Akármerre lépek, akármerre mozdulok, folyamatosan magamon érzem James pillantását, és ez eltölt egy féle mélyről jövő izgatottsággal. Én még igyekszem, igazán igyekszem a főzésre koncentrálni, a feladatra, amit elvállaltam, de minden pillanattal egyre jobban izzik közöttünk a levegő, így pedig egyre nehezebb koncentrálni. Nehéz tőle távol tartani magamat, az ujjaimat, és amikor csak tehetem - anélkül, hogy túl egyértelművé tenném a szándékaimat - finoman meg-meg érintem őt. Valójában azonban minden újabb érintés egy-egy újabb óvatlan csepp olaj arra a bizonyos tűzre. De makacs vagyok, céltudatos és nem szeretek félbe hagyni semmit, főleg nem valami olyat, amire azt mondtam, hogy vállalom.
- Minden azzal kezdődik, hogy próbálkozunk. Még bőven ráérsz mesterséffé válni - mosolyodom el. Kicsit viccelek, kicsit komolyan is gondolom. Fiatalok vagyunk még, egyikünk sincs még húsz sem, még ráébredhetünk, hogy igazán érdekel bennünket a konyhaművészet, és ebben akarunk sikeressé válni. Vagy csak a szeretteinket lenyűgözni. De mivel eddig nagyrészt házimanók főztek ránk az iskolákban, normális, hogy nem volt lehetőségünk igazán kibontakozni ezen a téren.
Segítesz? - Nem teszem fel hangosan is az enyhén meglepett kérdést, mert addigra már mögém lép, és az eddigi koncentrációmnak egy pillanat alatt vége. Megpróbálkozom még egy-két vágással, de abban a pillanatban, ahogy az ajkai a nyakamra találnak, már képtelen vagyok tovább a feladatra fókuszálni. Attól tartva, hogy a saját ujjaimat vágnám el, inkább le is teszem a kést a deszkára. Első a biztonság, mert nem, ebből már egyértelmű, hogy nem lesz vacsora.
Lehunyom a szemeimet az érzésre, ahogy belefeledkezik abba, amit velem tesz, ajkaimat halk sóhaj hagyja el, és fejem ösztönösen dől oldalra, még több szabad teret biztosítva neki. És annyira óvatosan érint, a kezei annyira finoman simulnak rám, hogy ebben a pillanatban egészen könnyűnek érzem magam a karjaiban. Szinte lebegek. Vajon az alkohol miatt? Számít egyáltalán? Tenyerem a kézfejére simul a hasamon. Aztán lassan felé fordulok. Pillantása vággyal teli, és a belsőm szinte beleremeg ezt látva. Az ajkai annyira hívogatóak, a lépcsőház óta várom, hogy újra csókolhassam őket. Vagy talán a klub óta, mióta először elváltam tőlük? Közelebb hajolok, nem várok tovább...
James Potter varázslatosnak találta
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Elmosolyodik, mert egyetért veled. Már nem abban, hogy ráér mesterséffé válni: Jamest semmi más nem érdekli igazán a kviddicsen túl, abban szeretne tökéletessé válni és hirtelen kényszert érez, hogy nagyon sok mindent elmondjon neked, hogy nagyon sok mindenbe beavasson, hogy csak meséljen és meséljen, elmondjon mindent magáról, az álmairól és a jelenéről, hogy mennyire más az élet, mint amilyennek képzelte és fogalma sincs miért váltasz ki belőle ilyen reakciókat de egyenest a nyelvére kell harapnia, hogy ne bukjanak ki belőle a szavak, hogy ne formálódjanak mondatokká és monológokká. Mert ennek nem ilyennek kellene lennie, nem kellene így, ilyen összhangban lennetek, nem kellene azt éreznie, hogy beszélni akar veled, úgyhogy kissé meg is rázza a fejét. Nem ezért vagytok itt, persze nem tudhatja pontosan, hogy neked milyen motivációid vannak, de ő nem azért hozott fel ide, hogy minden hülye kis titkát most rád bízza.
Úgyhogy inkább mögéd is lép, hogy emlékeztetni tudja magát mire is vágyik igazán, a kezére a derekadon, a szájára rajtad. És nem ellenkezel, és a bőröd puha a szája alatt, a parfümöd csiklandozza a torkát, a sóhajod motiválóan hat rá és hagyja, hogy megfordulj az ölelésében, a tekintete előbb a tiedbe kulcsolódik és csak aztán csúszik rá a szádra és mélyet sóhajt ahogyan felé dőlsz, nem is habozik, ő is hajol és az ölelése egy leheletnyit szorosabbra fonódik körülötted amikor újra megcsókoljátok egymást. Az idő megáll, legalábbis James úgy érzi, hogy más tempóban kezd el folyni, kezei szabadon fedeznek fel útvonalakat a hátadon, derekadon, a fenekeden egészen le a combjaidra és amikor már úgy érzi, hogy nem kap levegőt, elszakítja a száját a tiedtől és újra a nyakadra nyomja az ajkait. Megrészegíted, pedig még nem jutottatok igazán sehova és próbál nem türelmetlennek tűnni vagy telhetetlennek, de egyszerre nagyon sok mindent szeretne tőled és fogalma sincs miként lesz érkezése kivárni mindent.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve az ölébe kap és nagyon szeretné, hogyha a combjaid a derekát ölelnék: könnyű vagy, mint egy tollpihe, alig érzi meg a súlyod - éppen annyi józan ész még van benne, hogy egy fél oldalra pillantással és fél oldalra nyúlással elzárja a lobogó víz alatt a gázt - ahogyan a hálószoba felé lép: hangulatfényt kattint, a tompa, vörös szín a franciaágy alól szűrődik fel és ahelyett, hogy téged tenne le, inkább ő ül az ágyra és ha menni akarnál, hát nem engedne lemászni az öléből. - Van valami titkos cipzár a ruhádon, vagy csak simán le lehet rólad venni? - Búgja valahova a szádba és ha már erről van szó a tenyerei becsúsznak a szoknyád alá és a bőröd nagyon puha, szinte forró és muszáj újra felsóhajtania, mert Leni, te minden vagy amit valaha is akart.
