Gilbert Ollivander

Vicces figurának tartják, még ha olykor idegesítő is. Mindenre van egy öniróniával és csípős humorral átitatott megjegyzése, bár gyakran rosszul méri fel, hogy mi az a határ, amit nem kéne átlépnie. Sokszor megverték már emiatt, de nem tanul belőle. Igaz, nem is panaszkodik, nem szokása, a legrosszabb helyzetben sem veszíti el az optimizmusát és távol áll tőle az önsajnálat. Igazi túlélő, aki a legnagyobb szarból is kikecmereg valahogy.
A klasszikus értelemben nem bátor ember, hiszen kerüli a felesleges veszélyeket és igyekszik minél több oldalról bebiztosítani magát, de ha kell, mégis könnyedén vásárra viszi a bőrét. Úgy érzi, nincs mit veszítenie és ha profitálhat belőle, azért vállalja a veszélyt is. Sosem vallaná be, de hűséges barát, ha valaki közel áll a szívéhez, azért tűzbe menne, talán szitkozódva és magát ostorozva, de egy sárkánnyal is leállna párbajozni.
Sosem volt jó tanuló az iskolában, nem kötötték le a tankönyvek és nem érdekelték a jegyei, de ettől függetlenül vág az esze. Olyan összefüggéseket és lehetőségeket lát meg, amiket mások biztosan nem, Bertie Ollivander mindig meghökkentő és az újdonság erejével hat minden ötlete. Nem szereti a járt és megszokott utat, igyekszik újat kitaposni magának, legyen szó bármiről az életben.
Igyekszik érdektelennek tűnni mások jólétét illetően, de a valóság az, hogy több empátia szorult belé bárkinél. Nem a Zsebpiszok közben akart dílerkedni majd' negyven évesen, hanem apró találmányaival mosolyt csalni mások arcára. Jó ember akart lenni és egy kis része még mindig erre törekszik.

Megbízhatatlan és minden helyzetben a saját érdekeit nézi. Hasznos üzleti partner, ha feldobnád valamivel a hétvégi bulit vagy információkra van szükséged, de jobban teszed, ha sosem bízol meg benne teljesen. Lelkiismeret-furdalás nélkül átvág bárkit, ha az érdekei azt kívánják.
Mostanság nem sok morális kérdésen töpreng. Vannak határok, amiket nem lépne át, de alapvetően már egy mottó szerint él: van az a pénz...
Ugyan optimista ember és mindenben meglátja a lehetőséget, ettől függetlenül nem elégedett az életével. Nincsenek nagy sikerei, nem azt csinálja, amit fiatalon elképzelt és a magánélete sivár. Nincsen lényegében senkije, így nem kell meglepődni rajta, hogy a szabadidejét többnyire betépve tölti utcai verekedéseken szórakozva vagy új termékkel kísérletezve. Gyakran eszébe jut, hogy túl nagyravágyó volt és be kellett volna érnie a családi golymóktenyészetük megöröklésével, de nem viszi rá a lélek, hogy hazamenjen.
Sokan idegesítőnek találják, feltehetően azért, mert ritkán áll be a szája. Rengeteget beszél, akkor is, ha nincs mondanivalója. Megfontoltnak nem nevezhető, azokat a gondolatait is kimondja, amiért legfeljebb egy csúnya átkot kap az arcába, nem dicséretet.

Gilbert Ollivander története az apjával kezdődött, aki kviblinek született. A köztiszteletben álló pálcakészítő, Garrick Ollivander úr mindig arról álmodott, hogy majd ő készítheti el gyermekei varázspálcáját, nagy gonddal és szeretettel, azonban elsőszülött fia a mágia legapróbb szikrája nélkül született. Mr. Ollivander egészen addig nem fogadta el a lesújtó igazságot, amíg Gerald tizenegy éves lett és ott állt könnyes arccal az Ollivander ház konyhájában, bagoly és roxforti levél nélkül. Második gyermeke, Gerbold varázslónak született és már egészen fiatalon affinitást mutatott a pálcakészítés mesterségére - így hát nem is volt kérdés, ki lett Mr. Ollivander kedvenc fia.
Gerald szóba sem jöhetett az Ollivander pálcabolt örököseként, így hát más szakmát kellett választania. Feleségével elköltöztek Londonból és vettek egy kis tanyát, majd néhány golymókot, akik akkoriban nagyon felkapott háziállatok voltak. Tenyésztésbe és háztáji gazdálkodásba kezdtek. Szűkösen, de tisztességesen megéltek ebből, úgy gondolták, a családalapításhoz is adott minden körülmény. Először egy lányuk született, Pippa, rá öt évvel pedig megérkezett Gilbert. Addigra Mr. és Mrs. Ollivander golymóktenyészete már igencsak kevés profitot termelt. Ebbe a nehéz helyzetbe született bele a kis Gilbert, akit néhány éven belül már mindenki csak Bertie-ként emlegetett.


