy azok kiemelkedőek és eszerint is viselkedik. Az álszerénységet nevetségesnek tartja.
Együttérzés: 20 pont (magas)
Az egyik legfontosabb értéknek és képességnek tartja a világon, úgy gondolja, hogy a modern társadalom egyik legnagyobb problémája az együttérzés hiánya. Próbál mindenkivel szemben empatikus lenni - aki szerinte megérdemli -, átérezni olyan élethelyzeteket is, amelyeket ő soha nem tapasztalt. Arra azonban nagyon figyel, hogy ne ragadják el túlzottan mások érzelmei, az extrém belevonódást károsnak tartja.

Lelkiismeretesség: 114 pont (magas)
Hatékonyság: 20 pont (magas)
Az élet minden területén törekszik a hatékonyságra. Nem szeret halogatni, felesleges köröket futni, a praktikus megoldásokat kedveli. Gyorsan reagál, de sosem meggondolatlanul, döntéseit mindig alapos megfontolás előzi meg. Nem elhamarkodott, nem kapkod, de a tétovázás is távol áll tőle - sőt, kifejezetten idegesíti, ha valaki döntésképtelen vagy lassan dolgozik.
Rendezettség: 19 pont (magas)
A munkájában és magánéletében is rendezett. Nem vezet percekre lebontott napirendet, nem jár végig a házon naponta tízszer egy flakon hipóval, de szereti, ha a környezete tiszta és káosztól mentes. Még akkor is, ha ez ennyi kamasszal együtt élve gyakorlatilag lehetetlen...
Kötelességtudó: 19 pont (magas)
A kötelesség nagyon előkelő helyet foglal el a prioritáslistáján. Szívesen vállal nehéz, nagy felelősséggel járó feladatokat is, ezek nem rémítik meg, inkább csak fontosnak érzi tőlük magát. Feladatait lelkiismeretesen, precízen, megbízhatóan végzi, a határidőket betartja, ahogyan általában a szabályokat is - kivéve, ha azok a hatékonyság rovására mennek vagy nem tartja őket morálisnak. Ugyanezt várja el másoktól is.
Céltudatosság: 19 pont (magas)
Egészséges mértékben ambiciózus, mindig kitűz maga elé rövid és hosszú távú célokat is, azonban ezek elérésében rugalmas, felismeri, ha a tervein változtatni kell. Karrierje fontos számára, de nem nevezhető karrieristának, a munkahelyi előrejutása nem elsődleges prioritás számára - különösen azért, mert tudja, hogy a diszkrimináció hátráltatja benne, nem kerget hiú ábrándokat. Motivált, lelkes, keresi a kihívásokat. Nem kedveli a céltalan, tengő-lengő és lusta embereket. Nagyon nehezen veszít.
Önfegyelem: 20 pont (magas)
Marty nagyon fegyelmezett ember, rendkívül ritka, hogy elragadják az érzelmei és az indulatai. Stabil, nehezen befolyásolható, a manipulációra nem érzékeny, lelki békéjéből nehéz kizökkenteni.
Óvatosság: 17 pont (magas)
Biztonsági játékos, ha lehetősége nyílik rá, a rizikó helyett a biztonságos utat választja. Nem nevezhető gyávának, de hiányzik belőle az ex-griffendélesekre jellemző vakmerőség, dicsőségvágy és hőskomplexus.

A kertből frissen szedett málna élénk pirosan ült a kerámiatálban, apró, alig látható foltokat hagyott Minerva néni skótkockás terítőjén - ezt azonban sem ő, sem Marty nem vették észre, minden feszült figyelmük az asztalra helyezett sakktáblára fókuszált. Meleg, nyári nap volt, a méhek a Bimba professzor asszonytól ajándékba kapott színes virágok között röpködtek, a mézes-levendulás limonádéban apró gyöngyökké olvadtak a jégkockák, a fűben egy cirmos macska napozott szőrös, doromboló szőnyegként elnyúlva.
- Sakk - helyezte át Marty az egyik világos futót a sakktáblán, pislogás nélkül várva, hogy nagynénje mit lép.
- Szép csel, Marty. - A szája szegletében mosoly bujkált, az az igazán ritka, büszke mosoly, amelyet annyi diákja próbált kivívni az évek alatt.
- Tudom, hogy szép csel. - Marty gyerekarcán széles vigyor terült el, bár lábai éppen csak leértek az öreg kerti székről a talajig, izgatottan hintáztatta magát, csak Minerva szúrós pillantása láttán fejezte be.
- Ne bízd el magad! A nagyképűség nem egy jó sakkjátékos ismérve. - Marty kerülte a nagynénje tekintetét, a málnával teli tállal babrált.
- Nem vagyok nagyképű, szerinted is jó csel volt és a legutóbbi országos bajnokságot is megnyertem. Szóval ez nem nagyképűség, csak az igazság.
Minerva néni egy ideig csendben maradt, majd végül áthelyezte az egyik sötét huszárt a táblán, leütve Marty gyalogját. Lépés lépést követett, a varázssakk bábuk engedelmesen vándoroltak négyzetről négyzetre.
- Sakk matt, Marty - siklott Minerva néni királynője a világos király mellé. - Mondtam, hogy ne bízd el magad...
Marty homlokráncolva meredt a táblára, a méhek döngicsélésén és a madárcsicsergésen keresztül is szinte hallani lehetett komplikált gyerekagya folyamatos kattogását. Eltelt egy perc, két perc, míg végül egy gondterhelt felnőtt férfi komolyságával sóhajtott fel.
- Ez igazán jó játék volt, Minerva néni. Jöhet még egy? Úgy tűnik, még sokat kell gyakorolnom.


