"Teamwork means never having to take all the blame yourself."
Tavaszi napsütéses reggelre ébrednek a fűtetlen és meglehetősen dohos faházak ideiglenes lakói első itt töltött éjszakájuk után. Harry Potter, a brit Mágiaügyi Minisztérium aurorparancsnoka, miközben elfogyasztja az egyik sörpadon a reggelijét, megállapítja, hogy egyelőre csodálatosan alakul a csapatépítő hétvége. Igaz, előző éjszaka a fél társaság teljesen lerészegedett, meglepetésére nem is csupán a fiatalok, hanem néhány igencsak szépkorú kolléga is megitta a maga adagját, de ezt a parancsnok egyértelműen pozitív végkifejletként könyveli el. Hiszen mindenki jól érezte magát, mi más számítana? Optimistán áll a délelőttre szervezett közös pszichológiai játékok elé, amelyeket fél órán belül szeretne elkezdeni a kibérelt táborhely műanyag asztalokkal és székekkel telepakolt területén, ahol már a meghívott pszichomágusok alig várják, hogy összekovácsolhassák ezt a színes társaságot. Azonban nem indul mindenkinek ilyen zökkenőmentesen a reggel. Jerry Preston és Cameron Castillo csupán szeretnének eljutni a faházaikból a Potter által kijelölt helyre, beletörődve a csapatépítő játékok elkerülhetetlenségébe. Csakhogy ez a feladat nem bizonyul olyan egyszerűnek, mikor egy négy főből álló részeg aurortársaság eléjük vág és meginvitálja őket sörpongozni. A csoportból ketten Cameron évfolyamtársai az aurorképzésen, a másik két fiú az első és a harmadik évfolyamot járja éppen. Túl sokat ittak ahhoz, hogy felmérjék, talán nem Castillot és a hírhedt-híres Jerry Prestont kéne megkérniük arra, hogy ugorjanak be közéjük ivós játékot játszani. Eközben Peter Maxwell a bőröndje felett állva észreveszi, hogy a ruhái eltűntek - pontosabban egyelőre ismeretlen módon kicserélődtek női ruhadarabokra. Kezében egy színes melltartóval lép ki a faháza ajtaján, tanácstalanul körbejártatva a tekintetét a táborhelyen, hátha megtalálja azt a vicces kedvű kollégát, aki elvitte a holmijait. Clarissa Wilkinson szintúgy a ruháit keresi, amelyeknek lába kelt az éjszaka folyamán. Hiába kérdezi a szobatársait, ők semmiről sem tudnak, így kénytelen pizsamában nekivágni és megkeresni a bőröndje tartalmát. A faházak között kutakodva nem nehéz kiszúrnia Peter Maxwellt, kezében az egyik melltartójával. Zachariah Mallory, Devon Selwyn és Lionel Weasley egyszerre döntenek úgy, hogy a reggelt legjobb lenne egy frissítő zuhannyal indítani. A férfimosdó egy külön épületben helyezkedik el a tábor területén, ahol hosszasan kell várniuk a sorukra, mire végre bejutnak egy-egy zuhanykabinba - nagy csalódottságukra ekkor szembesülnek vele, hogy eddigre már egy csepp meleg víz sem maradt. A fürdés lehetőségéről egyikük sem szeretne lemondani, így arra jutnak, ideje reklamálni a táborhely tulajdonosánál. A probléma csupán az, hogy a férfimosdó kilincsét lenyomva az ajtó beragad és minden reményük ellenére az Alohomora varázslat sem működik rajta. Dönteniük kell: kitörik a keretéből az ajtót varázslattal vagy segítségért kiáltanak, vállalva annak minden kínos következményét. Marcus Diggory, Joyce Rose Mallory és Avery Westwood egy időben indulnak vissza a reggeliről a saját faházukba, hogy összekészülődhessenek a közös program előtt. Az erdőszéli ösvényen haladva azonban hirtelen förtelmes bűz csapja meg az orrukat, majd mély horkantást hallanak az erdőből. Talán maguktól, még időben rájönnek, hogy egy hegyi troll merészkedett a tábor közelébe, megérezve az előző esti tábortüzes sütögetés illatát, talán már csak akkor tudatosul bennük a veszély mértéke, mikor a troll kilép a fák közül, hatalmas fabunkóját és csónaknyi karjait lóbálva. Választhatnak, hogy harcolnak vagy menekülnek. Cassiopeia Black, Adelaide Lachlan és Holden Briggs maradnak utolsóként a reggelihez kipakolt asztaloknál és sörpadoknál. Körülöttük még sok minden árulkodik az előző éjszaka eseményiről, üres italos üvegek és szeméthalmok hevernek mindenfelé, illene őket összepakolnia valakinek - még akkor is, ha nem a jelenlévők dobálták el őket. Az immár üres tányérjaikat elpakolva éppen indulni készülnek, Holden szokásához híven rágyújt egy cigarettára, amikor néhány másodperc leforgása alatt mindhármuk feje mellett elsüvít egy-egy... krumpli. A fejüket hátrakapva nem más látvány tárul a szemük elé, mint egy rettentően dühös konyhásnéni arca, aki újból krumpliesővel sorozza meg őket, ezúttal már egyértelműen tudtukra adva a problémáját is: a tündérmanó essen beléjük, amiért ekkora szemétdombot hagynak maguk után és még a levegőt is szennyezik. Leállhatnak veszekedni a konyhásnővel vagy menekülőre is foghatják, a döntés csak rajtuk áll.
Az első körbe 2021. május 10-ig írhattok. Csakis rajtatok áll, hogyan kezelitek a szituációt, amelybe belekeveredtetek, legyetek minél kreatívabbak, engedjétek el a fantáziátokat és ne fogjátok vissza magatokat . Amennyiben bármilyen kérdésetek, kéréseteket stb. lenne, akkor írjatok pm-t Börti valamelyik alteregójának vagy elérhettek discordon is. Jó csapatépítő tréninget, és ne izguljatok, a mélypont még csak ezután jön
Cassiopeia Black and Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Hétf. Ápr. 26, 2021 8:01 pm
Hogy kerülök ide?
Mi a franc...
Soha nem fájt még ennyire a fejem, ami azt illeti annyira fáj a fejem, hogy attól ébredek fel. Bizonyára fejbe verhettek, mert semmi más magyarázat nem létezhet erre. Borzasztó kótyagos vagyok, és a szememet se bírom kinyitni, mert már a szemhéjamon keresztül zavar a fény, nem hogy ha még ki is nyitom. Amint kinyitom a szememet nagy nehezen, azért megnyugvással nyugtázom a tényt, hogy a faházban vagyok, és az ágyban. Mély levegőt veszek. Pedig megfogadtam, hogy soha , de soha többet nem fogok ennyit inni. Nagy nehezen felülök, a pizsamám rajtam van, ez teljesen jó hír ismételten. Nagy marhaságot nem csináltam, ez a lényeg. A fejemhez kapok, mert szinte üvöltenék, de vissza fogom magam. Szkeptikusan álltam ehhez a csapatépítőhöz, főleg mert eléggé antiszociális vagyok. Ezért több figyelmeztetést is kaptam, illetve rám sóztak egy nem kívánt társat is. Próbáltam ezzel Harrynél jó pontot szerezni, hogy legalább megpróbálok jó fej lenni. Hiába próbálok vissza emlékezni annyira emlékszem hogy ültünk a tábortűznél , és muszáj volt még egy kortyot innom a vidítóvízből. Kár volt, mindig azzal baszom el. Na de a gyomrom is megkordul, így jobb lenne harapnivaló után menni, asszem reggeli is van. Mikor kiülök az ágy szélére, csak megsemmisülve nézem a bőröndöm hűlt helyét. - Mi a fene... - morgom, felállok, de az enyémnek semmi nyoma. - Hé valaki nem látta a bőröndömet? A ruháimat legalább belőle? - kérdezem a többi hölgyet, aki még a szobában tartózkodik, de ők is érthetetlenül rázzák a fejüket. Nagyszerű. Mikor felállok fáj az egyik lábam is, mintha jó erősen bevertem volna. Mondjuk ha ennyit ittam hogy nem emlékszem semmire, amúgy meg részegen nagyon harcias vagyok az se kizárt hogy verekedtem. Sóhajtok csak ismételten. Nem mehetett messzire az a fránya bőrönd. Kilépek úgy ahogy vagyok kómásan a házból, nem is igazán fogom fel még a dolgokat, teljesen álomszerű és kótyagos még minden. Viszont figyelmemet így is megragadja, hogy egy szerencsétlen épp a melltartómmal ballag felém. - HÉ TE!! - elvörösödöm, és marha dühös leszek. Mutatok rá a nyomatékosság kedvéért , világért se essen félre értés, hogy máshogy beszélek. - Adod azt vissza, mielőtt szétrúgom a segged!! - eléggé fenyegetően , és agresszívan közelítem meg az illetőt, kezd kitisztulni a látásom mire szinte oda érek. Peter Maxwell az... , de akkor is nemes egyszerűséggel kikapom a kezéből. - Ez nem az Ön színe... mi a fenét keres magánál?? - kissé eltorzúl az arcom, mikor lelki szemeim előtt látom, amint rajta van a melltartóm. Azt hiszem vagy vissza adom neki, vagy elégetem... pfuj.
A csapatépítőre egyfajta lehetőségként tekintettem, mely során észrevehetővé válhatok, ha eddig nem sikerült volna. Bár sok kedvem nincs a jópofizáshoz, talán nem lesz vészes, végtére is, akad néhány egész jó fej auror és a tanoncok között is találtam már olyat, akivel jól el tudom ütni az időt. Este ittam azért én is néhány pohárkával, de amikor elértem a spicces állapotot inkább leálltam és nem engedtem a csábításnak, hogy legurítsak még pár kupicával, pedig nagyon igyekeztek ám a többiek itatni. Azok is, akikkel amúgy egyáltalán nem ápolok jó viszonyt, de a részeg ember másként néz a másikra. Én azért tudtam, hogy kikkel vagyok körbevéve és nem akartam másnapos lenni, ahogy soha. Egy auror szerintem egyébként se engedheti ezt meg magának. Azért a dohos, hideg faházak helyett el tudtam volna képzelni kellemesebb helyet is, de ez van, ezt kell szeretni. Erre bezzeg nincs pénz, hogy jobb környezetet teremtsenek vagy Potter humorosnak találta ezt az egészet. Áh, mindegy, a takaró alatt jó meleg volt, reggel pedig korán ébredek és farkas éhesen. Megiszok pár deci vizet, összekészülődök, majd magam mögött hagyom a házikót. Öltözetemet tekintve a szokásos, sötét színek dominálnak: fekete nadrág, cipő, sötétbordó színű póló és fekete bőrkabát. Talán egy icipicit nyúzott vagyok, de a reggeli hűvös levegő majd felébreszt vagy egy jó kávé... esetleg valami finom reggeli. Remélem legalább a kaja jó. - Jó reggelt Mr. Preston! - szegődök menet közben az auror mellé. Kikerülni nehézkes lett volna és egyébként se állt szándékomban, még akkor se, hogyha sokan elkerülték volna messziről. A híre Őt is megelőzi, akár csak Briggs parancsnokét, de talán pont ezért is kihívás a férfi. Egy apró biccentést kapott tőlem, majd mellé kerülve haladunk, ha minden igaz, együtt a célunk felé, amikor pár srác megállít minket. Ez most komoly? Már nem az, hogy elénk kerülnek és utunkat állják, hanem az állapotuk. Részegek, nem is kicsit, mivel szerintem totál nincsenek tisztában azzal, hogy kikkel beszélnek. Én még szoszo... kettő az évfolyamtársam, felismerem Őket, de hogy Jerry Prestot elhívni sörpongozni? Nem mondom, mulatságos jelenet lenne az öreg, de szerintem tuti veszítenénk. Csak néhány másodpercig játszomm el a gondolattal, talán ajkam is felfelé gördül, de aztán megrázom a fejem. - Szerintem egy hideg zuhannyal jobban járnátok, egyébként is mindjárt gyűlés van, el fogtok késni! - de csak magyaráznak, hogy ugyan már, dehogy késnek és ne parázzak. Az egyik át is karol, mire már felszalad a szemöldököm és pálcám a kezembe kerül, de nem bántom, ugyan... csak finoman megleckéztetem, így először eltaszítom magamtól, így egy apró lökést érezhet mellkasánál a könnyed taroló átoktól, majd ez után a vizet, amit a képébe kap. Hallom is a nagy elégedetlenkedést tőle és a többiektől is, hogy micsoda ünneprontó vagyok és bunkó, de erre már csak szemet forgatok és bízom benne, hogy utunkra engednek a továbbiakban. Na meg, szerintem velem még mindig jobban járnak, mint Prestonnal, de aztán meg ki tudja. Vissza nem támadnak, a vizes srác dideregni kezd, de a többiek azért röhögcsélnek körülötte, majd a mellettem sétáló aurort is megpróbálják tovább győzködni, hátha. Na jó, erre kíváncsi leszek. Bevárom Prestont, így néhány lépéssel tőle megállok, kivárok, miként tör utat magának. Vajon mennyire lesz kíméletes? Remélem semennyire, a legjobb öröm a káröröm szokták mondani, én pedig egyiket se sajnálom. Titkon bízom benne, hogy nagyon meg fogják szívni.