Bertie hatéves, a King's Cross peronján áll és integet a nővérének, aki használt egyenruhájában, a bőröndjét, a baglyát és az anyukájuk csomagolta ebédet cipeli magával. Nem kér a szülők segítségéből, egyedül akarja megoldani, mint mindent és Bertie csodálja az önállóságáért. Felnéz Pippára, reméli, hogy egyszer ő is olyan okos és határozott lesz, mint a nővére, és majd ő is a Roxfortba járhat. Az unokatestvérei folyton azzal cukkolják, hogy kvibli, mint az apja, retteg a gondolattól, noha többször varázsolt már életében - golymókokat röptetett és a veteményesben kékké változtatta a paradicsomokat. Sír, mikor a vonat eltűnik a látóteréből, már most hiányzik a nővére, de a szülei nem veszik komolyan, hiszen folyton pityereg valamiért. Bertie már csak ilyen, túl könnyen elragadják az érzései.
- Hagyd már abba a hisztizést, a fiúk nem sírnak - morogja az apja.
Bertie hangosan szipog, de senkit nem érdekel.


Bertie tizenegy éves, a talárja ujja túl hosszú, a nadrágja a bokáját verdesi, nagyot nőtt a nyáron és már ráfért volna egy új ruhatár. A Teszlek Süveg a szemébe csúszik, de épp csak kettőt pislog és már hallja is az éles kiáltást:
- Hugrabug!
Az unokatestvérei a Hollóhát asztalánál gúnyosan összenéznek, de amikor a vacsora után ki akarják gáncsolni Bertie-t, a nővére megvédi. Pip egyenruháján prefektusi jelvény virít, Bertie nagyon büszke rá, hogy a nővére ennyire okos és szorgalmas. A gyomra görcsbe rándul, ha arra gondol, hogy ő sosem lesz ilyen ügyes semmiben.
Az első tanévben nehezen illeszkedik be a közösségbe, túl sokat stresszel az órákon és ezért képtelen teljesíteni. Hamar elkönyvelik gyenge képességűnek a tanárai, a többi diák a tápláléklánc legaljára száműzi.


Bertie tizenkét éves és sírva nézi, ahogy két ötödikes fiú a vécébe borítja a tankönyveit. Tudja, hogy a szülei rengeteget dolgoznak azért, hogy megvegyék neki és a nővérének a használt tankönyveket és ő nagyon vigyázni akar rájuk. Persze már elhagyott egyet, egy másikat leborított tintával, de az igyekezet a fontos, legalábbis szeretné ezt hinni.
Bertie-nek nincs sok barátja, csak egy griffendéles fiú, Isaac, aki most elfordítja a fejét és úgy tesz, mintha nem is látna és hallana semmit. Ellensége annál több van, nevetnek a mások által levetett ruháin, a félénkségén, hogy könnyen elsírja magát és hogy kvibli az apja. Ennek ellenére Bertie nem hiszi el nekik, hogy értéktelen. Tudja, hogy ő az egyik legjobb az évfolyamukon bájitaltanból, hiába utálja Piton és azt is tudja, hogy ha elvégzi az iskolát, varázsviccboltot fognak nyitni Isaac-el. Folyton új találmányokon agyalnak, mindenki viccesnek tartja az apró kacatokat, amik Bertie ötletei nyomán születnek. Szereti megnevettetni az embereket, azt akarja, hogy ez legyen a hivatása.
- Ha elmondod valakinek, legközelebb a fejedet nyomjuk bele - közli vele a két fiú.
Bertie mélyen hallgat az esetről, később Pip segít megszárítani a tankönyveit.


