HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Zara & Chris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Zara & Chris   Szer. Jún. 22, 2016 12:44 am


Zara & Chris
Ha valaki megkérdezte, hogy elmegyek-e velük valahova hétvégén vagy órák után, a válaszom többnyire nem volt. Nem, edzésem lesz. Nem, tanulnom kell, mert a következő egy hónapban nem lesz rá időm. Nem, meccsem lesz. Nem, interjút adok. Nem, fotózásra megyek. Nem, néha aludnom is kell. Most viszont kivételt tettem, gondoltam, néhány óra császkálás az Abszol úton a haverokkal még belefér. Egyedül azt nem kombináltam bele, hogy unatkozni fogok.
Nagyjából fél óra sétálgatás és felszínes beszélgetés után kitalálták, hogy be kéne ülni valahova meginni egy-két sört. Persze ez nekik ilyen egyszerű volt, de mivel én tudtam, hogy néhány óra múlva egy nagyon kemény edzésem lesz a csapattal, nekem szó sem lehetett róla. Győzködtek, hogy egy sör még senkinek sem ártott meg, de hajthatatlan voltam. Egy ideig elüldögéltem velük az egyik asztalnál, de egyre kellemetlenebbé vált számomra a szituáció. Végül a tervezettnél sokkal hamarabb elköszöntem tőlük és gyorsan kisiettem a bárból, mielőtt még marasztalnának. Valószínűleg ők is örültek, hogy leléptem. Nem azért, mert olyan idegesítő lettem volna, egyszerűen csak olyan nem létezik, hogy egy társaságban mindenki iszik, kivéve egy embert. Aki ebben hisz, az hülye és nem került még ilyen helyzetbe.
Az utcára kilépve felhúztam a kapucnimat, hogy elkerüljem az esetleges kényelmetlen találkozásokat. Semmi hangulatom nem volt most a fotósokhoz és a visongó rajongókhoz. Ha valamit nagyon utáltam ebben az egész kviddicsmizériában, az ez volt. Próbáltam kedves lenni mindenkivel, aki ilyenkor letámadott, de legszívesebben mindannyiszor elástam volna magamat a föld alá, hogy ne is lássanak. Mindenkinek szüksége van privát térre, nekem talán kicsit többre is, mint ami megadatott. Néha azt kívántam, bárcsak ne én lennék a Montrose Magpies fogója... Ha csak egy átlagos diák lettem volna az akadémiáról, most én is odabent söröztem volna a többiekkel, jól éreztem volna magam és nem azon aggódtam volna, hogy ma már a második edzés vár rám, és jóformán összeesem a fáradtságtól. De már kezdtem hozzászokni. Az ember tűrőképessége sokkal nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk.


Montrose Magpies
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Zara & Chris   Szer. Jún. 22, 2016 12:13 pm



