Ronan Yaxley

Dobolni szokott az ujjaival, ha látszólag unja magát. Le lehet kötni a figyelmét, de ha érdektelennek tartja a témát, akkor ennek így ad "hangot". Jól nevelt, természetesen nem az első öt percben un rá a dolgokra. Több időt hagy egy-egy téma kibontakozásában, mielőtt kifejezné unatkozását.
Utálja az uborkát. Egyszer rosszul lett tőle, azóta mindenből kipiszkálja, amiben véletlenül talál és nem tud olyan ételt választani, amiben alapból ne lenne. Ösztönösen igyekszik elkerülni azt a zöldséget, ahogyan csak tudja.
Előrelátóan igyekszik cselekedni. Felméri a helyzetet, átpörgeti az esetleges kimeneteleket a cselekedeteinek és igyekszik akként végrehajtani azt, amiből a legkisebb gondja származhat. Nem véletlen kiváló párbajozó. Ennek a "képességének" is köszönheti a sok győzelmét. Legalábbis ezt mondják neki, Ő meg szépen el is hiszi.
Látja másokban a potenciált. Szeret felkarolni másokat, ha azzal szolgálni tudja a saját érdekeit. Megválogatja a társaságát, ez nem kétség. Nem szívesen keveredik félvérekkel vagy mugliszületésűekkel, mert a neveltetése azt mondja ki, hogy az aranyvérűek az urak, senki más nem érdemli meg a felsőbbrendűséget.
Introvertált. Igen vicces és érdekes eredményeket tudnak produkálni ezek a személyiségtesztek. Meg nem mondaná róla az emberfia, hogy inkább magába forduló, mintsem a társaság középpontja. Pedig szeret új kalandokba keveredni és konfrontálodni a korabeli társaival, sőt! Ha kell, még ő maga ajánlja fel, hogy elcsen egy-két whiskys üveget a családi pincéből, ha bulizni akarnak a többiek. Szóval, szeret ő társaságban lenni, mégis valahogy I-re hozta ki a teszt a dolgokat. Talán azért, mert olykor szeret elvonulni egy picit olvasni vagy éppen levelet írni valaki másnak? Ki tudja ezt…
Szeret új dolgokat tanulni. Nem véletlen van ekkora repertoárja az átkok és varázslatok terén. Korához képest nagy tudással rendelkezik, mely tanulékonyságának köszönhető és annak, hogy mind két szülője tanítja őt. Még apjától a pálcás varázslatokat, addig anyjától az elementalista képesség tanulja. Utóbbit is előszeretettel veti be a párbajai során, ezzel is előnyére kovácsolva magának.
Teljes odaadással gondoskodik szerettei jólétéről. A húgára nagyon is vigyázni szokott és szereti, mint a szeme fényét. Ugyanakkor gondoskodik arról is, hogy bátyja örök gyerek maradhasson mellette, hiába csak a féltestvére. Imádja kiröhögni, mikor azt hiszik, hogy a gyereke.
Csintalan, ha unatkozik. Ezt a tulajdonságát nem szokták szeretni, mert ilyenkor tör ki belőle az a tipikus aranyvérű neveltetés. A saját és a társai szórakoztatására szokott gúnyt űzni másokból és ezt mindaddig megteszi, ameddig nem csillapodott az éhsége az unatkozásból.
Hiányzik neki az anyja törődése. Emiatt sokkal jobban ragaszkodik a nővéréhez, mert tőle megkaphatja azt az "anyai" szeretetet, amit egyébként nem. Talán emiatt egy picit érzékenyebb a lelke, mint kellene, de igyekszik ezt kinőni… kamasz amúgy is, menni fog ez neki, csak idő kérdése.
Aljas húzásai vannak és nem fél bevetni, ha úgy tartja kedve. Bármikor felhasznál bármilyen információt, ami a birtokában van, ha azzal hamarabb elérheti a célját. Tudja és képes is a legjobb pillanatban felhasználni ezeket.
Meglepően ritkán beteg, de akkor nagyon.
Pontosan tudja és tisztában van azzal, hogy ki is ő valójában. Ezzel teher és nyomás is nehezedik rá, mert feladatot kapott, amit teljesítenie kell. Mégis őrlődik magában, nem tudja eldönteni, hogy a neveltetése az valóban úgy jó, ahogyan azt kapta, vagy inkább az a rossz. Igyekszik megfelelni az apjának, mégsem tudja, hogy ezt meddig bírja.
Ismerkedős típus. Azért nem mindenkivel és szereti is faképnél is hagyni azokat, akiket nem tart méltónak arra, hogy élvezze a társaságát.
Olykor kicsúszik a száján néhány szitokszó és a kegyetlen őszintesége, amitől majdnem felrobban. Ezt azok a személyek is megkapják, akiknek nem kellene, de rosszkor voltak rossz helyen. ha kiadta magából a feszültséget, sokkal kezesbárányabb utána.
Nincs annyi galleon a világon, amivel le tudnád fizetni. Nem és kész. Ő nem megvesztegethető. Jó, talán kakaóval, de azt senkinek nem kell tudni!