Bertie tizennégy éves, izgatottan toporog Lumpsluck professzor asztala mellett, a kezében szorongatva a hibátlan dolgozatát. A tanár érdektelenül felpillant a bájital alapanyagok közül és megkérdezi:
- Mit szeretne, Oscar?
Bertie megrázza a fejét és szó nélkül kisétál a teremből. Lumpsluck még mindig nem jegyezte meg a nevét, mindegy mennyire igyekszik, mennyire szeretne megfelelni, még most is keresztülnéz rajta. Bertie már nagyon unja, hogy mindig hülyének nézik. A tanév hátralévő részében már nem is próbálkozik, nem tanul sem Lumpsluck, sem más tanár óráira. A jegyei leromlanak, de senki sem kéri rajta számon, a szüleit hidegen hagyják a tanulmányai, a tanárai sosem feltételeztek róla sokat.


Bertie tizenöt éves, Amycus Carrow megkínozza Cruciatus átokkal egy teremnyi gyerek előtt. Az óra után Hisztis Myrtle mosdójában hány, majd a könnyeit törölgetve rágyújt egy füves cigire - egy galleonért szokta eladni a többieknek, kiegészíti vele a nyári munkával összegyűjtött zsebpénzét, a varázsviccboltra teszi félre az utolsó knútig. Gyűlöl iskolába járni, de az otthoni légkört is utálja. Megfojtja a golymókfarm trágyaszagú levegője, képtelen a családi fészekben maradni a tanítási szünetekben, úgy érzi, senki sem érti meg őt. Az apjával folyton vitatkoznak, az anyja mindenre csak mosolyogva bólogat, a húga még túl kicsi ahhoz, hogy bármit is megértsen az élet nagy dolgaiból. A szülei még azt sem tudják, hogy Dumbledore Seregével miket művel az iskolában, hogy a halálfalók miket művelnek vele, hogy az egész világon miket művelnek az emberek, mert nem érdekli őket semmi a golymókokon kívül. Mr. és Mrs. Ollivander semmit nem tudnak a fiukról és nem is akarnak tudni.


Bertie tizenhat éves, hajnali négykor esik haza egy buliból. Még túl éber az ecstasytól, most próbálta először, de tetszik neki az érzés, mintha a világ sokkal intenzívebb és pergőbb lenne, még ez a golymókszaros farm is, aminek minden mocskát beviszi a tornacipője talpán az előszobába. Az apja pizsamában jelenik meg előtte, fényt gyújt, az arca paprikavörös, mikor lekever egy hatalmasat Bertie-nek. Ordítva kérdi, hol járt a fia, de Bertie nem magyarázkodik, csak kikerüli az apját és visszakérdez:
- Mit számít az neked, Apa? Úgysem érdekel.
A férfi csalódottan végigméri a fiát, nézi Bertie hatalmasra tágult pupilláit, a nyelve hegyén ott a kérdés, amit végül nem tesz fel, csupán ennyit vet oda a fiúnak:
- Takarodj a szobádba, mielőtt anyád meglát ebben az állapotban. Hányingerem van a viselkedésedtől, fiam. Kidolgozzuk a belünket azért, hogy nektek meglegyen mindenetek, de egy csepp hála sincs bennetek. Olyan önző vagy, mint a nővéred, csak te túl hülye és lusta vagy ahhoz, hogy önerőből vidd valamire, mint Pip. Egyszer még nagyon hálás leszel azért, hogy a segged alá toltuk a farmot, mert máskülönben nem lenne belőled semmi.
- Nekem nem kell a kibaszott golymókfarmotok - morogja Bertie. - Előbb lennék hajléktalan és kéregetnék az Abszol úton, mint hogy itt rohadjak meg ezen a kurva szemétdombon. Miért nem fogod fel végre? Inkább leszek egy senki, mint hogy ez legyen az életem, értsd már meg, hogy én nem ezt akarom!
- Takarodj a szobádba, Bertie, látni sem bírlak.
Bertie nem ellenkezik, az ajtó hangosan csapódik be utána.
Soha többet nem beszélnek erről, de a kitörölhetetlen ellentét ott feszül apa és fia között. Mrs. Ollivander nem veszi észre, legalábbis nem akarja észrevenni a családi ebédek feszült csendjét a csirkehúsleves felett. Mr. Ollivander és Bertie képtelenek megérteni egymást és ezen az idő nem változtat.