Jerry Preston and Holden Briggs varázslatosnak találta
Sosem kedveltem Pottert. A Kis Túlélő, A Kiválasztott, aki legyőzte Tudjukkit és még faszom tudja mi volt, hurrá hurrá, a világunk megmentője, de hogy aurorparancsnoknak alkalmatlanabb volt egy degenerált törpegolymóknál is, az egészen biztos. Mindezt semmi sem példázta ékesebben, mint ez a csapatépítő tréning, amit kötelező jelleggel megszervezett. Nem fogadott el semmilyen kifogást, pedig egész listát tudtam volna írni arról, hol máshol lenne a helyem ezen a kellemes tavaszi hétvégén. Tulajdonképpen bárhol produktívabban eltölthettem volna az időmet. Nem voltam kíváncsi a lealjasodó kollégákra - bár kétségkívül szórakoztató volt testközelből nézni a pokol elszabadulását előző este, egy sör és Preston társaságában -, a kapcsolatomat pedig senkivel nem óhajtottam ennél szorosabbra fűzni. Különösen nem "vicces" csapatépítő játékokon keresztül, már a gondolattól elfogott a csillapíthatatlan hányinger, hogy nyári táborozó gyerekek módjára ismerkedjünk egymással. Ki a picsát érdekelt, hogy mi volt Weasley kedvenc színe vagy Cassie Black milyen növénnyel tudott azonosulni? Miért kellett nekem itt lennem, miért? A többséggel ellentétben nekem zökkenőmentesen indult a reggelem. Nem voltam másnapos és átvészeltem az éjszakát az idegen ágyban is - a Docendo kollégiuma után már semmi sem volt igazán tűrhetetlen, bár el kell ismernem, tizenkilenc-húsz évesen azért a hátam jobban bírta a minősíthetetlen állapotban lévő matracon forgolódást. Sok mindent megadtam volna éjszaka, hogy otthon legyek, a saját ágyamban, lehetőleg Lori mellett, de hősiesen tűrtem. Mindenképp hősiesebben, mint a többség vagy azok, akik hajnalban egy bokorban ébredtek. Nem túlzás, tényleg akadt kolléga, aki a sövényből mászott ki, mikor én hajnali öt magasságában felkeltem és a reggeli rutinomhoz igazodva elmentem futni. Nem voltam hajlandó változtatni a napirendemen Potter világmegváltó tervei miatt, minden reggel futottam, ettől ez sem tántoríthatott el. Főleg nem ezekben a hetekben, amikor a lelki békém mondhatni nem létező fogalom volt. Ki kellett szellőztetnem a fejem, kellett a stresszlevezetés, nem gondolhattam arra. Az utolsók között érkeztem meg a reggelizésre kijelölt asztalokhoz. Tűrhető volt a felhozatal vagy csak a saját konyhatudományomat figyelembe véve nem voltak túl nagy igényeim - legalább semmi sem gyulladt fel, ha én készítettem volna, ez is a valószínű lehetőségek között lett volna. Mire végeztem, már csak Cassie Black és Ada Lachlan maradtak az asztaloknál. Lachlant kerültem, a legutolsó beszélgetésünk után még mindig feszült volt közöttünk a légkör. Nem csoda, a halálos fenyegetések általában senkit sem tesznek jó barátokká... - Hiányoznak a házimanók, ugye? - vetettem oda a kérdést Blacknek, mikor szinte egyszerre álltunk fel az asztaltól, hogy a többi mosogatnivaló közé vigyük a tányérokat. Lélekben felkészülve a nap gyötrelmeire, rágyújtottam egy cigarettára, enélkül egyetlen napom sem kezdődhetett el. Azzal viszont nem számoltam, hogy ez valakinek nagyon nem lesz kedvére való. Kommandóskiképzés és reflexek ide vagy oda, egy kibaszott táborhely közepén nem számítottam támadásra. Végképp nem egy felém repülő baszott nagy krumplira. Krumplira. Egy krumplira. - Mi a faszom...? - fordultam hátra, pálcát szegezve magam elé, bár a konyhásnőt ez sem tartottam vissza egy újabb adag krumplisorozat felénk hajításától. - Magának elment az esze? Tudja maga kivel beszél? Szabadtéren vagyunk, ott gyújtok rá, ahol akarok. Pakoljon az, akinek két anyja van, fogja be valamelyik másnapos kölyköt. Az eszem megáll...
Soha nem volt még olyan édes álmom, mint ezen az estén. Végignézhettem, ahogy Harry Potter, a túlélő, a hős, a Capitulatus istene felborul, mint egy hatalmas csótány, kalimpál még egy kicsit a lábaival, aztán összeaszik, mint akit jól lefújtak valami rovarölő szerrel. Nem, nem olvastam elalvás előtt Kafkát, de a gondolataim határozottan ilyenek voltak Potterrel kapcsolatban és kibaszottul elszomorító volt arra felkelni, hogy ez nem történt meg a valóságban is. Mert ez a szaréletű vadbarom ilyen remek elfoglaltságokat talált ki az auroroknak, akiknek ennél kicsit fontosabb dolguk lett volna. Például, nem is tudom, kicseszett bűnözőket elkapni és bevágni az Azkabanba? De nem, erre feltétlenül szükségünk volt. Szánalmas látványt nyújtottak este a kollégák, majdnem számalmasabbat, mint amikor kiképzésen voltak, de annyira azért nem volt rossz a helyzet. Egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy kik voltak azok, akik nem süllyedtek ilyen mélyre és csináltak magukból az eddiginél is nagyobb faszt. Az egyik Weasley volt, bár nem lep meg, hogy az alkoholproblémái után nem állt szándékában felnyitni egy sört vagy vodkát, mellette meg a társa. Nehéz volt eldönteni, melyikük akarja jobban megbaszni a másikat, bár ezt eléggé igyekeztek leplezni, mert ennyire szánalmasak voltak. Aztán ott volt Holden Briggs, aki méltóságteljesebb volt néhány aranyvérű korcsnál is és legalább elviselhető társaság is volt, amíg nézhettük a vergődésüket. De az este eltelt, reggel pedig még jobban baszta a szemem a napfény, mint máskor, mert tudtam, hogy a poklok pokla vár rám, Potter pedig nem akart úgy felfordulni, mint az álmomban. Milyen kár. A napot úgy kezdtem, mint bármikor máskor, kiálltam a faház elé bagózni egyet, aztán miután összeszedtem magam és elindultam nagy kegyesen a kijelölt találkozóhely felé, még egyre rágyújtottam. Bassza meg az isten, hogy nem lesz elég egy karton cigaretta erre a kurva hétvégére. Tudtam én, hogy többet kell hoznom. Erre még hozzám is csapódik egy kis suhanc, hát remek. - Ha neked ez jó reggel, kölyök, akkor kurvára sajnálom a barátnődet -morogtam, miközben lepöcköltem a hamut a cigaretta végéről. Azért nem zavartam el, legalább nem kezdte el rögtön a fülemet rágni faszságokkal és nem lihegett úgy a nyakamba mint egy idegbeteg csivava. De az is lehet, hogy megtette volna, ha nem áll az utunkba négy balfasz, akik valószínűleg nem is figyelték, kikkel beszélnek. Hátrébb léptem, egyelőre nem akartam közbeavatkozni, persze nem azért, mert annyira jó tűrőképességgel és türelemmel áldott meg engem anyám, hanem mert kíváncsi voltam, a kölyök hogyan intézi el a dolgot. Ha már annyira jó ez a reggel neki, tegye is magát hasznossá. Szívesen kiröhögtem volna, ahogy ilyen szolidan próbálta megoldani a helyzetet. “El fogtok késni”, hah, mintha annyira megrémisztené ez a tény ezt a csőcseléket. De végül jobb megoldáshoz folyamodott, habár azt hiszem, én ezt sem ilyen kedvesen oldottam volna meg. Belőle sem kommandós lesz, azt hiszem, de Shackleboltéknál a családvédelmi részlegen majd jó dolga lesz. Gúnyosan felhorkantam, ahogy inkább engem vettek célba, mintha bármi esélyük is lett volna velem. - Menjetek a faszomba -löktem meg a hozzám legközelebb állót, pusztán azért, hogy kikerüljem őket, mert nem akartam olyan szintre lealacsonyodni, hogy ezekkel foglalkozzak. De természetesen nem hagyták magukat, mert annyi eszük volt, mint egy marék kolibriszarnak, úgyhogy én is pálcát ragadtam és egy mozdulattal métereket repítettem mind a négyükön, mielőtt rájuk ordítottam volna, hogy “oszolj”. Csak ennyit, semmi többet. Nem értem, a madarak miért kussoltak be tőle és reppentek fel tömegesével a közeli fákról. A négyes kupac felé dobtam az elszívott cigicsikket és folytattam az utamat, ahogy ezelőtt tettem. - Látszik, hogy évekig nem voltam itt, ilyen csecsszopó hülyegyerekekkel töltötték fel a parancsnokságot…
Holden Briggs and Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Vas. Május 02, 2021 4:50 pm
Vízicsibék & Dev
Annyi inger ért mostanában, hogy annak is örülnék, ha csak kicsit kikapcsolódnék és eltűnnék a világ szeme elől. Tudom, hogy ez nem mentesít a tudat alól, hogy hamarosan felelősségteljesebb hozzáállás lesz az elvárás, hogy hamarosan jönnek a vizsgáim és úgy összességében a romokban heverő családi életem siratása. Egyikre sincs most szükségem. Annyira örülnék neki, ha csak minden gond és következmény nélkül cselekedhetnék, így amikor felmerült a csapatépítő ötlete, akkor nem is figyeltem arra, hogy kötelező-e vagy sem, én jelentkeztem. Jelentkeztem, hogy kicsit mindenkitől távol legyek, hogy a leendő kollégáimat is jobban megismerhessem és érezzem azt, hogy valami oylat csinálok, ami tényleg jó nekem és akarom. Akarnom kell. Nem akarok korán besavanyodott szülő lenni, aki már most le is mondhat mindenről, ami a huszonévesek privilégiuma. Lehet, hogy az sem normális, hogy most jutottam el arra a szintre, akarok mindent, amit eddig nem, lehet csak szimplán megbolondultam. De vesse rám az első követ, aki ennyi benne kavargó érzéstől nem akar egy kicsit megszabadulni. Csak egy kicsit nem megfelelni. Emeltem az előző este a poharat a csapatra, Cameronra, magamra, a jövőre, bármire, amire jónak találtam. És közben nem tagadom, hogy piszkosul jól éreztem magam. Lehet, hogy a megszokotthoz képest kicsit többet ittam és kellett az a lelkemnek, hogy utána reggel valamelyest vacakul is érezzem magam. De egy kiadós zuhany majd rendbe rak és elfeledteti velem azt, hogy olyan hangosan énekeltem a társasággal. És most először nem azon rágódok, hogy apám vajon mit fog szólni, ha meghall ezt-azt. Tudtam, hogy ő nem fog eljönni, hiába vannak itt diákjai, hiába lehetne rá is érvényes egy kis kilátogatás. Még ha nem is számít aurornak, akkor is kibaszott jól esik, hogy én vagyok itt az egyetlen Selwyn. Már amíg ki nem tagad, mert még nem álltam elé a legújabb hírekkel. Nem zavar különösebben, hogy egy idősebb auror és egy fiaalabb mellé állok be zuhanyozni, amíg nem kell olyannal törődni, hogy valakinél elcsúszik a szappan a földön. Oké, ez egy idióta elgondolás, senki nem agyal ilyeneken. Vagy mégis? - Ez a víz direkt ilyen hideg? - teszem fel a kérdést a többieknek jó hangosan, hogy esetleg a víz ne csobogja túl a hangom. Az oké, hogy este nem törődtem vele, miféle helyre jöttünk és azzal sem foglalkoztam, hogy a faházak milyen állapotban vannak, mert a hangulatot kifogástalannak tartottam. De hogy pöcszsugorítóan hideg vizet eresztenek meg, az már több, mint ébresztő. Pillanatok alatt elfeledkezek arról, hogy mennyire szükségem volt arra vízre, mert elérte a hatását. Ellenben jó lenne valami melegebb zuhany is, nem? A törölközőt a derekam köré tekerem és elindulok az ajtó felé, hogy lenyomjam a kilincset. Igen ám, de az csak lenyomódik, az ajtó nem nyílik. Oké, ki volt az az okos, aki ezt is ránk csukta? Még egy próbálkozás után a kilincsre sem nagyon lehet gondunk, mert a kezemben marad. Márpedig ez így már nem vicces. - Nem nyílik az ajtó. - állapítom meg a száraz tényt.
❂ Megjegyzés ❂ Zene ❂ Szavak ❂
Vendég
Hétf. Május 03, 2021 1:11 am
Briggs & Black & Lachlan
Csapatépítő tréning
Életem első ilyen nagy csapatépítőjén vagyok hivatalos aurorként. A világ legnagyobb iróniája, hogy nem leszek már sokáig auror. Előző este úgy néztem végig a csapaton, mintha egy csomó ismeretlent látnék, akikkel életemben nem találkoztam és csak teljesen véletlenül kerültem volna ide. Nem érdekelt, hogy ki volt az az ember, olyan, aki soha rám sem nézett, olyan, akinek minden szava bántó volt felém, egyszerűen nem éreztem semmit feléjük. Semmit. Még maga Jerry Preston sem tudott kibillenteni ebből az állapotból, már rá sem példaképként tekintettem, csak egy bunkó gyárkémény volt, akinek hirtelen a legkevésbé sem érdekelt a véleménye. Ott ültem, messze a tömegtől, és az egyetlen személy, aki ezen a helyen számított, közvetlenül mellettem volt. Egész este csak beszélgettünk, elvonulva a többiektől, az egyik tábortűz mellett szobrozva. Nem zavart a helyzet, nem állt szándékomban másokkal vegyülni, inni pedig még kevésbé. Tiszteletben tartottam Lyle-t és biztos voltam benne, hogy nagyon frusztrálja ez a szituáció, nem véletlenül akartam szóval tartani. Igen, azt hiszem, az egyetlen, ami hiányozni fog ebből a munkából, az állandó morgolódása lesz. Pedig még nem is tudja, hogy véglegesnek tűnő döntést hoztam. Mindenesetre így nem volt probléma a reggeli kelés, a szemeim korán kipattantak, megszokásból, hogy mehetek kocogni Toasttal. Csakhogy Toast nem itt volt, Tristan vigyázott rá (Brutus legnagyobb boldogságára), én pedig akkor letettem a kocogásról, amikor a recsegő padlójú, pókhálós faházból kilépve Holden Briggset láttam meg először, amint maratont próbál futni a fák között. Egyem a szívét, hogy esne hasra egy gyökérben. És mit ad az isten, még a reggelizőasztalnál is a közelemben kell lennie, hiába mentem direkt későn, hogy elkerüljem az embereket. Nem voltam hajlandó felé sem nézni, csak unottan döfködtem a villával a meghökkentően ropogós omlettet. Azt hiszem, több volt benne a héj, mint maga a tojás. És egészen addig nem is szólaltam meg, amíg meg nem hallottam az első megjegyzést a szájából. Nem igazán figyeltem, kinek szánta, ösztönösen jött a reakció. - Szerintem éppen egyet néz. -Köcsög kis házimanó, a testvérei bábja. Már értem, miért volt szar vele még a szex is, azt is olyan unalmasan csinálja, mint Pinokkió, mielőtt életre keltették. Fapöcsű marionettbábuként. A következő pillanatban egy meglehetősen kemény tárgy ütközött a halántékomnak, ami megjegyzem, nem volt kellemes élmény. Felnéztem, és egy mérhetetlenül dühös konyhás nénivel néztem farkasszemet, aki mindenkit krumplival hajigált. Annyira abszurd látványt nyújtott, hogy majdnem rám tört a nevethetnék. Majdnem. - Vigyázzon, asszonyom, a fiatalember egy igazi kommandós. Rendkívül veszedelmes ember tud lenni, de csak ha a gazdája azt mondja neki. Szerencsére ő most nincs itt. -Mégis mit veszíthetek még? Kirúg? Elhajoltam egy következő krumpli elől, és azon gondolkodtam, hogy ha a néninek ennyire fáj a rendetlenség, miért csinál még nagyobbat?