– Expulso! –A fiatal Yaxley hangja kristálytisztán csengett, ahogyan pálcájával arra a pontra mutatott, amely szikla mögött ellenfele elrejtőzött. Az átok szétrobbantotta a másik fiú fedezékét, aki kiugrott még idő előtt a rejtekből, nehogy súlyosabb sérüléseket szenvedjen. Ronan mosolyra húzta ajkait. Ennyi tökéletesen elég volt számára ahhoz, hogy megtegye a következő lépést.
– Capitulatus! –A lefegyverző bűbája még azelőtt célba ért, hogy ellenfele az ugrását követően a földön landolt volna. A Yaxley srác gyors észjárású volt, sose hagyta magát és mindig felismerte a helyzeteket. A levegőbe reppent pálca a győzelmét jelentette, hiszen ellenfele fegyvertelen volt és a szabályok értelmében támadásképtelen. Ám jónevelt volt. Öröme csak akkor tört ki belőle, mikor a másik pálcája koppant a padlón. Ugrálni kezdett örömében, ünnepeltette magát a közönséggel. Tekintetével pedig családját kereste a lelátón. Látta apja büszke tekintetét és ez mindennél boldogabbá tette.

Imádta az állatkerti sétát, amit testvéreivel töltött. A szülőket otthon hagyták porosodni, ők pedig Will kegyeire és védelmére voltak bízva. Mindig is felnézett rá, hiába volt csak a féltestvére. Szerette nyúzni és levinni a saját szintjére, mert úgy gondolta, hogy a koravénre ráfér a móka. Emiatt is vette rá őt is, hogy tartson velük az állatkertbe. Még a lányok valami nassolni valóért álltak sorban, addig ő megragadta bátyja karját és húzta a nagymacskák felé. Tipikus apa-fia jelenet lenne, csak hát nem ilyen viszonyban voltak egymással. Ezt persze a mellettük elhaladó hölgyek nem tudhatták.
– Ohh, milyen aranyos! Hogy húzza az apukáját a tigrisek felé. –Ronan csak cukin mosolygott, meg helyeselt. Belül viszont majdnem felrobbant. Nem, nem a dühtől. A húzás abbamaradt, megvárta még a két nő hallótávolságon kívülre kerültek és kitört belőle a nevetés, mint a láva a vulkánból. Will ezt nem tartotta annyira viccesnek, de Ronan csak röhögött rajta. Pláne azért, mert látta, hogy testvére halántékán majdnem kidurrant egy ér. Csak hangosabban röhögött és menekülőre is fogta azonnal. Bújt is nővére mögé, mert tudta nagyon jó, hogy Maeve megvédi. Így is volt.