Bertie tizenhét éves és életében először szerelmes. Kézenfogva járnak mindenhova Frida Scamanderrel, a titkos folyosókon csókolóznak, éjszaka kiszöknek találkozni egymással, az sem zavarja őket, hogy mit pletykálnak róluk. Bertie még sosem érezte magát ilyen boldognak, Frida az első ember az életében, aki igazán jónak látja és bátorítja, mikor elbizonytalanodik magában. Hónapokat töltenek együtt, végigisszák az összes teát és forrócsokit Madam Puddifoot teaházában, eltervezik a Roxfort utáni közös életüket. Végül Frida váratlanul szakít Bertie-vel az apja utasítására, hiszen Bertie Ollivanderre nem vár elég fényes jövő ahhoz, hogy egy Scamander lánnyal lehessen.
Bertie szomorú, de hamar talál új barátnőt. Leteszi a R.A.V.A.Sz. vizsgáit, de sehova sem adja le a jelentkezését. Elég pénzt gyűjtött az évek alatt, Isaac-el kibérelnek egy üzlethelyiséget az Abszol úton és megnyitják a varázsviccboltjukat.


Bertie tizennyolc éves, egy sikeres vállalkozás büszke tulajdonosa, közös albérletben él a barátnőjével és Isaac-el. Elégedett az életével, boldoggá teszi a munkája és a párkapcsolata, folyton új termékeken töri az agyát, hogy felvehessék a versenyt a Weasley Varázsvicc Vállalattal. Úgy érzi, végül neki lett igaza, vitte valamire és amióta a Roxfortból hazaérve összepakolta minden holmiját, egyszer sem ment haza a golymókfarmra. Csak a húga hiányzik neki, rendszeresen levelet ír Bonnie-nak, néha az anyjának is. Elhatározza, hogy félrerak egy kevés pénzt és jövő évben jelentkezik az Akadémiára.
Isaac szülei meghalnak, nagy összeget hagynak a fiukra, aki megveszi az üzlethelyiséget, majd Bertie háta mögött a találmányaikat levédeti a saját nevében. Egyik napról a másikra közli Bertie-vel, hogy a vállalkozásukat egyedül szeretné tovább vinni. Bertie nem tehet semmit, nincs pénze pereskedni és nem is akar. Csendben kihátrál a helyzetből.
Új albérletet és munkát keres, nehezen tartja el magát, de nem akar hazamenni a szüleihez, hiszen akkor bebizonyosodna, hogy nekik volt igazuk.


Bertie tizenkilenc éves, egy mugli építkezésen dolgozik, csak itt sikerült munkát találnia. Nehezen jut egyről a kettőre, a barátnője elhagyta, a szüleivel nem hajlandó beszélni, a nővére egyre elutasítóbb. Hajnalban felkel dolgozni, késő délután hazaér, elszív egy füves cigit és alszik, amíg másnap hajnalban újból fel nem kelti az ébresztő éles hangja. Utálja az életét, de nem tudja hogyan változtasson rajta, nem érzi magában a motivációt. Rengeteg munkahelyet megjárt az Isaac-ügy óta, de mindegyik állást elveszítette - hol találtak mást a helyére, hol csődbe ment a cég, hol ő nem bírta tovább a körülményeket -, már nem látja értelmét az álmodozásnak.
Hétvégente bulizni jár, mikor képes kikelni az ágyból. Nincsenek igazi barátai, de legalább egy-egy estére elfelejti milyen nyomorult az élete, nevet az ismerős arcú ismeretlenekkel mindenféle jelentéktelen butaságon és próbál úgy viselkedni, mint más gondtalan tizenkilenc évesek. Az egyik bulin találkozik először heroinnal. Tudja, hogy nemet kéne mondania, de nem látja értelmét. Sosem érzett még olyan boldogságot és nyugalmat szétáradni a testében, mint akkor, amikor az anyag szétáramlik a szervezetében.
Bertie rövid időn belül heroinfüggő lesz. Később elveszíti a munkáját, a haverok nem keresik többé és mindez nem érdekli. Csak az anyag foglalkoztatja.


