Arianna Krum

Arianna meglehetősen bensőséges viszonyt ápol önmagával, ezért éppen annyira tartja számon az erősségeit, pozitív tulajdonságait, mint a gyengeségeit. Zenei érzéke megkérdőjelezhetetlen, nem fél turkálni, belefúrni magát az aktuális feltörekvő felhozatalba, elvegyül bármilyen kis, közepes vagy nagy tömegben, romkocsmában, falunapon, közösségi házakban vagy a legnagyobb fesztiválokon. Kiszimatolja a jövő potenciális ízlésformálóit, csendben közelíti meg őket, de ha egyszer kiszúrják, onnantól kezdve az izgalom helyét átveszi a boldog őrjöngés. Akit Arianna a szárnyai alá vesz, az garantáltan korrekt lehetőségekhez jut, tisztességes ajánlatokat kap, szakszerű csapattal dolgozhat együtt és kifogástalan szerződést írhat alá. Sokan őrangyalként, anyaként, védőszentként hivatkoznak rá, csakhogy Arianna a felszín, a közvetítő, akin keresztül egy profin összerakott stáb végzi a kemény munkát. Sosem felejti el megemlíteni, milyen remek emberekkel dolgozhat együtt, mennyit köszönhet azoknak a hangmérnököknek, producereknek, menedzsment kollégáknak, akik nélkül egyetlen bandát sem tudna egyről a kettőre juttatni.
Bizonyos szakmabeli emberek - főleg a régivonalas, erkölcsileg gyomorforgatóan flexibilis piócák - szigorú, kérlelhetetlen, pofátlan, frigid picsaként hivatkoznak rá, elvégre szaboltálja az ifjú tehetségek előrejutását, megakadályozza a gyorsan felfelé ívelő karrirút bejárását. Arianna saját tapasztalatait veszi alapul, ezért kifejezetten fontosnak tartja, hogy akik vele dolgoznak, maximálisan biztonságban érezhessék magukat, eleget pihenjenek, igyanak, egyenek, viszont keménynek mondható, és egyes zenekarok szerint betarthatatlan követelményeket támaszt feléjük: tiltott a tudatmódosítószerek használata, tiltott bármilyen pörgető cucc, tiltott a túlzott alkoholfogyasztás munka közben vagy két fellépés között, és tiltott egyeztetés nélkül karrierformáló döntések meghozatala. Ezt sokan félreértik, főleg a kívülállók és a kizárólag sikerre éhes bandák, énekesek. Ilyen értelemben konok és hajthatatlan, cserébe szerződésbontás esetén semmilyen anyagi felelősség nem terheli a zenészeket.
Korrektségét legalább ennyien kihasználják, ügynökök, szülők és portyázó zenei producerek, olyanok, akik nem értik vagy akiket nem érdekel, mi lesz ezekkel a sztárokkal, miután kihányja őket magukból a szakma. Élethosszig tartó traumák, nehezen kontrollálható szorongás, tehetetlenség- és elhagyatottságérzés, hiányérzetből és adrenalinfüggőségből kialakuló szeraddikció.
Minden esetben megviseli, ha mégis elpártolnak tőle, akárcsak az, ha végig kell nézni egy-egy lejtmenetet.
Feleségként maximálisan támogató, bármilyen közös megjelenésen mosolyogva vesz részt, magánéleti problémáikat - amelyek természetesen minden társas kapcsolatban akadnak - a kulisszák mögött tartja, cserébe Viktor gyakran ugratja azzal, hogy odahaza mindig eggyel többször dacos, mint nem, és a jóakarata éppen annyira tud káros lenni, mint hasznos. Egyszerre igyekszik helyt állni négy-öt különböző dologban, és egyértelműen képtelenség hibátlanul abszolválni ennyi feladatot.
