Az utolsó éjszaka. Elképesztő volt belegondolni abba, hogy végre elérkezett ez a pillanat is. Holnap már új iskolában kezdhetjük meg Theo-val a tanulmányainkat, a szüleink legnagyobb bánatára. Mi természetesen számoltuk visszafele a napokat, húzgáltuk az strigulákat és minden egyes alkalommal hangoztattuk azt, hogy már nagyon várjuk a pillanatot. Azt, amelyik holnap reggel elérkezik majd. Hogy milyen indíttatásból fordult meg jóapánknak a fejében a közös vacsora, azt természetesen nem tudtam eldönteni. Abban azért biztos voltam, hogy nem fog minket megsiratni. Lebeszélésre tippeltem, de csendben telt az egész étkezés. Annak végén a fürdőbe indultam. Most is éppen a tusoló alatt gondolkodtam el ezeken a tényeken. Szabadulás. Nem is lehetne jobb. A Roxfortba biztosan nem fognak majd váratlanul beállítani az Ősök. Nem, ahhoz túl messze volt és nem engedhették meg maguknak, hogy olyan hosszú időre távol legyenek szeretett otthonuktól. Ahhoz túlságosan is elfoglaltak voltak az aranyvérmániájukkal, meg a többi sznob faszsággal. Szerencsére az Öcsém velem jön majd. Csak ez éltetett, hiszen a távolság, ami közénk verődött volna, nem tett volna jót egyikünknek sem. Éppen ezért is vettem rá arra, hogy jöjjön velem. Sokat egyébként se kellett könyörögni neki: kijelentettem, hogy jön és kész. De meg kellett bizonyosodnom arról, hogy mindent bepakolt, ami kellett a sulihoz. Itt nem működött az, hogy majd hazahoppanál érte. Anglia messzebb volt. – Hé Theo! Mit szólnál, ha bontanánk egy pezsgőt így estére? Hmm? –Előzetes kopogás nélkül nyomtam le szobaajtajának kilincsét és állítottam be hozzá. Vigyorom sugallotta, hogy ez igazából már el lett tervezve a zuhanyom alatt, de jól nevelt franciaként –khm, na persze– megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e inni. Nem mintha lenne ellenkezési lehetősége és a bereptetett üveg a két pohárral is ezt sugallottam. – Velem alszol, ugye? –Ledobtam magam az ágyára egy szál boxeralsóban és szépen ki is terültem rajta. Na innen én nem mozdulok ki, az fix.
Theo && Ash
Vendég
Csüt. Jún. 03, 2021 11:30 am
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
Az utolsó éjszakák mindig teátrálisan telnek a színdarabokban, drága apánkat úgy sejtem egy ilyen ihlethette meg a közös vacsora tervével, amely meglepően csendesen telt. Anyánk azért időnként próbálkozott a beszélgetéssel, elmondta, hogy majd ne felejtsünk el írni nekik és hetente fog majd küldeni mindenféle finomságot, hogy véletlenül se szenvedjünk hiányt semmiben sem. A Roxfort azért nem egy putri hely, biztos, hogy nem fognak éheztetni minket, de ráhagytam, elvégre szeretem a francia édességeket és ételeket, szóval küldjön csak. A vacsora végén azért apa is kibökte, hogy hiányozni fogunk, amire csak hümmögtem, de viszonzást nem kapott tőlem, ahogy persze Ashtől sem, aki a leghamarabb hagyta el az étkezőasztalt. Anya azért még megölelt, mondta, hogy vigyázzak magamra és a fivéremre is, majd utamra engedett, hogy átnézhessem a táskáimat, vajon mindent összepakoltam-e. Akadnak nekem is kétségeim, így amíg testvérem a fürdőszobában dekkol, addig én a kinyitott bőröndök előtt mászkálok ide-oda, majd nézek körbe a szobámban, hogy vajon mindent elraktam-e. Persze anya utánam tud küldeni bármit, de szeretném, ha nem lenne erre szükség. Az ajtónyitást hallva perdülök meg, majd széles vigyor terül el képemen, amikor meglátom Asht, na meg az utána lebegő finomságot. Amikor elmondta, hogy részt akar venni a cserediák programban, akkor számomra egyértelmű volt, hogy vele tartsak, kijelentés ide vagy oda, mi összetartozunk és nem bírtam volna ki egy évet nélküle. Háromnegyed évet, hogy pontosak legyünk, de szerintem egy hetet is nehezen. Talán függök tőle, de Ő is tőlem, mégis ez így van jól. Egy család vagyunk, fivérek, össze kell tartanunk. - Úgy látom, hogy már eldöntötted. Remélem, hogy kellemesen hideg, a múltkor nem hűtötted le eléggé. - pofátlan vigyor terül el képemen, a sunyi tekintetem pedig egyértelműen elárulja, hogy mire célzok. Le volt az hűtve, csak szórakoztam vele kicsit és a pyromágiámmal borsot törtem kedves bátyám orra alá. Na nem nagyon, de a meleg pezsgőt senki se szereti... Most viszont nem készülök ilyen galádság elkövetésére. Inkább elkapom a pezsgőt, majd amíg Ash kényelembe helyezi magát én kibontom és töltök mindkettőnknek, majd végül a két pohárral a kezemben dobom le magam mellé. - Nekem úgy tűnik, hogy inkább te alszol én velem. Kényelmes az ágyam, mi? Tudom, hogy irigyled. - átnyújtom neki a hideg italt, majd koccintásra emelem a sajátomat. Nagyon vártuk már ezt a napot, a visszaszámolások pedig végtelennek tűntek, de most már csak egy éjszaka, holnap pedig indulhatunk, vár a Roxfort! - Az új közös élményekre! - persze van bennem félsz, amit az első korty után halk sóhajjal vezetek be. - Mi lesz, ha külön házba osztanak be minket? - nem bírnám ki, hogyha elkülönítenének minket, ha nem aludhatnék bármikor Ash mellett. Vajon van beleszólásunk a dologba? Remélem igen...
– El én, de egy kibaszott jól nevelt francia sznob vagyok, aki ad a jómodorra és megkérdezi leendő ivótársát, hogy szeretne-e csatlakozni, ha nem tudná, Monsieur! –Ebben a mondatban maximum az volt igaz, hogy francia sznob vagyok, az össze többi valahol sántított. Ezt Theo is tudta nagyon jól, éppen emiatt is röhögtem el magam a végén, ahogyan lépkedtem egyre közelebb hozzá magam mögött kulcsra zárva ajtaját. – A múltkor is hideg volt, te pofátlan kölyke! Arról nem tehetek, hogy a te véred lehűtésére kétszer olyan hideg kell –horkantva dorgáltam meg kedves Öcsémet. Persze nem gondoltam komolyan. Mindig is imádtam szívni a vérét. Ettől voltunk mi különlegesek. Piszkáltuk egymást, hecceltük a másikat, de mikor gáz volt vagy bajban volt egyikünk, kihúztuk egymást a csávából. Csak ő volt ebben a rohadás házban, akit megbecsültem, akihez köteléket fűztem, senki más. Az egyetlen és nélkülözhetetlen Öcsém. Akit persze megáldott a sors azzal, hogy tüzeskedni tud mindenféle erőlködés nélkül és galád módon felmelegíti a pezsgőt, mintha lóhugyot inna az ember. Azt még rajtam akarja behajtani, amiért nem hűtöttem le eléggé. Hát a mostani palack eléggé le volt. Éppen csak nem jegesedett be, szinte odaragadt az ember keze az üveg nyakához, mint a szárazjéghez. Lássuk ez mennyire "meleg" Theonak. – Egész kényelmes jah, de nem irigylem. A párja nálam van, ha nem tudnád. –Vigyorogva vettem el tőle a poharat és koccintottam vele. Mind a kettőnknek egyforma ágya volt, hogy olyan érzés legyen a másiknál való alvás, mintha a sajátjában lenne az ember. – Az meg, hogy ki kinél alszik már mindegy. Együtt, ez a lényeg. –Sose csináltam belőle kérdést, de nem hagyhattam figyelmen kívül a kedves megjegyzését. Úgy is az lesz belőle, hogy az ő feje pihen a mellkasomon. Ebből pedig az következett, hogy ő alszik majd velem és nem fordítva. Imádtam azokat a vörös fürtöket nézegetni, mi tagadás... – Azokra. Fel kell forgatnunk a Roxfortot is. A házzal meg ne törődj. Úgy is együtt töltjük az időnket, amikor lehet és majd találunk módját annak, hogy együtt tudjunk aludni. Biztos van eldugott hely és ne mond nekem azt, hogy a szabályok érdekelnek. –Az nem az én Öcsém lenne. Aggodalma azonban jogos volt. Kicsit tartottam is, hogy mi lesz akkor, ha más házakba kerülünk... Vajon lehet kérvényezni, hogy hova tegyenek minket? Lehetne mondjuk... külön szobánk? Bassza meg, hogy ennek nem jártam utána...
Theo && Ash
Vendég
Csüt. Jún. 03, 2021 12:33 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
Én még a vacsora előtt túlestem a fürdésen, mivel tele hassal ki tudja, hogy mikor vettem volna rá magam és még át kell néznem, hogy vajon mindent bepakoltam-e. De úgy tűnik, hogy igen. Készítettem néhány napja egy listát arról, hogy miket kell majd magammal vinnem a Roxfortba és most úgy tűnik, hogy nincs egyetlen olyan tétel se, ami ne lenne áthúzva. Szóval elvileg megvagyok. Ash pont jókor érkezik, így széles mosollyal köszöntöm. Ha nem Ő jött volna át hozzám, akkor én megyek, ez csak természetes. Ez az utolsó éjszakánk itthon, legalábbis a nyárig. Szavai nyomán viszont jókedvűen felnevetek, majd megcsóválom a fejem. - Ez igazán kedves Öntől, Mr. Leynaud-Sartre! - előkelő meghajlás következik, fejem is lefelé biccentem, de aztán mosolyogva felegyenesedem. - De egy ilyen kérdésre aligha mondhatok nemet. - tudja jól, szóval dobja csak le magát, én addig kinyitom majd az üveget. Valóban kellemesen hideg, sőt, talán túlságosan is. Okult a múltkoriból, bár ezt is fel tudnám melegíteni, eszem ágában sincs kibaszni magunkkal. - Nincs mit tenni, az én vérem már csak ilyen forró. - tüzes vagyok, kétségtelen, ez pedig minden téren jellemez. A vörös hajam például imádom, és tudom, hogy Ash is, semmi pénzért nem festeném be. - Oh tényleg? Egy pillanatra elfelejtettem! - játszom meg magam, de aztán vigyorgok és töltök mindkettőnknek. Ideje koccintanunk! - Persze, hogy ez. - bólintottam most már komolyabban. A szüleink számára igaz egy idő után furcsa volt, hogy nem csak kölyök korunkban aludtunk együtt, hanem ezt a jó szokásunkat most is megtartottuk, de elfogadták, más pedig nem tud róla. A Roxfortban majd észre fogják venni, de nem érdekel, ahogy mások véleménye se, ha esetleg furcsának tartják majd. Mondják a képünkbe, aztán megkapják a magukét. De tudom-tudom, ne balhézzak, főleg ne előre gondolatban. - Oh, fel fogjuk, efelől nincs kétségem! - a Titkok kamráját mondjuk nem biztos, hogy felkeresném, de aztán ki tudja. Vajon rátalálnánk? Bejuthatnánk? - Leszarom a szabályokat, de nem tudok nem törődni a házzal. De testvérek vagyunk és baromira hasonlítunk, szóval csak nem lesz gond. - nem lehet gond. Kocc és inkább iszok a pezsgőből, mely jóízűen hűti le belsőmet. Ez után viszont felkelek mellőle, a poharat tartom továbbra is a kezemben, hogy olykor igyak belőle és még egyszer végignézek a bőröndökön. - Remélem mindent bepakoltam... Te úgy sejtem megvagy már. - pillantok Ash felé, majd végül pálcámért nyúlok, ami az éjjeliszekrényen pihen és egy egyszerű bűbájjal bezárom minden bőrönd tetejét, majd felállítom őket az ajtó mellé szépen sorjában. Másik kezemben még mindig ott pihen a pezsgő, iszom mellé pár kortyot, majd végül lehúzom az egészet. Ez után kerül az éjjeliszekrényre vissza a pálca, na meg a kiürült pohár is. - Menj arrébb. Úgy elterpeszkedtél, hogy oda se férek. - jegyzem meg szórakozottan, majd kibújok a pólómból, amit az egyik szék támlájára fektetek és nemsokára követi a nadrágom és a zoknim is. A vacsorához felöltöztem, de akár csak Ash, úgy nemsokára rajtam is már csak egy boxer marad. Sötétbordó, illik a hajamhoz. A nagylámpát leoltom, elég csak az a kicsi, mely vörösen világít egy távolabbi sarokban, aztán már mászom is a helyemre. Még nem bújok viszont oda fivéremhez, csak ledobom magam mellé hanyatt, fejem mögé téve a kispárnámat. Akad itt neki is egy, jól tudja, így mindketten kényelmesen ellehetünk. - A Durmstrangba azért nem mennék annyira szívesen. Mogorváknak mondják az ottani diákokat és az egész kastélyt is ridegnek. - jegyzem meg, majd féloldalasan mégis csak Ash felé fordulok. - De az Ilvermorny még érdekes lehet. - nem mintha most válogathatnánk, hiszen el van döntve, hogy a Roxfortba megyünk, de beszélgetni bármiről lehet.