A nyáriszünetben, a szülei beleegyezésével mindig rendezett egy bulit azokkal a sulis társaival, akikkel egy véleményt osztottak. Egy hétvége volt csupán, de ott aztán volt minden: kviddics, medencézés, sütögetés, felelsz vagy mersz játék. Szívesen rendezett volna baráti párbajozást is, de mivel 13-15 évesek voltak, a varázslás nem volt számukra megengedett. A délután vizicsatával telt, amiben testvére is részt vettek. Igaz, Maeve csak azért, mert a fiatal Yaxley volt oly' kedves és lelocsolta napozás közben. Hát igen, imádja a nővérét.
Az aznapi este kicsit másképp telt. Már későre járt, mikor a fiatal társaság tagja felelsz vagy mersz játékba kezdtek. Ronan nem volt gyáva alak, elsőre bevállalta a feladatot. A csapat legidősebb tagja arra kérte, hogy a csempésszen be nekik valami piát a családi zsákmányból. Ronan azt hitte valami nehezebb feladatot kap majd, de biztosítékként, hogy valóban onnan hozza a piát, ahonnan azt kell, magával vitte a feladat kitalálóját. Már rég aludniuk kellett volna. A Yaxley fiú tudta, hogy az őrvarázslók járőrözni fognak. Bár otthon volt, azt mégsem mondhatta, hogy alkoholért megy. Apja véleménye szerint nem örülne a dolognak. Így hát lassan osontak a folyosón, le a pincébe és a drágább italok polcához. Leemeltek egy üveg whiskeyt, s már fordultak is vissza… Csakhogy a két srác fülét érdekes hangok csapták meg. A látási viszonyok, fény hiányában nem voltak túl jók. Csak a kintről beszűrődő természetes fényforrások világították be a helyet. Ronan halkan indult meg a hangok forrása felé, mögötte a barátjával. A látványra viszont nem számítottak. Két őrvarázsló ruha nélkül feszült egymásnak… A két srác úgy döntött, hogy inkább eliszkolnak: Ronan fogta a piát, a barátja viszont megbotlott az egyik elhagyatott ruhadarabban. Ha nincs ott a polc, amiben megtámaszkodott, nagyobb zajt is kelthetett volna. Így csak a reszkető üvegek zaja riasztotta szét a párocskát. A fiatalok már nem foglalkoztak semmi mással, csak azzal, hogy ne bukjanak le. Ronan szobájáig könnyedén és feltűnés nélkül értek el, ahol belépés előtt, szóba elegyedtek.
– Fuu Ronan… ezt nem gondoltam volna… Legközelebb nem megyek veled. –Fújta ki a levegőt Yaxley barátja. Ronan csak elmosolyodott, ahogy végignézett a másikon.
– Pedig ahogy látom, eléggé élvezted. –A sunyi vigyor mindvégig ott volt az arcán, még akkor is, mikor a szobába lépett. A barátja csak akkor realizálta mondandója súlyát, mikor lejjebb pillantott. Mindaddig nem érezte, hogy feszül odalent… Rém kínosan érezte magát és jóval Ronan után ment vissza a szobába, ahol a többi partizó már megkóstolta zsákmányuk tartalmát. A srác Yaxley-ra nézett, de a házigazda csak megrázta a fejét. Ronan nem volt olyan, hogy ezt kikotyogja és ezt jelezte is barátjának másnap reggel, hogy titka biztonságban volt. Mégis mindig jót mulatott rajta, mikor eszébe jutott a dolog.

Ő az a Yaxley srác, aki kicsit elüt a családban. Jó, annyira nem, de ha a haját vesszük alapul, akkor igen. Még a többség szőke a családban, addig az ő haja inkább barna. Arra viszont ügyel, hogy mindig rendbe szedje a fürtjeit és belője azokat, hogy figyelemre méltóbb legyen. Szemei kék színben pompáznak, gyermeki ártatlanságot, kíváncsiságot vagy bátorságot tükrözve. Mikor milyen hangulatban van. A párbajozásnak köszönhetően sportos testalkata van, de ez idővel még fejlődni fog, hiszen ő maga is még egy fejlődő szervezet.
Szekrényébe benézve szinte lehetetlen olyan zugot mondani, ahol nem lenne ruha. Minden polc, fogas és fiók tele van. Ez nem csoda: bármilyen ruhadarabot megkapott, ami megtetszett neki. A laza, sportosabb ruhadarabokat részesíti előnyben, amiknek színvilága változó. Lehet az világosabb, vagy sötétebb darab. Ugyanúgy felveszi. Ám, ha elegánsba kell vágnia magát, akkor inkább a sötétebb zakót és nadrágot preferálja, de mindig igyekszik úgy öltözködi már most is, hogy azért megforduljanak utána a folyosón.
Jobb alkarján, egy párbaja során szerzett heg található. Nem hagyta begyógyítani, mert úgy véli, hogy azzal csak menőbb és macsósabb, plusz büszkén vállalja fel a sérülését. Erőt ad neki és arra ösztönzi, hogy többet ne szerezzen. Később majd szeretne egy tetoválást, de ez még nagyon a jövő zenéje.