Pálca: 12 és háromnegyed hüvelyk, babér, egyszarúszőr mag
jellemrajz
ALLEGRO Amikor a zene üteme ott lüktet a fejemben, a véremben, és képtelen vagyok megállni. Mozdulni kell, először csak lassan, aztán robbanni, lángolni főnixként és így elégni. Máshogy nem érdemes az életet élni, csak szenvedéllyel.
BASSE-DANSE Mindenki életében fontosnak kell lennie az eleganciának, a kellemnek. Minden lánynak lehet tiarája, és minden fiú érdemel trónt. Tudni kell a határokat, de lábunkat mindig részint a földön kell tartani, hogy ne legyen oka senkinek azt mondani, hogy elszálltunk. Igyekszem eszerint élni, de a dobokat néha akkor ütik, amikor már lépett az ember lánya...
CROISÉ Apám minduntalan fegyelemre tanított. Arra, hogy az életben csak a sziklaszilárd mozdulatokkal érhet el valamit az ember. Néha eszembe jutnak az ilyesfajta intelmei, de igyekszem mindet kiverni olyankor a fejemből. A túlzott fegyelem csak korlátolja a szabadságot, mely nélkül nincs fejlődés.
DANSEUSE Gyermekkorom óta hozzám tartozik a tánc, a zenére megalkotott mozdulatok, a kecses vagy a heves érzelemátadás. Apám mellett és anyám helyett az egyetlen oktatóm.
ÉLÉVATION Engedd el magad, és érezd, ahogy a levegőbe emelkedsz. Érezd, hogy ott mindenre képes vagy, és bármit elérhetsz, amit csak szeretnél. Rugaszkodj el egy kicsit a valóságtól, és álmodozz. Segít átvészelni a nehéz pillanatokat.
FARUCCA Ki mondta, hogy csak a férfiak lehetnek vadak, dühösek és elégedetlenek? A nőben is megvan az a tűz, az a vérvörös kendőzetlenség, mellyel bikákat képes megvakítani. Másfajta bikákat, amire a férfiak kevese képes csak. Nők közül is csak pár, köztük akár én is. Megtehetem, ha elég düh van bennem.
GARGOUILLADE Táncosokra jellemzően én is titokzatos vagyok. Nem véletlen, hogy a legtöbb mozdulatomnak van mögöttes tartalma, minden szavammal, pillantásommal előrevetítek valamit. Vagy azt, hogy megszerzek egy adott férfit, vagy azt, hogy később meg is semmisítem önnön valójában. És csak egy villanás a különbség.
HIERARCHIA Tudom, hogy hol van a helyem, bármennyire nem látszik. Tudom, hogy mit tehetek meg ennél fogva, és tudom, hogy mennyi minden kell még ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra állhassak.
külcsín
Az átlagos csak ritkán érdekes. Legalábbis ez az én mottóm, ezért mindent megteszek, hogy az egyébként is elég feltűnő, vörös hajú, szeplős külsőm még szembetűnőbb legyen mások számára. Például folyamatosan mosolygok, a ruhatáramban pedig feltűnően változatosak a ruhadarabok. Ezek között van szolidabb is, de azokat ritkán veszem fel, jobban szeretem az élénk színeket és a polgárpukkasztó összeállításokat, mint például egy sárga blúz, ami nem fedi teljesen a hasamat, hozzá illő, tapadós műbőr nadrág, és számtalan karperec. A tanároknak nem feltétlen kedvence ez a szett, elvégre szerintük túl kurvás, meg hát a nők többsége irigy is. Van egy alakom, ezzel tisztában vagyok, ahogyan azzal is, hogy ölni is érdemes lenne értem.