Az előkelő meghajlás és a biccentés miatt csak azt érte el, hogy még inkább nevessek az egész helyzeten. Ebből is látszódott az, hogy mennyire is vettük komolyan a másikat. Istenem, mi lenne velem nélküle? Ezt az egy jó dolgot tették a szüleim: csináltak még egy srácot, akit helyettük én neveltem fel. Más nagytesók nem biztos, hogy díjazták volna ezt a terhet, de én úgy voltam vele, hogyha nem szólok bele a nevelésbe, nem lesz szövetségesem a családban. Voltak más rokonok is, unokatesók, meg egyéb említésre sem méltó tagok, de ők messze voltak. Nekem olyan személy kellett, akit a nap 24 órájában formálhattam. S Ő volt Theo, akin gyakorolhattam és mi tagadás: egész jól sikerült a nevelése. – És ez így van rendjén. Szeretem a forró véred. –Mert hát minek is tagadni azt, ami nyilvánvaló volt, nem igaz? Ez is csak azt jelentette, hogy kapható volt mindenre, amit kitaláltam. Meg persze az is lehet, hogy a képessége miatt ilyen, de ezt nem tudtam bebizonyítani. No meg az sokkal jobban hangzott, hogy emiatt képtelen megülni a seggén és mindenbe belemenni. A szülők legnagyobb bánatára, de ez már mindegy volt. Holnaptól egy évre kikerülünk a látókörükből. Ez volt az egyik ok, ami miatt átjöttem Theohoz pezsgőzni. Szavaira csupán vigyorogva bólintottam és vettem el tőle a jéghideg italt. Pár korty közben hallgattam meg aggodalmát a házzal kapcsolatban. A suli felforgatása nem is volt kétség, mert az új helyeknél ez volt a normális. Azonban eddig nem is igazán gondoltam bele a beosztásos mizériába, ameddig meg nem említette ezt Theo. – Majd beszélünk előtte az igazgatóval, hátha fű alatt el tudja intézni. Bár jah, tesók vagyunk, én neveltelek szinte, szóval egy helyre kell kerülnünk. Hacsak nincs valami el nem titkolt dolgunk, amit a süveg felfedez és más helyre mer beosztani. –Mindent tudtunk a másikról, de hallani lehetett olyan dolgokat, hogy a Teszlek valami nagyon is bele tud látni az ember fejébe. Ki tudja, hogy milyen meglepetéseket okoz… Reméltem, hogy nem kerül majd arra sor. – Ha nem, akkor veszünk majd cuccokat. Remélem tettél elegendő óvszert is, mert azt lesheted, hogy adok –kajánul el is vigyorodtam a végén. A sejtésére pedig csak bólintottam egyet. Még vacsora előtt bepakoltam a bőröndökbe, ameddig ő a fürdőt sajátította ki. Minél gyorsabban összepakoltam, hogy az estét már a másikkal tudjam tölteni anélkül, hogy azon kellene aggódni, vajon mindenem meg volt- Úgy sejtettem, hogy Theo mostanában fejezhette be a pakolást, azért volt ez a némi aggodalom, na meg most zárta be a bőröndjeit. – A francokat megyek. Tudd, hol a helyed. –Eszem ágában sem volt megmozdulni. Tökéletesen jó helyen voltam az ágyon kiterülve, szinte lehetetlen volt mellém feküdnie. Kénytelen volt rám mászni… Jó nem, még bordógatyó úr leoltotta a lámpát, arrébb másztam kicsit, hogy odaférjen. Azonban nem hagytam, hogy a kispárnára hajtja vörös fürtjeit: automatikusan húztam magamhoz és óvatosan nyomtam lejjebb a fejét. A mellkasomon akartam tudni, mert így el tudtam játszani a tincseivel szabad kezemmel. – Oda én se. Túl sok a kan és a beképzelt fasz –vontam meg aprón a vállamat. – Ha túléljük a Roxfortot, a következő évünket tölthetjük az amcsi suliban, ha lehet. Na, mit mondasz? –Kiittam a maradék pezsgőmet, az üres poharat meg szépen letettem az ágy mellé a földre. Így a felszabadult kezem ki is kötött a tarkóm alatt, másikkal pedig picit közelebb húztam Theot.
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Hétf. Jún. 07, 2021 10:12 am
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
Ash nevetéséhez csatlakozva én is halk nevetésbe török ki a meghajlást követően, de aztán már ki is egyenesedem, hogy közelebb lépjek, elvegyek a pezsgőt és kibontsam azt. A forró véremet pedig tudom, hogy szereti fivérem, nem véletlenül vagyok benne bármiben, amit csak eltervez, de engem se kell félteni, ha ötletekről van szó. Most már elértem azt a kort, hogy önállóan is csináljak marhaságokat, bár együtt a legjobb. Töltök a két pohárba, az egyiket átnyújtom Ash-nek, majd még egyszer átnézem a bőröndöket, biztos, ami biztos alapon, mivel semmit se szeretnék itthon hagyni, hiába tudja anyánk utánam küldeni, ha úgy alakul. - Nem hiszem, hogy ilyen szívességet tenne nekünk ismeretlenül. Hiába vagyunk aranyvérűek, mostanában nem mindenki díjazza ezt. - húzom el a számat, amikor már a házakról beszélgetünk, mert ez egy olyan félelmem, amit ideje volt megosztanom a testvéremmel. Nem bírnám ki, ha elválasztanának minket, hiába lesz ez egy jó teszt arra, hogy vajon mennyire hasonlítunk. Nem így tesztelném, túl nagy a tét. - Bízom benne, hogy nem lesz gond! - pillantok rá némileg elkomolyodva, mert igen, bízni akarok benne. Na de térjünk vissza a csomagokhoz! Ash megjegyzésére csak vigyorgok, miközben megcsóválom a fejem. - Úgyis adnál, ha kellene! - amúgy vettem óvszert persze, mert... hát ki tudja, hogy kelleni fog-e, de egyelőre bizonytalan vagyok ezen a téren. Mégse volt még merszem elmondani a testvéremnek, hogy az öccse bizony még szűz. Én is minden bulin ott voltam, amin Ő és olyan akartam lenni, mint Ash, de ezen a téren le vagyok maradva és nem is tudom, hogyan vezethetném ezt fel neki. Talán nem most kéne... Remélem, hogy nem fog ez miatt bénának találni, nem akarok csalódást okozni neki, de képtelen voltam még ilyen téren közel engedni magamhoz másokat. Mindkét nem közül találtam olyat, aki tetszett, de egyre inkább érzem, hogy a saját nemem felé vonzódom elsődlegesen. Ezzel nincs is gond, már Ash szerint biztosan nem lenne, de a szüleink szerint annál inkább. Ez egy olyan téma, amit inkább most messzire hessegetnék. Hogy is találhatnék egy olyan tökéletes férfit magam mellé, mint amilyennek a fivéremet látom? Őt keresem másokban, de nem leltem még meg. Beteges, én is érzem, mégse akarok ezzel foglalkozni, inkább bemásznék mellé most, hogy a bőröndök végre zárva vannak. - Cöhh! - vigyorom jelzi, hogy nem veszem ám rossz néven szavait és ha nem megy arrébb, akkor biza rajta fogok kikötni, ami egy idő után nem lenne számára kényelmes, ezt biztosra veszem. Mégis amikor odaérek látom, hogy némileg arrébb csúszott, bár nem túlságosan, de odaférek. Viszont hiába feküdnék el mellette, amíg beszélgetünk már érzem, hogy húz magához, így fejem hamarosan oda kerül, ahova mindig is szokott, a mellkasára. Így sajnos max fellesni tudok rá, hogyha a szemeibe akarnék nézni, de nem gond, élvezem, ahogy hajammal játszik, halkan bele is sóhajtok tettébe, miközben egyik kezem alattam, másik pedig Ash mellkasán pihen a fejem mellett. Egyik lábam is picit átfűzöm az övén, csak kényelmesen. - Azt, hogy előbb legyünk túl a Roxfortos évünkön és utána meglátjuk. Még az is lehet, hogy megtetszik ott és maradni akarunk. - vonom meg kicsit vállam, miközben ujjaim puhán játszanak Ash bőrén, apró köröket írva le, majd elmosolyodom és ahol ujjbegyem éri ott némileg melegebb lesz a bőre. No nem forró, nem akarom én megégetni Őt, csak szórakozom. - Ash, te gondolkodtál azon mostanság, hogy mihez kezdesz a suli után? - egy évvel előbb fog végezni, mint én, ez pedig szomorú gondolatokat ébreszt bennem. - Szar lesz, ha egyedül hagysz a suliban... - pillantok fel rá, kezem pedig végül csak nyugodtan ráfektetem testére, befejezve az előbbi rövid játékot. Magányos leszek és elveszett nélküle. Túlságosan is függök tőle... vajon mihez kezd majd? Továbbtanul vagy más utat választ? Néha beszélgettünk már erről, de még van időnk, mégis, most újból eszembe jutott. Nem akarom, hogy magamra hagyjon, mégis ez elkerülhetetlen.