Nando narancssárga inge beleolvadt a Roxmortsba vezető murvás ösvényt szegélyező tavaszi virágok kavalkádjába. Egymás kezét fogták - Martyt nem érdekelte, hogy alig két napja Albie Foster a Mardekárból eltörte az orrát és "hivalkodó buzinak" nevezte, Albie azóta is a gyengélkedőn feküdt az átoktól, amit tőle és Nandótól kapott -, a gondolataik az együtt töltött nap programlehetőségei, a vajsör és a közelgő vizsgák között cikáztak.
- Ha visszaérünk a kastélyba, be kell néznem a könyvtárba. Végre kihozhatom a zárolt szekcióról az okklumencia és legilimencia tankönyveket - újságolta lelkesen Ferdinandnak. - Mire elkezdem az aurorképzőt, muszáj lesz legalább egy alapvető okklumencia tudást összeszednem.
Persze tudta, mi erről Nando véleménye: "ha mostantól egyetlen napot sem töltesz tanulással, akkor is felvesznek az aurorképzőre". De Nando már csak ilyen volt, mindig kedves, mindig támogató - és persze mellette perfekcionista, szőrszálhasogató, túlzottan szókimondó és néha Marty agyára ment, de mindez nem számított, a rózsaszín köd még sok-sok éven át elfedett minden apró hibát, később pedig csak Ferdinand személyiségének pontosan olyan szerves részeivé váltak a kis rigolyák, mint minden, amit szeretett benne. Tökéletesek voltak együtt, ezt akkor is és később is így gondolta. Egyszerre hasonlítottak és különböztek, a személyiségeik tökéletes egyensúlyban tartották őket. Annyira irigyellek titeket - mondták minden alkalommal a szinte kivétel nélkül lány barátaik, és ők csak elégedetten mosolyogtak. Mert valóban, tényleg irigylésre méltók voltak, köszönték szépen, ezt ők is tudták, tulajdonképpen az első Roxfortban töltött napjuktól kezdve.
- Mézesfalás vagy Három Seprű? - fordult Nando felé, ahogy lekanyarodtak Roxmorts egyik mellékutcájába.
- Egyik sem, hoztam valami sokkal jobbat. - Ferdinand leakasztotta a válláról a hátizsákot és egy precíz gonddal becsomagolt dobozt húzott elő belőle, benne a legszebb, mindenféle különleges alakúra formált linzerekkel. - A Mézesfalásban túl száraz a tészta és a lekvár sem az igazi. Szóval kísérleteztem, még messze nem tökéletes, de...
Martyt nem érdekelte a folytatás, hiszen tudta, hogy neki már most tökéletesek azok a linzerek. Nando készítette őket, hogy is ne lettek volna tökéletesek?