Magamat is meglepem azzal, hogy milyen könnyen oldódom James társaságában. Nem mindig, és nem mindenkivel megy ez ilyen egyszerűen, de olyan ez kicsit kettőnkkel, mintha már régóta jól ismernénk egymást. És mondhatnám, hogy talán ez az oka, hogy igazából már ismertem őt negyedikből, vagy mert amolyan hírességnek számít Harry Potter fiaként, és a hírességekről könnyen hisszük azt, hogy ismeretlenül is ismerjük őket, de itt egyáltalán nem erről van szó. Hisz egy olyan oldalát láthatom most, amit korábban nem. Egyszerűen elbűvöl a személyiségével, a kedvességével, a mosolyával, az igéző szemeivel. Tetszik, hogy ilyen könnyen egymásra hangolódunk, hogy - legalábbis én úgy érzem - hamar megtaláltuk a hasonlóságokat egymásban, és könnyű vele beszélgetni. De nem csak beszélgetni. Csak úgy a társaságában lenni. És a kémia is egyértelműen jól működik, hisz nagyon hamar eljutunk arra a pontra, amikor már nem is tudjuk, nem is akarjuk levenni egymásról a kezünket. A csókja szinte megrészegít, és mikor a keze eléri a fenekemet, majd a combomat, ösztönösen simulok hozzá közelebb. Mindeközben az én ujjaim is igyekeznek minél többet felfedezni belőle, finoman simítva végig a karján, a vállán, a nyakán, majd onnan lefelé. Mikor a csókjai visszatalálnak a nyakamra, kezemet becsúsztatom a pólója alá a hátán, és lassan simítok felfelé, mintha minden milliméterét külön-külön meg szeretném ismerni, meg szeretném jegyezni...
Combjaim a derekát ölelik körül, karjaim pedig a nyakát, mikor felkap. Egy pillanatra csodálkozva emelem fel a fejem, amint a halovány, hangulatos vörös fény elárasztja a szobát, ahová érkezünk. Hű! Leereszkedünk az ágy szélére, továbbra is egymásba fonódva, amit a legkevésbé sem bánok. Nem szeretnék távolabb kerülni tőle, mint tényleg szükséges. De a kérdését hallva mégis csak muszáj kicsit hátrébb húzódnom, hogy kigomboljam a gombot a nyakamnál. - Így most már levehető... mon chevalier aux yeux noirs - felelem egyenesen a szemeibe nézve, arcomon halvány mosollyal. Hüvelykujjam finoman érintve végig simít az ajkain, majd vissza hajolok rájuk, és újra csókolom. Ujjaim a sötét, hullámos tincsei közé fúródnak lassan, óvatosan. Ezt már korábban is meg akartam tenni. Tetszik a haja. Másik kezem a mellkasán siklik lefelé, majd az oldalán egészen le, a póló alját keresve.
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Egyszerűnek érzi veled ezt az egészet, semmit sem kell erőltetnie, semmire sem kell nagyon rávennie, könnyen adod magad és az egésznek ettől meghitt hangulata válik, James számára legalábbis. Egyszerre tud úgy csókolni, mintha sosem csókolt volna még ezelőtt és egyszerre úgy, mintha már ezerszer megtette volna, otthonos és melegség érzetet ad ahogy a szátok egyszerre mozdul, és a keze minden testrészedre pont illik, a sóhajaidra a teste automatikusan válaszol, libabőr fut rajta végig ami az ágyéka táján összpontosul és lassan elfelejt a fejével gondolkozni, mert olyan vagy neki, mint egy nagyon édes barack a méheknek, nem akar semmit csak rajtad vagy éppen benned lenni.
A combodba markol kissé amíg a szobába értek, nem tudsz elég közel lenni hozzá zavarni kezdi az összes ruhadarab, ami rajta vagy rajtad van éppen, és a keze nem tud egészen rajtad siklani és a tekintete nem tudja bejárni a tested völgyeit és dombjait, így hát amikor kissé elhúzódsz, hogy elkezd gombolni a ruhádat egy másodpercre sem ellenkezik. Minden egyes érintésed rajta bizonyosság, jól választott és téged akar, és te láthatóan pontosan tudod miként nyúlj hozzá, még csak át sem akarod venni az irányítást, mintha már ismernéd, mintha tudnád, hogy erre van a leginkább szüksége, hogy ő uralkodhasson és dönthessen: a ruhád aljához nyúl, hogy lehúzhassa rólad, aztán a melltartód csatjához és amikor majdnem az összes feleslegesnek ítélt ruhadarabtól megszabadult kissé eltol magától és éhes, lenyűgözött, vágytól karcos pillantással mér végig. - Tökéletes vagy Leni. - Ezt szeretné ha tudnád: hagy is neked egy másodpercet, hogy feldolgozhassátok a tényt csak aztán nyúl a pólója aljához, hogy a fején át levethesse.
Egy hirtelen döntéstől vezérelve maga alá fordít, a pillantása kicsit komisz ahogyan föléd mászik, nem nehezedik rád, alkarján támaszkodik melletted miközben megcsókol: a száját előbb-utóbb elszakítja a tiedtől, hogy a nyakadra vezethesse, a kulcscsontodra, a vállaidra, a melleidre, a hasadra és még annál is lejjebb.
Élvezek minden egyes pillanatot, amikor magamon érezhetem James ajkait vagy kezeit. Éppen ezért szívesen adom át neki a lehetőséget, hogy saját kezűleg vehesse le a ruhámat. Majd megteszi ugyanezt a melltartómmal is, én pedig kicsit izgulva, finoman az alsó ajkamba harapva várom a reakcióját. Ami nem marad el. Ragyogó mosoly terül szét az arcomon a bókjára. Főleg mert a szavai ott tükröződnek a tekintetében is, abban, amilyen elbűvölten pillant végig rajtam. Én pedig lassan kiengedem a levegőt, és közben ismét kicsit erősebbnek, szebbnek érzem magam, mint általában. Teszek egy fél mozdulatot a bűbájjal feltűzött hajam felé, és a következő pillanatban a szőke, hullámos tincsek a vállamra omlanak. Így azért csak kényelmesebb, és ennyi már megy pálca nélkül is. A mágikus balett miatt van benne egy kicsi gyakorlatom, hogyan összpontosítsam a mágiát segédeszköz nélkül is.