Igaza volt Theonak. Valószínű, hogy a Roxfort igazgatója nem tenne nekünk olyan szívességet, hogy egy házba tegyen minket. Ha hatalmában is lenne, inkább hagyománytisztelő és a süvegre bízna mindent. Kelletlenül fújtam is ki a levegőt emiatt. – Mindegy… Majd valahogyan lesz, most ne foglalkozzunk ezzel. Tökre nem akarom elrontani ezzel az esti hangulatot. Persze megértem az aggodalmad, mert én is aggódok emiatt és elmondhatatlanul szarul esne, ha az egész kastélyt kellene ahhoz átszelnem, hogy veled aludjak. De sajnos el kell majd fogadni a döntést, ez az, amit nem tudunk befolyásolni. –Azt hiszem túlságosan is eluralkodtak rajtam bizonyos érzelmek, mikor ezeket kimondtam. De hát így volt: az Öcsém jelentett nekem mindent, ami másoknak már túlzásként hatott. Engem nem érdekelt. Az enyém volt, senki másé. – Persze, felhúzni ne húzzam fel a farkadra? –Muszáj volt kicsit húznom az agyát, de el is nevettem magam utána. – Még jó, hogy adnék. A biztonság a fontos, akárki is a partner. Apának meg még fiatal vagy és az időben kihúzom dolog is csak mítosz. –Egyáltalán nem tapasztalatból mondtam. Én mindig védekeztem, akárki is volt a partner. Egy sráctól hallottam az egyik buliban. Szerencsétlen taccs részegen akadt és panaszolta, hogy már pedig ő időben kivette és nem a csajban sült el, mégis kölyke lett. Kellemetlen, de így járt. Legközelebb felhúzza a gumit, nem beszélve arról, hogy mennyi betegséget össze lehet szedni. Jobb az óvatosság, ezért is mondtam Theonak azt, amit. – Lehet, hogy nekünk tetszeni fog, de az iskola nem biztos, hogy kér majd belőlünk még egy évet. –Vigyorogva néztem le rá, de csupán vörös fürtjeit láttam. Nem volt gondom ezzel. Én nyomtam le a fejét a mellkasomra, ezért sem tudtam szemeibe nézni, mikor felé intéztem szavaim. Gyengéd érintései miatt megborzongtam, persze jó értelemben. Ötletem se volt, hogy mire készült, de ahogy éreztem, hogy ujjbegyeinek nyoma melegséget okozott, csak lehunyt szemekkel élveztem azokat. Halk sóhaj is elhagyta az ajkaim, izmaim kicsit meg is feszültek. – Okozol ám meglepetést. –Biztos voltam abban, hogyha ugyanilyen módon taperolta a partnereit, mindenkit sikerrel gerincre vágott akkor. Még a végén én leszek az, aki technikákat tanul tőle és nem fordítva. Jó, ehhez mondjuk nem ártana, ha én is pyromágus lennék… majd kitalálok mást. – Még nem, de lehet veszek egy placcot valahol és egy kibaszott bulihelyet alakítok ki benne. Egyszer már kibírtunk egy évet, menne még egy. Nehezen, de menne. –Most még ezt mondtam neki, de valóban sikerülne? Ezt csak a gyakorlatban tudnánk megtapasztalni, de ahogyan abbahagyta a kis játékot, már akkor tudtam, hogy nem fog. Mi lelt? Miért akarom én ennyire őt? – Theo… csináld még… azt, amit az előbb tettél az ujjaiddal. –Kicsit kérlelő hangot ütöttem meg, de bassza meg, jól esett az egész, akkor miért ne ragaszkodhatnék hozzá? Cserébe a hátán írtam le én is gyengéd köröket és még egy gyors homlokpuszit is kapott, hátha ezzel megvettem kilóra.
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Hétf. Jún. 07, 2021 2:35 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
A Süveg fog dönteni, nem mi és ez ellen semmit se tehetünk, el kell fogadnunk és bíznunk saját magunkban, hogy egy házba kerülünk majd. - Oké-oké, igazad van, én se akarom! - bólogatok aprókat, de aztán mégis tovább beszél, amire már elmosolyodom. - Úgy tudom, hogy más ház klubhelyiségébe és hálókörletébe nem lehet bemenni a Roxfortban, de... hagyjuk, nem lesz gond, egy házba kerülünk! - tudom, hogy kölcsönös ez az érzés, Ő is tudja, de tényleg nem szabad már most ennyire aggódnunk, mert még a végén bevonzzuk a dolgot és az nem hiányzik. Térjünk rá inkább a bepakolt holmikra, na meg az óvszerre! - Pfff, még csak az kéne! Kössz, de meg tudom oldani. - vigyorogva pillantok rá és nem hazudok! Bár még nem szexeltem, az óvszer felhúzásának művészetét már elsajátítottam, hogy azzal ne legyen gond, ha oda jutok. De persze, hogy adna, jól tudom én, de további szavaira csak szemet forgatok. - Jól van már, nem kell kioktatnod! Amúgy se félek attól, hogy teherbe ejtenék egy csajt, mert asszem a srácok jobban bejönnek. De még nem tudom biztosan, bizonytalan vagyok. - túrok bele hajamba, miközben ezt kimondom és nemsokára már Ash-hez bújva beszélgethetünk tovább. Még keresem némileg önmagam, most vagyok abban a korban, és bár Ő korábban kezdte, még én se vagyok sehonnan se elkésve. Lapozzunk egyet. - Hmm, jogos, na majd elválik! - hogy meddig maradunk a Roxfortban. Próbálom tényleg nem aggodalmaskodni mindenen hirtelen, ezért elvonom a figyelmemet és Ash mellkasán kezdek el játszadozni, de a borzongásra sunyin vigyorogva nézek fel rá. - Hohó, valakinek tetszik! - nevetek pofátlanul, sunyi vigyorral, de aztán hamarosan eleresztem, mégis megjegyzem a reakcióját. Ezt akkor másnál is alkalmazhatom majd! Mennyivel magabiztosabb lennék, ha Ash-en le tudnék tesztelni mindent... mégis Ő a fivérem, nem lehet. Nem kéne... most se szabadna így viselkednem, ahogy neki se én velem, bár tény, régóta leszarjuk, hogy ki mit gondol a kettőnk kapcsolatáról. Ismét terelem a gondolataimat, most a jövő felé és kezem is elfektetem rajta. - Hmm, végülis! És tudom-tudom, kibírnánk, persze. - nem lenne más választásunk, mert én is be akarnám fejezni a sulit, csak ezért nem hagynám félbe. - Nem akarsz ezek szerint továbbtanulni. - jegyzem meg némi idő után, de aztán a felszólítása meglep. Kicsit kérdőn nézek fel rá, hogy biztos? De a homlokpuszi megvesz, akár csak a cirógatások, így végül visszafektetem fejem rá, majd ujjbegyeimet felmelegítem, majd némi idő után eltávolítom kicsit Ash bőrétől, hogy apró szikraesők hulljanak le csupasz mellkasa különböző részeire. Talán egy nagyon picit kellemetlen lesz, forró, de mégis bizsergető. Ehhez vajon mit szól? Kísérletezgetek édes testvéremen.
Tökéletes volt, hogy egy rúgóra járt az agyunk Theoval. Ez mondjuk annak köszönhető, hogy velem lógott, amióta az eszét tudta, de ez így volt rendjén. Egy jó nagytestvér mindig figyeljen a kistesóra, nem igaz? – Szerinted engem megállít egy portré? –Kérdően vontam fel a szemöldökömet a kérdés után. Természetesen nem állt szándékomban már az első napon balhézni, ha nem egy házba kerülünk, de ahogyan Theo is mondta, nem lesz gond. Mert nem és kész. – Igen? Bizonyítsd! –Több sem kellett, már nyúltam is oldalra az éjjeliszekrényhez. Kinyitottam annak fiókját, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem az én szobámban voltunk és így nem tudtam hozzávágni egyet. Ezek így csak üres szavak voltak, de a következőkre csak kuncogással tudtam elsőnek reagálni. – Jólvan, jólvan. Én kérek elnézést. Csak meg akartalak kímélni attól, ha esetleg fater elő akarná venni a kőkori emlékeket és elmondja, hogy létezett akkoriban egy póz, azt kész. Az meg, hogy a csajokkal vagy srácokkal dugsz, a te dolgod. Ha eljön az igazi az életedben, arra a boxerlakó úgy is reagálni fog. –Azt hiszem itt volt az ideje annak, hogy ejtsük is ezt a témát, mert a végén még szavakkal megszexualizálom a saját Öcsémet. Az meg elég durva lenne, meg kellene hagyni. De tényleg jobbnak tartottam, ha most kap néhány tanácsot és tőlem, mint később és az öregtől. Új helyre megyünk majd, jobb felkészülni, mint megijedni. – Ezt egy pillanatig se tagadom. –Apró, melengető ujjbegyek kinek ne tetszenének? Csak a hülyéknek. Ráadásul Theonak meg se kellett erőltetni magát ahhoz, hogy ilyet csináljon. A nevetése miatt homlokon pöcköltem. Hát micsoda dolog kinevetni a nagytesót? Majd megbosszulom én ezt, amikor nem számít rá. – Igazából nem tudom még Theo… Pedig lassan döntenem kellene. Talán vonzana az aurori szak is, de… nem. Ahhoz túlságosan is szabálykövetőnek, meg karót nyeltnek kéne lenni. Szóval eddig a bulihely nyitása maradt. –Tököm tudja, hogy mit akartam. Eddig el sem gondolkodtam rajta, csak Theo kérdésére vágtam rá az első választ, ami az eszembe jutott. Kegyetlenség, hogy ilyen korban el kell már dönteni, hogy mi akarsz lenni a jövőben, mikor azt sem tudhatta biztosra az emberfia, hogy a másnapot megéli. Már pedig, amilyen veszélyes életet szoktam élni, az én paklimban az is benne volt, hogy egy buliban dobom fel a pacskert… Gondolataimból a kis szikraesők zökkentettek ki. Bizsergető, csikis de egyben jó érzések kavarogtak bennem. Kicsit fel is kuncogtam, ahogy bőrömhöz értek a szikrák. Szóval ilyet is tudott a drága Öcsém. Tényleg tele volt meglepetésekkel. – Jól bánsz a képességeddel. Ezért jutalmat érdemelsz. –Azt nem mondtam meg mit, csak cselekedtem. Ha már játszadozott, akkor úgy gondoltam én is kivehetem a részem a játékból. Feljebb húztam, hogy feje egyvonalban legyen az enyémmel és ezzel egyidejűleg fordítottam a hátára. Szép lassan közeledtem felé, kezemmel végig simítva a mellkasán és hasán. Aztán csak elnevettem magam, és rajta hasalva nyúltam a pezsgőért. Töltöttem a poharakba, mert nem szabadott meghagyni egy ilyen finom italt. Az egyiket oda is nyújtottam neki és mit sem zavartatva magamat, továbbra is rajta fekve ittam ki a saját poharam tartalmát… és töltöttem újra persze.