történetem
Mennyivel más most minden, mint régen volt… A kúria kihalt. Ember már szinte nem is élteti a hatalmas épületet. Anya távozása óta csend van, nyomasztó a légkör, és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal és apával. Leginkább apával, aki teljesen elvesztette a hitét az életben, a nőkben és a világmindenségben. Többször említette, hogy nincs értelme így élni, egyedül. Rosszul esett minden alkalommal, de nem tudtam tenni ellene. Egyszerűen bele kellett törődnöm, hogy nekem kell felnőttnek lennem itthon annak ellenére, hogy tizenéves korom derekán járok még csak. Anya nélkül nehéz. Sokkal nehezebb, mint azt az ember gondolja, és nem lehet ezt elintézni annyival, hogy ő akart elmenni, így biztosan boldogabb. Lehet, de csak lehet, hogy tényleg boldogabb így, de velünk mi lesz? Igenis van olyan pillanat az életben, amikor önzőnek kell lenni, és csakis a saját illetve a tényleges családod érdekeit kell nézni. Fájdalmas, de muszáj ahhoz, hogy életben maradjon az ember lánya. Valakivel megszökött. Nem tudjuk, hogy ki az, egy szóval sem mondta, de már régóta szeretője volt, ebben biztos vagyok. Apa bezzeg a végsőkig hűséges maradt... Ez van, nem lehet ez ellen tenni. Ezek szerint nem passzoltak össze, anya nem közénk való a maga görög-olasz vérvonalával. Túlságosan temperamentumos, túl hangos, túl harsány, túlságosan balkán. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem érdekel, mi lesz a vége, szeretnék egy kicsit felelőtlenül bűnözni, és elmentem egy szórakozóhelyre, amit az egyik barátnőm ajánlott. Neki volt belépőkártyája is, meg minden, ami kellett. És jól éreztük magunkat, nem számított semmi más. Képes voltam kiereszteni azt a gőzt, amid addig nem. Képes voltam elfelejteni apám mélyreható depresszióját, anyám velőig megrázó távozását és azt, hogy ez alatt igazából én is teljesen összeroppantam. Csak mindezt úgy tettem, hogy teljesen belevetettem magam az érzésbe. Előtte nem tettem volna be a lábamat egy ilyen helyre, ma viszont már hetente járok táncolni undorító, pénzes pacákoknak, akik általában szar pacsulitól vagy izzadságtól bűzlenek. Nincs is ennél felemelőbb, gondolná ironikusan a józan ember, de be kell vallanom, hogy élvezem. Van önálló keresetem, szeretem is a munkát a tánc miatt. Nincs okom panaszra, Bacchus jól bánik velem, és csak hálás lehetek neki, hogy befogadott. Jótékony lélek, mi? Sosem érdemes tehát sajnálni azokat, akik valami katasztrófát éltek meg. Azokat kell sajnálni, akik nem tudnak élni az élet adta szar helyzetekkel, illetve akkor már a jókkal sem, hogy kiaknázzák minden előnyét. Sajnálatra és szánalomra méltó.
családom
Édesapám
Petur Parkinson - fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem vele. Féltem őt így, hogy nem tarthatom rajta a szememet, ugyanakkor fantasztikus ürügy, hogy heti rendszerességgel "hazaengedjenek" hozzá. Szeretem, kétség sem fér hozzá, de nem biztos, hogy sokáig bírom ép ésszel a depresszióját. Az ő ép eszéről már nem is beszélve.
Édesanyám
Hilda Greco - A család nagy része szerint egy kurva, és bele sem merek gondolni, hogy mi más terjeng még róla, de talán nem is fontos. Legalább eleinte megpróbált szeretni minket, de azért egy viszlát jól esett volna.
Apróságok
Amortentia
vattacukor, vajkaramella, vanília
Mumus
magány, szeretethiány
Edevis tükre
törődés, kapcsolat (meglepő, de sosem volt még olyan igazi nyugalmat árasztó szerelmi élményem)
Hobbim
tánc, olvasás (főleg versek)
Elveim
legfontosabbak az érzelmek, és azok szerint érdemes csak élni
Amit sosem tennék meg
nem tudom, elég nyitott vagyok mindenféle újdonságra, de azért a világ sötétebbik oldalára is csak óvatosan szabad rálépni
Ami zavar
nagyképűség, indokolatlan hencegés
Ami a legfontosabb az életemben
az érzelmek és a véleményem
Ami a legkevésbé fontos számomra
érdekkapcsolatok
Amire büszke vagyok
a táncmozdulataimra
Ha valamit megváltoztathatnék
gondolom mindennek így kellett történnie
Így képzelem a jövõmet
remélem, hogy szerelmesen, de fogalmam sincs igazából
Imádom azokat a karaktereket, akiket valami iránti szenvedély éltet - a te esetedben azonban ez nem csak az egyik mozgatórugóját adja a karakternek, hanem annyira hiteles, hogy az ember szinte látja maga előtt, ahogyan egészen picike kislányként gyakorlod a lépéseket az első táncórádon, majd azt is, ahogy fiatal nőként táncolsz Bacchusnál. Nagyon szomorú, ami a családoddal történt. Sokan azt gondolják, hogy a tragédia mindig egy szeretett ember végérvényes elvesztése, hogy a halálnál nagyobb csapás senkit sem érhet. Ez azonban nem igaz. Ha a tulajdon édesanyád elhagy és kitöröl az életéből, ahhoz fogható fájdalom kevés létezhet. És te még ezt a fájdalmat sem élheted meg igazán, hiszen ápolnod kell apád darabokra tört lelkét. Pedig a te korodban magaddal kéne foglalkoznod, vizsgákra készülni, teázgatni a kamaszfiúkkal Madam Puddifootnál, nem pedig az apádban tartani a lelket és egy olyan helyen dolgozni, mint amit találtál magadnak... Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a továbbiakban az életed, szóval futás foglalózni és játszótársakat keresni !
!
