Elég későre jár már, a Roxfortban szinte mindenki alszik, de én hiába forgolódom, egyszerűen nem vagyok képes elaludni. Némi idő után megelégelem a dolgot, felülök, majd halk sóhaj után repül a kispárnám Sorin ágya felé, hogy egy fejbekólintással ébreszthessem fel kedvenc unokatestvéremet. Számítok a nyüszögésre, így csak vigyorogva nézek rá, majd pillanatok múlva azt veheti észre, hogy az én ágyam helyett már az övén pihenek. Mivel aludni készültünk, így csak egy boxer van rajtam és egy fekete póló, de kismilliószor látott már így, nem hiszem, hogy zavarná. Amúgy lábaim a földön pihennek, tehát nem vagyok túl pofátlan, bemászni mellé pedig eszemben sincs, a lényeg az, hogy felkeljen. - Nem tudok aludni. Csináljunk valamit! Mit szólnál a fürdéshez? - vonogatom meg szemöldököm és láthatja az arcomon lévő mosolyból, hogy sok jót nem ígér a felvetés. A prefektusi fürdőt most tuti, hogy nem használja senki, nekem szabad bejárásom van oda, ideje, hogy Sorin is megnézze magának azt a helyet. Tudtom szerint eddig még nem volt ott, de lássa csak, hogy kivel van dolga és milyen piszkosul jó fej rokona van, én bejuttatom! Persze csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja... Arra egyébként szerintem tudja, hogy esélye sincs, hogy tovább alukáljon, mert nem fogom hagyni. A pancsolást még megúszhatja, de akkor mással kell lekötnie. A többiek a szobában pedig hidegen hagynak, aludjanak és ne hallgatózzanak. Bár nem suttogok, nem is beszélek hangosan, szóval jó esetben fel se ébrednek.
Hogy én mennyire utáltam, mikor felébresztettek az igazak álmából. A kedves szobatársaim is nagyon jól tudták ezt, nem csak az otthoniak. Mégis volt egy olyan bátor személy, aki hozzám vágta a párnáját, ezzel egy igen kellemes álomból felkeltve. Kapott is pár szitokszót. Természetesen koreaiul, hogy nem tudja, mit is mondtam neki. Aztán leesett, hogy a drágalátos unokatesóm is lehetett a bűnös az ébresztésemben, ő meg értette is, hogy mit vakeráltam. Mondjuk nem érdekelt. Felkeltett, viselje el a morcos Neo énemet is. – Egyedül nem tudsz fürdeni, vagy mi? –Én nagyon is jól tudtam volna még aludni, úgy reggelig. De nem tehettem meg. Astor felébresztett azért, mert nem tudott aludni és ezért az a csodás gondolat került a fejébe, hogy én se aludjak. Csodálatos unokatestvér volt, mit ne mondjak. Jó, ellenkező esetben én is ugyanezt tettem volna, de itt most én voltam az áldozat, én nyüszögtem. Felültem az ágyamon, ezzel lehullott rólam a takaró, mely meztelen felsőtestemet takarta. Sosem volt rajtam egy boxeralsónál több ruha alvásnál, ez most sem volt így. Astor se bővelkedett több öltözékben, meg amúgy is láttuk már egymást alsóban. Sosem zavart a lenge öltözék. – Egyébként a zuhanyzó kicsi lenne kettőnknek, a tó meg kint van és ki nem megyek, ha csak ki nem cipelsz. Szóval, remélem tudsz valami olyan helyet, ami felkelti a kíváncsiságomat, különben másképpen kell kiengesztelned, amiért felkeltettél. –Közben nyújtottam neki a kispárnáját, amit hozzám vágott. Eszem ágában sem volt megtartani, megvoltam én elégedve a sajátommal. Időközben lerúgtam magamról a takarót és törökülésbe helyezkedtem, helyet hagyva a másiknak, ha esetleg követné ezt a példát. Furdalt a kíváncsiság, hova is akart menni az éj leple alatt. Prefektusként mehetett arra, amerre akart, de miért kockáztatta volna meg azt, hogy például kivigyen a tóhoz? Nem, biztosan volt más ötlete, ahogyan én ismertem, csak ahhoz túlságosan is fáradt voltam, hogy kitaláljam. Mindegy, percek múltán úgy is megtudom, mert ha a semmiért keltett fel, akkor megkeserüli a tettét.
Lesz ez jobb is ^^ || 319 szavacska
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Vendég
Hétf. Május 24, 2021 4:31 pm
Sorin & Astor
Rosszalkodjunk!