Anyaként viszont napi szinten küzd, hogy minél tökéletesebben teljesítsen. Hallgató- és tettestárs, különös érzékkel képes alkalmazkodni a gyermekeihez, az ő biztonságuk, épségük, boldogságuk prioritást élvez. Gondoskodik róla, hogy hetente legalább egyszer írjon nekik, és minden kapott levélre, üzenetre néhány órán belül, legkésőbb másnap válaszoljon. Noteszt vezet, amelybe minden fontos dátumot, érdekességet számon tart, a levelekből átemel neveket, eseményeket, észben tartja a barátok nevét, nyitottan fogadja a családjaikat - ha a gyerekei elégedettek, és kérdés nélkül mernek hozzá fordulni, már jól csinálta az egészet, és bőven megéri a fáradtságot. Sok energiáját elveszi, ezt Viktor rendszeresen megjegyzi neki, engedhetne kissé a saját maga felé állított elvárások feszességén, visszahúzódhatna néha, jót tenne neki, csakhogy Arianna tudja, milyen az, amikor a szülők egyáltalán nem, vagy önérdekűen foglalkoznak a gyerekeikkel, és ha módjában áll - márpedig módjában áll -, kötelessége megakadályozni, hogy a sajátjai hasonlótól szenvedjenek. Úgyhogy gyártja a koktélszendvicseket, vezeti a határidőnaplót, rendszeresen keresi, legközelebb hol kiránduljanak, mit csináljanak. Arianna maga az anyai táska: minden van benne, amire szükség lehet.

Sietve érkezik, forgószélként, egy asszisztens megpróbálja útját állni, pontosabban lelassítani a sebességét, hátha ezzel időt nyerhet a főnökének, Arianna azonban egyetlen pillantásával félreállásra kényszeríti, még csak az útvonalán sem kell módosítania, szó szerint elugrik előle. Tekintetével rögtön felméri a terepet, felismer bizonyos embereket, és igen, amint pillantásuk összefut, lesunyják a fejüket, megadóan, szégyenkezően, utálja, hogy ennyi idő elteltével is sikerül még csalódnia emberekben, a saját embereiben, akiknek már elmondta, mit és miért csinálnak, akik látszólag empatikusak, és megfogadták, a jelenlétükben ilyesmire nem kerülhet sor, bízzon bennük.
Bízzon bennük, mi?
Francokat.
Átlép a mágikus szerkezetek földön heverő alkatrészei között, a fotós csak ekkor fogja fel, mi történik, nem is vele szerződött le, ismeri ezt a potrohos rohadékot, húsz évvel ezelőtt előtte is így állt, önelégülten és mindent tudóan, Merlin verje meg, a szerencsétlen lány félősen összehúzza magán a selyemtalárt, valaki pedig éppen felveszi az egészet, és már látja is lelki szemei előtt a tisztességesnek tűnő apákat és nagyapákat, akik kedvtelve nézegetik a mindig újra és újra lejátszódó, húsz képkockából álló mágikus jelenetet, a riadt kismadarat, ahogy játssza a szemérmest.
– Szabad tudnom, mi történik itt?
– Semmi, édesem, semmi, Anna, drágám – megpróbál behízelgően közelíteni felé, milyen gusztustalan, ez a negédes hang, az atyáskodás, csitítás, nyugtatás, mintha őrült lenne, aki felfújja a legapróbb dolgokat is.
– Nem vagyok sem az édesed, sem a drágád, viselkedj már professzionálisan! – förmed rá, a fényképész asszisztenséhez lép, és durván ellöki a megbűvölt szerkezet lencséjét.  Síri csend, megfagyott levegő. – Minden nyersanyagot bekérünk. Ne bámulj rám ilyen ostobán, csináld, amit mondok.
– Meg ne mozdulj, Tuskin! – hangzik a háta mögül a parancs, Arianna pedig a fotós felé fordul dühtől megfeszülő állkapoccsal. – A nyersanyag a miénk. Egy másolatot biztosíthatunk a megrendelőnek, ez csak természetes – már megint ez a leereszkedő mosoly, ez a hamis kedvesség.