avagy hogyan tedd még katasztrofálisabbá az életed
Talán érdekelnie kellett volna, hogy a feletteseim is láthatnak. Talán foglalkoznom kellett volna, hogy az információ visszajut Marionhoz. De egyáltalán nem érintett meg egyik gondolat sem, én csak jól akartam érezni magam a kollégáimmal. Nem is tettem semmi rosszat, sosem lennék rá képes, egyszerűen csak túl sokat ittam... egy kicsit. A probléma inkább abban rejlett, hogy már nem húsz éves voltam, aki simán végigbulizza az éjszakát, reggel pedig úgy kel fel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ó, de még mennyire nem, mert baromi korán bealudtam, emlékeim szerint a saját faházamban, reggel pedig olyan fejfájással keltem, mintha egy tucat harkály akarná kiszedni a kukacokat a koponyámból. A külön poén az egészben, hogy a környező fákon tényleg kopácsoltak a harkályok. Az volt az első dolgom, hogy felkaptam az ágyra dobott, éjjel kicsit összenyomorgatott cigisdobozt és kimásztam a ház elé elszívni egy szál cigit, annak reményében, hogy a friss, nikotinos levegő majd segít a migrénem csillapításában. Spoiler alert: nem segített. Kelletlenül másztam vissza a faházba, hogy ne a menyasszonyom által bekészített, cuki csíkos pizsamámban feszítsek mindenki előtt, és szerettem volna felöltözni. Nem igazán figyeltem, hogy mi akad a kezembe, csak azt, hogy ez felsőnek tűnik, ez nadrágnak, ez melltartónak, ez zokninak... Melltartónak? Olyan természetességgel vágtam azt is az ágyra, mintha amúgy minden nap abban járnék dolgozni. Esküszöm, hogy nem ez a helyzet. Értetlenül néztem fel a bőrönd mellől az ágyra, miután a bonyolult neuronhálózataimon át csigalassúsággal eljutott hozzám az információ, hogy egy kicseszett melltartót akartam felvenni. Nem háborodtam fel, nem volt okom rá és a férfiasságomat sem tudta egy ilyen apró dolog annyira megérinteni, hogy szégyent érezzek, én csak zavarodott voltam, pokolian zavarodott. Felemeltem a ruhadarabot, hogy jobban megnézzem, hátha ismerős (közben ellenálltam a késztetésnek, hogy megszagoljam, mert hátha az otthoni öblítő illata lenne rajta, mert véletlenül bekeveredett a ruháim közé Mariontól), de egyáltalán nem volt az. A világ minden zavarodottságával álltam ki ismét a faház elé, lassan körbenézve, hátha kiderül, hogy rossz helyen vagyok, rossz faházban aludtam, de sajnos minden ismerősnek tűnt. Én egész biztosan itt pakoltam le. Aztán megérkezett a támadás, amiért női ruhadarabbal a kezemben álltam az ajtóban. Na jó, inkább azért, mert valószínűleg az övé volt az a melltartó. - Jesszus, vigyed, eskü nem nyúltam hozzá -emeltem fel védekezőleg a kezeimet, mert nem igényeltem a seggem szétrúgását. -Vagyis... érted, na. Nem csináltam vele semmit, csak fel akartam öltözni és ez akadt a kezembe. De nem vettem fel! -Annyira ügyes vagy, Peter, csak így tovább! Véletlenül sem ásod még mélyebbre a saját sírodat. Arrébb álltam az ajtóból, hogy be tudjon menni. - Lehet, az egész bőrönd a tiéd, nézd meg nyugodtan. Esküszöm, hogy nem találsz benne idegen anyagot. Erről a hétvégéről egyik családtagom sem szerezhet tudomást.
Vendég
Hétf. Május 10, 2021 7:47 pm
Csapat(le)építés avagy Három (nagyrészt) meztelen pasi kalandja a tábori zuhanyban
A reggelem egy elég szokatlan, de ugyanúgy hasogató fejfájással vette kezdetét. Az a fajta, ami általában annak a jele, hogy az előző éjszaka során egy kicsit túl jól szórakoztam, főleg a rövid idő alatt a szervezetbe vitt szesz tekintetében. Nem kell félreérteni, nincs nekem normálisan bajom az ivással, sőt a lerészegedéssel sem... társaságban viszont néha hajlamos vagyok rá, hogy elengedjem a hipogriffet és az egészen a következő varázslóiskoláig szaladjon. Vagy repüljön, adott esetben.
A mai is egy ilyen alkalom következménye volt. A Kis Túlélőből lett Nagy Főnök Úr egy pár hete gondolt egyet és azt mondta: Gyűjtsük össze a bandát és ismerjük meg egymást!. Alapjáraton persze nincs ezzel semmi baj, sőt nagyon is jó ötletnek tartom. Viszont maga az alkalom... néha jobbnak tartom, hogy nem emlékszek minden őrültségre, amit egy éjszaka alatt elkövetek. Na de nem baj, ilyen is kell az életbe'... miről mesélnél másképp a haveroknak?
Mondjuk, ha az ember mesélni akar akármit is, azért nem árt előtte felfrissülni egy kicsit. Ecélból vettem az irányt a tábor zuhanyzója felé. Eddigi tapasztalatok alapján vagy az segít a másnaposságon, vagy ad elég időt kigondolni valami egyebet, ami rendbe tehet. Kissé lomha léptekkel érkeztem meg a valószínűleg hasonló célú kollégák tekintélyes méretű sorának a végére. Hát gondoltam ez talán egy kissé hosszas lesz...
Ahogy teltek a percek, majd egy óra, a sor egyre rövidült előttem, és a hátam mögé nézve, ott sem bővült túlságosan. Utánam összesen két ember érkezett: Devon Selwyn, az egyik akadémista növendék, valami Lionel Weasley a rendvédelmisektől. Mindkettőről rémlett, hogy eléggé "jól" érezték magukat előző este, vagy legalábbis fejben erre fogtam, hogy őket leszámítva sereghajtó voltam a zuhanyozni kívánók sorában.
Mikor végre sorra kerültem, kissé úgy éreztem magam, mint egy sivatagjáró tuareg, amikor végre megpillant egy oázist. Amennyire kitelt tőlem, késlekedés nélkül nekivetkőztem (átvitt értelemben éppúgy, mint szó szerint), hogy megmossam kifáradt és kiizzadt tagjaimat. Beálltam a zuhany alá, várva, hogy a hideg, felfrissítő víz ellazító meleggé váljon.
Vártam.
Még tovább vártam.
És még tovább.
Persze, számítottam rá, hogy ilyesmi előfordulhat. Amikor a mellettem levő Devon is felszólalt, az is bebizonyosodott, hogy nem az én zuhanyrózsám bolondult meg. – Előfordulhat – válaszoltam neki, tűrve a hideget, ami azért a céljának megfelelt, és alaposan helyre tett – Végtére is, csak a teljes Mágiaügyi Minisztérium személyzete volt itt előttünk... – Lehet talán, hogy kissé szarkasztikusabb voltam a szokásosnál, de őszintén szólva simán benne volt a pakliban, hogy egy pár szerencsétlen flótás (köztük én is) melegvíz nélkül marad. Ettől függetlenül azért nem akartam kifejezetten ebben a helyzetben tudni magam.
Nos, legalább ilyen víz volt. Beletörődve sorsomba elkezdtem szedelőzködni, amikor is újabb bonyodalom ütötte fel a fejét. Devon hamarabb végzett nálam, és hamar konstatálta, hogy az ajtó nem nyílik. A rend kedvéért azért megpróbálkoztam én is. – Nagyszerű – sóhajtottam. Reflexből a pálcám után nyúltam... volna, ha végtelen bölcsességemben nem hagyom azt a bungalóban.
– Van itt valakinek pálcája? – tettem fel az iránytalan kérdést két rabtársamnak. Devonban kételkedtem, gondolván, hogy ha lenne nála, bizonyosan már megpróbálta volna. De hátha nem... És ha mégis, Lionel még nem veselkedett neki...
Vendég
Csüt. Május 13, 2021 3:04 pm
Trollvadásznõ & Marcus
Csapatépítő tréning
Semmi kétségem nem fér hozzá, hogy a tegnap éjszakai mulatság felére se emlékszem. Általában megelégszem és meg is állok egy pohárnál, de elég furcsán nézett volna ki, ha kötözködők a már félig illuminált állapotba került társaimmal. A „Ne kéresd már magad Diggory!” felszólalások leginkább egy bizonyos személytől hangoztak el, de már lényegtelen, mint mondtam sok dologra nem emlékszem és hiába próbálok bármit is felidézni, csak a fejfájás növekszik. Reggelinél is úgy éreztem magam, mint egy mosott és kifacsart rongy, amíg hozzá nem jutottam egy kis – nagy adag – vízhez és az elmaradhatatlan kávéadagom duplájához. Most még inkább kellett az éberség, mint valaha.
Reggeli előtt lezuhanyoztam, így a kígyózó sort elnézve nem is döntöttem olyan rosszul. Visszafele a faházakhoz az erdőszéli ösvényt választottam, de nem voltam egyedül, rajtam kívül Ms. Mallory és Ms. Westwood is úgy döntött pont abban az időben tart a faházak felé. Ráérősen sétáltam a közelükben, nyilván nem kilesni akartam őket – volt annál nekem jobb dolgom is. Inkább csak a véletlen műve, hogy mindhárman ugyanakkor indultunk el arrafelé. Természetesen össze akartam csomagolni, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen nyavalyogni és sietni, a közös programra. Kíváncsi voltam érthető okokból kifolyólag, de ez a kíváncsiság sem tarthatott örökké, ahogy a lelkesedésem sem, az ötlet iránt.
Azt hiszem már félúton lehettünk az ösvényen, amikor valami ocsmány bűz kezdett el beférkőzni az orromba és óhatatlanul el kellett takarnom mielőtt még túlságosan sokat szippantok be ebből a bűzös szagból. A pálcámért nyúltam, felkészülve minden eshetőségre, nyilván nem egy eltévedt kis nyuszi az ami ilyen szagot áraszt magából. Nem voltam finnyás, de azért az én szavam is elállt és leeresztettem az orromtól a kezem, amint megpillantottam hatalmas fabunkójával a hegyi trollot. Mihez kezdjünk most? Már nem érdekelt a szaga, nyilván tennünk kellett valamit. Ha elmenekülünk, akkor másokra is ráhozhatjuk a bajt. – El kell terelnünk valahogyan a közelből. Van valami javaslatuk? – nem hagytam magamnak semmilyen opciót az elfutásra, az nem hozzám méltó, készen álltam az elterelő akcióra, de semmi kedvem sem volt hozzá. Ez a nap, már csak ilyen agyfagyasztó és hegyi trollszagos lesz úgy érzem.
Nos… egész életemben megvolt a véleményem a nagy és híres Harry Potteről, aki egymaga - hazugság - győzte le minden idők legnagyobb sötét varázslóját. Majd jogosan, lépdelve lépcsőfokról lépcsőfokra - még nagyobb hazugság - ért el a jól megérdemelt parancsnoki fokozatig - és talán ez volt az egész történetben a legnagyobb hazugság. Nem mintha Potter érdemeit vitattam volna, nyilván ehhez csak akkor lenne jogom, ha én élem át azt, amit ő. Egyszerűen csak nem tartottam jó vezetőnek. De annak semmiképpen sem. Ebben a hitemben pedig ez a csapatépítő tréningnek csúfolt, iskolás kirándulások szintjét sem megugró valami csak még jobban megerősített. Pedig akár jó is lehetett volna. Egy tisztességes helyszín és komoly szakemberek bevonásával, nem pedig olyan olcsó, a legtöbb kézikönyvben fellelhető feladatokkal, mint a rajzoljuk le, milyen állatnak hisszük a másikat és társai. Ezek nem csak idejét múltak voltak, de feleslegesek is. Bár lehet Potter célja egyértelműen az volt, hogy a közös ellenségképet teremtsen nekünk, akit együtt utálhatunk, hiszen bizonyított tény, hogy a halálnál és a közös gyűlöletnél semmi sem rázta jobban össze az embereket. Az már más lapra tartozott, hogy ez a kép tulajdonképpen saját maga volt. Valamit valamiért, ugyebár. Szenvedésünk sokadik napján - inkább nem számoltam hányadik - későn értem a reggelihez, ami egyáltalán nem zavart. Nem csak azért, mert az étel jobbára ehetetlen és minősíthetetlen volt, hanem azért sem, mert így kevesebb magát leokádó, valamilyen oknál fogva jelvényt viselő szerencsétlennel kellett összefutnom és fintorognom. Meg sem próbáltam leplezni, hogy milyen mélyen taszít a viselkedésük. Talán még hálásnak is kellett volna lenne, hiszen a tegnapi féktelen züllés közepette haza tudtam hoppanálni és rendesen, meleg vízben, kádban, nyugodtan meg tudtam fürdeni és hajat mosni. Talán - biztosan - szembe ment ez a hozzáállás Potter szabályaival, de nem érdekelt. Nem egy orosz gulágban voltunk, jogom volt, emberhez méltó körülmények között fürödni. (Ahogy aludni is, ezért hoztam magammal mindenből sajátot, kényelmeset, prémiumot. csak azt sajnáltam, hogy félve a fertőzésektől és a bogaraktól ez után a szörnyű kaland után mindent ki kell majd dobnom.) - Hm… - pillantottam hol Holden Briggsre, hol pedig Adelaide Lachlan-ra a szóváltásuk után. Nem igazán értettem, hogy mi történik kettejük között, valójában nem is vágytam rá, hogy így legyen. - Én azt akartam mondani, hogy megint csak sikerült egyesre elvégezni a leckét, Briggs. Hiszen ha minimálisan is utánam néztél volna mielőtt sértegetsz, tudnád, hogy már régen nem otthon élek, hanem egy egyszerű lakásban egyedül, oda meg nem kell ilyesmi, de ez jobban tetszik - intettem Lachlan felé. - Házimanó Parancsnok - kúszott kedvesek még véletlenül sem mondható mosoly az ajkaimra. Holden Briggs úgy is külön hobbijának tekintette a szívatásomat. - Vajon mi lenne az ideális manó név, Holddy vagy Briggssy? - fordultam immáron rendesen is a másik auror felé, mintha csak ilyen lányosan, sebtében ki kellene beszélnünk ezt az izgalmas témát. Ha pedig azt hittem - oh, én naiv! -, hogy a helyzet ennél szánalmasabb nem lehet, tévednem kellett. Kritikán aluli hely, kritikán aluli reggeliző társak és még krumpli eső is. Szerencsére vagy egy fejjel, ha nem másféllel alacsonyabb voltam, mint a legtöbb normális ember, így a zöldségek egyszerűen csak elszálltak felettem. Azonban a legkevésbé sem tetszett a szituáció. Magam után eltakarítottam, de nem várja tőlem senki ember fia, hogy én szedjem össze azt a szennyet, amit ez a plebsz csürhe hagyott maga után. Egy tisztavérű Black, hát persze. Majd ha piros hó esik nyáron. - Én a maga helyében abbahagynám - mosolyodtam el élesen, egyenesen a konyhás nőre nézve, ám a hangomat nem hallotta más csak ő. Próbáltam magam távol tartani a koszos, zsíros gondolataitól és pont annyira jelen lenni, hogy halljon, de én ne lássam vagy halljam azt a borzalmat, ami az ő agyában uralkodhat. - Az egy dolog, hogy megdobál három aurort krumplival, az pedig egy másik, hogy Pollux Black unokahúgával és Maurice Briggs öccsével teszi mind ezt - folytattam, noha nem szívesen hoztam szóba az aktuális szemetet a minisztérium élén. - Szóval a szüksége van még erre a bizonyíthatóan alantas munkára vagy ebben az országban úgy bármilyenre, szerintem most szépen fejezze ezt be - tanácsoltam, noha sokkal inkább tűnhetett fenyegetésnek. Talán az is volt. Alapvetően nem nyúltam volna ehhez a megoldáshoz, de rossz napjaim voltak és el kellett viselnem egy halom szerencsétlent, nehéz volt bármennyi kedvességet is találnom magamban. - Amúgy… szerintetek Potternek beteges, Stockholm-szindrómával vegyülő honvágya volt amikor ezt a helyet választotta? - hajtottam némileg oldalra a fejem. Nem sokat tudtam a nagy túlélő gyerekkoráról. De annyit biztosan, hogy valami hasonlóan lepusztult helyen nőhetett fel, egy hasonlóan vehemens nagynénivel.