Szerintem mindenki utálja, ha felébresztik, amikor az álmok mezején jár. Természetesen én is, de ezzel önző módon nem törődve keltem fel Sorint, aki ismer már annyira, hogy tudja, ha én fel akarom kelteni, akkor bizony fel is fogom. Hiába ellenkezne, próbálna meg visszaaludni... Nagyjából 0,1% esélye lenne arra, hogy engedjem neki. Tehát szinte semmi. - Ejnye Sorin, hát illik így beszélni egy rokonnal? - szidom meg fejcsóválva, miközben már mellé is érek, így egyértelműen jelezve, hogy én voltam a galád, aki a párnával megcélozta, és bizony értettem minden egyes szót, amit magyarázott. Még vigyorgok is hozzá, lepereg rólam, tőle egyértelműen nem veszem magamra, főleg nem ebben a szituációban. Amúgy se vagyok egy karót nyelt típus. - Oh dehogynem, de hidd el, te is élveznéd! - még mindig nem fejtem ám ki, hogy mire gondolok, csak figyelem, ahogy lassan felül. Nagyon helyes! Ez már félsiker, de a teljes sikert akkor érem el, ha az ágyból is kimászik végre. - Mert csak ez a két lehetőség van, mi? - vonom fel némileg a szemöldököm, a kiengesztelésre pedig felciccenek. Hogyne, majd még ki is engesztelném. A párnát mindenesetre visszaveszem tőle és lazán ölembe ejtem, kezeimet pedig rajta pihentetem. - Gyere és meglátod! Húzz egy gatyát és egy pólót, meg papucsot és hozd a törölköződet! - adom ki az utasítást, majd felkelek, a párnám visszateszem a helyére és ez után lépek húzom fel a fekete színű melegítőnadrágomat. A papucsomba is belebújok, a pálcámat azért magamhoz veszem, majd nemsokára a törölközőm is a vállamra kerül, mely a Hollóhát kék színét viseli. - Na mi lesz már? Mozogj! - hideg levegőt bocsájtok unokatestvérem köré, borzongatót, hogy minél előbb fel akarjon öltözni és még hajába is belekap ez a hűvös szél, összekócolva némileg és egyben felébresztve. - Ne akard, hogy jobban lehűtsem a levegőt körülötted. Kétlem élveznéd. - Ő tudja a titkomat, amit szinte senki más, így bizonyára nem lepődik meg azon, amit teszek, vagy talán csak pár pillanatra, amíg felfogja, hogy mi történik. Viszont, ha nem jön elég gyorsan, akkor érezheti, hogy kezd egy igazi alaszkai hideghez hasonlítani a levegő hőmérséklete a közelében. Kegyetlenség tudom-tudom, de fogadjon szót és akkor nem kell ilyen eszközökhoz folyamodnom.
– Te vagy az a rokon, szóval igen. Meg felkeltettél, mit gondoltál, hogyan fogok megszólalni? Tünde nyelven? –Egy vadidegennek a koreai nyelv is úgy hatott, mint az imént említett nyelv. Természetesen Astor minden egyes szavamat értette, ami néha bosszantó volt, de olykor nem. Vele tudtam úgy beszélgetni esténként, hogy a többiek azt ne értsék meg, mikor olyan kedvem volt. Vagy éppenséggel nem akartuk, hogy tudjanak a titkainkról. Mindennek volt előnye, nem igaz? – Most egészen mást dolgot élveznék inkább, de menjünk. –Azt én sem fejtettem ki neki, hogy mit. Ha titkolózni akart, ám legyen. Valamit valami alapon fog működni ez a dolog. A megjegyzésére, hogy csak a tó meg a tusoló volt a lehetséges úticéljaimat nézve, inkább csak megforgattam a szemeimet. Nem nagyon fogott ébredés után az agyam, hogy bármi mást is kitaláljak. Biztos, hogy a fürdőjükbe akart vinni? Megkockáztatná azt, hogy bevisz egy nem prefektust oda? Mintha érdekelt volna a következménye annak, ha lebukunk. Ő is tisztában volt mivel járt egy esetleges rajtakapás, de mindig is élte a veszélyes dolgokat. Épp ezért is imádtam a fejét, csak nem hangoztattam. – Jól van apuci, várj egy percet. –Igen, annyi még kellett, mielőtt kimásztam volna az ágyból. Persze, ezt nem volt képes megvárni. A levegő hűlni kezdett, ebből rögtön tudtam, hogy mire készült. Hajam rögtön lángvörösre váltott mérgemben, kezem meg lendült is. Azzal a mozdulattal, hogy ez történt, Astor párnája csattant is a fején. Imádtam a képességeimet, és ha már ő is az elemi mágiáját használta, akkor hagy varázsoljak már én is pálca nélkül. – Mondtam, hogy várj egy percet, nem? –Fújtam ki a levegőt mérgemben. Csak akkor voltam hajlandó kikelni az ágyból, ha már a hőmérséklet megfelelő volt. Nem bírtam ezt a gonoszságát, de most picit jól jött a dolog. Így tuti nem aludtam vissza, s az ígért egy perc után, már hadifelszerelésben álltam az ajtóban. Póló, rövidgatya, papucs, törölköző. Más nem kellett. – Mutasd azt utat, de ha elkapnak, majd azt mondom, hogy kényszerítettél. –Ohh, de még mennyire, hogy ezt fogom mondani. No persze, minket nem fognak elkapni. Túl régóta jártunk ide, tudtuk már a titkosabb helyeket, ahol meg tudtuk húzni magunkat, ha veszély volt. Vártam, hogy őfelsége meginduljon végre, én meg csendben követtem.
Lesz ez jobb is ^^ || 365 szavacska
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Vendég
Csüt. Jún. 03, 2021 11:00 pm
Sorin & Astor
Rosszalkodjunk!