Hátrébb dőlök picit én is, míg ő is megszabadul a pólójától, aztán szinte éhesen pillantok végig rajta. Istenem! Tudom, ez szinte sablonosan vagy elcsépelten csenghet, de pontosan olyan tökéletes, mint azok a görög isteneket ábrázoló mugli szobrok. - Nos... Te sem panaszkodhatsz – jegyzem meg halkan, szinte suttogva, vágytól rekedtes hangon, arcomon egy féloldalas mosollyal. Ujjaim élvezettel siklanak lefelé a forró bőrén a mellkasától lefelé a hasáig, és az jut eszembe, hogy szívesen megízlelném a nyelvemmel is. Ám mielőtt ebből a gondolatból valóság válhatna, James hirtelen megfordít bennünket. Hátammal az ágyon landolok, ő pedig fölém magasodik. Halkan kuncogok a váratlan fordulat miatt, de belém fojtja egy csókkal. Átkarolom a nyakát, majd az ujjaim ismét a hajába túrnak... de akkor lassan elindul lefelé kínzóan édes becézgetéssel. A légzésem egyre lassabb és mélyebb lesz, egyre többször sóhajokba hajlik át, ahogy egyre lejjebb halad. Aztán egyszer csak bennakad a levegő, az izgatott várakozástól kifújni sem merem, amikor eléri a fehérnemű peremét, olyan közel a legérzékenyebb részemhez És közben egyszerre tölt el az izgatottság, a vágy és egy kis szégyenlősség érzése. Talán még az arcom is lángra lobban, bár ebben a fényben ez remélhetőleg nemigazán látszik. Tekintetemben is kíváncsiság és szemérmesség csillanhat, amikor felkönyökölve James felé pillantok. Aztán félig lesütöm a pillantásom, és ismét finoman az ajkamba harapok. Az igazság az, hogy arra lefelé még soha senkitől nem kaptam csókokat.
James Potter varázslatosnak találta
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Mindent beragyogsz, a mosolyod legalábbis részegítő hatással van Jamesre, elveszi az eszét és lágy bizsergést hoz a teste minden pontjára: értékeled és ez neki is sokat jelent, mert habár James mindig magabiztosnak tűnik, ő is éhezi a visszajelzéseket - te pont olyanokat produkálsz amitől ő a veled való interakcióiban magabiztosabbá válik. Egyre bátrabban csókol vagy simít éppen végig rajtad, határozottabban veszi le rólad a ruhád és a melltartódat, a pillantása is éhesebb, vágyakozóbb és mélyebb, mert tényleg gyönyörűnek lát ahogyan a hajad a válladon táncol, a félhomály vöröses fénye megfest és árnyékokat karcol rád amitől belőle felszakad egy mély, elégedett sóhaj. Tényleg gyönyörű vagy Léanor.
Megpróbálja elfolytani az elégedett mosolyát, amikor róla is lekerül a pólója, de nagyon nehezen állja meg. James tudja, hogy jól néz ki, mert rettenetesen sokat tesz érte: gyerekkorától kezdve nagyon figyelt a kinézetére, hogy a haja, a szemöldöke és a ruhái is jól álljanak rajta és ez a tökéletes felé hajló vágya egyre idősebb korára csak még inkább kiteljesedett. A felsőteste szálkás és kidolgozott, a bőre meglehetősen puha - mert ennek az ápolásával is rettentő sok időt tölt - a parfümje markáns és ha a tükörbe nézne, tudná, hogy magát is tökéletesnek látná. Ron bácsi ezerszer szívta már a vérét amikor rajtakapta, hogy szerelmes (gúnyos-játékos hangsúllyal) mint Gilderoy Lockhart az önarcképébe. Úgyhogy James csak magabiztosan elmosolyodik - nem kell attól tartania, hogy ne tetszene neked amit látsz.
Felsóhajt ahogyan az ujjaid érintik és türelmetlenné válik: maga alá fordít és megcsókol, határozott azzal kapcsolatban, hogy mire vágyik és mit szeretne tőled- elszakad az ajkaidtól, hogy lefelé haladhasson a testeden és igyekszik minden négyzetcentimétert szenvedélyes csókokkal lefedni. Csak akkor pillant fel rád, amikor a fehérneműd széléhez ér, a tekintete tele van vággyal és mivel rajtad nem igazán lát habozást - beindítja, hogy szemérmesnek tűnsz, nagyon, a nadrágja egyre csak feszül és feszül rajta - így az ujjait annak szélébe akasztja, hogy le tudja húzni rajtad. Nem kínoz ám sokáig, a szája a térdedtől halad felfelé a belső combod mentén, közelebb és közelebb araszolva az öled felé: James szenvedélyes szeretőnek érzi magát, és legalább annyira szeret adni, mint kapni és alig várja, hogy a nyelve, a szála vagy az ujjai nyomán a hátad ívbe feszüljön. Hozzád igazodik, megkeresi azt a mozdulatot ami alatt a legmélyebbek a sóhajaid, beállít egy tempót, a szája mellett az ujjait és beveti és addig hajszol téged a csúcs felé, amíg meg nem elégeled azt.
Az este előre haladtával, minél több időt töltök Jamesszel, annál inkább érzem, hogy a hatása alá kerülök, szinte már reménytelenül. Mi tagadás, még az is végigfut az agyamon, hogy talán Angliában az Amortentia egy legális partidrog, és csupán én nem tudok erről, aztán simán belekeverhették a bárban az áfonyás vodkámba. Csak abban vagyok biztos, hogy Franciaországban az ilyesmi illegálisabb, mint Imperius-átokkal randira hívni valakit, de ha nagyon őszinte akarok lenni, jelenleg még az sem kifejezetten érdekelne, ha kiderülne, hogy tényleg bájital hatása alatt állok. Ahhoz túlságosan élvezem James társaságát, minden vele töltött pillanatot, minden csókot és érintést. Tetszik, ahogy fokozatosan egyre magabiztosabbá, határozottabbá válik a mozdulataiban, a tekintetéből áradó vágyban, abban, ahogy hozzám ér, mintha minden pillanattal egyre pontosabban tudná, hogy mit akar, hogyan akarja... És bár még nem tudom, nem tudhatom, mi minden jár a fejében, de érzem, minden porcikámban érzem, hogy én is azt akarom, amit ő. Éppen úgy, ahogy ő. Olyan szinten, olyan mélységeket érintően összehangolódtam vele, ahogy talán még soha mással. Nem mintha túl sok előző tapasztalatból merítkezhetnék.