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Szomb. Jún. 19, 2021 9:23 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
Képtelen vagyok magamban tartani a félelmemet, ezért osztom meg Ash-el, de talán nem szabadna túlizgulnom és igaza van. Vigyorogva pillantok rá, majd vállat vonok. - Bízom benne, hogy nem. - na de lapozunk, hamarosan majd kiderül, hogy melyik házba osztanak be minket, de nem szabad aggódnunk, végtére is, tökre hasonlítunk. Olyan lettem, mint a fivérem, elvégre szinte Ő nevelt, én pedig mindig követtem, soha meg nem kérdőjelezve tetteit. Az óvszerrel kapcsolatos szavaira viszont nagyokat pislogok és figyelem, hogy mit csinál. - Mi a frászt művelsz? Dehogy bizonyítom, hagyjál már! - még csak az kéne, hogy itt elővegyem a farkam és megpróbáljam Ash mellett felállítani csak azért, hogy bebizonyítsam a kedves bátyámnak, hogy képes vagyok felhúzni rá egy gumit. Az hiányozna még. Megnyugvó sóhajjal nyugtázom, hogy nem talál kotont, így csak némi szemforgatást kap tőlem. - Pfúj, nemár! Még csak az hiányzik, hogy apánk tartson nekem kiselőadást a szexről. Egyébként se mondtam, hogy még szűz vagyok... - jegyzem meg és elképzelem azért én is azt a kiselőadást és a szőr is feláll tőle a hátamon, főleg, hogyha anyámat képzelem el az előadás női szereplőjének. - Jahm, biztosan. - mármint biztos reagál majd a farkam a megfelelőre... ha Ő mondja. Állt már fel persze nem egyszer, de... oké-oké, hagyjuk is a témát, bár amit csinálok se biztos, hogy annyira jó ötlet, mégis kell a pozitív visszajelzés, hogy ez kellemes. Másnál is alkalmazhatom majd! A homlokpöckölésre viszont egy elégedetlenkedő "hé"-t hallatok, de aztán jót nevetek, kezem pedig nyugalmi állapotba helyezem testén. - Az aurorság vonzana? Na ne szórakozz! Soha se voltál egy szabálykövető és amúgy is veszélyes... szerintem inkább gondolkodj még rajta vagy maradjon a buli! - nem akarok mindig aggódni érte, pedig biztosan az lenne. Én se gondolkodtam még a továbbtanuláson, se pedig a jövőbeli foglalkozásomon, pedig csak egy évvel vagyok fiatalabb Ash-nél, de tudom, hogy idővel muszáj lesz erről többet beszélgetnünk. De max lesz egy családi vállalkozásunk. Terelem ismét a gondolatainkat, kezem megemelem, ujjaim újabb játékba kezdenek, most némi szikrákat varázsolva, a dicséretre pedig elmosolyodva emelem fel a fejem, hogy felnézhessek Ash-re. - Igyekszem! - jutalmat? Kérdővé válik tekintetem, de nem ellenkezem egy pillanatra se. Feljebb helyezkedem, majd dőlök, ahogy fivérem dönt, mégis, ahogy fölém helyezkedik és keze szinte ismerkedőn, kutatón simít végig rajta aprót nyelek, végig szemeibe nézek, de érzem, hogy arcom vörössé válik. - Mit... mit művelsz? - nyögöm ki a kérdést, de aztán elneveti magát, én pedig zavartan nézek félre. Basszus! A poharat mégis csak átveszem, de egyik kezemmel némleg tolok rajta, mellkasánál támasztva meg. - Szállj már le rólam! - nem kéne itt maradnia. Inkább meg is iszom a pezsgőt, lehúzva az egészet, jobb az most úgy. - Kérek még! - amúgy is meleg van vagy csak én érzek forróságot most hirtelen? Kell még egy pohár, amúgy is van még az üvegben legalább egy-egy pohárnak való, ha minden igaz, szóval, ha kapok még, akkor igyekszem azt most már kortyolgatni. - Tényleg azt feltételezted rólam, hogy nem tudok felhúzni egy óvszert? - teszem fel hirtelen a kérdést, nem engedve, hogy túl sokáig csend telepedjen közénk, főleg nem ebben a pozícióban...
Helyeselve bólogattam megerősítő szavaira. Biztos lehetett abban, hogy egy festmény nem fogja utamat állni, ha netalán külön házba osztana majd be minket a süveg. Abban is biztos voltam, hogy Theo is minden lehetőséget megragadna, ha gáz lenne. Csak ez még odább volt, tényleg nem szabadott túlgondolnunk az egészet. – Mit izélsz? Úgy is láttam már a farkad, persze nem állva, de akkor is. Amúgy meg milyen perverznek nézel te engem, ha? A mugli sulikban van ilyen felvilágosító óra, ott sem a farkukra húzzák fel a srácok, hanem uborkára. Mondjuk elvetemült egy dolog, meg kiábrándító is. De megnyugodhatsz, mert a te szobádban vagyunk. –S ez azt jelentette, hogy nem tudtam hol tartja az óvszert. Mondjuk ezt azért nem is volt tisztem tudni, az már… nem is tudom. Azért jó lenne, mert ha véletlen kifogynék, akkor tőle lopnék. Ahh, mindegy. – Elég gáz szitu lenne. Szűz? –Felvont szemöldökkel néztem rá. Valamit nem értettem, nem állt össze a kép. – Na most akkor dugtál már vagy sem? Vagy neked akasztották be? –Kicsit nyersen fogalmaztam meg a dolgot. Ahogy jöttek a gondolatok, úgy hagyták el a szám is, nem először már az este folyamán. Még részeg sem voltam, hogy ilyesmi témákba nyíltan belekezdjek az Öcsémmel, de… nem. Csak ha már szóba jöttek a dolgok, akkor ki kellett vesézni mindent. A válasza nagyban változtat majd a dolgokon, ez csak rajta múlott. – A pezsgő a hibás. Attól mondok hülyeségeket, de szerintem is maradok a bulinál. Te meg tanulj szépen új trükköket az elemeddel, mert kell a kidobó ember. –Természetes volt, hogy számítottam arra, hogy velem tart majd. Persze, ha tovább szeretett volna tanulni, akkor nem álltam az útjában, de jobb volt tisztázni előre, hogy a vállalkozásban mindig lesz helye. Mindig lesz helye mellettem, bárhol és bármikor. – Pardon. Kicsit túllőttem a dolgon. Csak játszottam, ahogy te tetted az ujjbegyeiddel. A pezsgő a jutalom. –Hagytam hogy eltoljon magáról, de csak akkor szálltam le róla és feküdtem vissza mellé, ha az utolsó csepp pezsgőt is beletöltöttem a poharába. Ahogy láttam gyors lehúzta az első kört, ezért sem kellett kétszer kérnie a következőt. Vigyorogva töltöttem ki minden cseppjét az italnak és koccintásra emeltem a poharat. Immáron mellette fekve. Jobban fogalmazva: mellette ülve, mert kérdése jogos volt. Sóhajtva túrtam bele a hajamba, ittam ki az utolsó cseppet a poharamból és tettem le végleg a földre azt. – Tudom, hogy képes vagy rá, csak húztam egy kicsit az agyad. Spontán jött az egész, ne haragudj, ha kellemetlenül érintett. Nem kell bizonyítanod semmit sem. Elhiszem neked, ha azt mondod, hogy megy. Miért amúgy, meggondoltad magad? –Cukkoltam megint a végén, de aztán védekezően felemeltem a kezeimet, jelezve ezzel, hogy most már tényleg befejeztem a témát. Amúgy is: miért érdekelt ez engem ennyire?
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Szomb. Jún. 19, 2021 10:32 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
Ezzel az óvszeres dologgal baromira kizökkent és egyértelműen nem akarok én neki itt semmit se megmutatni, hogy képes vagyok egy óvszert úgy használni, ahogy kell. Szépen félre is értem, ami tök gáz, de már megtörtént, mindegy is. - Még jó, hogy nem úgy. - forgatok szemet, majd vigyorgok rá zavartan ez után, amikor a perverzséget említi, de inkább kussolok, nem mondok semmit és jól is teszem, mert tovább mesél, méghozzá a mugli felvilágosító órákra rátérve. - Gondolom ne is kérdezzem, hogy te honnan tudsz erről. Amúgy meg a bőröndömben vannak az óvszerek, már elpakoltam. Minek hagynék itthon? - költői kérdés, válaszolnia se kell rá. Amikor hazajövünk úgyse fog kelleni ugyebár, de azért vásároltam párat, mert a Roxfortban soha se lehet tudni, hogy mi vár majd rám. A szexel kapcsolatban viszont vannak bennem azért félelmek, hogy ne legyek majd túl béna, mindent jól csináljak, de tudom elméleti szinten, hogy mit hogy kell. Apát ezer százalék, hogy nem kérném meg arra, hogy világosítson fel, de Asht se annyira akarom. De basszus, hát nem rákérdez a dologra? - Most ezt úgy kérdezed, mintha gáz lenne, ha még nem dugtam volna. - pillantok félre, de aztán megvonom picit vállaimat. Nem akarok hazudni neki, de nem számítottam arra, hogy erre most így rá fog kérdezni. A nyers megfogalmazás pedig nem hat meg. - Még nem voltam senkivel... Nem volt olyan, akivel akartam volna. Nem vagyok teljesen olyan, mint te! - hiszen Ő az én koromban már jó pár strigulát felrajzolhatott, míg én mit tudok felmutatni? A nagy semmit... De csókolózni már csókolóztam, annyi mégis elég volt, bár nem tagadom, hogy vágynék megtapasztalni valami többet, de eljön majd az ideje. - Tudom, gáznak tartod, ez van. Gáz az öcséd... - motyogom, majd inkább terelem a témát a jövőbeli tervekre, de valóban hülyeségeket hord össze, ha az aurorságra gondolok. Azt nem támogatnám... nagyon nem. - Ha-ha, meglátjuk, de azért lehet többre vinném, mint egy kidobóember. - a családi vállalkozás szimpatikus, de nem ilyen felosztásban. Ahogy viszont ez után Ash közelebb kerül hozzám, képtelen vagyok titkolni, hogy mennyire zavarba hoz. - Kicsit? - szerintem inkább nagyon túllőtt! De végül csak sóhajtok a játszadozást hallva. Kicsit más azért a kettő, én még nem voltam senkivel, rám minden ilyen jellegű tett nagyobb hatással van, mint Ő rá. Talán a hormonok intenzívebben dolgoznak. Vagyis nem csak talán. Kell még pezsgő, ezt biztosan érzem, szóval miután kiiszom a kapott pohár tartalmát, kérek még, elveszem, majd azt kortyolgatom immáron oldalra fordulva Ash felé. Jobb, hogy leszállt rólam. A koccintást persze viszonzom, de a bocsánatkérésre megrázom a fejem. - Nem gáz, csak... azért nem mondtam el eddig, mert előtted cikinek éreztem, hogy még szűz vagyok. És ez miatt lehet, hogy furcsán reagálok az ilyesmire, mint ez az óvszeres, de tényleg fel tudom húzni! - érezhetően mégis csak úgy érzem, hogy ezt a tényt bizonyítanom kell. De a kérdést meghallva csak összeszűkülnek szemeim. - Ha nem fejezed be, a pezsgőm tartalma rajtad fog landolni! - de aztán nevetek a védekezésére és végül halkan szusszanok. - Amúgy meg nem tudom tényleg, hogy... hogy melyik nem érdekel vagy milyen felállás... Totál bizonytalan vagyok, ez pedig szívás. - motyogom. Oké, talán eljött az ideje ennek a beszélgetésnek. Már olyan régóta szóba akartam hozni, csak egyszerűen nem mertem, de most ha már így alakult, akkor beszélhetünk róla, talán segíthet. Fel is pislogok rá segítségkérően. Ahogy azt korábban beszéltük, mégse kérdezhetem erről apát... Amúgy is tökre kiakadna, ha megtudná, hogy nem biztos, hogy teljesen hetero a fia. Mi lesz az unoka projekttel? Na meg a család nevének a továbbörökítésével... Nem állok én még készen ilyen jellegű beszélgetésre a szüleinkkel.