Minden egyes szót értek, amit koreaiul mond, de nem kell aggódni, lepereg rólam. Tudom én, hogy imád! A megjegyzésén viszont halkan fel is kacagok, hogy a többieket azért ne keltsem fel. - Azzal sikerülne meglepned! - ismerem be, mert ha tünde nyelven kezdene el hadoválni azt biztos, hogy nem érteném, hiába tartom én is jónak azt a mugli művet. De hogy fel van paprikázva csak azért, mert felkeltettem, hihetetlen, hogy nem szokott még hozzá az évek alatt. - Ne akard átaludni az életed, amikor annyi kaland vár! Na gyere lustaság! - ösztönzöm továbbra is. Nem fogja megbánni, én mondom, viszont amit tervezek azt nappal necces lenne végrehajtani, szóval most kell mennünk. Miközben készülődöm azért eszembe jut, hogy nem ártana a prefektusi jelvényemet is magammal vinnem, így a plecsnit felteszem a pólóm bal oldalára, a szívem fölé, hogy mindenki szemét kiszúrja. Ha elkapnak minket, majd azt mondom, hogy én kaptam el Sorint járőrözés közben, hah! Na de jó lenne, hogyha most már tényleg kimászna az ágyból, így teszek róla, hogy megsürgessem a dolgokat. Mivel elég sötét van, így a haja színének a változása most fel se tűnik, nem úgy, mint a párna repülése. - Viszonozzam? - vigyorgok rá pimaszul, mert nem csak Ő képes ám pálca nélkül varázsolni. De nem, most nincs kedvem harcolni, inkább szórakoznék, szóval mellé sétálok és mint valami őr a börtönben, úgy várom, hogy végre indulásra kész állapotban legyen. - Már rég letelt... - sóhajtok szemforgatva, de aztán csak elkezd készülődni, helyes! - Ühüm, hogyne! Biztos neked hisznek majd egy prefivel szemben. - vigyorgok rá, de már nyitom is az ajtót, hogy előre menjek a klubhelyiségbe, majd annak ajtajából már kilesek a folyosóra, hogy tiszta-e a terep. Ha igen, intek Sorinnak, hogy jöjjön-jönnön, mehetünk! - Egyébként mit mondanál, mivel kényszerítettelek? - pillantok felé már a folyosókon sétálva, de hangom halk, szinte suttogó. Mivel elég sötét van, ezért elmormolok egy lumos-t, majd így sétálok előre, de minden sarkon kilesek, miközben a prefektusi fürdő felé haladunk. - Rosszat álmodtál? - mitől ennyire morci? Hát éppen jó kedvet akarok neki csinálni, ne rontsa el!
Saját magamat is sikerülne meglepnem azzal, ha a nem rég említett nyelven szólalnék meg, nem csak Astort. Szerettem a nyelveket, de azért elég nagy fába vágnám a fejszémet, ha azt akarnám megtanulni. Lehet elkezdem. Úgy sem tudtam, hogy mihez akartam kezdeni magammal. – Egy szóval sem mondtam, hogy az alváshoz van kedvem, hanem azt, hogy valami egészen máshoz. –Még mindig nem fejtettem ki neki, hogy pontosan mire is gondoltam. Ki tudta volna logikázni, ha nagyon akarta. Elvégre kamasz srác vagyok, akit alvásból keltettek fel egy szép álomból. Mégis ilyenkor milyen reakciók vannak? Na ugye, hogy ugye. Ezt neki is kellett volna tudnia, de talán azért nem foglalkozott vele, mert rokonok voltunk. Vagy mert éppenséggel nem látta a jeleket, mert el volt takarva. Sokkal inkább ez volt a logikusabb magyarázat. Azért nem kellett Astornak mindent látni. – Esélyed nem lenne, de próbálkozhatsz. Csak ne itt. Épp elég, hogy engem felkeltettél, hagyd aludni a többieket. –Mind a ketten tudtuk, hogy abból nem származna semmi jó, ha a szobatársaink is felébrednek amiatt, mert mi rendezzük a „családi nézeteltéréseket”. Ezért is mondtam neki azt, hogy majd elintézzük és ezt be is fogom majd tartani. Csupán nem mondtam meg neki, hogy mikor rendezzük a nézeteltérésünket. Ami inkább hatott valami unokatestvéri szórakozásnak, sem mint igazi verekedésnek. – Akkor várj még egyet. –Hova sietett ennyire? Feleslegesen idegeskedett, mert tudta nagyon jól, hogy menni fogok, csak idő kellett. A kedvessége és türelme, a következő pillanatban ki is fizetődött. Már az ajtóban voltam a kért dolgokkal. – Kimagyarázom magam, hidd el. –Volt már rá példa, nem a mostani lenne az első alkalom. Néha magamon is meglepődtem, hogy mennyire hitelesen elő tudtam adni a dolgokat, ezzel megúszva egy vagy két büntetőmunkát. Remélhetőleg erre most nem lesz szükség, éppen ezért is bújtam meg Astor mögött és csak akkor indultam meg utána, ha jelzett. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mit tervezett, de semmi kedvem nem volt a lebukáshoz. – Hogy megkeseríted az életem, vagy ilyesmi. Bár azt most is teszed néha. Nem tudom amúgy –vontam meg a vállam, mikor mellé értem. Tekintve, hogy nála is volt törölköző, valószínű, hogy ő is számon lenne kérve, de a rövidebbet úgy is én húznám. – Nem, pont az ellenkezője. Nagyon jó dolgot álmodtam, ezért bánom, hogy felébresztettél. Na és te? –Ha rákérdez, nyilván el fogom mondani, csak nem a folyosón, ahol minden festmény hallott minket. Majd akkor beszámolok neki, ha elértük a célunkat, addig osontam mögötte csendben és halkan.
Lesz ez jobb is ^^ || 404 szavacska
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Vendég
Szomb. Jún. 12, 2021 12:10 pm
Sorin & Astor
Rosszalkodjunk!