Holden Briggs and Cameron Castillo varázslatosnak találta
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Vendég
Hétf. Május 17, 2021 2:16 pm
somebody kill me please
Az este folyamán nehezen tudtam megítélni, hogy mi zavart jobban: itt tölteni egy teljes hétvégét abban a tudatban, hogy a gyerekeim otthon maradtak egyedül vagy pedig az, hogy a társaság háromnegyede a saját húgyában fetrengett, annyira részeg volt. Tristan persze vigyázott a kistestvéreire, tudtam, hogy a fiamnál megbízhatóbb ember nem is létezik a világon, de akadémistaként biztosan lett volna ennél jobb dolga is, Brutuska pedig önveszélyes volt, érte még akkor is aggódtam, ha én magam őriztem napi huszonnégy órában. Ami pedig a vízesésként folyó alkoholt illeti... egyrészt büszke lehettem magamra, amiért ellenálltam minden kísértésnek, másrészt viszont ezt éreztem a legkevésbé, csak valamilyen belülről feszítő, kellemetlen érzés uralkodott el rajtam, akárhányszor megláttam az italos üvegeket és a részeg kollégákat. Úgy éreztem, már az is bűn, ha egyáltalán rájuk nézek, mintha megbuktam volna valamilyen kimondatlan próbán - pedig tényleg egy kortyot sem ittam egész este, ezt Ada Lachlan is tanúsíthatta. Alig aludtam valamit a hajnali órákban, hála a trollként horkoló szobatársaimnak - mintha tényleg egy kurva troll hortyogott volna az ablak alatt, komolyan -, határozottan rám fért reggel egy frissítő zuhany, mert éppen annyira álltam készen ébredés után erre a napra, mint egy elsős roxfortos kisgyerek Jerry Preston gyakorlati vizsgáira. A zuhanyzók előtt nyilván kilométernyi sor kígyózott, mintha az összes másnapos barom akkor kapott volna kedvet egy üdítő forró zuhanyhoz, hátha akkor kevésbé ordít majd róluk, hogy az éjszaka még hernyómozgásban kúsztak el a saját ágyukig, már ha egyáltalán eljutottak odáig (vagy másnak az ágyáig, részletkérdés, erre is láttam példát). Talán a cefreszagukon segített valamit, bár bejutva a különálló épületbe, azért erre sem vettem volna mérget. Állott alkoholszag, gagyi férfi dezodor és vagy százféle tusfürdő szaga keveredett valamilyen fertőtlenítőével, enyhén volt csak gyomorforgató. De legalább elvonta a kéretlen figyelmet a penészes plafonról és az egyik sarokban lakó ízeltlábú kolóniáról, akiket lehet még a Minisztérium kártevőirtó osztaga sem tudott volna innen végleg kilakoltatni. Csak gyorsan túl akartam esni a közösségi élménnyé változott zuhanyzáson, attól a kellemetlenségtől is eltekintve, hogy kevesebb privát szférám maradt itt, mint egy állatkerti majomnak, de ezeket a hiú reményeket nagyon hamar eloszlatta a nyakamba zúduló jéghideg víz. Pánikszerűen, elfojtva egy férfiasnak cseppet sem nevezhető sikolyt, gyorsan elzártam a vizet és kimásztam a zuhany alól egy törölközőt csavarva magam köré. - Hogy Merlin szárítaná le a farkát a sok önző parasztnak, aki kifürödte a meleg vizet... - morogtam, bár nem vártam választ a két fiatalabb kolllégától. Anélkül sem volt nehéz kitalálni, hogy hasonló gondolatokat ébresztett bennük is a jéghideg zuhany. - Nálam van pálca, engedjetek oda... Kiszedtem az összehajtogatott ruháim közül a varázspálcámat, majd a zárra szegeztem. Azonban az Alohomora nem működött rajta. Megpróbáltam még egy zárnyitó bűbájt, de az sem segített. - Ezt nem kulcsra zárták - közöltem velük a nyilvánvalót. - Valaki megbűvölte kintről a zárat. Valaki ért itt a zárnyitó bűbájokhoz? Annak idején gyilkossági nyomozó voltam, mielőtt lefokoztak járőrré, a zárak feltörése pont nem tartozott a szakterületeim közé.
Vegyes érzelmekkel indult neki az utazásnak, mert egyrészt a háta közepére sem hiányzik, hogy egy rakás nagyképű, vagy éppen okoskodó aurorral és aurorpalántával töltse az idejét, másrészt legalább hónapok óta először hivatalosan is kimozdulhat az irodából. Egyelőre még nem mondtak semmit azzal kapcsolatban, hogy mikor kerülhet vissza a helyére, de tervezi, hogy majd valahol jól elkapja Jerryt, aztán kikönyörgi a visszatoloncolását az Egyesült Államokba. Túl az első estén az elalvás számára nem volt olyan könnyű, mint a többieknek, akik nála jóval több alkoholt fogyasztottak. Egy-két pohár Averynél is belefért, de meghúzta a határt. Főleg, mert tudja, hogy tartania kell magát. Nem csak a munkája miatt, de a saját ikertestvére miatt is, akivel akkor találkozott személyesen úgy ténylegesen először, amikor a csapat összegyűlt, és nagyjából mint a kis ovisokat, párba állította őket maga Mr. Harry Potter, a nagy, a hatalmas, az az okostojás. Többet figyelt rá, mint egyébként az illendő lenne, de hát legrosszabb esetben is maximum azt hiheti, hogy bejön a szőke külfinek. Na, hát nagy kaland. Az este véget ért, ő pedig a hajnali napfelkeltét már a faház elől nézte. Hónapok óta nem alszik rendesen, az arcán ez csak azért nem látszik meg, mert smink helyett metamorfmágiát használ. Na bumm. Figyelte az időt, hogy mikor indulhat reggelizni. Nem különösebben a koszt miatt, inkább a kávéért sietett annyira, hogy elsők között állhasson be a sorba. Nem is voltak sokan, mikor ő már a harmadik kávéját itta, akkor kezdtek szállingózni a többiek. Ehhez már nem volt túl sok kedve, nyüzsi bőven lesz még a napokban. Szóval visszafelé halad a faházakhoz, ahol még olvasni szeretne a reggeli első programig. Ezen az ösvényen csupán néhányan sétálnak, elvétve férkőznek a látóterébe. A férfi jár előbbre, néhány lépésre lemaradva tőle Avery. A gondolataiba feledkezik ezen a kis sétán, ám nem hagyják, hogy sok mindent végig gondolhasson. Előbb a szag csapja meg az orrát, majd a hang, ami kíséri. A következő lépésnél megtorpan, azonnal pálcát ránt és a fák közül előbukkanó trollra szegezi. Diggory kérdése gyorsan fut végig agyán. Bűnszervezetekkel volt eddig dolga, beépült és lopakodott, emberek vére tapad a kezéhez. Egy ekkora lénnyel azonban még nem találta szembe magát. - El kell kábítanunk, mielőtt besétál a táborba - ahhoz képest gyorsan gondolja végig, és rögtönöz. Mi mást tennének? A futás talán egyiküknek sem opció. Hegyitrollal korábban még úgysem táncolt, itt az ideje elkezdeni. - Stupor! - mielőtt még kimondaná a varázsigét, összenéz a férfival, és ha minden jól megy, egyszerre támadják meg a váratlan vendégüket.
"Teamwork means never having to take all the blame yourself."
Amíg Harry Potter vidáman készülődik a csapatépítő feladatokra, addig a többiek reggele korántsem indul ilyen rózsásan és problémamentesen. Cameron Castillo taroló átka egészen magához téríti a részeg fiatalokat, de éppen csak annyira, hogy újult erővel, most már Jerry Prestont kezdik győzködni a sörpongozás örömeiről. Lerázhatatlanok, még Preston erőteljes taszítása sem ijeszti meg őket. Végül Jerry átka sikert arat, azonban a hátrarepített ifjú aurorok kezében tartott sörösüvegek sem állnak ellen a gravitációnak, megpördülnek a levegőben, éppen Cameron és Preston felett - ha elég gyorsan felhúznak egy pajzsbűbájt, akkor megúszhatják a kéretlen reggeli sörzuhanyt, azonban ha nincsenek résen, akkor a nap hátralévő részét sörben úszva kell eltölteniük, ugyanis átöltözni már nem marad idejük az incidens után. Eközben Clarissa Wilkinson rálel elveszett ruhadarabjaira Peter Maxwellnél. Amennyiben elfogadja a férfi ajánlatát és belép a faházba, láthatja, hogy valóban valamilyen oknál fogva valóban Peter bőröndjébe keveredtek az éjszaka folyamán a ruhái, így hát rájuk vár a feladat, hogy elosztozzanak a rendezetlen bőrönd tartalmán. Ugyanis még a zoknikat is sikerült rosszul összepárosítania az illetőnek, aki vicces kedvében kiszúrt velük. Mire végeznek, már jócskán késésben vannak. Zachariah Mallory, Devon Selwyn és Lionel Weasley még mindig az elromlott zárral küzdenek. Hiába rángatják az ajtót, hiába próbálnak ki többféle zárnyitó bűbájt, a helyzetük reménytelen. Ekkor hallják meg, hogy az ajtó előtt valaki nevetni kezd, minden bizonnyal az ő szenvedésükön, hiszen akárhányszor idegesen lenyomják a kilincset, a röhögés csak egyre fokozódik. Végül megszólal egy vidám hang a túloldalról és közli velük a szabadulásuk zálogát: "kiengedlek titeket, ha kánonban eléneklitek a Roxfort indulóját." Amennyiben a három auror hajlandó dalra fakadni, még időben kiszabadulnak a zuhanyzóból és nem késnek el a csapatépítő tréningről. Ha nem énekelnek, a zár akkor is kinyílik, de csak a tréning kezdete után negyed órával. Marcus Diggory és Avery Westwood mindeközben farkasszemet néznek egy nagydarab, bűzölgő hegyi trollal. Mindketten tettre készek, amennyiben tökéletesen egyszerre sikerül eltalálniuk a trollt egy erős kábító átokkal, akkor a lény elájul. Ha nem egyszerre cselekednek, akkor viszont csak feldühítik, a lény pedig feléjük csap ártalmatlannak cseppet sem nevezhető fabunkójával. Ha nem sikerül az első támadásukkal ártalmatlanítaniuk a trollt, Marcus és Avery elkésnek a csapatépítő tréning elejéről, amivel egész biztosan kivívják majd Potter parancsnok nemtetszését - ő elsőéves korában elbánt egy trollal, mégis miért tartana fel bárkit is egy ilyen szörnyeteg? Adelaide Lachlan, Holden Briggs és Cassiopeia Black eközben éppen a feldühödött konyhásnéni krumplizáporának közepén állnak. Bár Holden rászegezi a pálcáját, de csak Cassie lép a tettek mezejére - azonban a próbálkozása balul sül el, a legilimencia alkalmazásával csak megrémíti és még inkább feldühíti az idős boszorkányt, aki erre már nem csak krumplival, hanem tojással is dobálja őket. Amennyiben valamilyen módon támadásképtelenné teszik a konyhásnénit, még éppen időben megérkeznek a csapatépítő tréning első feladatára.