to Chris



Nézdd meg jól, talán soha nem látod többé...
Utálom a nyári szünetet. Nem azért, amit sokan gondolnának – jaj, a kis könyvmoly nem bír ki pár hónapot tanulás nélkül... olyan mélyen benyalta magát már bájitaltanból, hogy a nyálából csinálják az amortentiát... – egyszerűen csak nincsen mit csinálnom, és ez untat. Készülhetnék a jövő évi tárgyaimra, de ennyire nem vagyok stréber. Eljárhatnék a barátaimmal, de... ja nincsenek is barátaim. Az egyetlen társaságom továbbra is a bátyám és a macskánk.
Nem kell félreérteni, a Roxfortban sem jobb. Ott sem szól senki hozzám, ott sem kedvel senki, de legalább van mire koncentrálnom. Még másoknak a nyár a bulikról és a fiúkról szól, nekem négy falról, amitől néha már megfulladok.
Úgyhogy eldöntöttem, hogy benézek a Czikornyai & Patzába. Valójában Lockhart könyveket keresek, mert még mindig szórakoztatónak tartom, hogy valaha valaki komolyan vette azt az embert. A humor az, ami még valamennyire a víz fölött tartja a fejem. Félek, hogy ha ez is eltűnik az életemből, olyan savanyúvá válok, mint egy darab citrom.
Az Abszol út tele van emberekkel és ez nem is meglepő. Mindenki kávézik, fagyizik, sörözik a barátaival, nyári terveket szövögetnek vagy épp kibeszélik az új gyakornoki helyüket. Mindenki púderesen boldognak tűnik és ez szinte megfojt.
Elgondolkozom, hogy veszek magamnak valamit a cukrászdában, de a melegben úgysem lenne okos dolog hazavinni, egyedül meg nem fogok beülni egy baráti társaságoktól zsongó helyre. Pedig a kirakatban volt egy szelet csokitorta, ami annyira megtetszett... na de mindegy.
Határozott léptekkel indulok meg a könyvesbolt felé – annyira klisé, hogy már nekem is nevetnem kell rajta – amikor gyakorlatilag belesétálok valakibe. Oda sem figyeltem merre megyek és ennek az idegen itta meg a levét. Érzem, ahogy a lábam alól kicsúszik a talaj és szépen a földre huppanok. Nem azon a romantikus, regényes módon, ahol a jóképű idegen mellkasán fekszem és egy percig szemezünk. Nem, én hasra esek a macskaköveken, felsértem a tenyerem és összekócolom a hajam. Semmi romantikus nincsen benne és abban is biztos vagyok, hogy az idegen jót nevet rajtam.
De amikor felnézek rá az ütő megáll bennem...






[/quote]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Zara & Chris   Szer. Jún. 22, 2016 5:26 pm


Zara & Chris
Teljesen a gondolataimba merültem, próbáltam felidézni a hajnali edzésen átvett stratégiát. Bár fogó voltam és többnyire egyedül dolgoztam, attól még kívülről kellett fújnom a többiek feladatát is. Mikor indulnak meg a hajtók karvalyfej támadóalakzatban, mikor kire fognak célozni a terelőink, kiktől kell tartanunk és kitől kell kevésbé félni a pályán. Mindenre egyszerre kellett koncentrálnom.
A nagy tömegben nem volt meglepő, ha nekem jött néhány ember, azonban erre a frontális ütközésre nem számítottam. Nem tudtam volna megmondani, hogy én borítottam-e fel a lányt, vagy ő tarolt le ilyen figyelmetlenül, minden esetre nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy seggre essek a forgalmas út kellős közepén. Ha nem egy fiatal lányról lett volna szó, most valószínűleg a sárga földig oltottam volna az illetőt, hogy nézzen már a lába elé. Most viszont még abban sem voltam biztos, hogy melyikünk a hibás. És egy csajt mégsem ordíthattam le. Ehelyett lenyújtottam neki a kezem, hogy felsegítsem a földről, látszólag nagyon nagyot esett.
- Minden oké? - néztem rá homlok ráncolva. Láttam, hogy felsértette a kezét, szóval mondhatni felesleges volt a kérdés. Oké, azért az még nem a világ vége, de csak nem hagyhattam itt annyival, hogy "legközelebb esetleg nézz a lábad elé". - Nagyon megütötted magad?


Montrose Magpies
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Zara & Chris   Szer. Jún. 22, 2016 6:17 pm



to Chris



Nézdd meg jól, talán soha nem látod többé...
Nem, nem, nem... Nem lehetek ennyire szerencsétlen, ezt még Thom se fogja elhinni, képtelenség, hogy a világ ennyire utáljon.
Maga Chris Broadmoor nyújtotta felém a kezét. Mérlegeltem egy pillanatot és a segítsége nélkül talpra ugrottam.
A helyzet az, hogy bármennyire is csodálom az embert, mint sportolót, találkozni vele életem egyik legkellemetlenebb pillanata. Nem akarok, nem is tudnék a nyakába ugrani és sikítozni, de közömbösen sem tudok elsétálni mellette. Azt hiszem ilyenkor legjobb bevetni a szarkazmust, mint fegyvert. Végtelenül szégyellem érte magam, de így működik a védekező mechanizmusom. Márpedig jelen pillanatban, két centire a kedvenc sportolómtól, nem érzem magam túlságosan biztonságban.
„Ehm, jól vagyok.” Elmormolok egy bűbájt és a horzsolásnak a tenyeremen nyoma sincs. „Mondjuk nem vagyok hozzá szokva, hogy gumifalba ütközzek, de túlélem.” Legyintek egyet a kezemmel. Én teljesen ártatlannak szánom, de sikerül vele orrba vernem Christ. Agh, miért nevezem a nevén a fejemben, ez annyira frusztráló. És creepy.
„Ó, bocs, bocsi, bocsánat.” Megint megemelem a kezem, magam sem tudom, talán azért, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e vele. De inkább gyorsan leejtem a testem mellé, mielőtt nagyon kárt teszek benne.
„Esküszöm, hogy általában életképesebb vagyok.” Mormogom és a szememet forgatom a szerencsétlenségem miatt.