Valami egészen máshoz? Kérdőn felszalad a szemöldököm, miközben Sorin arcát fürkészem és nem, nem esik le, hogy mire célozhat. - Mihez? - ha olyat mond, akkor talán megegyyezhetünk, hogy áttesszük a fürdést egy másik időpontra. Eszembe se jut a vágya, hiszen az unokatestvérem és amúgy is férfi, a saját nememhez pedig soha se vonzódtam. Nekem tökéletesen elegendő az én kicsikém teste, most már remélem, hogy hamarosan eléggé sikerül megpuhítanom, hogy beadja végre a derekát. - Esélyem se lenne? De nagy a pofád! Nem vagy jobb nálam, csak úgy mondom! - nevetek fel halkan, de jah, hagyni kéne aludni a többieket, hogy senkinek se tűnjön fel az, hogy leléptünk. Na de lépjünk már, induljunk! Most nem vagyok éppen türelmes, így csak nagyot sóhajtok és hát kénytelen vagyok várni, mert Sorinnal terveztem el a pancsolást, nem egyedül, szóval kivárok-kivárok. - Bár érdekelne, hogy mit mondanál, azért remélem, hogy nem fog sor kerülni rá. - és az esténk jól fog telni, nem pedig büntetéssel. Na de induljunk! Előre megyek a világító pálcámmal, mivel én jogosan vagyok idekint, a törölköző pedig... azt majd én magyarázom ki, ha rákérdeznének, bár kétlem ez történne. - Ugyan, nélkülem unatkoznál a Roxfortban, ismerd csak be! - vigyorogva pillantok rá, majd rákérdezek az álmára is, a válaszát hallva pedig összeállt a kép. Oh! - Hát akkor öhm... bocs? Ideje lenne már becsajoznod Sorin... vagy bepasiznod, bánom is én. - hogy én mit álmodtam? Megvonogatom némileg vállaimat. - Nemtom. Felébredtem, mert nem tudtam aludni... Asszem nem álmodtam túl jókat, fene tudja. Gyere, mindjárt ott vagyunk! - intek finoman, majd némi idő múlva valóban megérkezünk a prefektusi fürdő bejáratához, ahova természetesen én bebocsájtást nyerek és nekem hála Sorin is. Ahogy bezárul mögöttünk az ajtó viszont már nincs gond, a fények felgyulladnak, a fürdő pedig unokatestvérem szeme elé tárul. - Na, mit szólsz? Ugye, hogy megérte felkelni? - nézek rá vigyorogva, majd beljebb lépek és leteszem a pálcám, utána pedig nekiállok vetkőzni. A boxer az marad, fürdőgatyát nem hoztam és mégse fogok meztelenül fürödni egy másik sráccal, akkor se, ha az Ő történetesen a rokonom. Előre is megyek, megengedem jobban a vizet, teszek bele habfürdőt is, majd hümmögve hunyom le szemeimet néhány másodpercre. Ez az igazi élet!
Kíváncsi volt, ez természetes dolog. Csak az nem, hogy el is mondjam a dolgokat. Persze rákérdezett, de csak szemforgatást kapott válasz helyett. Itt biztosan nem mondom el neki és lehet máshol sem. Majd összeáll a fejében a kép, ha meg nem, az nem az én problémám. – Nem annyira, mint a tiéd. És jah nem vagyok jobb. Sokkal profibb. –Igaza volt, minek vitatkozzak fele. Legyen csak jó, mert profinak lenni sokkal érdekesebb. De utána csak halkan nevettem, próbálva nem felébreszteni az alvó népet. Jobban szeretném, ha a kiszökésünk zökkenőmentes lenne, ha már ki kellett menni. Kíváncsivá tett, hogy hova vinne, meg aztán már vissza se tudtam aludni, ezért is mentem bele a dolgokba… nem, mintha hagyott volna más lehetőséget. – Jobb a békesség. Az meg nem olyan biztos. Lehet sokkal nyugodtabb lenne az életem, ha te nem lennél a suli falai között. –Meg unalmasabb is, de ezt inkább nem vallottam be neki. Így is egészségtelen egoval rendelkezett és nem akartam az a személy lenni, aki feleslegesen fényezte, meg simogatta neki. Nem, ahhoz bőven volt elég alsóbb éves rajongója, aki megtette helyettem. Tőlem kapta inkább az igazságot, de hát ez ilyen. Rokonok között sem szép dolog a hazudozás és amióta nincs a bátyám a suliban, Astor az, akit nyaggathattam mindennel. Öcskös még szeleburdi volt, meg hagytam élni inkább a kis életét. – Majd felszedek valakit, ha akarok. Addig is azzal fekszek le, akivel kedvem tartja s így nincs elköteleződés sem. Különben meg az, hogy van valakim, még nem befolyásolja azt, hogy mit álmodok. Lehet épp a párommal álmodtam olyasmit, ez meg sem fordult a fejedben, hmm? –Semmi kedvem nem volt belemenni a romantikus témába. Megvolt nekem a magam baja ezzel és sokkal jobban éreztem magam egyedül, mint valakihez hozzákötve. Igazság szerint senki nem fogott még meg úgy, hogy beleszeressek. Ha eljön az idő és a megfelelő személy, úgy is meg fog történni, addig minek agyalni rajta. – Ahh vagy úgy. Megyek már, megyek már. –Nem akartam lemaradni mögötte, de túlságosan hozzátapadni sem. Ha veszély fenyegetett volna minket, szerettem volna még időben elbújni, ahelyett, hogy lebukjunk. Astor a jelvénye miatt kimagyarázta volna magát, meg hát én is anékül, de jobb volt nem lebukni. Ha meg már jelvény, hamarosan meg is érkeztünk oda, ahova elméletileg csak azzal lehet bejutni. El is vigyorodtam a fürdő láttán, és azzal a lendülettel, hogy becsukódott az ajtó mögöttünk, meg dobtam is le magamról a textileket. – Úgy 90%-ban. A maradékhoz találj ki valami mást engesztelés miatt. –Pajkosan öltöttem rá ki a nyelvemet és már ültem is bele a vízbe. Mivel én sem hoztam fürdőgatyát, rajtam is csak a boxer maradt, ahogy Astoron is. Nyakig el is merültem a vízben, hátamat a falnak döntve hunytam le szemeimet és csak élveztem a víz simogatását.
Lesz ez jobb is ^^ || 455 szavacska
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Vendég
Kedd Júl. 13, 2021 7:36 am
Sorin & Astor
Rosszalkodjunk!