Harry Potter már izgatottan várja a kollégákat az egyik műanyag székben ülve, a reggeli teáját kortyolgatva. Minden érkező auror felé automatikusan egy megbűvölt papírcetli száll fel, rajta az első csapatépítő feladathoz kisorsolt társával, mellé pedig a parancsnok mindenkinek a kezébe nyom egy kvízkérdésekkel teleírt papírt. Cameron Castillo párja Cassiopeia Black lesz, Jerry Prestoné Holden Briggs, Clarissa Wilkinsoné Adelaide Lachlan, Zachariah Malloryé Devon Selwyn, Peter Maxwell és Lionel Weasley is egymás mellé kerülnek, végül pedig, amennyiben Marcus Diggory és Avery Westwood is időben megérkeznek az első feladatra, egy párt alkotnak majd. A kétfős csapatokra váró kvízkérdések egytől egyig az aurorparancsnokságon dolgozókról szólnak, ezt Potter lelkesen közli is a jelenlévőkkel, majd derűsen hozzáteszi, hogy a nyertes páros külön díszszalagban részesül majd, amit egészen nyugodtan kitehetnek az aurorirodában is. A kérdések a következők: 1.) Mi Clarissa Wilkinson hobbija? 2.) Hol tanul és hányadik évfolyamon Cameron Castillo az aurorképző mellett? 3.) Milyen színű Holden Briggs szeme? 4.) Mi Jerry Preston kedvenc káromkodása? 5.) Melyik roxforti házhoz tartozott Devon Selwyn? 6.) Milyen fajtájú kutyát tart Ada Lachlan? 7.) Hány dioptriás Harry Potter szemüvege? 8.) Mi Peter Maxwell patrónusa? 9.) Hány testvére van Zachariah Mallorynak? 10.) Hogyan NE szólítsd Marcus Diggoryt? 11.) Milyen állattá tud változni Cassiopeia Black? PONTOS fajtamegnevezésért jár csak maximum pont. 12.) Hány gyereke van Lionel Weasley-nek és milyen neműek? 13.) Milyen varázspálcája van Avery Westwoodnak? 14.) A jelenlévő aurorok közül kiket képzett ki Jerry Preston? 15.) Írj 3 jelenlévő aurorról egy-egy fun factet plusz pontért!
Az első körbe 2021. június 6-ig írhattok, tekintettel arra, hogy néhány párosnak/hármasnak több megoldandó feladata van egy reagon belül. A mesélőreag első felében felmerülő problémákat beszéljétek meg, hogyan szeretnétek megoldani, csakis rajtatok áll, melyik felkínált lehetőséggel éltek. Arra kérek mindenkit, hogy az aurorkvíz kérdései esetén vegyétek figyelembe, hogy amit te mint user könnyedén előkeresel egy karakterlapból vagy profilból, arra a karaktered nem feltétlenül tudja a választ, tehát ha korábban sosem beszélt valamelyik kollégával, akkor a rá vonatkozó személyes kérdést legfeljebb megtippelni tudja. Jó kalandozást, legyetek kreatívak !
Cassiopeia Black and Cameron Castillo varázslatosnak találta
Mivel pont Jerry Prestont az, aki nagyjából velem egyidőben ér a kis ösvényre, ezért egyértelműen mellé csapódok, köszöntve is Őt illedelmesen, mert ennyi jár, de a megjegyzésére elmosolyodva pillantok felé. - Lehetne rosszabb is. - a barátnős megjegyzést viszont figyelmen kívül hagyom. Nincs barátnőm, nem is kell, tökéletesen elegendők számomra a kanadok. Legalább egyik csaj nyűgeit se kell sokáig hallgatnom, elég csak kihasználnom mindazt, amit nyújtanak. Nekem jó így, Ők is jól járnak, mindenki boldog. Na de haladjunk! Normális távolságban sétálok az auror mellett, egészen addig, amíg utunkat nem állja egy kisebb társaság és összekeverve a nappalt az éjszakával, na meg minket a haverjaikkal sörpongra nem invitálnak minket. Én igazán jó fej vagyok, komolyan mondom, hogy jelzem nekik a hibájukat, de úgy tűnik, hogy nem foglalkoznak vele, az alkohol túl erősen dolgozik a szervezetükben, ezen viszont némi hideg víz segíteni fog, amit egy egyszerű, de nagyszerű taroló átok előz meg. Bár engem békén hagynak ez után, Prestont nem, így bár előrébb megyek, figyelem, miként rendezi őket. Laza a szóhasználata, ez rögtön feltűnik, ahogy tettei se éppen finomkodásra utalnak. Nem mintha sajnálnám a társaságot, a ruhámat annál inkább, így mivel még a kezemben a pálcám, lazán magam fölé emelem és egyfajta esernyőt hozok létre magam fölött, mely kisebb burkot képez, hogy a folyadék elkerüljön engem és a földön kössön ki. - Azért vannak normálisak. - jegyzem meg, de mást nem mondok, inkább folytatom utam, ha minden igaz, akkor az aurorral együtt. Üdvözlöm Pottert is, akiről bár nincs túl jó véleményem, ezt nem mutatom ki felé, nem vagyok hülye, csak helyet foglalok, majd a cetlire nézek. Cassiopeia. Látásból tudom, hogy ki a nő, de nem mondanám, hogy ismerem. No sebaj, majd most megismerem. Mivel én érkezem előbb, így megvárom, miközben megfigyelem a többieket. - Üdv, Cameron! - mutatkozom be neki, még jobbom is nyújtom, hogy kezet rázzunk. Igazi aranyvérű vagyok, fontos számomra az illem és soha se hátrány, ha több aurorral van jóban az ember. Na de lássuk a feladatot, amit időközben megkapunk. Felszalad szemöldököm, ahogy végigolvasom, majd hajamba túrok, hátradőlök a széken és a nőre nézek. - Talán ha négy kérdésre tudom a megoldást, egyre pedig te biztosan, az öt kérdés... Nem túl jó arány. - nem mintha holmi hülye szalagra vágynék, de ha már itt vagyunk, hozzuk ki belőle szerintem a legjobbat. Elveszem a tollat, majd felírom a 2., 3., 5. és a 14. kérdésekre a megoldást, majd átnyújtom Cassiopeia-nak, hogy amit tud, azt Ő is töltse ki. Ez az első ilyen csapatépítőm, nem akarok rosszul szerepelni, de most érzem azt igazán, hogy Devonon kívül szinte senkit se ismerek. Briggsről pár dolgot tudok, de az közel se elég. Nem szeretnék túl szar partner lenni, de egy idősebb auror egyértelműen előnyben van egy tanulóval szemben. Az élet most se túl igazságos.
//A cetlin lévő válaszok:
2.) Hol tanul és hányadik évfolyamon Cameron Castillo az aurorképző mellett? - Docendo Discimus Mágusakadémia, SVK szak, második évfolyam 3.) Milyen színű Holden Briggs szeme? - Kék 5.) Melyik roxforti házhoz tartozott Devon Selwyn? - Hugrabug 14.) A jelenlévő aurorok közül kiket képzett ki Jerry Preston? - Holden Briggs //
Jelen helyzetben sok mindenre vágytam, de Ada Lachlan elmésnek alig nevezhető megjegyzéseire biztosan nem. Kurvára nem értett semmit, fogalma sem volt róla, miről beszél. Nem is kellett volna itt tartanunk, ha képes használni az eszét - és baszd meg, még csak nem is volt belőle neki kevés, tudtam, elvégre tanítottam - és egyszerűen félreáll, mikor szépen kérem. Tulajdonképpen szívességet tettem neki azzal, hogy előre szóltam, bajba keveri magát, de nyilván neki ebből (is) személyes tragédiát kellett csinálnia. Még ezzel sem lett volna probléma, ha képes kussolni, de úgy tűnik, a maradék józan ítélőképességét is kigyógyszerezték belőle a Mungóban vagy odalett a meg nem született gyerekkel együtt a Mungó medimágusainak keze alatt (mert meglepetés, Lachlan, arról is tudtam, volt némi belelátásom a személyes dokumentumokba, csak voltam akkora úriember, hogy egyszer sem említettem meg). - Senki nem szólt hozzád, Lachlan. Arról pedig, hogy kinek van gazdája, elég sokáig vitatkozhatnánk. - Elég merész kijelentés volt a bátyám iránti lojalitásomat kritizálnia, mikor Dolohovék egy marionettbábut sem tudtak volna ennél eredményesebben rángatni, mint őt. Nyilván Blacknek is csatlakoznia kellett, nem is ő lett volna, ha nem ragadja meg ezt az alkalmat. Máskor, más témában kifejezetten élveztem kettőnk szópárbajait, a családneve ellenére egészen nagyra tartottam Cassie Blacket, még ha a szavaim legtöbbször nem is ezt tükrözték - de most nem voltam vevő a viccesnek szánt megjegyzéseire. Hatalmas önuralom kellett hozzá, hogy megőrizzem a látszólagos higgadtságomat. Nem a sértései zavartak, nem voltunk már gyerekek, hogy igazán nagy lelki sebeket ejtsen bármelyikünkön néhány gúnyos szó, egyszerűen csak olyan témában vájkáltak most mindketten (Lachlan szánt szándékkal, Black csak véletlenül), amire gondolni sem akartam. Nem tudtak, nem értettek semmit, fogalmuk sem volt róla, mennyire nem volt ez nekem vicces és mennyire szerettem volna legalább ezen a kibaszott hétvégén elfelejteni, hogy mire kért meg a bátyám. - Kurvára fogalmad sincs róla, hogy miről beszélsz, Black, úgyhogy ezt a roxforti lánymosdó színvonalú beszélgetést itt rövidre is zárhatjuk. Ha ennyire szeretnél egyszál rongyban látni, nyugodtan kimondhatod, felnőtt emberek vagyunk, senki nem jön zavarba, bár udvariasan el kell utasítanom. Vagy várj... ti Blackek csak a közeli rokonaitokra hajtotok, ugye? Nyilván volt ennél lejjebb is. Sőt, a krumplidobáló konyhásnőnél is volt lejjebb: a krumplit és tojást dobáló konyhásnő. Miért nem jelentettem beteget? Elő kellett volna adnom Potternek a haldokló hattyút, sőt, jelenleg még egy valós betegséget is örömmel vállaltam volna, ha cserébe otthon feküdhettem volna a saját ágyamban, akár még döglázasan is. Ennél, bassza meg, bármi jobb volt. Felhúztam egy Protegot magunk elé, ezzel kivédve a további tojás és krumpliesőt, senkinek nem hiányzott a ruháján végigfolyó tojásfehérje és sárgája, nekem biztosan nem, majd megelégelve a Mungó zárt osztályára való nő ámokfutását, egyszerűen kiütöttem egy sóbálvány átokkal. Ezt sem most használtam utoljára, ha az a fajta lettem volna, most biztosan eltölt valami nosztalgikus érzés. - Szerintem megegyezhetünk abban, hogy ezt senki nem látta és senki nem tud semmit a konyhásnőről - csúsztattam vissza a tiszafa pálcámat a pulóverem zsebébe. - Biztos vagyok benne, hogy ez Potter "lépcső alatti kis gardrób" fétise. Remélem, jövőre a Titkok Kamrájába megyünk, hogy kollektíven átélhessük még egy gyerekkori traumáját.
Mikor a megbeszélt találkozóhelyre értem és Potter a kezembe repítette az "aurorkvízt", kezdtem azt érezni, hogy bárcsak ott maradt volna a Titkok Kamrájában a mi drága villámsebhelyes megváltónk. Merlinnek hála legalább nem valamelyik balfasszal kerültem össze, hanem Prestonnal. Levágtam magam a Jerry melletti műanyag székre, már készültem rágyújtani egy újabb cigarettára, mikor tudatosult bennem, hogy a doboz üres volt a zsebemben. - Jerry, van egy cigid? - A nemleges válasz felért volna egy tragédiával a szememben. Lepillantottam a kvízkérdésekre, nem sokat javítottak a hangulatomon. Ha Potternek még élt volna az anyja, most biztosan csuklott volna. - Faszom tudja, mi a hobbija Wilkinsonnak, nem is egy osztályon dolgozunk - morogtam. - Castillot viszont ismerem, egész ügyes a kölyök, imádnád halálra szopatni. Beírtam válaszként, hogy "SVK tanszék, másodév". Utáltam ezt az eégsz rühes feladatot, de veszíteni még jobban gyűlöltem. A rólam szóló kérdést egy horkantással nyugtáztam. Potter miért is tanulmányozta a szemeimet? - Melyik a kedvenced, Jerry? A faszszopó gecit vagy a faszjankót használod többet? - Őszintén, Jerrynél nehéz lett volna számon tartani ezt a statisztikát. Kreatív volt az öreg. A Selwynre vonatkozó kérdésre beírtam a Mardekárt, biztos oda járt, mint az apja. - Belga juhász, malinois. - Azt inkább nem terveztem részletezni, honnan tudtam, milyen fajtájú kutyát tart Lachlan. - Potter egy vakegér, biztos van vagy mínusz öt dioptriás az a kurva szemüveg. Hogy engedik át egyáltalán az alkalmasságin? A következő három kérdést átugrottam, fogalmam sem volt róluk. - Biztos páva. Hé, Black, pávává tudsz változni vagy földi gilisztává? Egyszerűen nem tudom eldönteni, mit írjak ide - szóltam oda a néhány asztallal arrébb helyet foglaló Cassie Black-Cameron Castillo párosnak. A Weasley-re vonatkozó kérdést passzoltam Jerrynek, ő jobban ismerte nálam, én a kiképzésünk óta két mondatnál alig váltottam többet Lyle-al, sosem voltunk különösebben jóban, hiába jártunk egy roxforti és aurorévfolyamra. Nem volt ebben semmi személyes, egyszerűen csak nem egy társasághoz tartoztunk. A következő kérdést is kihagytam, azt sem tudtam ki az az Avery Westwood. A tizennegyedikre beírtam magamat, Blacket, Weasley-t és Maxwellt. Az utolsóhoz egyszerűen beírtam, hogy Capitulatus, Potter szerint az úgyis mindenre megoldást jelentett.
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Good heart.
Bad temper.
Vendég
Pént. Május 28, 2021 1:14 pm
Hogy kerülök ide?
Mi a franc...