– A maradékot pedig potom pénzért értékesíted?
Legszívesebben hozzá vágná, mi mindent tud erről, hogy a fiú, akivel húszévesen randevúzott, egyik nap előhúzott egy kártyát, az apja fiókjában találta, olyan szexi vagy rajta, valami ilyesmit mondott, miközben Arianna dermedten és összeszorult mellkassal bámulta saját bátortalan mozdulatainak örökké létező bizonyítékát. Ahogyan újra és újra letolja a tunika vállát, és bal melle fedetlenné válik, mielőtt visszarántaná ijedten a ruhát. Késő. Örökre megmaradt. Pedig nemet akart mondani, mindenre megesküszik, állt a férfiak gyűrűjében, mindenki úgy viselkedett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és minden ellenkezéssel kellemetlenséget okozna nekik, szerencsétleneknek, akik csak a munkájukat végzik. Ez csak egy fotózás, Anna, valamit mutatnod kell, kicsit told lejjebb, ízléses lesz, ígérem, és tényleg, az albumborító szépnek tűnt utólag, gyönyörűnek, de nem tudta, nem tudhatta, hogy a többi felvételnek milyen sorsot szánnak.
– Juno, gyere – gyöngéden kinyújtja felé a kezét, a lány szinte belecsimpaszkodik, úgy feszül az oldalának, mintha attól félne, kizárólag a közvetlen közelében lehet biztonságban. – Az összes nyersanyagot bekérjük, addig nem megyünk sehová. Személyesen felügyelem.
– Anna, ne nehezítsd meg a dolgomat, ezerszer dolgoztunk együtt, tudod, hogy a munkámat végzem.
– Hát persze, ahogyan én is.
– Sért a feltételezés.
– Engem is sért, hogy ennyire ostobának tartasz.
– Tudod, hogyan működnek a dolgok, ne nehezítsd meg…
– Hogyne tudnám, hogyan működnek a dolgok. De ez nem azt jelenti, hogy így is kellene működniük. Két választásod van, vagy odaadod a nyersanyagot, vagy bíróságra visszük az ügyet. A szerződés, amit aláírtál, átlátható és egyértelműen van megfogalmazva. Még egy kisiskolás is felfogná. Átadsz minden nyersanyagot, vagy a hivatalos szervekhez fordulok.
Húsz perccel később négyen szállnak a liftbe, a tizenhét éves énekeslány még mindig Arianna kezét markolássza, az emeletek fogynak, lefelé süllyednek a feszültségtől levegőtlen dobozban. – Ki vagytok rúgva. Azonnali hatállyal. Egy feladatotok volt, egyetlen egy. Megvédeni Junót. Hatalmasat csalódtam bennetek.

Karrierjének csúcsán görög istennőként emlegették a bulvárlapok, meglepő magasságához (178 centiméter) széles csípő és keskeny derék társult, ruhái rendre kiemelték dús kebleit. Fiatal nimfából anyává érett az évek alatt, alakja továbbra is arányos, azonban a gyereknevelés kilói megfeszülnek korábbi formáján, minden ízéven érett nő. Csinosan szabott, légies ruháit visszafogott stílusra cserélte, mindig ízlésességre törekszik. Egész életét egyfajta fotogénség árnyékában töltötte, ajkai teltek, mosolya széles, szinte ragyogó, tekintete átható, dús haja laza tincsekbe verődik a vállán. Hamar megtanították neki a divat és stílus alapszabályait, kiváló ízléssel párosít ruhadarabokat, még mindig bátran hozzányúlhat egy szűkre szabott farmerhoz és bőrdzsekihez. Kifejezetten jól állnak neki a földszínek, szívesen hord szandált, magas derekú rövidnadrágot, kaftánt, finoman szabott ruhákat. Nem fél bekoszolni a ruháit, ugyanolyan lelkesedéssel húz tornacipőt, mint magas sarkút, és tényleg bármit kap magára, az összkép biztosan sikkes és kifinomult.