A citromsárga fondant gyűrődésmentesen simult a cikesz alakot formázó piskóta felületére. Nando órákat töltött a tökéletes színárnyalat kikeverésével, az ehető aranypor egy kis tálban kimérve várta, hogy rákerülhessen a torta cukorburkolatára. Marty sosem értette, miért nem bosszantja Ferdinandot a tudat, hogy órák, sőt, gyakran napok munkája végül felszeletelve, valakinek a tányérján szétkenődve végzi majd. Inkább szobrásznak kellett volna menned - mondta rendszeresen, de Nando persze másként látta. Neki talán az igazi kiteljesedést nem maga a művészi formák megalkotása és a tökéletes ízek létrehozása okozta, hanem a végeredmény: boldog, jóllakott emberek. Bár mostanság Martyban sokszor felmerült, hogy párja belesütötte minden aggodalmát, minden elkeseredését azokba a csodálatos piskótákba. Mindenkinek kellett valamilyen kapaszkodó ezekben az időkben.
- Beszéltem Alastorral - szólalt meg, szín szerint kupacokba rendezve az asztalon szétszóródott cukorgyöngyöket. - Ma nyolctól én őrködöm a Minisztériumban.
Látta a Nando arcán alig észrevehetően átsuhanó feszültséget. Nem kellett kérdéseket feltennie, tudta mire gondolt éppen: Arthur Weasley-re, aki most is a Szent Mungóban feküdt, mert megpróbálta távol tartani a Sötét Nagyúrt és embereit a Rejtélyügyön őrzött jóslattól. A támadás óta tulajdonképpen nehéz volt bármi másra gondolni.
- Nagyon vigyázz magadra...
- Gyakoroltam a párszaszót a tükör előtt, védettnek érzem magam - erőltetett mosolyt az arcára, noha egyikük sem nevetett a gyenge viccen. Hogy is nevettek volna, mikor az Arthur testén ejtett kígyómarások és a Nagini nevű bestia állkapcsa lopakodott a gondolataik közé. - És legalább pár óráig azt érezhetem, hogy van értelme a Minisztériumban lennem.
Marty szerette a munkáját - legalábbis azt az ideálképet, amelyet magában dédelgetett az aurorszakmáról. Az utóbbi időszak korrupt Fudge-rezsime azonban kivont minden vidám színt, büszkeséget és hasznosságérzetet belőle. Nem érezte úgy, hogy jobbá teszi a világot minden nap, amikor reggel zsebre vágta a jelvényét és beszállt a minisztériumi liftbe. Olykor szeretett volna sírni és ordítani a tehetetlenségtől - pedig bárki megmondhatta, hogy Marty McGonagall nem volt heves ember -, a jövőjük miatt érzett bizonytalanságtól.
Mégsem adta fel, pontosabban nem adták fel. Nandóval hittek benne, hogy volt értelme harcolni, kockáztatni az életüket a Főnix Rendje oldalán. Mégis mi mást várhatott a világ Minerva McGonagall unokaöccsétől?


Gyilkos átkok zöld fénycsóvái cikáztak az egykor biztonságot jelentő roxforti udvar kőtörmelékei között. Pajzsot húzott maga köré, támadott, lebukott, kitért, félig leomlott falakat robbantott rá fekete csuklyás alakokra. Már rég nem érezte a csata hevében szerzett sérüléseiből pulzáló fájdalmat, sem pedig a félelmet. A kastély és környéke maga volt a földi pokol, Marty nem tudott egyetlen kósza gondolatot sem pazarolni a saját és mások élete feletti aggodalomra - nem tudta hol van Nando, Minerva, a családja, a barátai, a bajtársai, és nem engedhette meg magának, hogy egy pillanatra is elkalandozzon a figyelme az önnyugtató vagy éppen pánikkal teli elméletek felé. Csak a jelen pillanat létezett, csak az adott másodperc, amit túl kellett élni és amely alatt újabb és újabb halálfalót kellett ártalmatlanná tennie vagy a sírba küldenie.
Korábban azt gondolta, gyilkolni a legnehezebb. Egyszer sem kellett megtennie felfelé ívelő aurori karrierje során, mindig valamiféle elmosódott, borzalmas végszükségként lebegett előtte, azóta azonban ráébredt, hogy a világ egyik legegyszerűbb dolga ráomlasztani valakire egy falat vagy otthagyni a saját vérében fuldokolni az ellenfelet egy tökéletes átoktalálat után. Akkor még nem érezte a csata utáni zsibbasztó, egyszerre ráömlő bűntudatot és rettenetet, ahhoz még rengeteg órának el kellett telnie és Voldemort Nagyúrnak meg kellett halnia. Akkor, abban a percben, egy mellette alig fél méterrel elszáguldó Avada Kedavra zöld fényében csak egy gondolat lebegett előtte: az apósomért, a barátaimért és mindenkiért, akit megöltetek.


Pippa a legtermészetellenesebb színű kék fagylaltgombócot választotta Fortescue-ék cukrászdájában. Martyban felmerült a gondolat, hogy az emberi fogyasztásra kevésbé alkalmasnak tűnő színek tulajdonképpen jó marketingfogásnak bizonyultak Nando rokonaitól. Az apalét első öt évében hamar megtanulta, hogy a közhiedelemmel ellentétben a gyerekek nem két lábon járó fejtörők: ha valami színes volt vagy felnőtt fülnek kellemetlenül zenélt, az statisztikailag nagy eséllyel hatalmas örömet váltott ki egy gyerekből. Legalábbis egy átlagos kisgyermekből mindenképp, de még Pippa - aki minden volt, csak átlagos nem, és erre Marty természetesen rettentő büszke volt, az ő különleges, korát meghazudtolóan érett kislányára - is könnyen bevonzható volt ezekkel az ügyes kapitalista trükkökkel.
Sokáig azt gondolta, hogy az életét két szakaszra tudja bontani: a háború előtt és a háború után. Mostanra azonban tisztában volt vele, hogy a választóvonal máshol húzódott meg. Pippa előtt és Pippa után. Mindig is fontos volt számára a család, azonban sokáig az apaságra valamiféle tőle kívül eső dologként gondolt. Szerette a gyerekeket, szeretett volna gyereket, de nem voltak irreális álmai. Amióta azonban Pippa az életük részévé vált, szinte elfelejtette, milyen volt reggelente először magának kávét főzni palacsintasütés helyett, milyen volt a dolgozószoba, amit végül virág-és pillangómintás gyerekszobává alakítottak, milyenek voltak a hétvégék, mielőtt gyerekeknek szervezett interaktív programokon vettek részt. De az igazság az, hogy nem is elmélkedett ezen sokat. Nem hiányzott neki A Pippa Előtt.
- Vigyázz, rád fog csöpögni - figyelmeztette Pippát a lassan olvadó fagylaltra, és hirtelen egy egyszerre megnyugtató és rémisztő gondolat kúszott az elméje felszínére. Mindig ott lesz, hogy vigyázzon a kislányára.


