Nothing could go wrong with extra classes, right?

A legtöbb ember azt gondolnák, hogy nem jó ötlet, sőt egyenesen rettenetes dolog lenne elárulni pont egy tanárnak, hogy a könyvtár zárolt részlegén jártam. De senki sem mondta, hogy ez a tervem! Én csak kérdezni akartam a professzortól valamit, amit ehm… A könyvtárban olvastam egy nagyon érdekes könyvben… Tuti nem fog rájönni Lestrange tanár úr, hogy ez egy tiltott varázslat, igaz? Úgysem nézik ki belőlem a legtöbben, hogy képes lennék hajnalig fent lenni, hogy aztán kisurranjak és elkezdjek kutakodni feltehetőleg olyan dolgok után, amik veszélyesek, tiltottak és ennek oka is van. Valamiért azt gondolják, hogy én az a tipikus aranyos és jó kislány vagyok csak azért, mert természetemnél fogva nem szoktam veszekedni, meg kiabálni senkivel, hanem csendben tűrök. Szerintem csak a barátaim tudják, hogy amúgy mennyi bajba tudok keveredni akárcsak magamtól is. Vagy azért, mert bele visznek a rosszba… Ilyenkor nagyon tudok örülni, hogy a szüleim varázstalanok, mert fogalmuk sincs arról, hogy milyen bajos is boszorkánynak lenni. Meg arról sem tudnak hála Merlinnek, hogy mennyiszer járkálok tilosban.
Egy pillanatra sem izgultam, ahogyan haladtam tanci irodája felé. Mitől kellett volna félnem? Nem tudja bizonyítani, hogy valóban a zárolt részlegen jártam, ha meg igen, akkor max büntetést kapok. Nem ez lenne az első alkalom, ahogyan az sem, hogy miattam vonnak le házpontot. Mindannyian csinálunk hülyeségeket, csak engem nem szokott annyira érdekelni a végeredménye. Pontosan tudom, hogy szabályt szegtem, tehát az lenne a logikus következmény, hogy minimum egy hétig a könyvtárban kéne besegítenem, bár… Őszintén szerintem azzal még jót is tennének nekem! Nálam rosszabbat kéne kitalálniuk, hogy meg is bánjam a tettemet és komolyan elgondolkozzak, hogy máskor megteszem-e. Amire most tudom a választ: Gondolkodás nélkül! Ugyan kifejezetten utálom a horror játékokat, de az a kis izgalom, amit okoz nekem egy ilyen kaland, azt leírni sem tudom milyen bulis és mennyire nem tudnék nélküle élni. Mint mikor Apex-ben már csak 5 csapat marad és az egyik a tied.
Utam egy kicsit hosszabbra sikeredet, mint elsőre akartam, mert eltévedtem. Mentségemre legyen mondva, ez csak akkor történt meg velem, ha séta közben nagyon elkalandoztam volna. De szerencsésen végre megérkezem a szobához, ahova jó hangosan be is kopogok. Az ember azt hinné, hogy majd csak kétszer, maximum háromszor fogok, de nagyon izgatott voltam, hogy kérdezhessek már, így volt ez vagy 15-20 kopogtatás is. Upszika? Remélem nem fogja a fejemet venni.
Amint kinyílik az ajtó egy hatalmas mosoly jelenik meg az arcomon. – Jó napot Tanár Úr! Nem zavarok? Jöhetek? Lennének kérdéseim! Sok… Vagyis… Nem olyan sok! Inkább csak bonyolult… Illetve, Önnek nem hiszem, hogy az lesz… Talán? – Ezen magam is elkezdtem most gondolkodni, hiszen, ha ő nem ismerte a könyv tartamát, akkor egyáltalán tudta a választ?!