Szerencsétlen Maxwellt pillanatok alatt lehordom a sárga földig. Tény, hogy pánikba estem, és a fejfájásom nem igazán akar elmúlni, és az erős fény továbbra is piszkálja a retinámat. Akkor ismerem fel Mr. Maxwellt is, mikor már szerencsétlen varázsló pofájába ordítok ezerrel. Kissé szégyellem magam, de továbbra is betegesnek találom a dolgot. Gyorsan szabatkozik, és megmagyaráz mindent, közben próbálok úrrá lenni a másnapossági problémámon, és higgadtan reagálni. - Valaki marha vicces kedvében volt. - fújom ki a levegőt. - Maga se, vagyis te se emlékszel mi történt az éjszaka ? - kérdezem már nyugodtabb hangszínben. Én bírom az italt, ezért se szoktam vissza utasítani, mindig tudom hol a határom, és életemben egyszer voltam másnapos, mikor nem tudtam vissza fogni magam, őszintén nem is akartam. De most komolyan úgy érzem, olyan mintha valaki elbűvölte volna a tegnapi adag tartalmát... - Fantasztikus, legalább egy embernél van az összes... - sóhajtok, majd bemegyek vele a faházba, ahol megsemmisülve nézem a bőröndöt. Az összes cuccom benne van Maxwell cuccai között, és össze vannak keverve. Épp felemelek egy zokni párost, még azt is egybe párosították a férfi zoknival. - Farkas éhes vagyok. - nyöszörgök, de azért megpróbálom szétszedni a cuccaimat, persze Maxwell segítségével, nem mondom hogy gyorsan végzünk. - Vajon te voltál és nem emlékszel rá , vagy vannak tréfás kollégáink akikből ki se néznénk a humor ezen ágazatát ? - teszem fel a kérdést, mikor már az összes ruhám végre nálam van. Holden Briggs kerül hirtelen a szemem elé, aki teljesen bebaszva azzal foglalkozik, hogy kiszedi a ruháimat, majd bejön ide, leül a földre és mint egy 5 éves gyerek párosítja rosszul a zoknikat, meg melltartómat ... megrázom a fejemet, biztos nem ő volt, csak belőle nézném ki a legkevésbé, és tőle lenne amúgy a legviccesebb. Mikor végre sikerült mindent megoldanunk, megyek vissza a faházamba, és lepakolom a ruháimat. Már mindenki elindult a reggeliző helyre, a gyomrom engem is sürgetni akar. Mikor kilépek a faházból, ismét össze futok Maxwellel aki szintén már indul arra felé, oda kocogok hozzá. - Elnézést a kirohanásomért, a másnaposságot nehezen kezelem. - így se hiszem hogy sokan kedvelnének, nem szeretnék még több haragost. Majd az erem ismét lüktetni kezd a homlokomon, mikor végre leülünk , és ehetnénk, de Harry kitalálja, hogy dobjuk fel az amúgy is szar reggelt, egy idióta kvízzel, miután össze lettünk párosítva. Én Adelaide Lachlan-et kapom , de vele se voltam soha hű de jóba. Mindenki áthelyezkedik a párjához, majd mikor nézzem a kvízt elönti forróság az arcomat. Hát ebből én semmit ... - Egyet tudok. 1. Festés... a többit. Esszem Holdennek kék a szeme, csak onnan tudom, mert olyan mint a kobra, ha beszél hozzád félsz elnézni. - további böngészem a kérdéseket unottan. - Uhhh nagyon király vagyok!!! - bökök hevesen a 10. kérdésre, mert még azaz egy amit tudok, a többiről halvány lila fogalmam sincs, még Potter szemüvegére mondanám a legmagasabb diopriát bosszúból, ami létezik, de hát nem akarom kivívni a haragját. - Cedric!!! - ezt lehet túl hangosan mondtam? // benyomnám legszívesebben az Edward Cullent is.... XD //
Vendég
Szomb. Jún. 05, 2021 6:47 pm
Trollvadásznõ & tesztelõk & Marcus
Csapatépítő tréning
Ez valami eszméletlen helyzet, de szerencsére mindketten a helyzet magaslatán vagyunk, figyeltem a mellettem lévő Avery-t és természetesen egyetértettem azzal, hogy el kell kábítanunk a trollt. Ezt meg jobban tesszük, hogyha egyszerre intézzük el. Pontosan ezért amikor ő mozdulni kezdett én is így tettem és így sikerült összehangolnunk a támadást, legalábbis az én meglátásom szerint. – Stupor! – a trollra szegezve a pálcát végül Avery-vel egyszerre sikerült kimondani a varázsigét. Nem a véletlen műve, egy kicsit nagyon kicsit ismertem Avery-t és talán ennek köszönhetően ismertem a mozdulatait is. Mondanám, hogy volt közös ügyünk amin együtt kellett dolgoznunk, de igazából nagyon kevés ilyen eset van ami most az eszembe is juthatna. Lényeg, hogy ismertem őt, tudtam, hogy mennyire utálja a papírmunkát, ennél fogva nem is kellett más, minthogy ezt az akadályt az összhangnak köszönhetően sikeresen túléljük és ne legyen semmilyen gond. – Odébb kellene lebegtetnünk vagy valamivel jeleznünk kellene a többieknek, hogy nem biztonságos a hely. – ez persze csak egy javaslat volt, ha elfogadja akkor valami hasonlót alkalmazok ha nem akkor majd a táborban szólunk a többieknek, hogy erre felé ne jöjjenek ha nem muszáj még egy jó darabig. Ha szerencsénk van, akkor a csapatépítőről sem késünk el és még arra is lesz időnk, hogy kifújjuk egy kicsit magunkat a nagy sietségben, mert bizony jobban tennénk, hogyha szednénk a lábunkat. Nem tudom, hogy mennyire díjazzák a késést pont a mi részünkről, ezért inkább nem is adok okot arra, hogy elkezdjenek beszólni. Lehet az éjjel pont én voltam beszólogatós kedvemben és amire én nem emlékszem, arra ők biztosan és szóvá teszik, hogy így meg úgy.
Amint megérkeztünk Avery-vel már a kezünkbe is került egy első pillantásra vagány kérdésekkel teli papírt. Láss csodát engem pont Avery-vel osztottak be, amivel semmi gond sem volt, ha a trollal ketten szembe tudtunk nézni, akkor ezek a kérdések sem lehetnek olyan nehezek. Kár, hogy a nagy részét nem tudom. Valószínűleg tippelni fogok, kivéve azokat a dolgokat, amiket magamtól is tudok és nem nagy erőfeszítés odaírni ezt meg azt. Bizalmasan fordulok Avery felé. – Amit nem tudunk biztosra tippeljük meg? Őszintén a háromnegyedére valami random választ adnék, amire minden bizonnyal meghökkentő fejet fogunk kapni, amiért nem tudjuk a pofonegyszerű válaszokat, de… Honnan kellene tudnom Potter szemüvegének a dioptria számát? – jó egy kicsit túlzásba estem beismerem, nem kellett volna ennyire túlreagálnom a dolgot, végül is ez csak egy játék és valószínűleg Avery sem volt más helyzetben. De sebaj. Leültem az egyik asztalhoz ahol kitölthetjük ezt a kérdőívet. – Az elsőre tudnom kéne a választ, de sose kérdeztem őt a hobbijáról, szóval azt nem tudom. A jelenlévők közül melyik fiatalabb srác Cameron Castillo, a szőke vagy a sötétbarna? – árgus szemekkel néztem feléjük, mintha olvasni próbálnék bennük, de az a baj, hogy erre a kérdésre sem tudtam a választ. – Legutóbb volt szerencsém vagy szerencsétlenségem együttműködni Briggs parancsnokkal, szóval én azt mondanám, hogy vérfagyasztó kék. – persze a vérfagyasztót nyilván nem írtam volna rá a papírra. Jerry Preston kedvenc káromkodásán csak felhúztam a szemöldökömet. Nem is tudtam, hogy van neki kedvenc káromkodása. – Nem tudom melyik a kedvence, sokat használ, van, hogy egyszerre mindet lehet tőle hallani nem? – majdnem elnevettem tőle magam, de inkább magamban tartottam, lehet, hogy vicces akartam lenni egy kicsit. Így vezetem le a trollal való találkozást. – Devonhoz írjuk be a Griffendélt? Mondjuk ez csak egy tipp. A kutyás kérdésre mit szólnál ha egy labradort írnánk be? A szemüvegre meg… mondjuk 11? Sose veszi le a szemüvegét simán kinézem, hogy éppen ezért. Más patrónusára nincs ötletem. Zachariah Mallory az a férfi ott az a szakállas? – biccentek a fejemmel az egyik férfi felé (Peter). – A sajátomra tudom a választ, azzal nem lesz gond. – be is írtam a CEDRIC szót szépen nagy betűkkel, pontosan akkor amikor Clarissa is felkiáltott. – Fekete hattyú? Fogalmam sincs, valami ötlet rá? – kíváncsiskodtam. – Lionel Weasley-nek… biztosan három fiúgyerekes apa. Vagy sem. – a saját kérdését meghagytam Avery-nek, majd az utolsó előttire néztem. – Soroljunk ide random embereket? Az utolsóra nem tudom mit válaszolhatnánk. – elhúzom a számat, ez egy kicsit eléggé érdekesen sikerült. De amúgy sem a győzelem a fontos, hanem a részvétel, nem igaz?
Vendég
Vas. Jún. 06, 2021 12:04 pm
Briggs & Black & Lachlan
Csapatépítő tréning
- Én a Briggsyre szavazok. Úgyis az egyetlen jellemvonása az, hogy kik a testvérei, így sokkal jobban illik hozzá. -Eddig nem gyűlöltem Holdent, esküszöm. Sosem volt vele problémám, nem nézett le, nem cseszegetett állandóan és még segíteni is hajlandó volt, amikor a belem kidolgoztam az aurorképzőn. A hülyeségből megkísérelt kapcsolatunk balul sült el, de még azt sem bántam igazán. A legutóbbi húzásával viszont mindent aláásott, amit eddig róla gondoltam és a tisztelet egy hangyányi morzsája sem maradt bennem iránta. Úgysem maradok már itt. Mindig ezzel nyugtatgattam magam. Az arcomra egy egészen halvány mosoly csúszott, ahogy még Black is rázendített. Azt hiszem, nagyon is az idegein táncoltunk Holdennek, amit nem kellett volna ennyire élveznem, de más örömöm már úgysem volt ebben a hétvégében. Még az életben sem sok. De ezzel valamennyie sikerült feldobni a napomat, legalább nem csak én akartam kicsinálni Briggs parancsnok kötélvastag idegeit, amik valahogy nem tűntek most kötélvastagnak. - Szerintem Potter egyszerűen csak akkora balfasz, hogy ez a legtöbb, amit ki tud hozni magából. Parancsnoknak is csak azért jó, mert legalább be van zárva az irodájába és nem szabadítja magára a hét főbűnt, Valhalla összes istenét és az apokalipszis lovasait egyszerre. Nem reagáltam semmit, amikor Holden leterítette a konyhásnénit, nem tudta megütni az ingerküszöbömet. A szavaira viszont nem tudtam kihagyni, hogy oda ne szúrjak még valamit. - Miért? Briggsy gazdái morcosak lennének, ha Briggsy az engedélyük nélkül használna mágiát? Felálltam az asztaltól, a tálcát is otthagytam, mert a bánat cipelje vissza és inkább elindultam a találkozási pont felé.
Időben értem oda a helyszínre, leülve a kapott társam mellé. Wilkinson. Igazából sokkal rosszabbul is járhattam volna, legalább vele semleges volt a viszonyom. Milyen kár lenne pedig, ha valaki olyan kerülne mellém, akivel kölcsönösen gyűlöljük egymást. Mondjuk Briggsy. - Igen, kék szeme van. Roppant bájos és barátságos. -Amíg Wilkinson átfutotta a kérdéseket, én beírtam az első olyat, amit biztosra tudtam: a kutyám fajtáját. Belga malinois, még a nevét is odaírtam mögé, hogy Toast. És ha már nálam volt a penna, akkor minden mást is felírtam, amit a társam tudott, nem mintha annyira hajtottam volna a sok pontra és a győzelemre. Esküszöm, lenyűgözött az ő lelkesedése. -Ezt még tudom. -A 12. kérdésre mutattam, majd el is kezdtem beírni a választ. -Négy, két fiú, két lány. Ha felírom a nevüket, az ér plusz pontot? -Mert akkor nem írom oda. De ezt már nem tettem hozzá hangosan. Végignéztem a körülöttem ülőkön, hátha eszembe jut még valami, de elég gyér tudással rendelkeztem a kollégáimról. Nem zavart a helyzet, nem igényeltem a társaságukat és még kevésbé a barátságukat. - Az utolsó előttihez nem tudok mindenkit, de Weasleyt és Briggset egész biztosan ő tanította. Már csak azért, mert mindketten úgy koslatnak utána mint a kiskutyák.
Csapat(le)építés II. avagy Roxfort Roxfort oxi-foxi-Roxfort, szabadítónk te légy
Lionelnél van pálca. Remek. Nem megy az Alohomora. Annyira már nem remek. Összességében nem tudom, meddig ültünk odabent, mindenki egy szál törülközőben. Sokféleképpen próbáltunk kijutni, többfajta mágikus és nem-éppen-mágikus módszerrel. Egy ponton még az is megfordult a fejemben, hogy nekirohanjak vagy lerúgjam az ajtót és nyeljem le a békát, hogy majd ki kell fizetni...
Már szinte kiviteleztem a fent említett tervemet, amikor is meghallunk valamit, az ajtó túloldaláról. Egy hahótázó, akár jóízűnek is mondható nevetés, ami úgy tűnt, mintha mind csak erősödne.
– Hé! – kiáltottam ki a csínytevőnek – Ha kellőképpen kinevetted már magad, nagyon megköszönnénk, ha kiengednél innen! – Gondoltam, hogy megemlítem, hogy kissé sietős a dolgunk, de végül inkább ellene döntöttem. Valószínüleg úgyis tudja, és ha meg nem... nem kell neki az extra motiváció, hogy szivasson minket.
Nem mondom, hogy sok sikert vártam el a felszólalásomtól, úgyhogy kissé meglepett, hogy a delikvens, a már éktelen szinteket öltő röhögés közepette, válaszra méltatott. Azt mondta, hajlandó kiengedni minket, egy feltétellel: el kell énekeljük neki a Roxfortos indulót, ráadásul kánonban. Nem túl meglepő módon, nem igazán ugrottunk ki a bőrünkből örömünkben. Szinte egy emberként hagzott el hármunktól a frusztrált sóhajtás, keverve egy pár változatos káromkodással.
Na mármost, szeretnék leszögezni valamit. Sok dologhoz értek valamilyen módon, de az éneklés kifejezetten nem tartozik ebbe a listába. Sosem voltam odáig érte, és csak jobban taszított az egész amikor rájöttem, hogy még egy asztmás mandragórának is jobb énekhangja van, mint nekem. A reakcióikat elnézve el tudtam képzelni, hogy Lionel és Devon is hasonló zenei tehetséggel vannak felruházva. Ezzel magában még nem lenne baj (a börtönőr sosem mondta, hogy jól is kell hangozzon a produkciónk), viszont 12 év hosszú idő, és szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy ezalatt az idő alatt hányszor hallottam az oxi-foxi Roxfortot. Viszont ha valamelyikük jobban ismerné a zeneszámot, hajlandó lettem volna rá, hogy lenyeljem a már így is eléggé megcsorbult büszkeségemet...
Amikor végül elszabadultunk az improvizált koncertünk helyszínéről és megérkeztünk a csapatépítés helyszínére, Potter úr közli velünk a mai kihívás témáját. Egy kvíz, ami felméri, hogy mennyire is ismerjük a körülöttünk lévőket. Hogy még jobb legyen, párban kell megválaszoljuk az elénk támasztott 15 kérdést. Az én párom akadémista növendék és zuhanyzós cellatárs, Devon Selwyn lett.
