Kimondom hát hangosan is, nem csak testbeszéddel, hogy nem akarom, hogy abbahagyja. Vágyom a folytatásra, vágyom Ash közelségére, keze törődésére… ajka érintésére. Elveszek, egyre inkább és én Őt akarom látni, nem mást. Tudom, hogy amit művelünk az nem helyes, gyűlölnöm kellene magam miatta, mégse vagyok rá képes, egy a vérünk, miért ne lehetnénk most egyek? A testvéremben tökéletesen megbízom, nincs bennem kétség, se félelem, csak a vágy, mely egyre erősebb. A boxerem is lekerül rólam, teljesen meztelenül, csupaszon kerülök immáron elé, bár abba belepirulok, ahogy széjjelebb nyitja lábaim, hogy közéjük férkőzhessen, így megérezhetem Őt is, ahogy keményen nyomódik testemnek. Zavarban vagyok, mégse menekülnék, nem gondolom meg magam. A lassú játék viszont kínzó, így nem meglepő, hogy halkan nyögdécselek, sóhajtozok Ash alatt, ahogy az se, hogy testem olykor megremeg, hogy ajkam ajkát követeli, eleinte félénken, ismerkedően, de aztán egyre magabiztosabban, amikor nem érzek elutasítást. Ajkaim szétnyílnak, nyelvem bátortalanul vándorol át fivérem ajkai közé, az Ő nyelvét keresve-kutatva, hogy megmutassa nekem, milyen az igazi csók, hogy kell csókolózni. Igyekszem nem béna lenni, de talán nem lesz ilyen gond, teljesen rá vagyok hangolódva, jobbom pedig finoman csúszik le boxere széléhez. Talán… talán viszonzonom kéne tettét, elvégre nem lehetek ennyire önző és én is kíváncsi vagyok, bár e téren van bennem félelem. Hogy béna leszek, hogy… kellemetlenséget okozok. Az már megint egy következő lépés, de talán ezt Ash is így gondolja, mivel megállít, ráfogva kezemre, én pedig megértem a célzását, elhúzom mancsom, eszem ágában sincs erőszakoskodni. Fejem oldalra biccen, amikor ajka nyakamra talál, az apró libabőröket pedig láthatja, érezheti rajtam, akár csak testem remegését. A mozgása gyorsul, így még szaporábban veszem a levegőt, lecsukom szemeimet, élvezem azt, amit kapok, de ahogy csókjai lefelé vándorolnak ismét vörössé válik az arcom. Mi… mire készül? Finoman fogok rá vállaira, ahogy leér hasamhoz, majd még tovább, testem megremeg, odalent férfiasságom is, de ahogy ajkai közé kerülök hangosan nyögök bele, majd emelem fel jobbom, hogy saját alkaromra haraphassak, így nyomva el hangomat. Testem ívben mozdul, kicsit kidugom felé magam odalent, végül kezemmel vörös hajamba túrok, miközben élvezem, ahogy újra és újra elmerülhetek ajkai között. Szabad kezem, mely eddig testvérem vállán pihent most hajára tér rá, abba túrok bele, miközben egész testemben lever a víz. Képtelen vagyok megszólalni, igazából mindenre, mert agyam annyira kikapcsol, mint még soha, amit pedig velem tesz az mámorító. Nem mozdítom csípőm, nem én diktálom az ütemet, rábízom magam, számomra minden új egyébként is, de ha folytatja még egy ideig, akkor nos… nem kell tovább dolgoznia. - Ash… - figyelmeztetem halk nyögéssel, hogyha nem kel fel, akkor a dolgos ajkak közé fogok élvezni, mert egyre kevésbé tudom visszafogni magam, pedig próbálom, hogy kiélvezhessem minél tovább a pillanatot, mely meg talán sose ismétlődik újra. Amíg lehet elhúzom saját örömöm, de aztán már szenvedve tekergőzöm alatta, míg el nem ér a gyönyör. Most már kispárnámat veszem előre, harapok rá, hogy ne legyek túl hangos, majd lazán félredobom utána és csak fáradtan lihegek fivérem alatt. Szavakat még nem találok, még az agyam se működik igazán újra, de az biztos, hogy földöntúli élmény volt ez a mostani. De ha Ash nem hagyja, hogy elérjem az orgazmust, nos… akkor az este másképp folytatódik.