Sok mindent tudtunk a másikról, de azért voltak dolgok, amiket jobb volt, ha nem. Ide tartozott az intimitás is, ezért is nevettem fel Theo mondatán. Na igen, azért elég kellemetlen lett volna, ha akcióra készen látom Öcsköst. Belegondoltam és még a hideg is végig szaladt tőle a hátamon. – A bulikban sok mindent hall az ember, főleg ha két kanos srác beszélget a mosdóban. –Az elpakolásra meg nem reagáltam. A kérdésből már tudtam, hogy nem kell rá reagálnom, mert költői volt. Habár volt bennem némi kétely, miután elszólta magát, de természetesen mindig jobb volt felkészülni mindenre, mint aztán félbehagyni a dolgot. Nem túl kellemes dolog, mikor minden sínen van, aztán kiderül, hogy nem jöhet az akció, mert nincs védekezéshez eszköz. Persze meg lehetett oldani mindent másképpen is, de mindenki tudja, hogy a behatolás a legjobb dolog… főleg kanosan. – Egyáltalán nem gáz a dolog és te sem vagy az. Mindenki máskor érzi azt, hogy eljött az idő arra, hogy dugjon valakivel. Az, hogy ebben nem hasonlítasz rám, tök természetes. Bármennyire is hihetetlen, én se dugtam be a farkam az első felkínálkozó lyukba, csak azért, hogy elveszítsem a szüzességem. Ezért ne emészd magad, hallod? –Bátorítóan paskoltam meg a vállát és még egy mosolyt is kapott mellé. Tény, hogyha elmondta volna hamarabb ezt az egészet, nem piszkáltam volna az óvszeres dologgal. Most már mindegy, a történéseket csak egy féle módon lehetne visszavonni, de azt soha nem bocsájtanám meg magamnak. Senki kedvéért nem venném el az Öcsém emlékeit. – Igaz is. Ahhoz túl cukipofa vagy, meg különben is. Kell valaki, aki velem vezeti a placcot és az csak te lehetsz. –Teljes mértékben egyértelmű volt, hogyha valami vállalkozást indítanék a jövőben, akkor Theo lenne az első, akinek a véleményét kikérem. S minden kétséget kizárva lenne belőle társtulajdonos. Elvégre az Öcsém és mivel egyikünk se szívleli a fatert, nem biztos, hogy vinnénk tovább a családi vállalkozását. Ahhoz begyepesedett aranyvérmániás faszoknak kellene lennünk, amik nem voltunk. – Ajj Theo… –sóhajtva ragadtam meg a vállainál fogva, és előzetes figyelmeztetés nélkül húztam közel egy ölelésre. – Nem ciki a dolog. Most már vissza fogom magam ezzel a témával kapcsolatban. –Eleget szívtam emiatt a vérét már. Kapott is egy homlokpuszit bocsánatkérésem jeléül, aztán el is engedtem. A pezsgős megjegyzésére viszont felnevettem. – A szó szerinti pezsgőfürdőt úgy sem próbáltam még és nem is most akarom. Vagyis nem itt. Azért nem aludnék pezsgős ágyban és gondolom te sem. –Nem mintha nem lenne pálcánk és varázsigént a szárításhoz és tisztításhoz, de azért jobb volt, ha nem pazarolta ilyesmire az alkoholt. Azt meginni kellett, nem fürdetni benne a másikat. – Ebben sajnos tényleg nem tudok segíteni. Ezt a dolgot nem dönthetem el helyetted, mert neked kell érezned. Mint mondtam, a boxerlakó úgy is reagálni fog, bármelyik nemről is legyen szó. Gondolom érezted már, hogy feszülsz odalent, ha egy csaj vagy srác a közeledben van és akarnád az illetőt. –Habár itt voltam neki, mégsem tudtam teljes mértékben segíteni rajta. Ez ténylegesen olyan dolog volt, amibe nem volt beleszólásom. Mondhattam volna azt neki, hogy szeresse a csajokat és legyen felesége, meg gyereke, aki viszi tovább a nevet. Ha szorongott volna a kapcsolatban, az mindenkinek rossz lenne. Számomra ugyanaz a Theo marad, akárki is lesz majd a párja. De tényleg nem dönthettem helyette… Nekem más az egész, mert nem gondolkodtam párkapcsolatban még. Az meg, hogy csajba vagy srácba teszem be, meg mindegy volt egy buliban. – A felállás meg ugye akkor számít, ha sráccal csinálod. Az függ ugye a másiktól is, hogy ő mennyire dominánsabb meg ilyenek. Aztán kipróbálható mind a kettő és eldönthető a dolog. –Közben már visszadőltem mellé és oldalamra fordulva magyaráztam neki a dolgokat. Persze jó nagytesóként, most én fűztem össze lábainkat.
Theo && Ash
Vendég
Csüt. Jún. 24, 2021 12:07 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
Baromira nem terveztem, hogy Ash valaha is tudomást szerezzen majd arról, hogy még mindig szűz vagyok, de érzem, hogy nem húzhatom most már tovább a dolgot. Bár nagyon-nagyon hasonlítok rá, mégse vagyok olyan, mint Ő és úgy tűnik, hogy e téren is lassabban haladok. Cikinek érzem, nem is kicsit, de tessék, gúnyoljon ki, ha akar. Mégse ezt teszi, így aprót nyelek és lassan felpillantok rá, belenézek egyenesen a szemeibe, mert érezhetően nem erre számítottam, de nagyon jól esik, hogy nem nevez bénának és gáznak, hanem... megért. Ő tényleg megért. Kételkednem se szabadott volna, elvégre Ő a testvérem, aki mindig, mindenben mellettem állt. - Jó... próbálom, csak... Én olyan akarok lenni, mint amilyen te vagy és tudom, hogy ez elég nagy hátrány. - túrok bele hajamba zavartan és most ki is mondom azt, amit mindketten már gyerekkorunktól fogva nagyon jól tudunk. Ő a példaképem, nem véletlenül akarok ennyire hasonlítani hozzá. Na de jobb is, hogy terelem a témát, méghozzá a jövő felé, bár a kidobóemberi állást azért visszautasítanám. Annál többet gondolnék magamról és azt hittem, hogy Ash is. Örülök a módosításának, ez már mindjárt jobban hangzik! - Reméltem is, hogy nem más. - a cukipofát még elnézem, más is mondta már, hogy aranyos arcom van, nem tudok vele mit kezdeni. Még csak 15 vagyok, idővel majd komolyodom... gondolom. Bár morcos képet nem szeretnék, nem én lennék. Bár tereltem a témát, csak visszakanyarodunk hozzá, én pedig még mindig nem tudom tagadni azt, hogy bár az előbb megnyugtatott, akadnak bennem kételyek. Oda is bújok fivéremhez, amikor magához húzva átölel és szorosan ölelem én is. - Tudom, hogy nem kéne, hogy érzékenyen érintsen... - ez valami olyasmit jelent, hogy "nem a te hibád", de azért elmosolyodom a puszira, majd visszafekszem mellé, felé fordulva ismét. - Ha összepezsgőznénk az ágyat, akkor átmehetnénk a tiédbe, de nem, én se akarom most a pezsgőt rád pazarolni. - nevetek fel és most már jót vigyorgok ezen. Viszont lenne még valami, az előzőekkel kapcsolatban, az pedig a vonzódásommal kapcsolatos. Nem biztos, hogy kész leszek máskor is szóba hozni ezt a dolgot Ashnek, szóval jobb most túlesni rajta. - Elég sokszor feszül, reggelenként meg szinte mindig. Mostanában túl sokszor is. - zavartan nézek félre és előre tartok a reggeltől, de hát csak nem lesz ilyen, khm. De mondjuk Ash is pasiból van, szóval számára se újdonság a reggeli merevedés, csak ne koncentráljunk erre. Azon viszont nem változtatnék, hogy együtt aludjunk, se ma, se a jövőben. - Igen, tudom... A lányoknak magabiztosnak kell majd tűnnöm, mintha tudnám mit csinálok, de egy srácnál meg... bennem lesz a félsz, mindkét esetben. Meg nem is vagyok túl domiáns és fogalmam sincs, hogy fáj-e, ha más hatol be, vagy akarnám-e. Mégis csak a seggemről van szó. - rendkívül zavartan vigyorgok vörös képpel, de ki másnak mondhatnám el mindezen aggodalmaimat, ha nem Ashnek? Max röhög egy jót rajtam. - Te... te mindent próbáltál már igaz? Te hogy szereted? És neked is fájt, amikor hátulról... tudod. - már ha volt olyan ugye. Meséljen már kicsit többet erről! A lábaink összefűzése pedig természetes, nem is reagálok rá, csak iszom szavait.
Szavaival megmosolyogtatott. Tagadhatatlanul jól estek és büszkévé is tett, hogy inkább olyan akar lenni, mint én. S nem olyan, mint az begyepesedett, aranyvérmániás apánk. Ennek vajon köze lehetett ahhoz, hogy inkább én neveltem, sem mint a fater? Lehet…. – A szüzesség nem hátrány, ebben ne akarj utolérni, mert csak rá fogsz stresszelni az egészre. Aztán, ha meg ott az ideje a szexnek, csődöt mond a farkad miatta. S ha már rám akarsz hasonlítani, akkor cseréld le a boxered. Borzalmas ez a bordó rajtad. –Kajánul vigyorogtam rá, de hangomból érezhette azt, hogy nem gondoltam ezt komolyan. Egyébként is ment a hajához, meg passzolt a vonalaihoz és a stílusház. Ezért is reménykedtem abban, hogy nem fogja lecserélni, de ha eszébe is jutott volna, megfogtam a kezét, hogy ne tegye. Nem-nem, maradjon csak. – Én innen ki nem kelek, majd csak reggel. –Az előző témákat jobbnak láttam nem feszegetni tovább. Egyértelmű volt, hogy Theo mellettem lesz bármilyen üzletbe is vágok majd a jövőben és a bújását is azzal jutalmaztam, hogy párszor meglapogattam a hátát. Csak akkor engedtem az ölelésből, ha már ki akart onnan szabadulni. Innen terelődött át a téma a pezsgőfürdőre, amivel elültette a bogarat a fülemben. Na majd, ha visszajövünk a Roxfortból és elkezdjük a következő tanévet, legyen is az bárhol, akkor az akkori utolsó esténkre emlékezetes dolgot csinálunk. Vagy még hamarabb megvalósítom, ezt majd hozza az idő. Az biztos volt, hogy apa ki fog rajta akadni. – A reggeli merevedés a természetes dolgok közé tartozik. Az enyém is cövekel mindig –vontam meg a vállamat. Reméltem, hogy ezzel némileg megnyugtattam, mert elég zavartnak tűnt szegény Öcsém a témától. Pedig nem akartam tovább feszegetni az egészet, de ha már belementünk, akkor jobb túl lenni minden ilyen témán, nem? Most volt itt az alkalom, hogy beszélhettünk róla, mert az iskola falai között ezt azért nem kellene majd. Engem meg egyáltalán nem zavart az, hogy merevedése volt reggelente, mikor velem aludt. Természtes férfi dolog. Ha más is történne reggelre… na az kicsit kínosabb lenne, de ezt inkább hagyjuk is. Nem akartam belegondolni. – Hát jah. A csajoknál muszáj a magabiztosság. A srácoknál meg nos… hogy is fogalmazzak. Szokták mondani, hogy két srác jobban tudja egymásnak csinálni a dolgokat, mert tudják, hogy mire is vágynak igazából. Az első alkalom mindig nehéz. Akkor jársz a legjobban, ha olyan srácot fogsz ki, aki türelmes, mint pl én. Kapkodni max egy buli mosdójában szabad, de ott általában tudják már a dörgést. –A behatolás témára kicsit felkuncogtam. Cuki volt, hogy így félt és aggódott és picit tudatlan volt. De nekem bejött, habár nem gondoltam volna, hogy a felvilágosítást ennyire körültekintően kellett végeznem. Theo persze érezhette, hogy semmilyen gúny nem volt a kuncogásban, csupán a kérdése váltotta ki belőlem. – Az első alkalom mindig fáj. Ezért is mondtam, hogy olyan partnert jó kifogni, aki türelmes és nem csak arra megy, hogy behatoljon és elsüljön. Hanem arra is figyel, hogy a másik félnek jó legyen. Nekem is rossz volt elsőnek, meg másodszor is és harmadszor is. Ameddig meg nem szokja az ember, addig mindig fáj, de aztán már élvezed az egészet. Persze én nem engedem meg bárkinek, hogy betolja. Jobban szeretem, ha az én farkamon vannak. –Kivételek mindig voltak és lesznek is, de erre csak a jövő adhatott választ.