A kérdések nagy része nem tűnt túl vészesnek, amennyiben ismerted a kérdés alanyát. Kissé elmosolyodtam a 9-es kérdés láttán, ez legalább biztos pont. Ami a többit illeti... Jerry-t mintha hallottam volna az éjszaka folyamán káromkodni, de hogy pontosan milyen szóválasztékkal, arról csak foszlányaim vannak. Mintha hallottam volna, hogy valakit megkér, hogy "húzzon a picsába". Devon talán Hugrabugos volt, de ezt ő biztos jobban tudja, mint én. Ami meg a fun fact-eket illeti... Érvényes válasz az, ha leírjuk, hogy egyszer bent ragadtam Lionel-lel és Devon-nal a zuhanyban, amíg nem énekeltük el az oxi-foxit?
tl;dr:
4. Húzz a picsába
5. Hugrabug
9. 3 testvér, két fiú és egy lány
15. Zachariah Mallory, Devon Selwyn és Lionel Weasley egyszer bent ragadtak egy tábori zuhanyban, amíg el nem énekelték a Roxfort indulóját
Vendég
Vas. Jún. 06, 2021 4:11 pm
szállj el taticabodár
Idő
reggel
Hely
kint az erdőben
Címzett
csapatépítő - M. Diggory
Nem tudja, hogy ez vajon a túra része, és direkt hozták magukkal a trollt, mint próbatétel, vagy csak ennyire mázlista, hogy az első reggelen belefut egybe. Mindegy is, szerencsére annyira mindketten ki tudták pihenni az előző estét, hogy észnél legyenek, és időben tudjanak reagálni. Az együttes kábítás hatásos, a troll ott helyben elhasal, megadva a lehetőséget rá, hogy átgondolják, ezzel most mit is kezdjenek. - Lebegtessük vissza az erdőbe, talán visszafordul és elmegy - bólint, helyeselve a férfi ötletét, majd felkészül a varázslatra. Szép kis izgalmakkal indul a reggel, az egyszer biztos. Így viszont, hogy néhány percen belül a helyére viszik a lényt, talán még időben odaérnek a csapatfeladatra, ahol figyelmeztetik a többieket a troll jelenlétére.
A nő kevésbé kíváncsi a kérdéssorra, mint partnere, akivel láss csodát, egy párnak osztották be. Horkantással vet egy pillantást a papírra. Most már biztosra veszi, hogy Potter ezt így intézte, nincs itt semmiféle véletlen, minden előre ki van tervelve. - Diggory, három ujjamon meg tudom számolni, hány embert ismerek ezek közül, és ebből te vagy az egyik - válaszolja meg a kérdést. Ez biztosan nem az a feladat lesz, amit az ő szép kis párosuk fog megnyerni, mert maximum tippelésre kaphatnak pontot, az meg ugye, nem sokra elegendő. Igaz, a mai horoszkópját nem olvasta el (máskor sem teszi), ki tudja, talán pont ők ketten ma Fortuna kegyeltjei. Kihúzni magát a játékból...megfordul ugyan a fejében, de a következő pillanatban már követi is a férfit, és helyet foglal mellette. A kérdésekkel teli papír fölé hajol, és hol azokra, hol pedig Marcusra figyel. - A barnával egy osztályon dolgozom, szerintem a másik lesz az - válaszol elgondolkodva, de Merlin alsógatyájáért sem jutna eszébe, hogy hívják a fiút. - Írjuk be a Docendot, azzal nem lőhetünk nagyon mellé. Fogalmam sincs, hányadikos. Tippelj be egy számot - vonja meg a vállát, és a férfira bízza, hogy odafirkantsa a választ. - Melyik az? - emeli fel a fejét, körbepillantva a helyiségben, hogy beazonosítsa ezt a Briggset. Hát azt azonnal megállapítja magában, hogy ennek az embernek is egyetlen erőssége lehet a kék szem. Szóval ez már a harmadik kérdés, amit ráhagy a mellette ülőre, és kezdi kissé kényelmetlenül érezni magát. - Az összes - horkant fel, de egy halvány mosoly is megjelenik szája szélén. Visszaemlékszik a tanonc időszakára. Őt, és az ikertestvérét is Preston képezte ki, azóta pedig még több alkalommal is hallgathatta azt a szép választékos nyelvet, amelyen a férfi megfogalmazza gondolatait. - Írjuk, persze - bólint egyetértően. - Olyan opció nincs itt is, hogy az összes? - utal Potter szemüvegének dioptriájára. Kíváncsi lenne, ha levenné a szemüvegét, vajon olyan lenne-e, mint egy vakond. A következő kérdésre azonban ő maga írja be nagy lelkesen a választ, méghozzá a katicaboagarat, hisz végre van egy kérdés, amire ő is tudja a választ. Illetve...valószínűleg ő tudja egyedül, tekintve, hogy Peternek Leah halála óta nem jelenik meg a patrónusa. Nincs hozzáfűzése, mert mire felnéz, már követi is Diggory ujját. - Az Peter Maxwell - válaszolja automatikusan. Jó, hát na, abból, hogy tegnap is sokszor elidőzött rajta a tekintete, maximum majd azt sejtik, hogy bejön neki a férfi. - Ő a Mallory gyerek - mutat az előző férfira, akivel egy osztályon dolgoznak, és nem tudta a nevét. Most már talán megjegyzi... - Nem szereted a Cedricet, Cedric? - vigyorodik el az ittléte alatt először Avery, és oldalba böki könyökével a férfit. Nos igen, ezt még ő is tudta, még ha nem is ismerik egymást túlzottan. - Őszintén? Tököm tudja. Ezt is - már rég elengedte ezt a játékot, így nem különösebben foglalkozik azzal, mit írnak be válaszul. A pálcája paramétereit leírja, és az utolsóhoz is beírja Petert. Meg még olyanokat, akiknek a nevét itt olvasta a kérdések között. - Írjuk ide, hogy mi a mumusod. Meg hogy Lionel gyerekei nem lettek vörösek. Fogalmam sincs, csak tippelek... - körbenéz, próbálja beazonosítani az arcokat, aztán persze feladja. Leteszi a tollat, és hátradől. Rosszabb úgysem lesz.
1.) Mi Clarissa Wilkinson hobbija? passz 2.) Hol tanul és hányadik évfolyamon Cameron Castillo az aurorképző mellett? Docendo Discimus Mágusakadémia, 3. 3.) Milyen színű Holden Briggs szeme? kék 4.) Mi Jerry Preston kedvenc káromkodása? az összes 5.) Melyik roxforti házhoz tartozott Devon Selwyn? Griffendél 6.) Milyen fajtájú kutyát tart Ada Lachlan? labrador 7.) Hány dioptriás Harry Potter szemüvege? -11 8.) Mi Peter Maxwell patrónusa? katicabogár 9.) Hány testvére van Zachariah Mallorynak? sok 10.) Hogyan NE szólítsd Marcus Diggoryt? Cedric 11.) Milyen állattá tud változni Cassiopeia Black? fekete hattyú 12.) Hány gyereke van Lionel Weasley-nek és milyen neműek? három fiú 13.) Milyen varázspálcája van Avery Westwoodnak? ébenfa, mantikórszőr, 11 és egynegyed hüvelyk 14.) A jelenlévő aurorok közül kiket képzett ki Jerry Preston? Peter Maxwell, Ada Lachlan, Cassiopeia Black, Holden Briggs 15.) Írj 3 jelenlévő aurorról egy-egy fun factet plusz pontért! Lionel gyerekei nem lettek vörösek./Selwynnek több szeplője van, mint hajszála./Preston egy órát sem bír ki dohányzás nélkül.
Õszintén, fogalmam sem volt arról, hogy Lachlan és Briggs miért is utálják ennyire egymást. Már az általánosnál is jobban, mint ahogy Briggs általában utálja az aurorokat, de nem is érdekelt. Én a legkevésbé sem voltam része ennek a kapcsolatnak és ezt a pozíciót meg is kívántam tartani. Még a manós beszólás ellenére is. Amit Birggs nyilván nem díjazott. Erre számítani lehetett, ahogy arra is, hogy Lachlannak tetszeni fog. - Igen - bólintottam - nekem is az tetszik jobban. Hogy is mondjam? Hangzatosabb - rántottam egyet a vállamon. Én magam nem gondoltam ezt annyira komolyan, mint Lachlan, számomra ez sem volt sokkal több, mint amikor Briggs valami gusztustalanságot mondott nekem, én pedig visszaszóltam rá. - Akkor se akarnálak meztelenül látni, ha mi ketten lennénk az utolsó emberek a földön - ráztam meg a fejem őszintén hitetlenkedve. Fúj, már a gondolattól is kirázott a hideg, hogy bármi olyasmit csináljak vele, ami… fúj, csak fúj. - De jól mondod, én például az unokabátyámmal kavarok - kacsintottam rá gyorsan, majd a tálcámat megfogva hátat fordítottam neki, hogy kirakjam azt a többi közé. Rábíztam, hogy elhiszi-e a valóságot, vagy csak egy ízléstelen viccnek gondolja az egészet. Holden Briggsnek nem volt köze a szerelmi életemhez és szerencsére nekem sem az övéhez. Még úgy sem, hogy tulajdonképpen ő is az unokatesómmal kavart. A konyhásnő nem állt le, én pedig egy pillanatra megsajnáltam, hiszen láttam magam előtt a képet, amint utcára kerül ezért. Mert abban biztos lehetett: elintézem, hogy úgy rúgják ki innen, hogy a lába se érje a földet. Aztán majd elgondolkozhat azon kikkel, jobban mondva: kivel akar majd dobálósat játszani. - Én is remélem, hogy nem megyünk végig mind a hat Roxfortban töltött évének traumáin - értettem egyet kivételesen Briggs-el. Nem vágytam sem a titkok kamrájára, sem dementorokra - azokra főleg nem, patrónus hiányában -, sem a trimágus tusára és Umbrindge szellem is jó lett volna, ha távol marad. Noha kérdés, hogy ezeket miként lett volna képes megidézni. A találkozó helyre érve, ha azt hittem volna, hogy a feladatok ennél mélyebbre nem süllyedhetnek, akkor tévednem kellett. Megint csak. Mert egy papír reppent a kezembe az új partnerem nevét tartalmazva. Első olvasatra nem találtam ismerősnek, de Merlinnek hála keresgélnem sem kellett. A név, vagyis sokkal inkább annak tulajdonosa talált meg engem. - Cassiopeia Black, részemről a szerencse - fogtam meg Cameron kezét egy biccentés kíséretében. Fiatalnak tűnt, abban sem voltam biztos, hogy már auror, nem csak tanuló, noha ez ezen az eseményen nem sokat számított. Itt volt mindenki, akinek akár csak egy kevés köze is volt az auror parancsnoksághoz. Végig futva a kérdéseket amiket kaptunk két dologra jöttem rá. Igazam volt azzal kapcsolatban, hogy Cameron fiatal és még csak a tanul, valamint felfedeztem azt is, hogy Potter nem erőltette meg magát. Csak felcsapta az aktákat és mindenkiről kiválasztott egy tényt, amire rákérdezett. Meglehetősen jelentéktelen tényeket. - Nyilván Briggs - kiabáltam vissza neki úgy, hogy minden jelenlévő boldog, boldogtalan hallja -, de csak hogy pontos legyen, mert ezt kéri a feladat: kék páva, nem pedig zöld. Csak a kék vér miatt, tudod - tettem még hozzá, nem félve attól, hogy bárki is tudná erre a valós választ. Esetleg Jerry tudhatta, hogy macska, de ránézve olyan mértékű nikotin hiánnyal küzdött, hogy ebben az állapotban a pávát is macskának nézte volna, vagy éppen fordítva. Én magam nem vágytam a fődíjra. Ha így lett volna, akkor egyenként végig megyek az itt lévő aurorokon és mindegyik fejéből kiszedem a megoldásokat. Már akiéből tudom, de eddigi tapasztalatok alapján tizből egy auror ha jó okklumentor volt, akkor még sokat mondtam. Azonban nem vetemedtem ilyesmire, pont nem vágytam arra, hogy más fejében legyen. Valójában sokkal inkább találtam volna megalázónak a győzelmet, azonban… Cameron elszántnak tetszett. - Szerintem a többiek sincsenek sokkal jobb helyzetben. Általában csak azokat ismerjük, akikkel együtt képeztek vagy akikkel huzamosabb ideig együtt dolgoztunk - sóhajtottam, miközben magam elé húztam a papírt, hogy beírjam a válaszokat, amiket tudtam, meg pár tippet és féligazságot is. Nem miattam, hanem hogy Cameronnak legyen egy jó napja, vagy mi fene. Egyet kivéve. Nem voltam hajlandó senkinek elmondani, még írásban sem, hogy mi az animágus alakom. Nem véletlen nem hirdettem úton útfélen, boldog-boldogtalannak. A meglepetés ereje még jól jöhetett. - Tessék - nyújtottam felé amint elkészültem - add vissza Potternek, lássuk mi lesz belőle.
1.) Mi Clarissa Wilkinson hobbija? Válaszokat kiabálni hangosan. 2.) Hol tanul és hányadik évfolyamon Cameron Castillo az aurorképző mellett? Docendo Discimus Mágusakadémia, SVK szak, második évfolyam 3.) Milyen színű Holden Briggs szeme? kék 4.) Mi Jerry Preston kedvenc káromkodása? Az összes, de kifejezetten sok olyat mond, amiben a fasz és annak szinonimái szerepelnek. 5.) Melyik roxforti házhoz tartozott Devon Selwyn? Hugrabug 6.) Milyen fajtájú kutyát tart Ada Lachlan? Border Collie? 7.) Hány dioptriás Harry Potter szemüvege? Az alkalmassági felső határa 8.) Mi Peter Maxwell patrónusa? csiga? 9.) Hány testvére van Zachariah Mallorynak? Egy lány és két fiú * 10.) Hogyan NE szólítsd Marcus Diggoryt? Cedric (thanks to Clarissa) 11.) Milyen állattá tud változni Cassiopeia Black? PONTOS fajtamegnevezésért jár csak maximum pont. Kék páva. 12.) Hány gyereke van Lionel Weasley-nek és milyen neműek? 2 fiú és 1 lány? 13.) Milyen varázspálcája van Avery Westwoodnak? Ében főnixtoll mag 10 hüvelyk? 14.) A jelenlévő aurorok közül kiket képzett ki Jerry Preston? Holden Briggs, Lionel Weasley, Cassiopeia Black, 15.) Írj 3 jelenlévő aurorról egy-egy fun factet plusz pontért! A Roxfort SVK tanárát Rodney Lestranget is Jerry képezte. Lionel Weasley annak idején a gyilkosságin dolgozott. Holden Birggs Cassiopeia Black unokatesójával kavar. (És erről még csak nem is tud!)