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Zara & Chris   Csüt. Jún. 23, 2016 1:42 am


Zara & Chris
Az egész helyzet kezdett egyre kínosabbá válni. Nem tudtam mire vélni a gumifalas megjegyzését, bár kezdtem aggódni, hogy esetleg azt gondolja, én löktem fel őt. Talán bocsánatot kellett volna kérnem, de nem éreztem magam hibásnak és már késő is lett volna, úgyhogy végül nem tettem meg.
Sikerült orrba vágnia, igaz, ez töredéke sem volt annak, amikor például arcon talált egy gurkó vagy amikor állon töröltek terelőütővel, de azért megéreztem. Épp csak elkaptam a fejem, annál edzettebb voltam, minthogy bármi jelét is adjam annak, hogy egyáltalán eljutott a fájdalomreceptoraimig a dolog.
- Semmi baj, komolyan. Nyugi - tettem hozzá, mielőtt esetleg még elájult volna zavarában. Látszott rajta, hogy rendkívül frusztrálja a helyzet. - Nem történt semmi. Ne aggódj, azért akkorát nem ütsz...
A szavaimat megtoldottam egy mosollyal, mielőtt még sértésnek vette volna. Tényleg nem annak szántam. Nem voltam éppen a kedvesség mintaképe, de ok nélkül nem sértegettem senkit... többnyire. Ha nagyon rossz hangulatban voltam, elég bunkón tudtam viselkedni az emberekkel, akár a tulajdon barátaimmal is, de most nem ez a helyzet állt fenn. Az ilyen ingerült pillanatokat próbáltam inkább magamnak megtartani, ilyenkor általában elvonultam egymagamban valahova. Ez nem volt nehéz, ha épp nem órákon ültem az akadémián vagy edzettem, akkor azt a maradék időt a lakásomban töltöttem, egyedül. Ez mondjuk főleg az alvásra korlátozódott, elég keveset jártam haza. Így sem hiányzott különösebben a többszobás lakás, amit a magaménak tudhattam, egyedül azért éltem ott, mert nem akartam a szüleim nyakán lógni. És az igazat megvallva nem is vágytam annyira a társaságukra... Még az üresen tátongó szobák is kecsegtetőbbek voltak, mint az apámmal és az anyámmal lakni.


Montrose Magpies
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Zara & Chris   Vas. Jún. 26, 2016 3:13 pm