James csókjaival apránként halad lefelé a testemen, míg el nem ér addig a pontig, ami ebből a szempontból még ártatlan, felfedezetlen terület mások számára. Izgatottsággal és szemérmességgel kevert vággyal pillantok le rá az ajkaimba harapva, de már annyitól is majdnem elveszem, hogy a pillantásunk találkozik. Jameséből szinte süt a vágy, a már-már csillapíthatatlan éhség, és a gondolattól, hogy én váltom ki ezt belőle, végigfut rajtam a forróság. Lehúzza rólam a maradék fehérneműt, és ettől csak még inkább melegem lesz. Ajkai a combom belső felén indulnak felfelé, és a hátam ívben megfeszül, mikor elér a céljához. Utána azonban, amit művel velem... még soha ilyen izgalmas, intenzív élményben nem volt részem. Nagyon hamar képes rám hangolódni, megtalálni, ráérezni, hogy mi és hogyan jó nekem, és hajszol kíméletlenül az élvezet felé. Egyik kezem az ágyneműbe markol mellettem, de közben szeretném őt is megérinteni, ám mivel csak a haját érem el, így ujjaim a sötét fürtjei közé fúródnak. Aztán egyszer csak, számomra váratlanul gyorsan, elönt a gyönyör, és pillanatokig csak úszom ebben az érzésben. Talán kicsit zavarba is jönnék attól, milyen hamar elértem a csúcsot, ha nem vesznék el teljesen ebben az érzésben. Ám amint kissé magamhoz térek, közelebb hajolok Jameshez, és megcsókolom őt. Ajkain érzem a saját ízemet, ami először szokatlan, de ettől csak szenvedélyesebben csókolom. Finoman háttal az ágyra taszítom. - Rajtam a sor – suttogom az ajkai előtt. Aztán egy puszit ejtek az álla vonalára, a nyakára, és további apró, puha becézgetésekkel haladok lassan lefelé. Olyannak érzem magam jelenleg, mint egy igazán elégedett, doromboló macska, aki nagyon szeretné őt boldoggá tenni. És közben magamat is, James tökéletes testének felfedezésével. Ahová ajkaim nem jutnak el, ujjaim lágy érintései igen. Végül elérek a nadrágja pereméig. Felpillantok a szemeibe, mielőtt kibontanám az elejét, majd finoman becsúsztatom a kezemet, hogy egy óvatos mozdulattal kiszabadítsam őt.
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Minden sóhajod, vagy minden mozdulatod arra készteti, hogy ne hagyja abba - nagyon figyel rád, az ösztönös jelekre amiket felé küldesz, ha egy mozdulatsor utána nem úgy sóhajtasz ahogyan az neki jó lenne, hát máshogyan csinálja, ha meg még inkább elnehezül a lélegzeted, akkor abba sem hagyja: ösztönzöd, a hátad ívbe feszülésével, ahogyan a hajába túrsz. Minden izgató hatással van rá, minden löki egy irányba őt is - milyen szerencse, hogy mindketten erre tartotok most.
Hagyja, hogy felhúzd magadhoz amikor megremegnek a combjaid, sőt nem csak hagyja, akarja is, hogy megtedd: visszacsókol, egyik tenyere a nyakadhoz csúszik és ő teljesen megelégedne most ezzel, hogy ő adott neked valamit cserébe pedig te nagyon készséges leszel vele és nagyon lelkesen sóhajtozol alatta, de azért nem ellenkezik amikor végül úgy döntesz, hogy most rajtad a sor.
Rád mosolyog, de úgy, hogy abból tudd semmit nem kell csinálnod amit nem szeretnél, nem fog erőltetni vagy kérlelni, ő máshogy is tud élvezni dolgokat, de azért megnedvesíti az alsó ajkát amikor újra megnézhet magának, és a mellkasából érdes sóhaj szakad fel ahogyan itt-ott megcsókolod: a nyaka érzékeny pont ahogyan a mellkasa különböző pontjai is, de akkor válik a legmélyebbé a nyögése amikor végre eltalálsz a nadrágjáig és el sem tudod képzelni milyen megkönnyebbülős érzés most neki hogy végre hozzá érsz. Lehanyatlik az ágyra egy pillantara, aztán megint felkönyököl, a csípőjét ösztönösen löki jobban feléd ahogyan még inkább hozzád akar törleszkedni, mert nem bír magával és nem tud nem azon képzelődni, hogy milyen lenne ha mondjuk nem csak a kezeddel, hanem--- és nem tud azon sem képzelődni, hogy milyen lenne végre egészen benned lenni, hogy milyen lenne úgy a nyakadba csókolni, hogy milyen lenne ha te csókolnál közben a nyakába és nagyon mély levegőt kell vennie, hogy ne kérjen máris arra, hogy hagyjátok ki ezt a lépést és térjetek a lényegre.
James olyan élvezetekbe, gyönyörökbe vezet be, amelyek eddig ismeretlenek voltak számomra. Közben képes tökéletesen rám hangolódni, ahogy talán még soha senki, mintha pontosan tudná, mi és hogyan jó nekem, mintha a fejembe látna, vagy még inkább, mintha érezné, amit én. Egyszerűen elveszek, elolvadok az érintései és a csókjai alatt. És amint tehetem, szeretném ezt neki viszonozni.
Felhúzom magamhoz, ő pedig nem ellenkezik. Tenyere a nyakamra siklik, én pedig az érintésére ösztönösen lehunyom a szemeimet, mielőtt összeforrnánk egy szenvedélyes csókban. Aztán lassú felfedezőútra indulok apró becézgetésekkel James tökéletesen kidolgozott alakján. A tekintete, a mosolya azt üzeni, hogy nem kell megtennem, de én akarom, igazán akarom. Élvezem a tenyerem és a csókjaim alatt érezni a finom bőrét, és azt hiszem, kicsit megbolondít az illata, ami annyira csábító. Szexi. Élvezem megismerni őt, figyelni a rezdüléseire és sóhajaira, amelyek megmutatják, mi az, ami tetszik neki, melyek a legérzékenyebb pontjai, amelyeken örömmel el is időzöm egy kicsit tovább is. A nyakán, a mellkasán... a hasán... ahol talán még egy picit le is lassítok, mikor megérzem az izgatottságát az irány miatt. Aztán végre eltalálok a nadrágjáig, és amikor becsúsztatom a kezem, James reakciója annyira tetszik, a nyögése, a kisebb csípőmozdulat, hogy amikor újra lepillant felém, és a tekintetünk találkozik, a szemeimben valószínűleg őszinte izgalmat láthat megcsillanni, ajkaim pedig apró, huncut mosolyra húzódnak.
Kibontom a nadrágját, hogy jobban hozzáférjek, majd köré zárom a tenyerem, és egy-egy finom csuklómozdulattal néhányszor végig simítom, mielőtt a nyelvemmel és az ajkaimmal is kényeztetni kezdeném. Ez is olyasmi, amiben még nincs sok tapasztalom, de most tényleg erre vágyom, és ez a vágy hajt előre. Hogy megízleljem őt, hogy a reakcióira figyelve örömet okozzak neki, és abba sem hagyom, amíg ő meg nem elégeli. Jamesszel minden annyira izgalmas, szenvedélyes, és egyben valahogy ösztönös is, és én a magam részéről egyszerűen nem tudok betelni vele.
James Potter varázslatosnak találta
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Le sem tudja venni a szemét rólad, a pillantása beléd kapaszkodik és a mellkasa majdnem olyan ütemben emelkedik le-fel amilyen ütemben te kényezteted: néha felnyög néha kissé felmordul, máskor a szája szárad ki teljesen ahogyan próbálja elhúzni a pillanatot. Néha feléd löki a csípőjét néha pedig igyekszik mozdulatlan maradni, hogy ne zökkentsen ki, de James türelme és tűrőképessége véges és minden korábbi mozzanat és most átélt pillanat löki a kielégülés felé. - Várj, várj, várj. - Szól rád vagy kér meg, hogy lassíts, hogy állj le, és nagyon nem akarja elszúrni ezt ezért felül és magához húz, a szája ösztönösen és sietve keresi a tiedet, a csókjai vággyal telítettek, a kezei újra életre kelnek és rajtad simítanak végig újra és újra, ő pedig lassan dől hátra, magával húzva téged is.
Nem sokáig bírja így, éppen csak arra van szüksége, hogy az alhasába gyűlő feszülés egy kicsit engedjen, utána szinte rögtön átfordít téged maga alá, hogy a nyakadba csókolhasson meg a melleidre, de ezúttal nem kezdi előröl ezt az egészet, feltérdel, hogy elnyúljon a nadrágja után, elővegye a pénztárcáját és--- - Basszus. - Sóhajt, a fiókhoz nyúl, hogy ott keressen óvszert, de az is üres. - Az utolsó gumim odaadtam az öcsémnek. - Hazudja rezzenéstelenül, kiskutya szemeket vet rád, neked nem kell tudnod, hogy James elhasználta az utolsó darabot is és nem pótolta sokkal jobbnak látja, ha azt hiszed, hogy csak gondoskodó testvér. - Lehetne, hogy...- Visszadől hozzád, a hasadba csókol, próbálja terelni a figyelmed és az esetleges kételyeid. -...a hülyeségem miatt...- Újabb csókok megint a melleidre. -... nem hagyjuk veszni ezt a pillanatot? - A kulcscsontodra és a nyakadra. - Ha megígérem, hogy nagyon óvatos leszek és nagyon fogok vigyázni, és kiveszem mielőtt elmennék, akkor lehetne, hogy folytassuk? - Minden egyes szónál puszit nyom a szádra, hátha azzal meg tud győzni.
Tetszenek James reakciói, a nyögései, ahogy néha elakad a lélegzete, a tény, hogy ilyen hatással vagyok rá, és hogy ezt mindig lehet egy kicsit tovább fokozni. De természetesen alkalmazkodom hozzá, és amikor arra kér, hogy várjak, hogy álljak meg, megteszem. Arcomon apró mosollyal simítok még egyszer végig a combján, majd készségesen hajolok közelebb hozzá egy csókra. Elégedett sóhaj szakad fel az ajkaim közül, ahogy felsőtestünk egymáshoz simul, de ez még mindig kevés. Nem elég. Többet szeretnék belőle. Átkulcsolom a nyakát a karjaimmal, míg maga alá fordít, aztán újra magamhoz húzom egy csókra, és élvezem, ahogy a súlya részben rám nehezedik. Tenyerem a hátán simít végig, de nem ellenkezem, amikor elhúzódik, hogy óvszert keressem, csak izgatottan várom, hogy meglelje... Ám ez végül nem következik be, és ahogy elhagyja a száját egy kisebb szitokszó, a homlokomat ráncolva könyökölök fel, majd elkerekednek a szemeim a vallomására.
- Hát ez... la poisse... Pech... - Ugye így mondják errefelé? Csalódottan hanyatlok vissza a párnára, de ő már mellettem is van újra, és a csókjaival megakadályozza, hogy lankadjon a lelkesedésem. Nem is tudok teljes mértékben a kérdésére fókuszálni, annak valódi súlyát mérlegelni. Mármint próbálom, igyekszem észben tartani a kockázatot, csak... azt hiszem, jelenleg túlságosan vágyom rá ahhoz, hogy ez valóban visszatartson, és élből visszautasítsam a lehetőséget.
- Hmm... Hát... - Finoman végig simítom a vállát. Nem igazán tudom levenni róla a kezeimet. Ez az este nem érhet csak így véget. Lehunyom a szemeimet, ahogy további csókokat ejt rám, a vágy pedig csak fokozódik bennem. Ösztönösen összébb szorítom a combjaimat. Legrosszabb esetben gondoskodom holnap egy esemény utániról, nem? De azért nem ártana, ha vigyázna... - Ha... tényleg megígéred, hogy... óvatos leszel... - Tenyerem végig siklik a mellkasán, fel a nyakán, egészen a tarkójára, és újra megcsókolom. Ennyi. Nem vagyok képes lemondani róla.
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Nagyon reméli, hogy azért nem fogod visszautasítani így sem, mert azt borzasztóan élné meg: mármint Jamesnek tényleg nem sokszor kell a zuhany alatt magához nyúlnia és aztán ki másra is gondolhatna ott, ha nem rád. Nem lenne sokkal, de sokkal egyszerűbb, ha mondjuk nem akadékoskodnál? Elvégre mi a legrosszabb ami történhet? Mármint persze, tudja, hogy mi a legrosszabb dolog ami történhet, de jelenleg a vágya sokkal nagyobb, mint a félelmei, meg aztán csak nem vagytok annyira termékenyek, hogy baj legyen belőle.
Úgyhogy nem adja fel a néma ostromlást ellened, csókokkal halmoz el, érintésekkel és a bőrödbe lehel, törleszkedik hozzád amíg az ítéletre vár. - Ígérem. - Sóhajtja a nyakadba elégedetten és csak éppen annyira húzódik hátra, hogy magatok közé tudjon nyúlni.
Felnyög, amikor végre benned van, és a szád keresi ahogyan megmozdul: valahogyan olyan, mintha a teste a tiédhez idomulna. Könnyen talál egy megfelelő ritmust ami alatt a legmélyebbek a sóhajaid és amitől lúdbőr fut végig rajtad és egészen elveszik benned. Itt-ott csókol, néha elhúzódik, hol figyel téged hol pedig lehunyja a szemét. Egy ponton maga fölé fordít, hogy te kerülj felülre, a feneked alá nyúlva segít tartani a tempót és mozogni. Az agya egyszerűen kikapcsol és egyetlen egy dologra tud koncentrálni csak: a végső élvezetre.
- Leni. - Szól figyelmeztetően, de azért emel rajtad még egyet, az ajkába harap, lehunyja a szemét, ha mondjuk nem mozdulnál egy hosszú percig, akkor elmúlna az inger, de ez nem ilyen egyszerű: James csípője önkéntelenül mozdul feléd megint, téged újra megemel és az alhasa beleremeg. - Baszki, baszki, baszki. - Olyan mint egy csillagrobbanás amit nem igazán tud kiélvezni ahogyan megpróbál időben lerántani magáról. - Ne-ne haragudj. - Egyszerre válik nagyon elégedetté és szégyenlőssé, a szemei kiskutya módon merednek rád, a mellkasa le-fel liftezik, a hajába túr, szégyenlősen eltakarja a tenyerével az arcát. - Nagyon-nagyon sajnálom, nem így akartam, csak...csak megtörtént és...- Mély sóhaj szakad ki belőle. - Túl jó volt. -
Olyan vágy és szenvedély van közöttünk Jamesszel, amin nemigen lehet uralkodni, vagy megálljt parancsolni neki. Az érintései, a csókjai megrészegítenek, nem is tudok túl tisztán gondolkodni, nem is akarok. Igyekszem elhitetni magammal, hogy úgysem lesz baj. Nem lesz. Néha muszáj egy kis kockázatot vállalni az életben, nem? Van, amikor megéri. Ez most ebben a pillanatban pontosan ilyennek tűnik. Beadom a derekam, úgysem tudok távolabb húzódni Jamestől. Még csupán néhány centire sem. Túlságosan vágyom rá, arra, hogy ez a kis kaland köztünk végre beteljesüljön. De őt sem igazán kell biztatni, elég számára egy bizonytalan, félig kimondott beleegyezés, és már mozdul is. És amikor végre belém csusszan, és kitölt, jelenleg ennél kellemesebbet el sem tudok képzelni, ennek pedig a magam módján hangot is adok. Nagyon hamar összhangba kerülünk, felveszünk egy közös ritmust, és egészen elveszem az érzésben, amit nyújtani tudunk egymásnak. A hátam kissé megfeszül pár pillanatra, aztán kicsit erősebben kapaszkodom a két karjába. A csókok, amiket váltunk, egyre forróbbak, minden egyre intenzívebb.
Maga fölé fordít, fölé kerülök, ez pedig szabad utat biztosít számomra arra, hogy csípőmmel határozottabb táncba kezdjek, elmélyítve az érzést. James a nevemet rebegi közben, ám sajnos nem jut el hozzám annak figyelmeztető éle. Ellenkezőleg. Ösztönzésnek élem meg, amivel hamar átlök azon a bizonyos láthatatlan határon, és egész testemben megremegek felette az élvezettől. Nem vagyok tudatában a helyzet komolyságának, csak mikor már késő. Mikor sietve és szabadkozva emel le magáról.
- Mi? Ne... Nem! - suttogom döbbenten. - Te most tényleg...? - Ne! Ez nem történhet meg! Felülök James mellett az ágyon, nagy csodálkozó szemekkel meredve magam elé. Azt hiszem, enyhén bepánikolok egy fél percre, de próbálom azonnal nyugtatni magam. Semmi baj. Nem lesz semmi baj. Nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Szerzek olyan tablettát. - Esemény utáni... - mondom ki hangosan is. - Majd... szerzek holnap olyat. - Fogalmam sincs, hogyan kell. Még sosem történt velem ilyen, nem tudom, mi ilyenkor a teendő. Ráadásul alig egy hónapja élek az Egyesült Királyságban, és még nincs orvosom. De majd megoldom. Megoldom. Mély levegőt veszek. Nagyon igyekszem nem idegeskedni ezen. Aztán Jamesre pillantok. “Túl jó volt.” Ezt mondta. Tényleg az volt. Nagyon jó. De most mégis kissé összeszorul a gyomrom, miközben tanácstalanul pislogok felé.
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Nem tud egyszerre azon is aggódni, hogy beléd élvezett meg az élvezete hullámain is lovagolni, vagy az egyiket teszi vagy a másikat és így ahogyan eltakarja az arcát előtted szégyenlősen, egy kicsit ki tudja élvezni azt a csillagrobbanást amit a testetek összhangja okozott.
Érzi ahogyan megmozdulsz mellette az ágyon, bár nagyon könnyű vagy, mégis realizálja, és ez azért visszarántja a valóságba: James mondjuk nem érzi olyan tragikusnak a helyzetet, mint amilyen, nem került még ilyen helyzetbe, a lányok akikkel valaha kezdett vagy bájitalt szedtek vagy Jamesnél volt éppen óvszer - ez az első olyan eset amikor baj lehet belőle és James nem érzi ennek a súlyát, csak azt érzékeli, hogy te befeszülsz.
- Leni...- Kezdi bűnbánó hangsúllyal ahogyan ő is felül és mögéd csúszik. - Most nagyon haragszol? - Az ujjai óvatoskodva nyúlnak a gerincedhez, hogy végig zongorázzon a csigolyáidon már ha nem húzódsz tőle el. - Figyelj, adok rá pénzt majd jó? - Ha nem idegenkedsz tőle, akkor az állát rátámasztja a válladra. - És elkísérhetlek egy darabig, csak nem biztos, hogy végig tudom várni veled, mert tizenegyre edzésre kell mennem, de elkísérhetlek. - Nem akar bunkónak tűnni, nem akarja hogy rossz emlékeid legyenek erről az estéről és hogy elkönyveld egy felelőtlen fasznak: James azt tervezi, hogy szépen elmegy veled, ad neked egy kis pénzt és valószínűleg soha többé nem fogtok találkozni.
Odacsúszik az éjjeliszekrényhez és nyújt neked néhány zsebkendőt, meg magát is megtörölgeti. - Figyelj, tényleg nagyon sajnálom, nem így terveztem. - Sóhajt fel kissé sajnálkozva, továbbra is hatalmas, ártatlannak tűnő kiskutyaszemekkel.
- Nem – mondom ki először még némileg bizonytalanul. De közben mögém helyezkedik, az ujjai finoman a hátamat érintik, és ettől lassan elpárolog belőlem a feszültség egy része. Sóhajtok, kicsit meg is vonom a vállam. - Nem haragszom. - És tényleg nem. Talán mert még mindig kicsit sokkban vagyok, vagy mert látom, hogy tényleg bánja, és mert... együtt éltük meg a pillanatot, ha a számára is olyan gyönyörű és váratlan volt, mint számomra... Nos, nem tudom teljesen hibáztatni, nem jobban, mint magamat.
A homlokom ráncba szalad, és felé fordulok, mikor azt mondja, majd ad pénzt. Élből elutasítanám, nem akarom. Ez így olyan kínos. Feltartom az egyik kezem, és szóra is nyitom a szám. Csak hát a következő másodpercben rájövök, hogy ez amúgy elég drága dolog, ha jól tudom, engem meg annyira azért nem vet fel a pénz. Főleg mivel szinte minden knútot, amit a diákmunkával megkeresek, az apám utáni kutatásra teszek félre. Anyámtól meg nem szeretek kérni, illetve tényleg csak a legszükségesebbre. Bár azért ez elég szükséges volna. És egyben baromira kellemetlen. Az egész helyzet az. De James még tudja fokozni.
- Edzésre? - kérdezek vissza értetlenül, miközben a homlokomon azok a bizonyos ráncok tovább mélyülnek. Tudom, hogy próbál rendes lenni, meg jóvá tenni, vagy hát feltételezem, ez volna a szándéka, csak... Én érzem csupán kissé lekezelőnek, amit csinál? Basszus, lehet, hogy gyereket csináltunk, de persze fontos, hogy odaérjen az edzésre. Két tenyerembe temetem az arcomat. Nem szeretném ezt még ennél is kínosabbá és kellemetlenebbé tenni. - Semmi gond. Majd én megoldom. Egyedül is menni fog. Te menj csak az edzésre. - Nyugtatom meg végül ismét felé pillantva. Átveszem a zsebkendőt, de pár pillanatnyi habozás után csak leejtem a karomat az ölembe. - Nem lenne gond, ha inkább a mosdót használnám? - Nem csak azért, mert ott könnyebben és alaposabban rendbe hozhatom magam, hanem azért is, mert jól esne most egyedül maradni egy kicsit. Fel is kelek az ágyról, és összeszedem a ruháimat a földről.
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Nem győzöd meg teljesen arról, hogy nem haragszol rá, mert éppenséggel nem úgy nézel ki, mint aki nem haragszik: mármint nem akar seggfej lenni de azért ez nem akkora cucc, nem? Mármint nyilván lehet belőle problémátok, de most mondtad, hogy az esemény utáni tabletta jó lehet - Jamesnek nincs ideje meg idegzete (és akarata, kedve), hogy ezen stresszeljen, úgyhogy csak leheletnyit fintorodik el - próbál kedves lenni, de a kalandjai általában a reggellel véget is érnek, fogalma sincs hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni és nem könnyíted meg neki.
- Hát aha, mert...- És inkább elharapja a mondatot, mert pont annak vagy az élő példája, hogy miért nincs barátnője: ti nők egyszerűen nem tudjátok kezelni az ilyen helyzeteket, nem tudjátok elfogadni, hogy a srácok életében is vannak nagyon fontos dolgok és hiába mentegetné magát, hiába magyarázná azzal, hogy az élete múlik ezen, hogy be kell jutnia első játékosnak és hogy ezért mindent, de tényleg mindent meg kell tennie, te akkor is csak egy pöcsnek látnád, aki nem hajlandó kivárni veled a sort. És ez bosszantja, egyrészt mert nem szeret pöcsnek látszódni mások előtt, másrészt meg igenis az ő élete is nagyon fontos, igenis elkísérhetnéd te edzésre, hogy aztán menjetek el együtt az orvoshoz ahelyett, hogy visszakézből falakat húzol kettőtök közé. - Oké, ahogy szeretnéd. - Válaszként James is falakat húz.
- Persze, csak nyugodtan. - Biccent fejével. - Emellett a szoba melletti ajtó. A mosdó alatt vannak tiszta törülközők, ha le is tusolnál. - Megtörölgeti magát és felhúzza az alsónadrágját meg az ingjét: nem fog nagyon felöltözni, mert habár te lehet, hogy nem, de ő biztosan itt fogja tölteni az éjszakát és ahogyan eltűnsz a fürdőszoba felé, ő is elindul a konyhába, hogy befejezze a carbonarat, mert egészen meg is éhezett.
Ahhoz képest, milyen jól indult ez az este James társaságában, majd milyen kellemesen folytatódott, mostanra igencsak megfagyott közöttünk a levegő. És úgy érzem, ez valahogy az én hibám, de közben pedig ez szerintem nem igazán fair. Hisz nem én voltam az, aki mindent megígért, majd nem tartott be, és tesz most úgy, mintha ez egyébként annyira nem is lenne probléma. Mármint... nem akarok így érezni, nem akarok falakat húzni magam köré. Percekkel ezelőtt még tényleg úgy éreztem, hogy kedvelem Jamest, és nem tetszik, hogy ezeket a pozitív érzéseket bennem most felváltotta az elárultság érzése, a csalódottság és a bizalmatlanság. De ő is olyan furán viselkedik, a maga kedvesen elutasító módján, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Minden annyira kínos és kellemetlen lett, és ahogy elképzelem magunkat holnap, amint elkísér az orvoshoz, esetleg még ki is várná velem a sort, mint egy támogató barát, attól mindez csak rosszabb lesz. Hisz nem vagyunk egy pár, nincs szükségem rá, hogy fogja a kezem, amíg nekem felírnak egy darab gyógyszert, csak hogy utána tényleg úgy válhassunk el, mintha az ég világon semmi sem történt volna. Inkább akkor ejtsük meg most az elválást, a többi pedig megy nekem egyedül is. Ő meg legalább nem fog lekésni az edzéséről.
- Köszönöm - biccentek az útbaigazításra, aztán csendben el is vonulok. Az érzés, hogy szeretnék minél gyorsabban és további bonyodalmak nélkül eltűnni innen, egyre csak fokozódik bennem, ezért először elutasítom a zuhany gondolatát, de végül meggondolom magam. Tényleg kell ez a pár perc egyedüllét, hogy magamra maradjak a gondolataimmal. Hogy kívül-belül megtisztuljak ezektől a kínos érzésektől, emlékektől. Tehát végül mégis csak beállok a zuhanyrózsa alá. És jót is tesz, hogy végül kicsit felfrissülve léphetek ki a fürdőből.
Jamest a konyhában találom, amint épp befejezi a korábban elkezdett carbonara készítését. Kissé habozva, bizonytalan léptekkel sétálok közelebb. Már nem tudom, mit mondhatnék. A víz sajnos nem mosta ki belőlem a késztetést, hogy mielőbb le szeretnék lépni innen. De James az este nagy részében tényleg nagyon kedves és édes volt, és szeretnék úgy elmenni, hogy a lehető legkevésbé érezzük kényelmetlenül magunkat utána. - Szóval... öhm... A holnapi miatt tényleg ne aggódj. Nekem nem gond, én úgyis ráérek, és... - megvonom a vállam. Bár nem mintha úgy tűnt volna, hogy nagyon idegesíti őt a dolog, de ez valahol érthető. Mármint nem neki kell kitennie a testét annak a hormonális hullámvasútnak, amit a felírandó gyógyszer okozhat majd. És nem ő fogja végig izgulni a következő egy hónapot, attól tartva, hogy ezek a testi változások további kilenc hónapokig húzódhatnak. - Figyelj, én... sajnálom, hogy ez az este végül ilyen kínosan ért véget, de... - sóhajtok. - Azt hiszem, jobb, ha most megyek – vonok egy halvány mosolyt az arcomra.
"BUT THEY SAY IF YOU DREAM A THING MORE THAN ONCE, IT'S SURE TO COME TRUE."
Megpróbálja kizárni a kis balesetet és az utána alakuló kényelmetlenné váló közhangulatot amikor te eltűnsz a fürdőben, de ez nem olyan egyszerű. Mármint James nem szeretne aggódni a dolgon, van elég másik problémája amivel a mindennapokban meg kell küzdenie, köszöni szépen nem szeretné ezt is a nyakába venni, de azért nem könnyíted meg a dolgát. Pedig rendes volt veled, nem küldött el, nem mondta azt, hogy oké, ez a te problémád, oldd meg te: pénzt és a társaságát is felajánlotta, de mint minden más lánynak a világon, neked se elég mindez. Gondolhatta volna persze, túl szép volt, hogy igaz legyen.
Minden lépésre odakoncentrál - persze már nincsen olyan sok amit hátra hagytatok - hogy ne keljen rajtad meg az elbaltázott estén gondolkoznia - kényszeríti magát, hogy ne ezen kattogjon és nagyon-nagyon nehéz ez úgy, hogy te éppenséggel a fürdőben vagy és lehet, hogy mondjuk sírsz. Merlinre, James nagyon reméli, hogy nem sírsz mert akkor tényleg szar arcnak kellene éreznie magát.
Mire te elkészülsz, ő a szószt kevergeti és roppant kínosan érzi magát amikor megjelensz. Hibásnak gondolja magát és James utál hibázni. - Oké. Akkor nem aggódom. - Fordul feléd és nagyon nehezen állja meg, hogy ne fonja a mellkasa előtt össze a karjait. - De ezt akkor is szeretném odaadni. - És egy pálcaintéssel magához hívja a pénztárcáját, hogy abból egy nagyobb adag pénzt kivéve addig tartson feléd, amíg el nem veszed azt. Nem engedne el úgy, hogy nem veszed el. - Én is sajnálom. - És James tényleg sajnálja, őszintén, hogy elbaltázta, de azért nem lesznek emiatt hosszú, álmatlan éjszakái. - Örülök, hogy találkoztunk Leni. - Mosolyodik el végül és azért ahhoz veszi még a bátorságot, hogy búcsúzóul egy puszit nyomjon az arcodra.
Elmosolyodik, mert egyetért veled. Már nem abban, hogy ráér mesterséffé válni: Jamest semmi más nem érdekli igazán a kviddicsen túl, abban szeretne tökéletessé válni és hirtelen kényszert érez, hogy nagyon sok mindent elmondjon neked, hogy nagyon sok mindenbe beavasson, hogy csak meséljen és meséljen, elmondjon mindent magáról, az álmairól és a jelenéről, hogy mennyire más az élet, mint amilyennek képzelte és fogalma sincs miért váltasz ki belőle ilyen reakciókat de egyenest a nyelvére kell harapnia, hogy ne bukjanak ki belőle a szavak, hogy ne formálódjanak mondatokká és monológokká. Mert ennek nem ilyennek kellene lennie, nem kellene így, ilyen összhangban lennetek, nem kellene azt éreznie, hogy beszélni akar veled, úgyhogy kissé meg is rázza a fejét. Nem ezért vagytok itt, persze nem tudhatja pontosan, hogy neked milyen motivációid vannak, de ő nem azért hozott fel ide, hogy minden hülye kis titkát most rád bízza. 