* Cassie ismerte Joycet a Roxfortban és csak azt tudja, hogy neki 3 fiú tesója van, ezért visszabontotta
Holden Briggs varázslatosnak találta
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Vendég
Hétf. Jún. 07, 2021 4:11 am
Vízicsibék & Dev
Nem kellene bosszantania a ténynek, hogy bent ragadtunk. De csak nem fogok sírni a csapatépítőn, amiért valaki nagyszerű viccének áldozatává váltunk. Igazán sejthettem volna, hogy valaki valakiket majd mindenképp megtréfál. Társaimat nézve inkább hasonlítunk tobzódó borzokra, mint bármi másra. A kezdeti kellemetlen hideg zuhanyról azt hittem, hogy a jéghegy csúcsa így kora délelőtt, de be kellett látnom, hogy tévedtem, mert a ajtó is be van zárva. Hármunk közül nem kellene sorsot húznunk, hogy ki a legtürelmetlenebb, mert rávágnám, hogy sokat tapasztalt rangidős kollégánk vezeti ebben a mezőnyt. - Remek. - állapítom meg a tényt én is, hogy a pálcával nem mentünk semmire. A kérdésre csak megrázom a fejem. Honnét tudnék még ilyen varázslatokat? - Csak másodéves vagyok. - hozom fel mentségemül és inkább öltözni kezdek, mert azért a hidegvíz után nem szeretnék megfázni is a hűvössé vált helyiségben. Épp a cipőmbe bújok bele, amikor meghallom a nevetést. Hát ez parádés, hogy a további próbálkozásokon már csak kinevetnek minket. Más sem jut eszembe, mint hogy valahogyan mégis csak ki kellene jutnunk. Még a fiatalabb leendő kollégámról el tudom képzelni, hogy elénekelné az indulót, de Weasley aligha. Patthelyzet. Aztán a pólómat szorongatva támad egy ötletem és ahogy Zach-re nézek, tudom, hogy még talán partner is lenne ebben. Na nem az éneklésben, mert én aztán biztosan nem fogok énekelni, akkor sem, ha elkezdi. - Próbáljuk meg kitörni az ajtót. Ez a zár nem tűnik annyira betonbiztosnak. És talán ha egyszerre nekifeszülnénk, ki tudnánk vinni. - tényleg nincs jobb ötletem, de ez bőségesen több, mint a semmi. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Mindenesetre odakint már csak a felsőmet kell felvennem, hogy a további programra megérkezzünk. Hogy mégis késünk-e vagy sem, nem tudom, mert sokan vannak már itt eleve és valami kvízről beszélnek. Pottert meglátva a legközelebbi asztal üres szélére/padjára dobom csak le magam és megvárom, hogy Mallory is helyet foglaljon mellettem. Csak gyorsan futtatom végig a teszten a tekintetem és már kész is vagyok megülni a kupaktanácsot. - Az első kérdés... szerintem ez a csaj szabadidejében is járórözik. - mosolyodok el, mert persze nem gondolom komolyan, de most tényleg, tök komolynak tűnik sokszor bent, már amennyit én látom. - Oké, a másodikat tudom. Cam a szaktársam és a helyes válasz Docendo Discimus Mágusakadémia, Sötét Varázslatok Kivédése szak a második évfolyamon. - ez egy határozott tipp, elégedett pillantással nyugtázom is a szaktársamat, mielőtt visszatérnék a teszthez. Segít a tippelésben, hogy látom itt az arcokat is. Anélkül kissé nehézkes lenne. - Creepykék. - adom meg a harmadik kérdésre a pofonegyszerű választ. - Vagy az összes létező káromkodás. - hümmögök a tippre, de azért valljuk be elég nehéz lenne választani. Elég választékosan fogalmaz. - És hugrabugos voltam. - adom meg a rövid választ is, ha Zach elbizonytalanodna. Ezen nincs mit gondolkodni. - Törpespicc? Tippeljük be? - kérdőn nézek a társamra, de már írom is le. Vagy nyer, vagy nem. - Öhm... mínuszhárom? - újabb tipp, nemkommentálom inkább. - A patrónusra fogalmam sincs, te láttad már? Biztos poloska. - vonok végül vállat. Az utána jövő választ inkább az érintettre bízom, bár a felsoroláson kicsit meglepődök. Vannak páran. - Öhm... Hogy is hívták azt a rokonát, aki meghalt? Cedric? - csettintek is az ujjaimmal elgondolkodva. Már hallottam, hogy valaki azt mondta, mennyire hasonlít rá. Mintha az ikertesója lenne, vagy olyasmi. - Nem tudom, hogy mi az animágus alakja. - vállat vonva inkább következő kérdésre haladok át. Egy pillanatra elgondolkodok. - Mintha hallottam volna zsörtölődni, hogy a fiára bízta a kicsiket. Akkor három biztos van neki, ha él a többesszám. - de ha négy vagy több, akkor így jártam. Azért én nem akarok pulcsis köpcös apuka lenni annyi idősen. Bele is borzongok egy pillanatra. - Tiszafa pálca? Fogalmam sincs mekkora és mennyire rugalmas. - újabb vállvonás. - Sokat hallottam Prestonról, hogy az utolsó korosztály akiket kiképezett, azok a harmincasok voltak. De nem tudom, hogy kik lehetnek azok, Weasley és Briggs tuti, Lachlan is talán és Maxwellben nem vagyok annyira biztos... - azért lefirkálok mindenkit, hátha. - Hé, azért ne járass le minket. - nevetem el magam, tény, hogy ezzel tuti alakítottunk most. Már azzal is, hogy be lettünk zárva, hát még a kijutásba.
❂ Megjegyzés ❂ Zene ❂ Szavak ❂
Vendég
Hétf. Jún. 07, 2021 11:51 am
Csapatépítő tréning
avagy hogyan tedd még katasztrofálisabbá az életed
Azért kicsit megnyugtat, hogy hisz nekem és nem tart a világ legnagyobb bolondjának, amiért itt lóbálom a melltartóját a teraszon, mint egy tizenéves hülyegyerek. Esküszöm, hogy már abból kinőttem, bár kétlem, hogy elhinné nekem. A reakciójából ítélve mindennek tart, csak ártatlannak nem, de éppen ezért vagyok vele olyan előzékeny, amilyen csak lehetek. - Vannak emlékeim, de nem mondanám, hogy túl sokra megyek velük. Ezzel a problémával egyáltalán nem számoltam. -Pedig jó lenne tudni, ki volt ez a vicces kedvű egyén, mert először sírtam volna neki, hogy milyen helyzetbe kevert, aztán kezet rázok vele, hogy azért elég jó poén volt. Segítettem Wilkinsonnak szétválogatni a holmijainkat, már csak azért is, mert én sem szerettem volna elkésni és hozzá hasonlóan én is éhes voltam. Annyira össze lettek keverve, hogy féltem, a fél napunk rá fog menni. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy több számmal kisebb lehetett a lába mint az enyém, mert az életben nem mondtam volna meg, hogy melyik zokni az enyém. Soha nem ismertem fel a saját zoknijaimat, amivel mindig kikészítettem Mariont. - Merlinre, dehogy voltam én! -ráztam meg a fejem. -Nincsenek ilyen furcsa szokásaim, esküszöm. És menyasszonyom van, nem tudom, mennyire értékelné, ha önszántamból nyúlnék más nők fehérneműi közé. Nem mintha nélküle megtenném. -Biztosan nem fordult meg ez eddig a fejében, de muszáj volt ezt hozzátennem, hogy most már biztosan eszébe jusson. Azért végül sikerült mindent szétválogatnunk és amint Wilkinson kilépett az ajtón, én is nekiálltam felöltözni. Már éppen ideje volt. Persze a ház előtt ismét összefutottunk, ezúttal mindketten kevésbé ziláltan és még kevésbé idegesen, hogy nincsenek meg a ruháink. - Semmi gond, megesik az ilyen -mosolyogtam rá biztatóan, hogy tudja, tényleg nem történt semmi közöttünk.
Lehuppantam az egyik székre, előbb értem oda, mint a kijelölt társam, aminek nem tudom, mennyire kellett örülnöm. Weasley soha nem kedvelt engem, bár ránézésre senki mást sem. Nem akartam problémát okozni neki, úgyhogy gyorsan kitöltöttem azokat a kérdéseket, amiket tudtam a papíron. 1. Kollégák befenyítése, amiért hozzájuk került a ruhája valamiért. Tökéletes válasz. 3. Kék. Éppen eleget láttam a Roxfortban és az aurorképzőn is, hogy tudjam. 4. Melyik nem? Ha valamire emlékeztem a képzésekről, az ez. 8. Katicabogár. Nagyon remélem, hogy ezt senki más nem tudja. 14. Holden Briggs, Lionel Weasley, Peter Maxwell. A legjobb évfolyam, nem is kérdés, de az is csak miattam. Elég gyér felhozatal, de majd a többiben igyekszem besegíteni Weasleynek
Vendég
Hétf. Jún. 07, 2021 2:01 pm
somebody kill me please
Odakint röhögni kezdett az a gyökér állat, aki bezárt minket. Kár lenne szépíteni a dolgon, az arcom színe elég hamar kezdett hasonlítani a hajaméra. Sejtettem persze ezelőtt is, hogy nem csak elromlott a zár, de a vicces kedvű baromarcú kolléga nem pusztán bezárt minket ide, hanem még maradt szórakozni is. Sok mindent kívántam neki jelenleg, leginkább nem közös megegyezésen alapuló szexuális viszonyt egy dementorral, de sikerült moderálnom magam és csak gondolatban zsörtölődtem. A varázslatok nem működtek a záron, a fogvatartónk ajánlata pedig mindennél rosszabbnak tűnt. Inkább töltöttem volna el egy egész napot ebben a penészes, pókoktól és még ki tudja mitől hemzsegő nyilvános zuhanyzóban, mint hogy énekelni kezdjek. Sokszor megaláztam már önmagamat életem során, legtöbbször köze volt az alkoholproblémáimhoz, de azért olyan mélyre még én sem süllyedtem, hogy önként megcsillogtassam egy aurorokkal teli tábor kellős közepén az énektudásomat. Nem véletlenül kviddicseztem a Roxfortban a kórusba járás helyett, ennek nem csak annyi volt az oka, hogy Flitwick a büdös életben nem vett volna fel minket Rodyval a botrányosan komolytalan viselkedésünk miatt. Botfülű voltam, mondjuk ki. Tudomásul vettem a szar helyzetünket és azt, hogy lemondhatok a reggeli zuhanyról, így inkább én is visszaöltöztem. Nem voltam én olyan görög félisten, hogy mutogatni akarjam magam bárkinek is egyszál törölközőben, ezt meghagytam az aurorparancsnokság ifjú titánjainak - akik közül Selwynnek kifejezetten okos ötlete támadt. Ha a többet ésszel, mint erővel módszer nem válik be, akkor talán érdemes fordítva is próbálkozni. - Veszíteni nem fogunk vele. Mert énekelni én biztosan nem fogok, nem is emlékszem már az indulóra - vontam meg a vállam. - Akkor háromra egyszerre rohamozzuk meg az ajtót, remélem rászakad a rohadékra. Szóval... egy, kettő, három! Egy emberként rohantunk neki az ajtónak.
Kissé késve, de befutottam a csodálatos csapatépítőre, ahol azonnal párba osztottak Peter Maxwellel. Jobb párt nem is kaphattam volna, biztos ez egy utalás volt arra az állandó félreértésre, hogy mi ketten rokonok voltunk. Közünk nem volt egymáshoz Maxwellel, de az emberek valamiért automatikusan azt feltételezték, hogy aki vörös, az csakis Weasley lehet. Éppen annyi kedvem volt aurorkvízt kitölteni, mint hideg vízzel zuhanyozni. Tudtam, hogy Maxwell lelkes, igazán rendes pasas volt, nálam jobb társ járt volna neki erre a csapatromboló förmedvényre, de ettől még nem találtam meg magamban a motivációt a feladat normális megoldására. - Rosszul emlékszel, Peter. Briggsnek zöld a szeme. Lachlannek yorkie kutyája van, ez egészen biztos. Nekem pedig tizenhárom gyerekem, mert mi, Weasley-k, úgy szaporodunk, mint a nyulak. - Kikaptam Peter kezéből a pennát és nagyon magabiztosan beírtam a lapra a nyilvánvalóan rossz válaszokat. 1.) kollégák befenyítése, amiért hozzájuk került a ruhája valamiért 2.) táncművészeti szak, harmadik évfolyam 3.) zöld 4.) melyik nem? 5.) Hollóhát 6.) yorkshire terrier 7.) nem is kell neki szemüveg, csak stílusos akar lenni 8.) katicabogár 9.) egyke 10.) Jessica 11.) ő is katicabogár 12.) tizenhárom - öt lány, nyolc fiú 13.) bodzapálca, holdborjú szőr, 5 hüvelyk 14.) ki az a Jerry Preston? 15.) 1. mindenki utál itt lenni, 2. Peter Maxwell valójában egy Weasley, 3. valaki elszívott egy spanglit a férfi mosdóban
. Amennyiben bármilyen kérdésetek, kéréseteket stb. lenne, akkor írjatok pm-t Börti valamelyik alteregójának vagy elérhettek discordon is. Jó csapatépítő tréninget, és ne izguljatok, a mélypont még csak ezután jön 
A csapatépítőre egyfajta lehetőségként tekintettem, mely során észrevehetővé válhatok, ha eddig nem sikerült volna. Bár sok kedvem nincs a jópofizáshoz, talán nem lesz vészes, végtére is, akad néhány egész jó fej auror és a tanoncok között is találtam már olyat, akivel jól el tudom ütni az időt. Este ittam azért én is néhány pohárkával, de amikor elértem a spicces állapotot inkább leálltam és nem engedtem a csábításnak, hogy legurítsak még pár kupicával, pedig nagyon igyekeztek ám a többiek itatni. Azok is, akikkel amúgy egyáltalán nem ápolok jó viszonyt, de a részeg ember másként néz a másikra. Én azért tudtam, hogy kikkel vagyok körbevéve és nem akartam másnapos lenni, ahogy soha. Egy auror szerintem egyébként se engedheti ezt meg magának. 