- Méghogy profibb! - csak halkan felnevetek, de aztán igyekszem csendben maradni, hogy ki tudjunk osonni a nélkül, hogy bárkit felkeltenénk a szobában. A terv az, hogy nem bukunk le, így igyekszem ehhez tartani magam. - Nyugodtabb lenne, ez biztos, de szerintem kevésbé élvezetes. Tudom, hogy imádod, hogy én vagyok az egyik unokatesód! - lököm meg vállal a vállát vigyorogva, de aztán hamar rájövök ám, hogy kellene neki valaki. Nem véletlenül álmodik khm... ilyen jókat. Szegényke, megzavartam, mindjárt elszégyellem magam. Ja nem, nem teszem. - Azzal fekszel le, akivel kedved tartja? Nocsak Sorin, én azt hittem, hogy még szűz vagy! - amúgy ezt tök komolyan mondom ám neki. Ne akarjon úgy viselkedni, mint én, nem feltétlen jó út, hiába járható. A következő szavakra viszont kissé elmerengek. - Nem, nem igazán. Én sohase álmodtam az aktuális párommal szexuálisat, Goldieval se, bár másnál ez lehet, hogy másként működik. De tudom, hogy nincs senkid, már mondtad volna. - vonok vállat és részemről ennyi. Ha lenne valakije és nem tudnék róla, az viszont elég gáz, meg is kapná érte a fejmosást, de teljesen biztos vagyok jelenleg az igazamban. Én viszont nem aludtam túl jól, nem véletlenül döntöttem úgy, hogy rám fér a lazítás és a prefektusi fürdő erre a tökéletes hely. Egyedül viszont unalmas, így ha már Sorin mindig kéznél van, egyértelmű volt, hogy viszem magammal. Hamarosan meg is érkezünk! - 90%-ban? Menj már! És dehogy találok, érd be ennyivel. - méghogy engesztelgessem még. Ledobom inkább a ruháimat, majd irány a forró fürdő, ahova nemsokára Sorin is csatlakozik. Elkényelmesedem, majd néhány másodpercig csendben maradok, de aztán vigyorogva felé sandítok. - Szóval, csajok vagy pasik? - hiába tűnik a kérdés ugratásnak, tényleg érdekel a válasz. Sorin nekem nem tűnik annak a csajozós fajtának, de aztán persze ki tudja. Beszélgessünk!
– Igen, néha hasznos tudsz lenni a jelvényeddel. –Érje be szépen ennyivel. Persze, hiányozna a feje, ha nem lenne az iskola falai között. Azért jó, hogy akadt idősebb rokon is, akivel néha komolyabb témákról is lehetett beszélgetni. Már amikor nem éppen elviccelni akarta az egészet. – Hinni a templomban kell. Oda mondjuk nem engednének be téged, mert biztos elégnél a szent dolgok között. S amúgy nem, nem vagyok szűz. –Nem kellett azért mindenről tudnia, hiába szerettem megosztani vele az élményeimet. A szexuális életemről, azért mégsem kotyognám ki az infókat. Számomra fura lenne ilyesmiről beszélgetni bárkivel is, ezért is tartottam meg magamnak. Egyébként is az illető beleegyezését kérni, ha el kéne mondanom, hogy vele vesztettem el a szüzességem. Nem tudom miért, de nekem ez ilyen természetes dolog lenne vagy mi. Áhh mindegy, nem tudja meg úgy sem Astor a részleteket és kész. – Jó, nincs senkim, de jah. Attól még lehetne, és úgy is tudnád. –Azt már nem tettem hozzá, hogy bizonyos dolgok miatt jobb is, hogy nincs senki mellettem, akit a páromnak nevezhetnék. Tudtam nagyon jól, hogy az illető csak bajban lenne, mert annak a köcsögnek mindenhol voltak emberei. Az már más kérdés, hogy olyasvalakit állított megfigyelő pozícióba, aki pillanatok alatt lebukott. Először ezt a szálat kellett elvarrnom, aztán beszélhettünk arról, hogy szerelem meg párkapcsolat és hasonlók. – Legalább lebegtess pár bubit. –Ennyit igazán megtehetett értem, a kedvenc unokatesójáért. Persze, ha nem tette, azzal sem volt gond. A feltett kérdésével annál inkább. Válasz helyett, előbb lemerültem teljesen a víz alá. Most erre komolyan választ várt? Nem volt neki olyan mindegy, hogy melyik nemhez vonzódtam? Meg most tényleg ilyesmiről kellett beszélgetnünk? Ahh, legyen. Feljöttem a felszínre, megráztam szépen a fejem, mint a kutyák szokták, amikor vizesek. Reméltem, hogy jól lecsaptam vele Astort. – Maradjunk annyiban, hogy csajjal vesztettem el, jó? De hogy őszinte legyek, egyik nem után sem fordultam meg a folyosón. Ne kérdezd, hogy miért, nem tudnék rá normális magyarázatot adni. –Meg is vontam a vállam, aztán ha már ennél a témánál voltunk, vissza is dobtam a kérdést neki. – Tudom, hogy hetero vagy és hogy ott van neked Goldie, de megfordult valaha a fejedben, hogy kipróbáld egy sráccal is? –Ezzel a kérdéssel talán saját zavartságomat és kételyeimet akartam elnyomni magamban. Tényleg nem gondolkodtam még azon, hogy melyik nem… úgy is adja majd magát az élet, nem?
Lesz ez jobb is ^^ || 387 szavacska
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Vendég
Szomb. Szept. 04, 2021 11:33 am
Sorin & Astor
Rosszalkodjunk!