Bertie húszéves, hajléktalan, heroinfüggő és képtelen segítséget kérni. A nővére elzavarta, a szüleihez nincs bátorsága hazamenni, más kapaszkodója nem marad az életben. Padokon alszik, hidak alatt, kapualjakban, néha pénzt kéreget, néha lop, néha áttúrja a teli szemeteseket. Ha akár csak egy knútot is szerez, azt heroinra költi. A méltósága már nem érdekli, bármit megtesz a drogért. Lop, csal, hazudik, néha pár galleonért megtesz dolgokat más férfiaknak, amiktől utána felfordul a gyomra és azt kívánja, bárcsak meghalna. És még mindig nem megy haza a szüleihez.
Fél évet tölt az utcán, mikor egy narkós haver munkát ajánl neki. A barát egy díler, Bertie segít neki drogot gyártani, végre újból hasznosíthatja a bájitaltan-tudását. Kap egy szobát és egy matracot, végre van tető a feje felett. Ő maga is árulni kezd, a dílerkedés már nem tűnik morálisan megkérdőjelezhetőnek azok után, amiket korábban megtett. Bertie-ben nem maradtak gátlások.
Pár hónappal később találkozik Frida Scamanderrel. Már egyikük sem ugyanaz az ember, mint három éve, de újból egymásba szeretnek. Együtt élnek, együtt próbálnak ki minden kábítószert, ami a kezük ügyébe kerül, együtt tanulják meg újból, milyen szeretni valakit. Végül Frida egyik napról a másikra eltűnik és Bertie többet nem hall róla.


Bertie huszonhárom éves, a Három Seprűben találkozik a húgával. Bonnie nagyot nőtt, a bátyja szemében természetesen még mindig kislány. Vajsört isznak és beszélgetnek, Bertie az iskoláról kérdezi Bonnie-t, ha ő kap kérdést, akkor azonnal hárít. A kistestvére nem tudhat semmiről. Bizonygatja, hogy a Minisztériumban dolgozik, hogy boldog és csak azért néz ki betegnek, mert szörnyen fáradt a sok munka miatt.
- Hugi, kölcsön tudnál adni egy kicsit a zsebpénzedből? - Bertie gyűlöli magát, amiért feltette ezt a kérdést és még jobban, amikor Bonnie készségesen nekiadja azt a néhány galleont, amit a szüleik küldtek neki édességre és új pennára.
Bertie majdnem sírva fakad, de képtelen visszaadni a pénzt a húgának. Le van égve és muszáj drogot vennie. Bertie néha azt kívánja, bárcsak olyan jó ember lehetne, amilyennek Bonnie látja őt.


Bertie harminchét éves. Drogfüggő, önkéntes macskamentő, a párkapcsolatai katasztrofálisak, barátai nincsenek, emellett tanácstalan hétvégi apuka - nemrég tudta meg, hogy született egy lánya Frida Scamandertől. Az élete megrekedt, de köszöni szépen, még nem adta fel. Unalmas perceiben saját családról álmodik, feleségről, sok gyerekről, átlagos életről. Bertie Ollivander csupán szeretne boldog lenni.

Átlagos magasságú, sötét hajú férfi barna szemekkel, többnapos borostával. "Hát ez is szétcsapta magát már párszor", szokták róla gondolni a jól szituáltabb emberek és ezzel lényegében nem is állítanak valótlant. Bertie Ollivander tényleg szétcsapta már magát elég sokszor és még szét is fogja. Az egészségesnél vékonyabb, a szeme alatt szinte mindig sötét karikák húzódnak, kábítószertől tág pupillákkal, de valószínűleg vidám mosollyal pislog rád az esetek többségében. Pont úgy néz ki, mint aki kis tasakokban különös port csúsztat át néhány galleonért valaki zsebébe.
Az öltözéke szedett-vedett, "ünnepnapokra" tartogatja a rendes ruháit - ha hazamegy a szüleihez vagy a Zsebpiszok közön kívül intézi az ügyeit. Beanie vagy baseball sapka, illetve kapucnis pulóver nélkül még csak kevesen látták.