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Vas. Júl. 04, 2021 9:28 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
Ash jobban fogadja a dolgot, mint azt eredetileg gondoltam volna, így kezdek megnyugodni és valahogy megkönnyebbülni is, hogy ezt elmondtam neki. - Azért nem híresztelném... - már a szűzességet, de amit mond az jogos, megjegyzem. A boxeremet ért megjegyzésre viszont automatikusan lepillantok az alsómra. - Mégis mi bajod van vele? Illik a hajamhoz és a személyiségemhez! - hiszen tüzes vagyok. De a vigyorára már én is vigyorgok és eszemben sincs felkelni és lecserélni, nem vagyok én papucs, akkor se, hogyha általában Ő irányít, én pedig engedelmeskedem. Mint hallom, Ash se akar kimozdulni innen, tehát itt maradunk, ez eldőlt a pezsgőfürdőt pedig eltoljuk későbbre, csak nem szó szerint, de bírom amúgy a wellnesst. A reggeli merevedésről én is tudom, hogy normális, mégha néha zavaró is, főleg, ha együtt alszunk, de hátha holnap megúszom. A témán egyébként túllépnék, de... de inkább most teszem fel a bennem lévő kérdéseket, sem mint máskor is felhozzam. Szóval... legyünk túl rajta. - Nem tudom, hogy én akarnék-e ilyen egyéjszakás kalandokat meg mosdóban csinálni. De értem, hogy miről beszélsz, majd... majd meglátjuk, hogy pasit vagy csajt fogok-e ki elsőre. - hümmögök kicsit, mert a franc se tudja jelenleg. De ha srác lesz, akkor bízom benne, hogy nem lesz gond. A kuncogásra csak halkan sóhajtok, fejem Ash vállához fúrom rövid időre, majd felkukkantok azért rá, amikor ismét beszélni kezd. - Tehát eleinte mindig fáj. Nem is tudom, lehet, hogy női partnert kellene majd választanom. Az pedig meg se lep, hogy te inkább behatolni szeretsz, te kujon! - kacagok fel, mert hát ismerem a fivéremet és vak se vagyok. Egyértelmű, hogy domináns tud lenni, de ezek szerint mindenhogy próbálta már. - Neked eddig hány partnered volt? És hány fiú és hány lány? - puhatolózok tovább, áttérve Ő rá. Engem most hagyjunk.
Mind a ketten egyetértettünk abban, hogy marad rajta ez az alsó, nem kellett tovább feszegetni a témát. Egyébként is max csak levenni engedtem volna, mert a lecserélés miatt fel kellett volna kelnie az ágyból. Ahhoz viszont túlságosan is ragaszkodtam, hogy a vörös üstökével együtt a közelemben legyen és minden bizonnyal ragaszkodóbban öleltem volna. Szóval, ha nem akart csupasz seggel lenni mellettem, nyugton maradt. – A mosdóban nem is túl kellemes csinálni. A hely is szűkös, bármikor rád nyithatnak és ki tudja, hogy mi alakul belőle. Mostanában én is hanyagolom azt a helyet és inkább választom az ágyat. Egy puccos hotelszoba ágya mindig jól jön. Az egyéjszakások is jók tudnak lenni, mikor már érzed, hogy nagyon feszülsz odalent. Akkor jó kiadni, de ne érts félre. Nem buzdítalak ilyenre. Inkább azt javaslom neked, hogy addig várj a szexszel, ameddig azt nem érzed, hogy készen állsz rá. –Ebben nem szabadott hasonlítania rám. Az már nagyon durva lett volna. Theo attól Theo, hogy ilyen kis bújós meg vagány és ártatlan teremtés. Féltenem természetesen nem kellett. Ott volt az ereje, ha bajban lenne, de tényleg nem kellett, hogy a szexuális élete is hasonló legyen, mint az enyém. Ha azt akartam volna, már nem lenne szűz, mert kb a partnereim nagy részénál ő is ott lett volna. De egynél sem volt. A jövőt meg nem tudni. – Még szép, hogy aktív vagyok. Tudnál ellent mondani egy ilyen srácnak, mint én, mikor megkérdezi tőled, hogy gerincre vághat-e? A seggem meg hát tabu. –Kivéve annak, akinek hagytam a dolgot, de az esetek kevés százalékában volt arra példa. – Bulinként olyan… kettő, de egy biztos. Innen már meg számolj utána. Az arányok meg kb fele-fele. A srácoknál meg 90%-nál toltam be én, még mielőtt jönne a következő kérdés ezzel kapcsolatban. –Vagy, ha nem is történt volna meg, inkább megválaszoltam magamtól a dolgot. Kicsit furcsa volt megosztani ilyet az Öcsémmel, de hát most mit tehettem volna!? Alapjáraton fura témáról beszélgettünk, szóval tettem arról, hogy még furább legyen. – Kíváncsi vagyok, hogy a Roxfort falai között megtalálom-e az igazit. Vagy, hogy rád mosolyog-e a szerencse. –Mind a kettő dolognak nagyon örülnék. Az viszont még kicsit odébb volt. Most viszont kicsit alakítani akartam a felállásunkon. Óvatosan eltoltam magamtól Theot, majd a hátára fordítottam. Fölé másztam, nyomtam egy puszit a homlokára, azután a mellkasára hajtottam a fejem. Most így volt kényelmes számomra… megnyugtatóbb.
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Vas. Aug. 15, 2021 12:52 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
Az alsó akkor maradt, ahogy én is. Eszem ágában sincs eltávolodni tőle, jó, hogy itt van most, velem. Holnaptól úgyis minden más lesz. Na de hallgatom Ash szavait, mégis elgondolkodtatnak. Tudom, hogy Ő jóval lazább, mint én vagyok, de úgy érzem, hogy le vagyok maradva hozzá képest, hiába csak egy év van közöttünk, mégis sokkal tapasztaltabb. Nem akarok kisfiúnak tűnni. - Miért buzdítasz erre? Te se vártál vele... Vagy az első alkalommal szerelmes voltál? - kérdezgetem tovább, mert tudni akarom. Az egoista szavaira viszont vigyorogva nézek fel rá, majd játékosan megharapom picit a vállát, ha már közel van hozzám. - Nem is tudom... Másnak lazán, neked aligha. - de nálam mégse próbálkoztak még be így, hogy erre rákérdezzenek. Ez annyira alpári lenne. Talán Ash miatt nem tették, mert tudták, az öccse vagyok? Áh nem, kétlem, mert akkor engem is bevontak volna inkább, de már nem tudok semmit se. Inkább kérdezgetek tovább, jobb tőle hallani a történeteket és igazából mindent, hátha tanulok belőlük. - Értem. Tehát ki se bírnál egy bulit szex nélkül. - pislogok rá, mert ez valahol furcsa a számomra. Könnyen kapható, túlságosan laza életmódot él, ez annyira nem szimpatikus, mégis Ő a bátyám, szóval egyetlen rossz szó se hagyja el az ajkamat ez miatt. A következő megjegyzése viszont elgondolkodtat. - Nem is tudtam, hogy keresed az igazit. Azt hittem jó neked így. - azok alapján, amiket mesélt ugyebár. De hogy rám mosolyog-e a szerencse? Erre már zavartan vigyorgok és megvonogatom vállaimat. - Nem bánnám... Már ha lenne valakim végre nekem is. - én sokkal szentimentálisabb vagyok nála, én nem kalandot keresnék, hanem kapcsolatot. Talán azért se szórakoztam úgy, mint Ő, mert másra vágyom. Többre. Egy partnerre... A tolás viszont meglep, de engedek neki, mégis kérdőn csillannak felé szemeim, miközben hátamra fordít, de amikor fölém mászik és megpuszilja a homlokom csak lehunyom szemeimet, kezeimmel pedig átölelem derekát és ösztönösen cirógatni kezdek. Egyik kezemmel a hátánál-derekánál, másikkal pedig a barna tincseket. - De ha lesz is párunk a jövőben, soha ne hagyjuk el egymást, jó? Nem bírnám elviselni, ha többé nem lehetnénk így... - összebújva, közel egymáshoz. Nekem ez kell, szükségem van rá. - Aludjunk? - kérdezek rá halkan, lepillantva rá, mert ha fáradt, akkor nyugodtan pihenhet, csak feljebb húzom magunkon a takarót. De ha még beszélgetne, itt vagyok.
Szerelmes? Ugyan kérlek. Max a másik belém, én ugyan nem viszonoztam soha senkinek sem ezt az érzést. Fura, mi? – Fenéket voltam szerelmes, de az első alkalom nem szabad, hogy pocsékul süljön el. Képes az egész életedre kihatni egy rossz szex. Meg csak azért lefeküdni valakivel, hogy minél hamarabb elveszítsd a szüzességed… hát, te tudod vöri. –Természetesen én csak tanácsokat adtam neki, ha akarta megfogadta, ha akarta figyelmen kívül hagyja. Csak aztán nem akarom, hogy a szíve darabokra hulljon és jöjjön nekem siránkozni. Megvigasztalnám, nem arról lenne szó, csak mégis jobban szeretem a vigyorgós Theot, mint a síróst. – Ohh, szóval ha azt mondom, hogy itt és most akarlak, nem ellenkeznél? –Ez felhívás volt keringőre és magas labda is, amit nem hagyhattam lecsapás nélkül. Ráadásul megharapta a vállamat is, ami halk kuncogást váltott ki belőlem. A dolgot meg teljes mértékben nem gondoltam komolyan, hiszen az Öcsémről volt szó. Kicsit sem lenne furcsa dolog, ha mi ketten csinálnánk. Bár, ha jól tudtam, az aranyvérű családok sokszor egymás rokonok között is házasodtak, hogy a vér tisztasága megmaradjon, ahhoz pedig kétség sem fér, hogy tőlünk ebben az esetben nem lenne utód. Szóval igazából… áhh, hagyjuk is. – Heti alkalmak csak, nyugi már. És jah, talán itt lenne az ideje, hogy megtaláljam az igazit. –Már csak az volt a kérdés, hogy mikor, hol és kit. Nem biztos, hogy a Roxfortban akarom megtalálni, mert ha lejár a cserediákság, akkor visszajövök majd ide. A távkapcsolat meg tudjuk nagyon jól, hogy általában veszett ügy szokott lenni, bármennyire is erős a kötelék. Előbb vagy utóbb valamelyik fél meg fog törni és kicsapong… – Türelem és rád mosolyog a szerencse. Lesz valakid, hidd el. –Biztos voltam abban, hogy valakinek fel fogja kelteni a figyelmét. Ha nem is azonnal, idővel minden bizonnyal valamelyik ideiglenes évfolyamtársáét. Legyen az lány vagy srác. Theo szavai miatt viszont már most tudtam, hogy inkább egy srác után fog megfordulni a folyosón. A kérdés csak az, hogy mennyire nyúl majd bele egy esetleges olyan személybe, akinek nem kenyere az ilyesmi és bánik el vele úgy, ahogyan nem kellene majd. Ezen azonban kár volt most agyalni. Sokkal jobban estek a cirógatásai, minthogy ilyesmi gondolatokkal fertőzzem az elmém. – Ne aggódj. Ezeket a pillanatokat senkiért nem cserélném le. –Nem véletlenül hajtottam a fejem a mellkasára és nem véletlen az sem, hogy vele alszok egy ágyban. A mi kötelékünk különleges és erős, senki nem fogja szétszakítani. S hogy viszonozzam cirógatását, bal kezem mutatóujjával finom és apró köröket kezdtem el rajzolni a mellkasára, aztán hasára és oldalára is. Szépen fel-le haladva mindig. – Csak akkor, ha álmos vagy. –Mert én nem voltam. Minél tovább ki akartam élvezni ezt a pillanatot, hiába kellett volna már aludnunk a holnapi út miatt. Kezem viszont egy idő után megállapodott Theo hasfalán… kisujjammal szépen piszkálgatva azt a bordó boxeralsó szélét.
