Noah - Theo AU I.

Megremeg a keze Betty derekán amikor megpillant. Nem is: megremeg a keze Betty derekán amint megpillant vele. Olyanokra gondol, minthogy undorító, polgárpukkasztó, groteszk, meg olyanokra, hogy miért, hogyan, mikor, de leginkább, hogy minek jöttetek ide. Senki nem hívott, ezt szeretné hazudni, pedig megemlítette Aaron-nak, hogy talán az egész kviddics csapatot el kellene hívni - leszámítva a taknyosokat - egy össznépi bebaszásra, de azt mondjuk álmában sem gondolta volna, hogy te partnert is szerzel magadnak. Mármint te érted? A vézna, csofadt kis karjaiddal, meg az idegesítően hirtelenszőke hajaddal és van benned valami, valami ami megmagyarázhatatlanul taszítja és értelmezhetetlenül vonzza. Már az öklét az arcod felé.

Visszafordul a társasága felé, szedett-vedett alakok akik még megtűrik maguk között: a fele már betépett, a másik fele most készül rá, cigarettát adnak körbe meg egy üveget amiben olyan tömény ital van, hogy már csak a szagától összerándul az ember gyomra - instant másnaposság, szétszakadó fej, hajnali hányás és kialvatlanság egy csomagban.

Felé nyújtanak egy cigarettát, lustán parázslik a vége. Egyszerre keserű és édes az illata, trükkös, csalóka, sárkányfüvet morzsoltak bele. - Kösz. - Sóhajtja, két ujja közé fogja a szájához húzza, az ajkai ráfognak és leszívja a tüdejébe. Hosszan tartja bent és ahogyan kifújja, a gomolygó, sűrű füst mögül titeket néz.

Betty ráfog a csuklójára - hidegek az ujjai - és a szája elé húzza a cigarettát, a szája vörösre van festve, a szempillái végtelenül hosszúak, haspóló van rajta ami alól kivillan a köldökpiercingje. Theo nem tudná eldönteni róla, hogy azért van vele, mert tetszik neki vagy azért, mert könnyen adja magát: nem szeret küzdeni, egy ideje nem szeret másokért harcolni, elvesztette a kedvét meg a lelkesedését amikor róla is lemondtak. Megkapni szeret másokat, alanyi jogon birtokolni.

Betty elveszi az üveget, az instant másnaposságot okozót és belekortyol. Belefeszül a szája és az egész teste is, kényelmetlenül moccan meg Theo combján és hirtelen, mintha mázsás súllyal nehezedne oda. Zavarja, egyértelműen, zavarjátok.. Olyan nagyot húz le az italból, hogy ő is összerándul tőle, meg kell ráznia a fejét, hogy a kellemetlen, sokáig égető érzés a nyelőcsövéből a gyomrába kússzon onnan meg melegen áradjon szét. Nem tudja miért gondolja úgy, hogy ettől majd jó lesz. Ettől minden csak rosszabb szokott lenni.

Egy ideig titeket néz Betty könyöke alatt vagy dereka mellett, nincs nehéz dolga a lány a  haját cirógatja vagy a fejét a homlokának támasztja míg másokra figyel. - Szállj le. - Kilökdösi az öléből, egyenesen elhajtja. - Hozok valami kisérőt. - Kifújjogják, gyengének meg puncinak nevezik, ő meg csak elvigyorodik, idegesen, sötéten. Még csak tudomást sem kellene vennie rólatok, nem lát, nem hall, nem érez - tudná erőltetni, hogy fel se tűnjön mit csináltok, de ahhoz túl sokat ivott. - Bocs. - Konkrétan közétek furakodik. Ehhez éppen elég józan. - Kell még két ember a felelsz vagy merszbe. - És ahogyan egyesével kezdi emelgetni az üres dobozokat - alma, őszibarack, körte - a fejével odaint a saját szedett-vedett társasága felé. - Persze csak ha nem vagytok gyáva kis köcsögök. - Vigyorodik el sötéten, az egyik fele stimmel gondolja, csak hát melyik.