- Hah! - vigyorgok rá. Milyen gonosz, hogy kihasználna! Tény, hogy nem hagyom neki, csak néha, mert mégis csak rokonok vagyunk, szóval valakinek nem árt segítenie neki, én pedig magamra vállaltam ezt a szerepet. Már amikor ráérek és olyan kedvem van persze. Na de hogy ne lenne már szűz... ez meglep. Tényleg azt hittem, hogy még érintetlen a srác. - Pff, miért, mi vagyok én, vámpír? - nevetek fel, mert ez kérem rágalom a javából! Ne hasonlítgasson már engem egy élőhalott kriptaszökevényhez és egyébként is, bár nem vagyok hívő, azért annyira templom-ellenes se, hogy ne tudnék bemenni. De jó, hinni nem hinnék. Asszem túlgondolom a dolgot, inkább hagyjuk a témát és mártózzunk meg a vízben. Ez a prefektusi fürdő elég nagy, így mindketten kényelmesen elférünk benne. - Akkor szerezz legalább ideiglenes partnert és akkor nem kell álmodoznod arról az élményről, amit nem kaphatsz meg. - pofátlanul vigyorgok rá, tudom, hogy nem vagyok túl kedves, de legalább őszinte igen, értékelje! A kérésére viszont feljebb szalad a szemöldököm, majd vállat vonok és kezem finoman megemelem a víz fölött, így nemsokára apró légbuborékokat képzek a víz cseppjei körül, amelyek elkezdenek felemelkedni. Egyre több és több lesz, így Sorin köré irányítom őket. - Na, tetszik? Hangulatos mi? - vigyorgok rá, majd jöhet egy újabb zavarbaejtő kérdés és na tessék, még el is bújik a víz alá, amin jót kacagok, de ahogy felkel és lefröcsköl csak kap tőlem is egy lapáttal, de azt már kezemnek hála. - Nekem jó. - nekem mindegy igazából. - Csak nem vagy aszexuális... Bár akkor nem szexeltél volna már. - hümmögök némileg, de amikor megkapom én is a kérdésemet igen csak furcsán nézek rá. Mi a fasz...? Ezt most komolyan megkérdezte tőlem? - Dehogy fordult! Én teljesen hetero vagyok, biztos nem kezdenék pasival. Már persze az nem zavar, hogy te igen, de nekem meg se moccanna a kis legény, ha egy pasi kerülne a közelébe. - még a gondolattól is kiráz a hideg. Engem a srácok hagyjanak csak békén, még gondolati szinten is. Nem vagyok homofób, de maradjon ez az ő dolguk és hálószoba titkuk. - Nem is értem, hogy jutott eszedbe egyáltalán ez a kérdés. - csóválom meg a fejem, a bubikat pedig unottan pukkasztom ki körülötte. Eddig is mindig nőkkel láthatott.
A vámpíros dolog miatt felnevettem. Egy kicsit hangosabban a kelleténél, de esküszöm, hogy visszafogtam magam. Hogy Astor vámpír lenne? Az év poénja! – Ahh nem. Kizárt, hogy vérszívónak nézzelek. De tudsz te elég gonosz lenni, hogy a gonoszságod miatt égj el. Ettől még imádlakf. –Megsimogattam azért a végén az egoját, nehogy szó érje a ház elejét. Tényleg bírtam és hiányozna akkor, ha elégnek. Ettől viszont nem kellett neki minden dologról tudnia, ami velem kapcsolatos volt. Ide tartozott a párkapcsolatom, a szüzességem és a nemi identitásom is. Utóbbiban amúgy sem tudtam még dűlőre jutni, de nem is ez volt a legnagyobb gondom. Minél kevesebbet tud Astor, annál nagyobb biztonságban volt. – Összekeversz valakivel. Az nem én vagyok. –Ideiglenes partner olyan… ehhh. Az első se volt az, csak rövid. Rájöttünk mind a ketten, hogy nem működne közöttünk hosszú távon a dolog, meg aztán jöttek a suliban a felkavaró események. A kapcsolatot viszont tartjuk. Szoktunk beszélgetni a suli falai között, mikor összefutunk. Nem sok ex pár mondhatja el magáról, hogy jóban maradtak, azt hiszem. – Tökéletes. –A bubik nagyon is hangulatosra sikerültek. Hálásan pislogtam is érte Astornak, mert nem gondoltam volna, hogy ilyesmire is rávehető. Egyesével és kuncogva kezdtem el őket kipukkasztani, mindaddig, ameddig nem jött a kérdés. Aminek megválaszolása előtt inkább a víz alá merültem. A felbukkanás után egy kisebb vízicsata bontakozott ki, pedig én csak a fejemet ráztam meg, hogy lecsapjam vele a másikat. A támadását a kezeimmel próbáltam meg kivédeni, de későn kapcsoltam, s kaptam egy kicsit a képembe. Csak kuncogtam, visszatámadni nem támadtam. A túlzott nevetésem miatt félő lett volna a lebukás. Már pedig Astor tudja, hogyha röhögni kezdek, nehezen állít le, ha belelendültem. – Szerintem a kettő nem zárja ki egymást, de nem tudom. –Megvontam én is a vállam. – Jó nah, ne edd le a fejem a kérdés miatt –emeltem fel védekezően a kezeimet. Ez rosszabbul sült el, mint hittem, de bűnbánóan néztem rá. Tényleg nem akartam megbántani vagy ilyesmi. Csak valahogy próbáltam megérteni ezt az egész dolgot. Közelebb evickéltem közben Astorhoz és leültem mellé a vízben. – Ahogy te fogalmaztál, nekem se moccanna meg a kis legény, ha egy srác lenne a közelében. De mondtam, hogy senki után nem fordulok meg a folyosón. Úgyhogy maradnak a kellemes álmok néha, de azok mennyisége is elenyésző. Most pont beletrafáltál. –Miért is beszéltem neki a pocsék szexuális dolgaimról? Talán, mert hyung elballagott és más idősebb rokon nincs, akivel erről tudnék beszélni a suliban. Mindegy. Vagy megérti vagy nem… Inkább a vállára döntöttem a fejem, ha hagyta. Ha nem, akkor meg hátra a bazinagy kád szélének.