to Chris



Nézdd meg jól, talán soha nem látod többé...
Vannak emberek a földön, akiknek meggyőződésük, hogy mindenkinek van egy különleges képessége. Egyesek remek sportolók, mások kitűnően énekelnek, megint mások pedig borotvaéles ésszel rendelkeznek. Nos, ha ez valóban igaz, azt hiszem az én szuperképességem az, hogy bármikor, bármilyen helyzetben képes vagyok leégetni magam. Ebből a szempontból önmagam legnagyobb ellensége vagyok. Egyetlen szerencsém az, hogy ezek a szituációk általában akkor találnak meg, amikor ideges vagyok. A helyzet az, hogy Chris jelenléte körömrágóan idegessé tesz. Úgy érzem magam, mint egy óvodás kislány, aki találkozott a kedvenc popénekesével. Zavarba ejtő, hogy én mennyi mindent tudok róla, ő viszont még a nevemet sem. Az is zavarba ejtő, hogy egyáltalán ennyi mindent tudok róla. Mintha egy őrült kukkoló lennék.
Meg kell hagyni, meglepően jól tűri a bénázásomat. Más ember már régen melegebb tájakra küldött volna, a remegő hangommal és koordinálatlan mozdulataimmal együtt. Össze kell szednem magam, különben teljesen ostobának fogok tűnni. Őszintén, nem is mint Chris-a-sportoló érdekel, egyszerűen csak nem szeretem, ha az emberek furcsának vélnek. Pedig ez szomorúan gyakran történik meg – már hozzászokhattam volna.
Veszek egy mély levegőt és igyekszem összeszedni magam. Minden szociális képességemre szükségem van hozzá.
“Ne haragudj, hogy beléd rohantam.” Fújom ki a levegőt egy halvány mosoly kíséretében. Mentem, ami menthető, mielőtt elkönyvelne egy őrült libának. “Zara vagyok.” felé nyújtom az immár sérüléstől mentes kezem. Ó, a varázslat milyen csodálatos dolog!
Az ütésemmel kapcsolatos megjegyzésén elmosolyodom. “Ó, értem, tehát csak mert lány vagyok, már fizikailag hátrányból indulok...” zsörtölődve felvonom a szemöldököm, kihívást keresve benne. Persze a hangomnak nincsen valódi éle, jelezvén, hogy nem gondolom komolyan a szavaimat.
Ez az én nyelvem, így tudok kommunikálni vele. Kíváncsian várom, hogyan reagál, mert a legtöbb ember nem partner a szarkasztikus megjegyzésekben és könnyen megsértődnek. De van benne valami, ami azt súgja, hogy Chris pontosan tudja, hogy a gúny mögött nem lapul semmi negatív érzelem







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Zara & Chris   Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Zara & Chris
Az egész szituáció kínos volt, őt magát viszont nem találtam annak. Nem tehetett róla, és ha mégis, akkor sem nagy dolog. Bárkivel megesik az ilyen. Velem is gyakran megtörtént, hogy a fáradtság miatt már az orrom hegyéig sem láttam el és letaroltam bárkit az akadémia folyosóján. Ilyenkor már nem is az járt a fejemben, hogy de gáz volt ez az egész, hanem csak a puha ágy és az alvás gondolata kötött le. Bár azt hiszem, nem sokan hajtják magukat úgy halálra, mint én. Ezen semmi nem tudott segíteni néhány kis tablettán kívül. Aludni elvégre nem volt időm, a kávét pedig már rég elkönyveltem hasznavehetetlen, túlértékelt löttynek. Biztos akadnak, akiknek elég az is, de sajnos nekem nem.
- Semmi baj, komolyan - ráztam meg a fejem. Kissé bizonytalanul fogtam vele kezet, az ismerkedés ebben a furcsa szituációban nehezen ment. - Chris.
Reméltem, hogy nem sértődött meg komolyan, eszem ágában sem volt megbántani.
- Nem, dehogyis, nem azért mondtam. Ismerek olyan lányokat, akik nagyobbat ütnek akármelyik srácnál. - A Holyheadi Hárpiák csapat összes tagja például gond nélkül beverte volna akármelyik férfi képét. - Csak... kviddicsezem, már kaptam néhány durva ütést. Erre gondoltam.
Nem voltam benne biztos, mennyire gondolta ezt komolyan, ismerve néhány csajt, olykor nagyon messzire tudtak menni ebben az egyenjogúság kérdésben. Persze, szép dolog az, de azért nem kell túlzásba vinni...
A fejemen hagytam a kapucnimat, habár lehet nem volt illendő, de inkább ez, mint a kíváncsi tekintetek. Nem akartam néhány tényleg nem kívánatos emberbe belebotlani. Már csak az hiányzott volna a napomból, komolyan...


Montrose Magpies
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Zara & Chris   

Vissza az elejére Go down
 
Zara & Chris
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: London :: Abszol út :: Sétálóutca-
Ugrás: