Iskola/ház: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző, mardekár
Munka: hatodéves diák
Családi állapot: egyedülálló
Patrónus: angolna
Pálca: akác, egyszarvúszőr, 9 és ¾ hüvelyk
jellem
Mintha kissé minden leperegne róla, semmire sem figyelne igazán. Mintha untatná a társaságod, a gesztikulálásod, a lábad rázása, ajkad sarkának apró rándulása. Mintha alig foglalkozna a környezetével, mert azt látod, hogy te is csak a sokadik ostoba vagy. Illetve azt, hogy mindenről tud, arról is, amit éppen kigondoltál, hogy teszel, akár a legpiszkosabb titkodat is félted tőle - mert csupán egy csillanás a tekintetében lehet a bizonyítéka, hogy valóban így van. Lassú, kényelmes mozdulatai vannak, mint aki számára az idő másként haladna, nem teljesen ebben a világban élne. Mercy amúgy nagyon is ebben a világban él, hülyeség lenne elvontnak, elvarázsoltnak bélyegezni, sallang mentesen látja a rendszert, benne téged is. Mégsem hinnéd, hogy issza szavaidat, bármit megjegyez rólad, rögtön talál benned ínyencséget, tán megvetendőt, azokat a valamiket rég kinézte magának, kedvtelésből, unalomból – és ha épp nem beszél veled, akkor is észreveszed, hogyne, érzed csüngeni a veséden, hogy azt udvariatlannak, frusztrálónak gondolod. Avagy kívánatosnak. Rajongásig szereti az alkímiát, a könyveket (Poe az egyik kedvence, elképesztő, mi?), és a legkevésbé sem divatból olvas ezt-azt; egy félreeső pad vagy egy rejtett zug lesz az ő birodalma arra a röpke délutánra, amikor muszáj kivonnia magát a forgalomból. Mert bár megeshet, hogy olykor együtt lógtok, Mercy közben eléggé felszínes a veled való kapcsolatában is, ugyanis képtelen rendes kötődést kialakítani, és ebből a zsigeri viselkedésből már lehetetlen kiráncigálni - ezt kapta, és ezt adja, bármiféle számítás, rosszakarás nélkül. Egyszerűen benne van a pakliban, hogy csak leugrik a sarki dohányboltba, aztán majd' két év múlva jön vissza. Sosem lehetsz igazán fontos.
merengõ
❝Nem egy sikersztori, ami a famíliát illeti. Az apja Mercy születése után inni kezdett, ugyanis nem várt gyerek volt, sajnos eleve nem éltek túl jól, nem mellesleg a nárcisztikus feleségét is ő tartotta el - pénzügyileg már csak azért sem billentek helyre, mert az apja ezenfelül elherdálta azt a kevés maradékot is, szerencsejátékokra. Futott ez az ördögi kör, míg végül Mrs Shunpike néhány évre rá megelégelte, és az előre összekészített bőrönddel faképnél hagyta őket. A hatéves Mercy akkor sírt igazán, akkor pattant meg benne valami. De érdekes módon, az asszony távozásával lassacskán eltűntek a borosüvegek is. Testvére azonban később sem született.❞
❝Kislányként véletlenül felgyújtott egy szénakazalban tanyázó macska családot, a szomszédok szeme láttára. Mercy hiába szerette volna megsimogatni őket, nem férkőzhetett közel, így elhatározta, hogy kicsalogatja őket. Nos, igen, a mágia első jelei kilenc évesen. Az eset után elköltöztek a környékről, érthető okokból. Amúgy biztosra veszem, hogy innen eredeztethető az animágus alakja.❞
❝Párbajszakkör volt. A tarolóátka úgy a padlóba szegezett, hogy azt hittem, a sírgödrömet vájta ki vele. Komolyan, az első pár órán olyan arcot vágott, mint aki menten bealszik, vagy hát be lenne állva, arra gondoltam, mégis mi a fenét keres itt, aztán mikor ellenfelek lettünk, meglepett. Nem, dehogy hagytam nyerni!❞
❝Tavaly óta az a pletyka terjeng, hogy a könyvtár 38. és 39. polcsora között szokta csinálni, méghozzá hármasban. Rendszeresen. A nevük ismeretlen, tippelgetünk csak...❞
❝Az elmúlt két nyári szünetet arra áldozta, hogy az anyja után kutasson. Felajánlottuk, hogy segítünk neki, de élből nem kért belőlünk, picit megszállott volt - kezdetben végigstoppolta(!) fél Angliát, aztán mihelyst lehetett, megszerezte a vizsgát a hoppanáláshoz. Nyilván, az elképzeléseivel ellentétben nem könnyítette meg a keresést, ő mégis annyira hitt benne, hogy egy idő után már nem próbáltuk lebeszélni. Azt a sok vitát, hallod, hol nyugodt hangon kiosztott, hol pedig süketnek tettette magát, jó szokásához híven. Egyébként fogalmam sincs, hogy mit szánna a nagy találkozásra. Megátkozná?❞
❝Halloweenkor tartottunk a szobában ilyen horror-estet, ahol mindenki mesélt egy creepy történetet, full sötétben, egyetlen lumos fényénél. Mercy a saját apjáról beszélt, akiről kiderült, hogy a második varázslóháborúban imperius átok alatt Tudjukki csatlósaként tevékenykedett, meg hogy milyen szörnyűségek zajlottak az Azkabanban, abban a néhány hónapban, amíg ott raboskodott. Hidegrázós volt és rohadt váratlan. Szerencsétlen ember... egészen addig úgy láttuk Mr Shunpike-ot, mint a gondtalan fazont a Grimbuszról.❞
❝Feszt pontlevonásokat kap miatta a házunk, mert a reggel nyolcas órákon nem hajlandó megjelenni, és amúgy nem verheted a fejébe, hogy ez kurva gáz. A legidegesítőbb, hogy közel sem henyél olyankor. Tudniillik a Napnál is hamarabb kel, felcsapja az aktuális könyvét, vagy átmegy macskába, elegánsan összeszőrözi a bútorokat, mert ő megteheti, hogy skippeli a bűbájtant (vagy mást), ő kiváló jegyeket szerez, köszöni szépen. Azért az baromság, hogy magolás nélkül ilyen sokra viszi. Biztos varázspuncija van.❞
❝Sajnos igen, Mr Shunpike úszik az adósságban. A szipirtyó ex-feleségének köszönhetjük, ah, egy szót se arról a nőről... Mostanság úgy hallom, a lányával közösen törlesztik a hiteleket, de számolniuk kell azzal a szűk albérlettel is, amiben laknak.❞
❝Múlthét pénteken járt itt, harmadik alkalommal. Teszi a dolgát, a kuncsaftok egyelőre nem panaszkodnak, mégis lerí róla, hogy nem élvezi igazán, amit csinál. Oké, mindannyian a lehető leghamarabb a bugyinkba akarjuk kapni a zsét, de nem ártana, ha vinne bele egy csepp művészetet, egy kis színészkedést, hát erről szól az egész. Különben sem fogják a végsőkig elnézni a félmunkát, a Bacchus nem az a hely.❞
❝Rajtam kívül senkinek sem árulta el, de azon az angliai körúton, amikor az anyja holléte után nyomozott, egy titokzatos mugli cigányasszony jósolt a tenyeréből. Azt állította, M harmincéves kora előtt meg fog halni.❞
külcsín
❝Egyet mondok neked: resting bitch face-dementor. Elmegy az életkedved, ha rád néz, minden kellemes érzésed oda. Néha elnyílik az ajka (cigarettázás közben), szóval azzal még csak-csak... de rettenetesen vékony is. A melleivel nincs gond, bár tisztán emlékszem rá, amikor a haverom beszólt neki, hogy a dinnyéket kéretik vissza a piacra. A csajt nem különösebben hatotta meg, szerintem, ha olyan a hangulata, szándékosan pakolja ki őket. Figyeltem, létezhet, hogy nem hord melltartót?❞
család
Apa: Stanley Shunpike (45), félvér; átlagos viszony Anya: Eulalia McKenzie (48), mugli; neheztel rá
apróságok
Amortentia: benzin, popcorn, és bunda illat Mumus: a saját tüdeje, feketén és aszottan Edevis tükre: mostanság csupán önmagát látja, követhetetlenül gyors váltakozásokban; azt jelenti, hogy bármi lehetne belőle, de semmi sem. (pár évvel ezelőtt kutató akart lenni a transzfiguráció ágában, olyan híres valaki, akinek nevét megjegyzik, és az áttörő sikereiről cikkeznek.) Hobbi: olvas, nézi a vihart, előre tanul, macskaként lézeng Amit sosem tenne meg: macskaként sosem vadászna madarakra Ami zavarja: vihogás, tél, giccses dolgok, társaságban korgó gyomra Ami a legfontosabb az életében: jelenleg a gyújtója Ami a legkevésbé fontos számára: kviddics, mások véleménye, politika Amire büszke: a hidegvérére, a képességére, és a külsejére Ha valamit megváltoztathatna: felújítaná a klubhelyiséget, szerinte kifejezetten barlang-hatású, rossz fényviszonyokkal Így képzeli a jövõt: olykor visszafelé számol, ha belegondol a jóslat nagylelkű, tíz évébe; lemondott az Akadémiára való felvételiről Egyéb: balkezes
Hihetetlenül imádom a canon nevet viselő, de saját karaktereket, akik kiegészítik a Rowling által megalkotott szereplők életét. Valószínűleg kevés embernek jutott volna eszébe, hogy megalkossa Stan Shunpike lányát, mert valljuk be őszintén, Stan nem egy igazán lenyűgöző figura, bár sztorizni tudna miről... Erre megérkeztél te, a lányával, aki kimeríti az érdekes fogalmát. Az a típus, akit egyszerre szeretnél rohadtul megismerni és közben mégsem, bár valószínűleg úgysem lenne rá esélyed, hogy úgy igazán megismerd őt. Azt pedig tudjuk, hogy mások elbeszélései pont annyit érnek, mint amit Hagrid reggelente kilapátol a thesztrálok alól, nem? Nem tudom, hogy szurkoljak-e neked az anyád megtalálásához, mert valószínűleg semmit nem könnyítene az életeden, de abban biztos vagyok, hogy amit te a fejedbe veszel, az sikerül, szóval előbb-utóbb rátalálsz. Engem személy szerint mindig is a hideg rázott a jóslástantól, pontosan az olyan történetek miatt, mint ami veled is történt. Reméljük, hogy a tenyérjóslás csak mugliknak szánt ócska átverés volt, bár bevallom, én a helyedben rendesen beijedtem volna tőle... Futás foglalózni és játszótársakat keresni!