Astor && Neo
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Vendég
Szer. Szept. 29, 2021 1:12 pm
Sorin & Astor
Rosszalkodjunk!
Szerintem rémes poén lenne, ha én vámpír lennék, a hideg is kiráz a gondolattól. Túl sok mindentől fosztanám meg magam, egy picit se vont a gondolat. - Hah, nem is tudom, hogy ezt most bóknak vegyem-e. - kacagok fel, mert tény, tudok genyó lenni, de Sorin az élő példája annak, hogy még így is szerethető vagyok. Jól is teszi, hogy imád! Na de meséljen kicsit, érdekelne ám néhány dolog vele kapcsolatban. Mégis csak rokonok vagyunk és hát nah, meglepő, hogy már nem szűz. Fogadni mertem volna, hogy az. - Most miért? Nem olyan rossz az, nincsenek se elvárások, se kötelezettségek, csak az élvezet. - Goldie óta igyekszem jófiú lenni, ami egyelőre megy, bár olykor nehezen. De hűséges vagyok, bár fogy a türelmem, mert ha a kicsi lány nem enged még közelebb magához rövid időn belül, akkor bajok lesznek. Nem fogok az esküvőig várni a szexel, ebben biztos lehet, de szépen lassan puhítom, betöröm magamnak. Na de most nem a szőkeségen akarok agyalni, inkább Sorinra figyelek, így teljesítem kívánságát, létrehozok néhány buborékot a kedvéért. Aranyos, szinte gyermeki… mintha az öcsém lenne, nem csak az unokaöcsém. Azért a vizicsatában benne vagyok, de való igaz, jobb időben leállni és nem bevonzani senkit se ebbe a fürdőbe, bár szerintem elég erősek a falak, de… menjünk biztosra. Mondjuk, ha bárki benyitna, én fürdőzhetnék itt, Sorinnak pedig varázsolnék egy kis levegőbuborékot a feje köré és mehetne a víz alá, így a sok habnak hála észrevétlen maradhatna. - Én se. - ennyire még nem olvastam utána az aszexuálisoknak, de talán nem is fontos. Én biztosan nem vagyok az, és ezen a téren csakis saját magam érdekel. A következő kérdése viszont szabályosan kiakaszt, amit szerintem kiérez hangsúlyomból és a válaszom stílusából. - Nem szedem le a fejed, de ne kérdezz többé ekkora marhaságot. - pillantok felé, majd figyelem, ahogy közelebb jön és mellém ül. Egyértelműen látszik rajta, hogy valami aggasztja, kiöntheti a szívét, meghallgatom, csak az én nemi identitásomat ne vonja kétségbe még egyszer. Szavaira viszont halkan sóhajtok és bár le nem lököm a fejét a vállamról, azért meglep ez a közelség. Furcsa és nem is igazán értem, de most próbálok nem bunkó lenni. Kibírom... - Figyelj, nem én vagyok a legjobb tanácsadó ezen a téren, szerelmes még soha nem voltam, de én szeretem a kalandokat, ezért tanácsoltam, hogy engedd el magad, élj! Aztán majd úgyis szembejön az igazi, azt szokták mondani. Látom, hogy nagyon vágysz egy kapcsolatra… de miért? Mi a jó abban, ha lekötöd magad? Tedd félre az ellenérzéseidet és keress kalandokat! - szerintem nem adok szar tanácsot. Végülis nem ronda, bár talán túl cukinak mondható, nem az a tipikus szépfiú vagy nőcsábász, mint mondjuk én, de nem reménytelen. A mai világban amúgy is sokaknak bejön az ázsiai külső. - Azért remélem nem azt akarod, hogy én szerezzek neked egy csajt. - vonom fel szemöldököm, de aztán lejjebb bukom, így finoman letolom magamról a srácot is, majd kicsit megmosom felkarjaimat.
Halovány mosolyt csalt arcomra. Vicces, hogy nem tudta eldönteni, hova is tegye a megjegyzésem. Pedig nem volt olyan rossz a kapcsolatunk és a szívem mélyén tényleg imádtam Astort. Csak nem hangoztattam mostanában… meg persze régebben sem olyan sokat. – Ahogy érzed. Én nem befolyásollak ilyesmivel. –Már mint azzal, hogy megmondjam minek higgye a szavaim. Elég nagy már ahhoz, hogy ezt el tudja dönteni egyedül, nem kellett hozzá fognom a kezét. Persze mosolyom kicsit szélesebb is lett végül, de aztán olyan témát kezdtünk el kitárgyalni, amihez nem volt hangulatom. – Nem tudom hyung… Még mindig nem olyan, mint az érzelmes. Valahogy nem tudnám azt kötődés nélkül csinálni. –Kötődni pedig nem fogok mostanában túl sok mindenkihez. Abból csak a baj lenne, amit nem akarok senki nyakába akasztani. Éppen emiatt nem mondtam sokat Astornak ezzel kapcsolatban, mert minél többet tudott, annál nagyobb veszélybe keveredhet. Meg tudta védeni magát, attól nem féltettem… mégis, ha bármi történne vele, nem bocsájtanám meg magamnak. Meg aztán ki csinálna nekem bubikat? Senki más nem tudna… vagyis de, de az nem lenne olyan jó, mint Astoré. Néha elő tudott törni belőlem a gyerek, hiába voltam már lassan felnőtt. – Nem akarom se lekötni magam, se kalandozni. Csak egy normális életet akarok, ez minden… Hahh, kösz nem kell. –Szemeimet forgatva hagytam, hogy eltoljon magától. Jól esett a tanácsa, meg a szavai, de nem. Akkor sem én voltam az a személy, aki kalandozás miatt szedett fel valakit. Úgy tényleg könnyebb lenne, mert az illető semmit nem tudna rólam és csak egy éjszaka lenne az egész. Mégis… az olyan személytelen és egy kis lepedőgyűrésért nem érné meg… Ajj Astor most teljesen összezavartál! – Lassan vissza kellene mennünk, nem? Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam. –Szépen ki is másztam a vízből, de csak kiültem a szélére, hogy a lábaimat tovább tudjam áztatni. – Jól esett ez a kiruccanás. Máskor is csinálhatnánk valami hasonlót. A tanácsodat meg még átgondolom, mert teljesen összezavartál ezzel az egésszel. Aztán, ha lesz valami, akkor ígérem elmondom. –Mert mégiscsak az ő tanácsa miatt lenne valami és joga van tudni akkor.