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Kedd Aug. 24, 2021 8:13 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
- Tudom, hallottam már ezt a szöveget, hogy az elsőnek jónak kell lennie, kellemes emléknek. Hát... majd remélem az lesz nekem is. - ezek szerint Ash-nek az volt. Kifaggatnám a dologról, de mégse teszem, inkább tovább beszélgetek vele, de ami kicsúszik a számon, annak talán nem kellene így lennie. Érzem, hogy arcom színe is kezd a hajamhoz hasonlítani nemsokára, ezért inkább vállához hajolva harapok bele, de a kérdése megakaszt. Nem felelhetek őszintén és az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mit akarnék mondani. - Menj már! - boxolok bele másik vállába inkább, lapozzunk, hagyjuk inkább ezt, beszéljünk még róla, na meg az igaziról, amit még egyikünk se talált meg, de ki tudja, talán hamarosan ez változni fog. Mondjuk a Roxfortban vagy... utána. Semmiről se késtünk még el. De vajon ellenkeznék, ha... ha akarna? Ha engem akarna? A fenébe is Theo, verd már ki ezeket a gondolatokat a fejedből. Mondjuk nem könnyíti meg a dolgomat azzal, hogy így rám fekszik, én pedig képtelen vagyok nem átölelni, cirógatni, a hajába túrni. - Akkor jó, mert én se. - mosolyodom el, majd puszilom meg homlokát ösztönösen. Keze útja viszont tesz róla, hogy szívverésem némileg felgyorsuljon és a francba is, túl közel fekszik hozzá, biztos hallani fogja. A testem is mintha forróbb lenne, de annyira jól esik. Talán... talán aludnunk kéne. Igen, az lenne a legjobb megoldás, mégis hogy lehetnék álmos ilyenkor? - Nem tudom, kicsit. - de kicsit rekedtes lesz a hangom, mert ahogy a boxeremet piszkálja, azt már képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni, így megérzem, hogy a vér lefelé vándorol. Kezem rácsúszik kezére, kicsit rászorítok. - Ash... - hogy mondjam ki, hogy hatással van rám? De talán ki se kell mondanom, mert látja, ahogy a boxeremben éledezik férfiasságom, ami tök kellemetlen és mit nem adnék azért, ha kezét lejjebb vezethetném? Ha csak... csak egy kicsit segítene könnyíteni magamon? De nem lehet, a fenébe is, nem lehet! Inkább hirtelen kapom el csuklóját és fordulok vele, tolom fel fejéhez kezét, miközben én kerülök fölé, combján pedig megérezheti keménységem. Szemeim az övébe fúrom, nagyot nyelek, majd ez után csúszik le csuklójáról kezem, fejem pedig vállgödréhez fúrom. - Ne játssz velem! - motyogom bőrébe, mely közben kulcscsontja környékére is apró csókom kerül. Már képtelen vagyok logikusan gondolkodni azon, hogy a saját bátyám miért vált ki belőlem ilyen hatásokat, miért nem undort és miért nem taszít... Nem megy, feladtam. Inkább visszagördülök hátamra, két kezembe temetem arcom és próbálom lenyugtatni testem, másra gondolni, mondjuk... fogalmam sincs mire. Inkább aludjunk, inkább hagyjon.
Helyeselve bólogattam az első alkalmas, szép emlékes dologra és bíztatóan mosolyogtam rá, jelezve ezzel azt, hogy neki is minden bizonnyal szép emlékei lesznek róla. Tovább már nem feszegettük a téma ezen szakaszát, helyette Theo egy olyan labdát dobott fel, amit hülye lettem volna nem lecsapni. Értelmes válasz helyett váll boxolást kaptam. Kuncogni kezdtem. Láttam, hogy zavarba hoztam szegényt, amit nem akartam… De, ha nagyon őszinte akartam lenni, valahogy imponált ez az egész. Ha már ilyen témákról beszélgettünk, miért is ne hoztam volna ezt szóba. – Bocsi, bocsi, ne haragudj. –Azt valamiért elfelejtettem hozzátenni, hogy a kérdést nem gondoltam komolyan, de miért is? Talán mert éreztem, hogy testét elöntötte a melegség, ahogyan rajzolgattam rá a köröket? Vagy hogy szívverése gyorsulni kezdett? Ezt most nem igazán tudtam hova tenni, de betudtam ezt az egészet annak, hogy már este van, fáradtak lehetünk és be is pezsgőztünk egy kicsit. Igaz, hogy az egy üvegtől, ami igazából fél, nem lehetett berúgni, de némi hatást lehetett érezni. Keze megszorította az enyémet, mikor az a hasfalán volt. Nevem hallatán nem értettem elsőnek, hogy mivan, de aztán láttam tetteim következményét. – Ahm… –Nem éppen számítottam arra, hogy Theo így fog reagálni az érintéseimre. Ha ezt előre tudtam volna, minden bizonnyal… megtettem volna? Nem, dehogy. Egy testvér nem csinálna ilyet a saját tesójával, vagy igen? Miért váltottam ki egyáltalán ki azt, hogy Theo férfiassága feléledjen? És ez engem miért is nem zavart, miért is nem akadtam ki rajta? S hogy Theo fordított a helyzeten, miért is hagytam azt, hogy keménységét a combomhoz nyomja? Kényelmetlenül kellett volna éreznem magam ettől az egész szituációtól, de inkább melegség járta át a testem. Zavartság is volt benne… de ahogy felettem volt… kicsit mozdultam alatta, hogy keménysége közelebb kerüljön az enyémhez. Igen, mert ahogyan ezeket meglépte… Ahogy az ajka nyoma a kulcscsontomon kötött ki, meghozta a kellő hatását. Aztán persze lefordult rólam és elrejtette az arcát. – Én játszok veled? Ki is nyomott csókot egy olyan pontra, ami be tudja indítani az embert? –Kérdően néztem rá, de hangomból érezhette azt, hogy semmi bántó és ártó szándék nem volt benne. Azt viszont nem hagytam, hogy tovább rejtegesse az arcát. Elhúztam a kezeit és magam felé fordítottam. Látni akartam az arcát, akármennyire is vörös lehetett most. – Sajnálom, hogy felizgattalak. Bár ezt nem gondoltam volna soha, hogy meg tudom tenni. Rossz testvér vagyok… –sóhajtva hunytam le a szemeimet. Ha engedte, fejemet a vállára döntöttem… de kezem valamiért ösztönösen lefele vándorólt. Csak éppenséggel Theo keménységén állapodott meg. Ha már én élesztettem fel, talán le is kéne nyugtatnom… vagy nem?
Theo && Ash
Vendég
Szer. Aug. 25, 2021 8:33 am
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
16+/18+
Ahh, dehogy haragszom, csak bosszant a saját viselkedésem. Nem is értem magamat, se igazából Őt, mert talán túlságosan is belementünk ebbe az egész témába, de nem kéne. Mégis, ahogy közel bújik hozzám, ahogy játszadozik rajtam… Persze korábban én is hasonlóan cselekedtem, viszont amíg Ashből nem váltott ki semmit érintésem, addig belőlem az övé nagyon is kivált, főleg, amikor a boxerem aljához ér ujja és érzem az incselkedést. Nem az akar lenni, hát persze, hogy nem, de… rohadtul annak érzem, így muszáj elkapnom kezét, szóban kimondanom nevét, figyelmeztetnem, mégse bírom megállni, hogy csak simán eltoljam, muszáj némileg fölé kerekednem, lefognom Őt, szemeibe nézni ily közelről. Odalent nem direkt nyomom magam hozzá, szimplán a fordulással járt, de ahogy mocorog, így kerülve közelebb hozzám már végképp zavarba jövök, arcom vörös lesz, nyakához fúrom, majd ösztönösen csókolom meg, miközben aprót mozdítom csípőm, hogy… hogy érezhessem Őt. Össze vagyok zavarodva és rendkívül szégyenlem is magam. Még soha nem voltam hasonló szituációban senkivel se, de nem pont a tulajdon bátyámmal kellene, így észbe kapok, eleresztem, lefordulok róla, miután megkérem, hogy ne játszadozzon velem. Mert úgy éreztem, de talán nem is akarta. - Olyan pontra? Én… nem tudtam, hogy az olyan pont, csak ösztönös volt. - mégis honnan kéne tudnom, hogy az erogénzóna? Jobb lenne elmenekülnöm, elbújnom, de csak kezeim alá tudok, de oda se sokáig, hála Ashnek, így vörösödő arccal nézek rá, majd pislogok aprókat. Ezt nagyon elszúrtam, ezek után biztos még csak mellettem se akar majd aludni. Nem vagyok százas… - Mi? Dehogy! Inkább én, mert ez… ez nem normális reakció tőlem, én baromira szégyellem magam, ne haragudj, Ash! - fejem az övéhez hajtom, ahogy vállamhoz kerül, de nem számítok a további lépésre, egyáltalán nem. Talán a szituáció miatt lenyugodna testem, de tesz róla, hogy ez ne történhessen meg, mivel keze lefelé vándorol, én pedig megfeszülök, szinte a víz is lever, ahogy a boxeremhez ér. Az idő mintha lelassulna, várom a közeledését, mégis képtelen vagyok leállítani Őt, amikor pedig megérint odalent hangosabb sóhajt hallatok. Nem megy… nem tudom eltolni. Mit akar? Mire készül? Érezheti, ahogy megmoccanok keze alatt, ahogy ismét nagyot nyelek és hamarosan már kőkeményen feszülök a ruhadarab alatt. Kezem végigsimítom hátán, míg a másikkal akaratlanul is a lepedőbe markolok. Annyi mindent tudnék mondani, túl sok minden jár a fejemben, mégis megszólalni nem megy, lehetetlenségnek érzem. Ujjaim kissé erősebben simulnak, körmök nélkül hátára, érezheti izgalmam, ahogy halk szuszogásom, fenekem apró mozdulatát, ahogy jobban tenyerébe simítom magam. Istenem, hogy mennyire jó már az, ahogy hozzám ér, pedig nem tett még semmit. Nem bírom, ha nem Ő segít rajtam, kénytelen leszek én, mert most már nem nyugszik le odalent, mintha külön életet élne. - Kérlek… - motyogom mégis némi idő után. Ne legyen kegyetlen. Mégse merem kezét bevezetni boxerem alá, se lehúzni az alsóm, mely egy ponton nedvesebb is lesz. Bár megnyílna alattam a föld és elsüllyedhetnék...
