A menyasszony reggel hétkor várja a vendégeket a kastély oldalában lévő istállónál, ahol a hölgyek kedvük szerint választhatnak maguknak a Munter család által biztosított theszrálok, abraxanok, granianok és egyszarvúak közül. (A meghívóban külön kiemelték az is, hogy a hölgyek készüljenek olyan öltözékkel, amely alkalmas a lovagolásra, ugyanis csereruhát nem tudnak biztosítani.)
A hölgyek nem kapnak segítséget a nyergek felszerelésében, legfeljebb egymás tudására és jóindulatára hagyatkozhatnak ebben, ugyanis a menyasszony külön kérésére maguknak kell boldogulniuk. A menyasszony egy hófehér szarvas hátán ülve vezeti a sort a tóparton kialakított területre, ahol különféle asztalkáknál megterítve várják a majd a vendégeket.
A Karkaroff birtokról elhozott, címerükkel ellátott ezüsttálcákon és apró kosarakban gyümölcsöket, szendvicseket, süteményeket tálalnak, míg kristálykancsókban vizet és kisselt szolgálnak fel a Karkaroff család által hozott házimanók. Az asztaloknál ülésrend nincsen, mindenki oda ül, ahová szeretne.
Nem messze tőlük puha plédeket terítettek le, amelyek nem áznak át a hótól, sőt mi több, varázslattal tartja melegen azokat a vendégeket, akik esetleg fáznának az elvarázsolt birtokon.
A piknik idején a hátasaik a közelben maradnak, sőt a vállalkozó kedvűek akár meg is simogathatják őket, hiszen teljességgel szelíd jószágok.
Amikor az urak visszatérnek a vadászatból, a menyasszony nagyanyjának, Margarita Karkaroffnak az egyik sólymával jeleznek a hölgyeknek, hogy ideje nekik is visszatérni a kastélyba.
