You light up my day and spark up my soul

Szinte minden egyes rezdülésedből sugárzik a határozottság, tele vagy életerővel, anyai szeretettel és magabiztos rendelkezési jelleggel. Te vagy a családunk tökéletessége, s te vagy lényegében minden, ami én sosem leszek. A gyerekek imádnak téged, még annak ellenére is, miként rendkívüli módon szigorú menetrendet diktálsz. Te tartod össze a családot, te viseled azt a bizonyos nadrágot és te... igen, te vagy az, akit évekkel ezelőtt feleségül vettem, mert egyből beleszerettem. A kapcsolatunk változékony, illékony és fellegekkel telt, de Te mégis káprázatosan fogsz közre mindenkit, s Te vagy az a valaki, aki a leginkább diktálja az iramot. Szereted, ha minden ütemterv szerűen történik, ha a gyerekek nem fecsérlik el az idejüket, ha csakis, akkor kapnak meg valamit, ha igazán megdolgoztak érte, s habár a lányod pontosan: Te, azonban a fiúnk... az a drága fiú az sajnos pontosan én vagyok.
Jellemző rám a sajátos világnézet, a művészeti beállítottság, s mindaz, amely által tökéletesen elszigetelhetem önmagamat a külvilágtól. Felépítettem egy sajátos álomképet, amelyből nem vagyok hajlandó kimozdulni, s amely olykor-olykor az ideigeidre megy. Vannak köztünk összezörrenések, veszekedések, viták, ellenben... túlságosan is szeretjük egymást. Máshogy' mutatom ki feléd a dolgokat, máshogy' állok ahhoz az egészhez, amit családnak nevezhetünk, de ezenkívül Ti vagytok a legfontosabbak az életemben, akármennyire is nem mutatom ezt a részetekre. Szeretném, ha boldogok lennétek: szeretnék mindent megadni nektek, ami néhanapján inkább pénzben és hírnévben mutatkozik meg, mintsem tényleges... érzelmek kimutatásában, ugyanis igencsak hányadán állok ezeknek. A gyermekünk, a családunk örököse, az én kis másolatom mintája: hamar elveszti az érdeklődését akármivel is kerüljön szembe, amiért joggal hibáztathatsz, de valljuk be, hogy az éveink alatt már-már unatkoznál, ha nem állítanánk téged szembe elegendő kihívással, nem igaz?
A színészet sem kötne le engem ennyire, ha nem lenne sokszínű, sokrétű, ezernyiféle... s akármennyire is büszkék vagyunk a gyerekeinkre, akármennyire is összetartunk miattuk: hébe-hóba muszáj szembesülnünk azzal, hogy az évek megkoptak. Megfakult körülöttünk a tér, s nem vagyok olyan, mint egykoron. Nem ígérgetek neked, nem keresem a társaságodat, nem búgom a füledbe, hogy szeretlek, ellenben éreztetem. S habár álmatlanul tengődöm éjjelente, átgondolva mindazt, amit tehetnék... én... én mégsem lépek semmit. Nem változtatok, nem törekszem arra, hogy jobban részt vegyek eme körben. Rájuk hagyok mindent, rád hagyom a vezetést, rád hagyom az egészet és szépen lassacskán már csak azt veszem észre, miszerint haza se megyek. Ülök a színház keretein belül: bámulom a forgatókönyv rendelkezését és közben... közben te magányosan egyedüliként fekszel az ágyban. Bámulod a plafont, elgondolkozol azon, hogy hol is siklott ki ez az egész és akkor... egyszer bevillan majd az, hogy nem vagyok tökéletes, avagy miként nem érek ennyit a számodra? Egyszer eljut majd' a tudatodig az, miszerint sokkalta többet érdemelnél nálam, mintsem, amit én valójából nyújthatok? Hisz' nézd csak... a gyerekek egyenesen kötődnek hozzád, sőt olyan szinten imádnak téged, ahogy engem sosem fognak. S erről voltaképp' ki tehet? Igen, én... én, aki nem vagyok képes szembenézni a kegyetlen realitással, hanem inkább egy magányosan kiszínezett mesevilágba fut, mert hát... könnyebb távol lenni a valóságos gondoktól, mintsem felmérni az igazságban rejlő miérteket. S akármennyire is nem szeretném, de egy szép napon, majd bizonyára nélküled kell felébrednem, főként, ha ezen a hozzáállásomon; sürgősen nem változtatok..

|| Határozottan nem ragaszkodom a PB-hez, sem pedig a névhez, szóval szabadon alakítható minden vele kapcsolatosan, kivétel persze a munkakör, ugyanis azt szeretnénk, ha megmaradna. Továbbá játszhat többféle hangszeren is akár, hisz' ő ösztönözte a gyermekeket is ezen megkötés jellegzetességére.
Nagyon-nagyon várunk ám téged, megannyi plot-tal, szállal és kapcsolati ágazatokkal. Van egy gyönyörű szép bátyám és annak teljes családja, itt van már a fiacskád is, a lányod pedig hamarosan (nem sokára) készülőben lesz, míg én magam máris állok a rendelkezésedre, így pedig... ne habozz, gyere-gyere és gyere, mert igazából nagyszerű dolgod lesz ám a közelünkben!