you'll always be my favorite ghost

Ingrid első szerelme - bizonyos értelemben Ingrid egyetlen szerelme. Egy teljes nyarat töltöttek együtt végtelen és megmagyarázhatatlan boldogságban, osztoztak az első reszketeg csókon, az első reszketeg gyönyörön, tapogatóztak, félénken, majd egyre magabiztosabban, nem csupán testileg, hanem lelkileg is, sőt, főként lelkileg, szinte teljesen lecsupaszodtak egymás előtt. Ingrid sosem volt - sem előtte, sem azóta - olyan fesztelen és felszabadult, mint Vera mellett, a tizenöt éves, tornacipős, félvér (zsidó vallású) lány mellett, akit minden más rokona megvetett és gyűlölt Joachim kivételével.
Vera nagyszüleit elhurcolták a második világháborúban, édesanyját pár hónapos csecsemőként az utolsó napokban sikerült elrejteniük hamis papírokkal, árván nőtt fel, beleszeretett egy varázslóba, Vera apjába, akinek az édesapját az első varázslóháborúban ölték meg. Traumáik mentén kapaszkodtak egymásba, görcsösen, és ez a görcsös félelem ott volt Vera megszületésében, felcseperedésében, ott lengett körülötte, mert féltették, mindennél jobban, és féltek másoktól is. Pont azoktól nem tartottak, akiktől kellett volna, azaz Ingrid szüleitől, sőt, kedvelték őket, amiért a vértisztasági hangok között barátságosan nyitottak feléjük, amiért Ingrid apja vacsorázni hívta őket, és egy egész nyáron át szíves vendégként fogadta, sokáig marasztalta őket.
Vera és Ingrid ennek köszönhetően szerettek egymásba, főleg a birtok gyümölcsösében bujkáltak, ott bomlott szirmaira a vágy és ragaszkodás, valami mély és elviselhetetlenül szép. Csakhogy Ingrid tudta, mit terveznek a szülei, hogy az anyai ágon holokauszt anyagi kárpótlásból meggazdagodott család teljes vagyonelkobzásáról és kiirtásáról beszéltek. A kérdéses éjszakán Ingrid találkozóra hívta Verát, ahová sosem ment el, Vera viszont kiszökött, órákig álldogált, várt, egyre csak várt, aggódott és félt, majd hajnalban arra ért haza, hogy az otthonukat felgyújtották és kifosztották, a szüleit pedig megkínozták.
Egyikük sem épült fel teljesen, éveket töltöttek különböző rehabilitációs intézményekben, Verát valamelyik rokona (pl. nagynéni, mindenképpen másik országban, mert többé nem találkoztak, lehetőség Izrael, USA, valamilyen zsidó kötődésű ország) nevelte fel. Évekkel később értette meg, mi történt, hogy mit tettek Ingrid szülei, és mit tett Ingrid. Hogy megmentette. És mégsem. Nem, megölte, elpusztított mindent, a némaságával, cinkosságával.
Vera felnőtt, gyönyörű nő lett, múltjában üszkös foltokkal, szívében tátongó hasadékkal.

Szeretném, ha találkoznának. Nagyon szeretném. Hogy Vera mivel foglalkozik, van-e családja, férje, felesége, gyerekei, azt teljesen rád bízom, bármilyen felállásnak örülnék. Gyere, szenvedjenek és szeressenek. <3
Elolvasásra ajánlom még Ingrid előtörténetét, amelynek első részében bővebben kifejtettem a kettejük közötti kapcsolatot.