Az íróasztalára helyezett lila, békát formázó gyurmafigurát bámulta. Brooke készítette Marty születésnapjára kislányként, Ferdinand elmondása szerint órákig tökéletesítette a kis békalábakat, a buborékszerű szemecskéket. Marty rajongott a gyurmaszobrocskáért, azóta a minisztériumi íróasztalán tartotta, megmutatta mindenkinek, aki kíváncsi volt rá - és annak is, aki nem.
Most azonban nem mosta el minden keserűségét a lila béka látványa sem. A papírmunkába merült, jelentéseket írt, elment kávéért, órát tartott az aurortanoncoknak, de a gondolatai újra és újra visszatértek az osztagvezetői iroda sötét faajtója mögé. Nekem kéne ott ülnöm - nyelt egy nagyot minden alkalommal, sértettség és szégyen keveredett a lelkében. Tudta, hogy ő érdemelte volna az előléptetést, ahogyan azt is, hogy a szánalomra méltó irigység nem változtat semmin - nem rá vallott ez a keserűség.
Tudta, természetesen, hogy magának köszönhette a váratlan pofára esést. Túlzottan beleélte magát abba, amit az agya racionálisabb fele mindvégig tagadott. Tisztában kellett volna lennie a megmásíthatatlan ténnyel, hogy nem ő lesz a következő vezető gyilkossági nyomozó, addig semmiképp, amíg Briggsék voltak hatalmon. (Legalábbis szerette volna hinni, hogy egy kormányváltás nagyobb toleranciát eredményezhet a társadalomban.) Akkor sem, ha kockáztatta az életét Roxmortsban, ha több megoldott ügyet tudhatott a háta mögött bárkinél, ha alkalmasabb volt a vezetésre bármelyiküknél. A világ nem így működött, ezzel már sokszor szembesült. És Marty mégsem keseredett meg, még most is túl sok bizalom és optimizmus maradt a szívében.
A nap végén úgysem számított semmi más, csak hogy volt kihez hazamennie. Egy csodálatos férfihez, a nagyszerű gyerekeikhez, álmai otthonába. Sokkal rosszabb dolgokat is átvészeltek már - emlékeztette magát. Sokkal, de sokkal rosszabb dolgokat.

Mindent összevetve Marty McGonagall elégedett az életével.

Talán a magassága az egyetlen, amit az átlagos jelzővel lehet illetni - 185 centiméter körüli testmagasságával se nem túl magas, se nem túl alacsony. Haja korábban piszkosszőke volt, mostanra ebből már szinte semmi sem látszik, alig töltötte be a negyvenet, mikor őszülni kezdett. Jellegzetes, feltűnően kék szemei és karakteres arca megakadályozzák, hogy beolvadjon a tömegbe... nem mintha Marty McGonagall valaha is törekedett volna a beolvadásra.
Kedveli a színeket, ha éppen nem muszáj a nyomozók rémesen unalmas barna egyenruháját hordania, kerüli a szürke, egytucat ruhadarabokat. Nem érdeklik a társadalmi elvárások és a nemi sztereotípiák, ha rózsaszínt vagy pasztellszíneket akar viselni, akkor azt fogja felvenni. Szereti a minőséget és az eleganciát, jó érzékkel választ magának bármilyen ruhát. Az ingeket, pólóingeket preferálja, bármilyen számára tetsző színben, akár feltűnő mintákkal is.
Fontosnak tartja a megjelenést, szeret az elképzelése szerinti első benyomást tenni. Haja mindig rövid és rendezett, szökőévente láthatja csak bárki is borotválatlanul, és hiába töltötte be az ötvenedik életévét, még mindig remek formában van (bár ennek inkább a rendszeres testmozgás az oka, nem pedig a tudatos táplálkozás, hiszen valljuk be, egy mestercukrász mellett élve ez szinte emberfeletti önuralmat kívánna).