Miket nem képes egyetlen üveg pezsgő kihozni egy estéből. Ahhoz persze, hogy ott tartsunk ahol, más kiközrejátszott, de már nem bántam. Számomra is megmagyarázhatatlan volt az egész, de az eszemet már annyira elvette az alattam lévő, hogy a gondolkodás már régen kikerült a repertoáromból. Inkább arra összpontosítottam, hogy kellemes élményekkel zárjuk le az utolsó esténket, mielőtt lelépünk a Roxfortba. S valami azt súgta, hogy jól csináltam a dolgom, de chh… Ugyan már, csináltam én valaha rosszul? Ugye, hogy nem. Theo kezdeti bátortalanságának eltünése is alátámasztotta ezt. Nyelve utat fúrt ajkaim közé, hogy találkozhasson az enyémmel. Nem ellenkeztem. Minek is tettem volna. Annyira beindított, hogyha ő nem teszi meg, minden bizonnyal én kezdeményeztem volna ugyanezt. Csak a vadságot elhagyva, hiszen Theoról volt szó. Az egyetlen Öcsémről, akit féltettem és tiszteltem. Ajkaink játékába is próbáltam belevinni a gyengédséget, némi…érzelmet? Igen, valami olyasmit, hiszen számomra ezek nem éppen voltak létfontosságúak az egyéjszakásoknál. De Theo talán… talán nem egy alkalom lesz, ki tudja…? Éreztem, hogy keze lecsúszott boxerem széléhez. Ösztönösen inkább, sem mint tudatosan fogtam puha kezére és óvatosan húztam el fel feje mellé. Nem, egyelőre ne akarja még viszonozni ezt az egészet, csak élvezze szépen a dolgokat. Ujjaimat össze is fontam az övével, s így haladtam lejjebb ajkaimmal testén. A térképezés eredménye a hangokból s a mozdulatokból tökéletesen leszűrhető volt. Kínoztam, mert lassú játékot folytattam ajkaimmal férfiasságán, de mentségemre mellett szóljon az, hogy kellemessé akartam tenni az egészet. Keze, mikor hajamba tért, hagytam, hogy irányítson és diktálja a tempót, ha akarta. Természetesen kezeim eközben sem tétlenkedtek. Elengedtem Theoét, és oldalát cirógattam közben, vagy éppenséggel ott, ahol értem. Neve hallattán egy pillanatra néztem csak fel rá. Arcáról leolvasható volt, hogy munkásságom hamarosan befejeződhet. Tekergőzött, szenvedett egy kicsit a jó értelemben, de aztán éreztem, hogy teste megfeszült egy pillanatra. Végsőkig ajkaim között volt, élvezetét is egyértelmű volt, hogy oda fogadtam. Levezető mozdulatok után, mielőtt visszafeküdtem mellé, még leheltem egy csókot a mellkasára. – Azt hiszem tényleg jobb volt, hogy nem apával beszélgettél ilyenekről. –Hangom halk suttogásba ment át, arcomra pedig kaján vigyor ült ki. Most már csak magamat kellett lenyugtatnom, de Theo figyelése elterelte a gondolataimat arról, hogy mindjárt szétszakadtam odalent.
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Pént. Aug. 27, 2021 7:50 am
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
18+
Vágyom testvéremre, vágyom a csókjára, arra, hogy megtapasztalhassam, milyen is az valójában. Csókolóztam már, azzal én is próbálkoztam néhány bulin, de ez most más, ebben sokkal több az érzelem és a szenvedély is megjelenik, mert képtelen vagyok teljesen uralkodni magamon. Ismerkedem hát ajkával, nyelvével, majd odalent is érinteném, hogy viszonozzam tettét, bár jól sejti Ash, arra talán teljesen még nem állok készen. A saját örömömre koncentrálni is elég nehéz most, így édesen nyögdécselek, ujjaimat fivérem ujjai közé csúsztatom, majd teljesen átadom magam neki. Kikapcsolom az agyam, minden további cselekedetemet a testem uralja, amikor pedig orális kényeztetésbe kezd, végképp elveszek. Mintha egy másik világban lennék, oly csodálatos minden, annyira finom és puha ajka érintése, hogy megveszek. Kezem is áttér hajára, de csak finoman simítok bele a barna tincsekbe, nem nyomom lejjebb, nem irányítom, ráhagyok mindent, én pedig csak élvezem azt, amit kapok. Az orgazmus közelkerülve mégis figyelmeztetem, hogy talán… talán feljebb kéne másznia és kézzel befejezni, mégse teszi, így reszketek tovább, majd feszül meg testem, én pedig ajkai közé élvezek. - Ahhh…. - remegek az utójátéktól, ajkamra mosoly költözik, nem bírom, de nem folytatja már sokáig, én pedig érzem, hogy teljesen kivagyok. Fel se tudom fogni, hogy ez megtörtént, mint valami álom, olyan az egész, de csak mosolygok Ash-re, miközben szemeim is csillognak, de megjegyzésére csak mellkasához fúrom a fejem, miközben felé fordulok testemmel, egyik lábam pedig édesen átvetem az övén, nem foglalkozva most azzal, hogy visszaöltözzek. Teljesen kikészített. - Menj már… - motyogom zavartan, kezemmel is átölelve derekát. Nem, erről az egészről, ami most történt nem akarok beszélni vele, nem állok készen rá. Egyébként is teljesen kimerültem… Rég éreztem magam ennyire fáradtnak, így teljesen odabújok hozzá és pillanatok alatt elnyom az álom. Képtelen vagyok már bármi értelmes kommunikációra vagy tettre.
//Szerintem ez záró, kivéve, ha te máshogy gondolod. Kösziiii! <3 //
18+
Kösziiii! <3 //