Bármi is történt eddig és bármi is fog történni közöttük, úgy éreztem, hogy már nem volt visszaút. Egyre jobban vált kínosabbá, de ugyanakkor izgatóbbá is a helyzet. Ahogy próbálta rejteni zavartságát, ami arcára volt írva, vészfékként kellett volna hasson rám. Mégis, ahogyan bújt… ahogyan nézett… ahogyan cselekedett, mást sugallott felém. Kezem ugyan kényelmesen pihent féltett testrészén, s egyelőre nem is akartam mást tenni, Theo mégis tett róla, hogy ne így legyen. Mozdult, ezért óvatosan simítottam végig rajta, egyelőre az anyagon keresztül. Így sem volt helyes, amit tenni készülünk, de igazából… abban semmi rossz nincs, ha egy testvérpár könnyít egymáson, nem? Semmi olyasmire nem készülünk, amit két srác ne tenne meg magának magányosabb napjain, én legalábbis nem terveztem semmit. Szavaira már nem is igazán reagáltam, csupán halkan sóhajtottam, ahogyan közelebb férkőzött hozzám. Ujjainak simítása is csak szaporította sóhajaim számát, az meg egyenesen meg is lepett, ahogyan tenyerembe simította magát. Ha már így cselekedett, óvatosan fogtam rá neki, nem akartam még inkább traumát okozni neki. Hüvelykujjammal finoman simítottam végig a nedvesebb ponton, halk motyogására pedig szabad kezemmel, állánál fogva emeltem fel a fejét, hogy szemeibe tudjak nézni. – Mire Theo…? –Magam sem tudtam eldönteni, hogy pontosan mire is kért. Hogy hagyjam abba? Az lenne most a legmegfelelőbb döntés zavartsága miatt. Tetteivel nem azt adta vissza, hogy engedjem el. Kezem már az övé volt, ereszteni nem fogom. Hiszen galád módon váltottam ki belőle ezt. Válasza nélkül persze nem tudtam nagyon mit kezdeni. Nem tudtam eldönteni, hogy mi járhatott a fejében, hogy mégis mi az, amire kér… Még vártam, cselekedtem is, mert valami azt súgta, hogy Theo rövid időn belül újra moccanni fog, s meg akartam ezt a részt előzni. Férfiasságáról elhúztam a kezem, végigsimítottam inkább oldalán, fel a hatán, gerince mentén pedig vissza le. Boxere még akadályozott, de csupán addig a pillanatig, ameddig Theo nem került a hátára és nem húztam lejjebb róla, felszabadítva ezzel a tagot, ami feszültté tette a helyzetet. Így már könnyebben fonódtak ujjaim merevsége köré. Szabad kezemmel Theo feje mellett támaszkodtam meg, szinte rásimultam a másikra, éppen csak annyi helyet hagyva kettőnk között, hogy férfiasságát fogva, minden nehézség nélkül tudjam végezni a dolgomat. Mert, hogy lassú mozdulatokba kezdtem, ameddig nem kaptam választ a kérdésemre.
Theo && Ash
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Szer. Aug. 25, 2021 8:59 pm
Ash & Theo
Az utolsó éjszaka
16+/18+
Félek, szinte rettegek attól, ami most történik, hogy Ash ilyen hatással van rám. Nem értem, hogy mi történik, össze vagyok zavarodva, mégis egyre inkább vágyom arra, hogy az éjszaka még ne érjen véget, hogy itt maradjon, mellettem, hogy engem érintsen, hogy a közelében lehessek. Bár én reagáltam rá, Ő az, aki további lépéseket tesz, aki rám fog, aki... minden ellenállásomat egy pillanat alatt töri meg. Elveszek tekintetében, mozdítom fenekem, belesimulok kezébe, finoman cirógatom hátát, ahogy pedig teljesen rámfog egyre szaporábban lélegzem. Még soha nem volt más kezében férfiasságom, még soha nem simította más azt az érzékeny pontot, amit most Ő tesz, és ahogy állam alá nyúl bár arcom pirospozsgás, szemeim élénken csillannak felé. A kérdés elhangzik, a válasz mégse érkezik meg azonnal, csak figyelem Őt, gyönyörű vonásait, miközben légzésem is egyre szaporábbá válik, akár csak szívverésem üteme. Meg akarok szólalni, de érzem ajkaim kiszáradnak, nem megy, egyelőre még nem megy, akkor se, amikor kezét elvonja rólam. Bár megijedek, hogy félbemarad az, ami oly kellemesnek ígérkezik, oly gyönyört ígér, melyhez foghatót még nem tapasztalhattam. - Ne hagyd abba... - mondom ki végül rekedtesen, de cirógatására a hideg futkos a hátamon, de jólesően, bizsergetően. Ahogy dönt, elfekszem, majd egy pillanatra se akadályozom meg a vetkőztetésemet. Fenekem megemelem, férfiasságom pedig előkerülhet. Látott már meztelenül, mégse ilyen helyzetben, nem hiszem, hogy eddig megnézett, de most már nincs visszaút, úgy érzem, hogy már nem tudnék leállni, most már oly keményen ácsingózom, mint egy zászló a hadseregben az ég felé. De Ash nem hagy cserben, fölém kerül, keze pedig odalent mozdul, amire most már muszáj felnyögnöm, szinte ajkai közé, fejem hátrahajtom, lehunyom szemeimet, kezeim derekára kerülnek, átölelem Őt. Miért ennyire jó? Végül kinyílnak kékségeim, egyik kezem feljebb vándorol hátán, ajkam pedig puhán érinti nyakát, csókolok rá hosszan, akarom, hogy neki is kellemes legyen, ne csak nekem, mégis önző módon vágyom a saját örömömet. Tudom, hogy mindez nem helyes, hogy nagyon nem, de ha már... ha már ezt a lépést megléptük, akkor talán... talán... Hátrébb húzom fejem, ismét Ash tekintetét keresem, majd kicsit bátortalanul emelem fejem feljebb, hogy apró puszit leheljek ajka alsó részére, majd harapjak rá finoman, húzva lejjebb, ízlelve meg. Egyre kevésbé megy az ésszerű gondolkodás, a játéka felizgat, kikapcsol, egy másik világba repít. Ami most itt történik, az valószínűleg itt is marad, soha ki nem tudódhat, mégse bírom megállni, hogy ne pusziljam ajkát, majd helyes arcát, hogy ne húzzam magamhoz. Éreznem kell Őt, minden porcikáját. Ash a testvérem, érte bármire hajlandó lennék, még az életemet is adnám érte. A testvérem, a példaképem... több is annál.
Érdekes, de egyben elég izgató szituációba keveredtünk Theoval. Külső szemlélőként sem tudom, hogyan reagálnék egy ilyen látványra, ha minden információval rendelkeznék. Úgy viszont sokkal nehezebb gondolkodni, hogy zászlórúdként állva, szinte a másikon fekve fogom férfiasságát testvéremnek. Egy pillanatra próbáltam úgy nézni rá, mintha nem Theo lenne, de hazudnék magamnak, ha bevált volna. Sóhajai, mozdulatai, a tekintete… vörös fürtjei nem engedték, hogy megfeledkezzek arról, ki is volt valójában alattam. S ez óvatosságra intett, de csak olyan értelemben, hogy még inkább vigyáznom kellett. Rá, akinek több, mint valószínű, hogy elsőnek érintette meg más merevségét, de már nem érdekelt. Azokkal a csillogó kékekkel levett a lábamról, hiába nem volt helyes. Már-már elgondolkodtató, hogy nincs-e benne véla vér és nem emiatt volt ilyen hatással rám, de arról minden bizonyára tudnék. S ahogy kimondta, hogy ne hagyjam abba, már ténylegesen bezárult az az ajtó, ami még a visszautat jelenthette. Ölelése jól esett, sóhajai zeneiként csengtek a fülemben. Hátamon való játékától megborzongtam a legjobb értelemben, az pedig, hogy ajkai megint olyan pontot találtak meg, amit nem kellett volna, kicsivel hangosabb sóhajt váltott ki belőlem. Ahhoz képest, hogy nem tudta a dolgokat, nagyon is rá tudott érezni. Ez pedig arra késztetett, hogy a korábban csak lejjebb húzott boxeralsót végérvényesen is levegyem róla. Könnyedén hajítottam az ágy mellé, húzása előtt pedig befurakodtam lábai közé. Kezem továbbra is férfiasságán járt, ugyanolyan, már-már kínzóan lassú mozdulatokkal. Amivel teljesen elvette az eszemet Theo, az nem más volt, mint ajkai a sajátjaimon. Meglepődtem lépésén, hirtelenjében azt sem tudtam, hogy mit reagáljak rá. Végül csak viszonoztam hívását és hagytam, hogy ízlelgesse ajkamat. Úgy is a pokol tüzén fogok elégni, akkor már élvezzem ki a pillanatokat, nem? Kicsit vadabbul kezdeményeztem most ajkaink játékát és húztam el picit vele az időt. Ha bármit tenni akart közben Theo, ráfogtam a kezére, hogy ne tegye, csak élvezze ezt az egészet. Mert tudtam még fokozni, ahogyan betaláltam nyakán ugyanazt a pontot, amit ő is megtalált már egyszer. Apró csókokat leheltem rá, kezem játéka odalent pedig egy pillanatra sem maradt abba. A tempón gyorsítottam egy kicsit, ezzel egyidőben pedig nyakáról kulcscsontjára tértem át, majd vállára is leheltem néhány aprót és egyre lejjebb és lejjebb haladtam testén. Minden apró kis négyzetcentire csókot nyomva, még nem elérkezve ahhoz a bizonyos testrészhez, amit eddig kezem kényeztetett. Most, nemes egyszerűséggel, mindenféle engedély nélkül váltottam fel ajkaimmal és a gyengéd játékot már azokkal folytattam.
Az utolsó éjszakák mindig teátrálisan telnek a színdarabokban, drága apánkat úgy sejtem egy ilyen ihlethette meg a közös vacsora tervével, amely meglepően csendesen telt. Anyánk azért időnként próbálkozott a beszélgetéssel, elmondta, hogy majd ne felejtsünk el írni nekik és hetente fog majd küldeni mindenféle finomságot, hogy véletlenül se szenvedjünk hiányt semmiben sem. A Roxfort azért nem egy putri hely, biztos, hogy nem fognak éheztetni minket, de ráhagytam, elvégre szeretem a francia édességeket és ételeket, szóval küldjön csak. A vacsora végén azért apa is kibökte, hogy hiányozni fogunk, amire csak hümmögtem, de viszonzást nem kapott tőlem, ahogy persze Ashtől sem, aki a leghamarabb hagyta el az étkezőasztalt. Anya azért még megölelt, mondta, hogy vigyázzak magamra és a fivéremre is, majd utamra engedett, hogy átnézhessem a táskáimat, vajon mindent összepakoltam-e. Akadnak nekem is kétségeim, így amíg testvérem a fürdőszobában dekkol, addig én a kinyitott bőröndök előtt mászkálok ide-oda, majd nézek körbe a szobámban, hogy vajon mindent elraktam-e. Persze anya utánam tud küldeni bármit, de szeretném, ha nem lenne erre szükség.
