gyszerűen N-E-V-E-T-S-É-G-E-S. Felnéztem a gyengélkedő mosószer illatú ágyából Bagman arcába, pislogás nélkül bámultam rá és a kínhalál legkreatívabb módjait képzeltem el. Rászakad a plafon, maga alá temetik a Roxfort ősöreg, súlyos kövei, ő pedig lassan, fájdalmasan meghal alattuk. Kilép a folyosóra és az egyik megvadult, elbűvölt páncél puszta kézzel megfojtja. Leesik az egyik mozgó lépcsőről, sikítva zuhan a mélybe, kalimpál a karjaival és segítségért kiált, de senki nem nyúl utána. Berepül az ablakon a gyilkos átok, egy titokzatos feladótól, aki ráunt az aranyvérű diákok folyamatos abuzálására, Bagman pedig összecsuklik és többet nem kel fel. Mennyi, de mennyi lehetőség volt, és mégsem történt meg egyik sem, kénytelen voltam tehetetlenül hallgatni a monológját, miközben a csontforrasztó-és fájdalomcsillapító bájitaltól kezdett lezsibbadni a karom. - Nem csináltam semmit. Ez igazságtalanság - vágtam Bagman szavába, nyilván sikertelenül, az a hárpia csak folytatta a monológját. - Elfogadhatatlan volt a Mardekár kviddicscsapat viselkedése. Tömegverekedést kirobbantani egy barátságos meccsen! Nem, Regulus, ez nem maradhat büntetlenül, mindenkinek felelősséget kell vállalnia a tetteiért, éppen ezért... - De hát én nem tettem semmit, a rohadt életbe - fakadtam ki, az ép karommal idegesen a takaróra csapva. - Ott sem voltam, elrepültem segítségért, maga teljesen gyengeelméjű?! Mire kiejtettem a szavakat, már tudtam, hogy elszúrtam. Nagyon, nagyon, nagyon elszúrtam. Bármit megadtam volna egy időnyerőért vagy azért, hogy Napoleon Mulciber az új Dragonfly seprűn ülve berepüljön az ablakon és amneziálja Bagmant. De nem volt időnyerőm, Mr. Mulciber pedig valószínűleg éppen a Minisztériumból próbált elszabadulni, hogy időben ideérjen a rendkívüli szülői értekezletre, amit a tanfelügyelő összehívott a meccs után - mert garantált volt, hogy Sebastian apja is a "szerencsés" szülők között lesz. Bagman szeme összeszűkült, az ajkait összepréselte, mielőtt széles farkasmosolyt varázsolt az arcára. - Nos, fiatalúr, ebben az esetben komolyabb büntetésre lesz szükség, amíg tiszteletet és felelősséget tanulsz. Úgy gondolom, hogy aki ilyen indulatkezelési problémákkal küzd, annak nincs helye a diákönkormányzatban, és a kviddicscsapatban betöltött helyedről is beszélni fogok a házvezetőddel és az igazgató asszonnyal. - A szívem kihagyott egy ütemet. Nem tehette ezt, nem rúghatott ki a DÖK-ből és a kviddicscsapatból, csak mert úgy tartotta kedve. Megdolgoztam mindkettőért, megérdemeltem, hogy ott legyek, nem vehette el tőlem... És de, a lelkem mélyén tudtam, hogy elvehette, senki sem akadályozhatta meg benne. - Jó, majd beszélje meg a nagyapámmal is - vágtam rá dacosan tartva a szemkontaktust, pedig szívem szerint sírtam volna. Eltörték a karom, tönkretették a kviddicsmeccset, amire annyit edzettünk, egész évben bántották és most még Bagman azt a keveset is el akarta venni tőlem, amit tényleg őszintén élveztem a Roxfortban. Talán még soha életemben senkinek sem kívántam ennyire a halálát. Bagman ezután már nem sokat mondott, csak faképnél hagyott, miután közölte, hogy értesíteni fogja a szüleimet és velük is el fog beszélgetni. Beszélgess csak, te bolond tyúk, úgysem fognak rám haragudni - próbáltam lyukat égetni a puszta tekintetemmel és gondolataimmal a tanfelügyelő hátába, amíg kisétált a gyengélkedőről. Be sem csukódott utána az ajtó, amikor Ronan jelent meg a küszöbön. Végre, egy normális ember, Merlinre... - Annyira utálom Bagmant, bárcsak átgázolna rajta egy kentaurhorda - morogtam ingerülten. - Ki akar rakni a diákönkormányzatból és a kviddicscsapatból is. Amikor semmit nem csináltam, te is láttad, hogy én nem szálltam be a verekedésbe. Hülye ez a nő, egy felkapaszkodott senki, kap egy kis hatalmat és már azt hiszi, hogy bármit megtehet. Majd ha nagyapám bejön, akkor nagyot fog koppanni ez a szikkadt szipirtyó... Komolyan, át kéne mennem az Ilvermornyba, ott biztosan nem merné senki sem ezt művelni egy Blackkel. Gondolom, a te apádnak nem kellett ilyen baromságok miatt berohangálnia az iskolába.
