My dear little sister

Te vagy az életem fénypontja, és ez régen is mindig így volt. Olyan vagy számomra, mint egy adag napsugár ami segít megtölteni a fejemet pozitív gondolatokkal, elég csak olvasnom a kapott leveleidet nap, mint nap és a borús hangulatom egyből vidámabb vizekre evez. Kiskorunkban is mindig te voltál a szemem fénye, akármennyire is voltam rád kezdetekben olyan féltékeny: ez hamar átfordult elképesztő ragaszkodásba, és lényegében amíg a Roxfortba nem kerültem minden időmet veled töltöttem. Aztán... azóta sem tudom, hogy hogy viseled ezt az egészet. Amikor kiderült, hogy kvibli vagy a családunk lényegében megtagadott, elhitette mindenkivel, hogy meghaltál, mert túl nagy szégyent jelentettél volna a család nevére. Elküldtek a nagymamánkoz Franciaországba, és már lassan egy éve annak, hogy ott éled a mindennapi és varázslatmentes életedet, mindenkitől elzárva. Ennek ellenére is, rendszeresen váltunk leveleket egymással, és gyakrabban is meglátogatlak, mint ahogy kellene, mert szükségem van Rád. Mai napig esz a bűntudat, amiért nem tudtam semmit tenni a szüleink terve ellen, és gyűlölöm ezt a titkolózást és azt, hogy nem láthatlak mindennap. Csodállak téged, mert a bezártság és a szituáció ellenére minden egyes alkalommal ragyogó mosollyal köszöntesz, tartod bennem a lelket és bizonygatod, hogy nincs ezzel az egésszel semmi probléma. Olyan tiszta és ártatlan vagy, amiről sokan mások csak álmodozni tudnak, és megígérhetem, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy minél előbb kiszabadulj a börtönödből.

//A karakter jelleme szabadon alakítható, ez csak egy irány, hogy előttem mindig pozitívnak mutatja magát, de attól függetlenül érezheti magát sokkal rosszabbul is azért, mert minden így alakult, hiszen elég ritkán tudunk egymással találkozni. Nagyon fontos szerepet játszik az életemben, így nagyon, nagyon várom és nem csak én, hanem a menyasszonyom Poppy is.