Astor && Neo
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Vendég
Szer. Okt. 20, 2021 1:36 pm
Sorin & Astor
Rosszalkodjunk!
Ezt a szerelem dolgot sohase értettem igazán, az azzal kapcsolatos romantikus elképzeléseket. Túl sokat várnak tőle, túl nagyra tartják, de minek? Csak fájdalmat szül, a mi korunkban mindenképpen, mert nem sűrűn fordul elő olyasmi, hogy akibe tiniként beleszeretünk, az mellett meg is maradunk majd. Tehát jön a fájdalom és a csalódás. Ha csak szórakozunk, nem lehet gond. Oké, én Goldie-val most együtt vagyok, kedvelem, nagyon is, de a szerelmet inkább hagyjuk. Sorin viszont majd eldönti mit szeretne, totál az Ő dolga, én csak egy jó tanácsot adtam, ami megvédheti. Vastag bőrt kell növeszteni, amin nem hatolhatnak át. A szív köré se árt egy burok… - Majd akkor kitalálod, mi a jó neked. - vonok végül vállat. Én is kitaláltam, Sorin pedig nem sokkal fiatalabb nálam, szóval nem nekem kell megmondani neki, hogy és miként élje az életét. A tanácsaim úgy tűnik neki nem megfelelőek. - De… ideje lesz. - bólintok végül rá. A meleg fürdő segített, érzem, hogy némileg elálmosodtam, talán most már aludni is tudok majd. De örülök, hogy megmutathattam a srácnak a helyet. Kimászom a medencéből, majd nemsokára feléled körülöttem a szél, így megszárítom magam azzal a törölköző helyett. Némileg kócos is leszek, de kit zavar? - Segítsek neked is? - ha igényt tart rá, akkor Ő is kaphat egy gyors szárítást, még a boxere se marad vizes. Felöltözök, majd elmosolyodva fogok rá vállára, amikor mellé érek. - Örülök! Látod, kár volt hisztizned az elején, hogy felkeltettelek. - vigyorgok rá pimaszul, arra pedig biccentek, hogy majd kitalálhatunk megint valamit. - Mindenképpen mesélj majd! Na gyere, osonjunk vissza! - ahogy jöttünk, úgy távozunk. Kilesek a sarkokon, jelzem a kedves rokonnak, hogy követhet, majd ha visszaérünk a szobánkba akkor meglepően hamar nyom el engem is az álom.
Örültem a tanácsainak, mégis úgy éreztem, hogy ezek nem teljes mértékben voltak hasznosak számomra. Ezen a téren különböztünk. Nálam persze ott volt egy más tényező is, amit nem oszthattam meg vele és ez így volt jó. Semmit nem tudott Astor, nem eshetett baja. – Na gyere –nyújtottam felé a kezem és segítettem neki, ha hagyta. Miután én is kimásztam, nyúltam is a törölközőért. Astor természetesen megoldotta másképp a szárítkozást. Kis felvágós, de jól esett a felajánlása. Csak bólintottam, elfogadtam a segítségét. Már éreztem is pillanatokkal később, hogy minden porcikám száraz, ahogyan az alsóm anyaga sem csöpögött már a víztől. Így könnyebb volt, mert nem kellett anélkül visszamennem a szobába. Igaz, hogy volt nadrág, de azért na. Egy szárítással kevesebb dolog. – Hahh. Senki nem szereti, ha felkeltik az álmából, de ezt már megbeszéltük. S nyugodj meg. Ha valami összejön, el fogom mondani neked. Sőt, te leszel az első. –Ha már valamit nem mondtam el neki, akkor ezt később pótlásra kerülhetett. Gyorsan felkapkodtam én is magamra a ruháimat közben, mielőtt visszaindultunk volna a szobánkba. Tényleg jól esett ez a fürdő és a buborékokkal is meg tudott vigasztalni, amiért felkeltette. Visszafelé csendesen követtem Astort, a szobánkban pedig dőltem is ki az ágyba. Az álom gyorsan jött a szemeimre, és egy cseppet azért reménykedtem abban, hogy a sors visszadob majd oda, ahol félbeszakadt.
//Én is köszönöm a játékot <3//
Astor && Neo
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Elég későre jár már, a Roxfortban szinte mindenki alszik, de én hiába forgolódom, egyszerűen nem vagyok képes elaludni. Némi idő után megelégelem a dolgot, felülök, majd halk sóhaj után repül a kispárnám Sorin ágya felé, hogy egy fejbekólintással ébreszthessem fel kedvenc unokatestvéremet. Számítok a nyüszögésre, így csak vigyorogva nézek rá, majd pillanatok múlva azt veheti észre, hogy az én ágyam helyett már az övén pihenek. 
//