Érdekes kviddicsmérkőzésnek voltam szemtanúja. Hallottam már olyanról, hogy egy-egy meccsen elfajulnak a dolgok és azt is, hogy a Mardekár-Griffendél szokott a legzajosabb lenni. De arra álmomban sem gondoltam, hogy a sárgák ellen tör majd ki verekedés a házam között. Bagmannek természetesen el kellett rontani a bulit azzal, hogy lefújta az egészet. Pedig jót mulattam. Addig a pillanatig, még nem láttamazt, hogy Regut is a gyengélkedőre vitték. Elhúztam a szám és tudtam jól, hogy be kell menjek meglátogatni. Átverekedtem –nem szó szerint– magam a tömegen és az a bizonyos szárny felé vettem az irányt. A folyosón sok értetlenkedésnek adtak hangot a többiek és hallottam azt is, hogy Bagman bent van a sérülteknél, hogy ossza az észt. Meg valami rendkívüli szülői értekezletet akar megtartani. Komolyan mi ez már? Mint valami mugli iskolában lennék. Soha nem hallottam még, hogy valakinek behívták volna a szüleit elbeszélgetésre. Baglyot szoktak küldeni. Inkább a gyengélkedő előtt várakoztam, hogy kitolja onnan a képét, mert még beolvastam volna neki az ilyen hülyeségeiért… Vagy meg kellett volna tennem, csak már későn kapcsoltam. Kitárta az ajtót és el is sétált mellettem. Illedelmesen vágtam neki pofát, kifejezve undoromat iránta és egy apró széllökést is kapott, ami kellően elegendő volt ahhoz, hogy majdnem lezúgjon a lépcsőn. Mivel nyitva volt az ablak, biztos onnan jöhetett… neeeem. Inkább mentem is be, hogy megnézzem Regu életben van-e a még. Megpillantva az egyik ágyon, mentem is oda hozzá és már ültem is fel mellé. Vigyorogva hallgattam, ahogyan morgott és átkozta Bagmant. – Ne legyél méregzsák és ne sértegesd a kentaurokat. Szerintem nekik nagyobb trauma lenne az az egész –vontam meg a vállam. – Ja, hallottam a dolgot, meg a kifakadásod is. Itt voltam az ajtó előtt, csak nem jöttem be, mert nem akartam lehordani. Cserébe majdnem lelöktem a lépcsőről, de sajnos megfogta a korlátot… –drámai sóhajjal fejeztem be a monológom és szomorú fejet vágtam. Aztán elmosolyodtam persze, de valahol tényleg bántott a dolog, hogy nem zúgott le. – Ugyan már, ne legyél puhány. Nem azért jöttem át onnan, hogy te most lelépj oda. Tény, hogy ott más a helyzet, mert ott senki nem kérdőjelezné meg a vértisztaság előjáróit és nincsenek hataloméhes Bagman-féle emberek. Te is tudod, hogy szokták mondani. Adj hatalma valakinek és megtudod a valódi személyiségét, és nem. Apa nem járt be a suliba, mert ha balhéztam és lebuktam, akkor baglyot küldtek neki. Nem holmi mugli módszert alkalmaztak. –Ez még mindig fura volt elhinni, hogy Bagman ilyet csinált.
