Moon Hyo Rin

Fóbia: Indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.

Akrofóbia: Másnéven tériszony, ez már az első Reptan óráján kiderült. Szegény szinte leájult a seprűről, pedi alig volt csupán másfél méter magasan.
Antropofóbia: Félelem az emberi társaságtól. Már egészen kiskora óta nem nagyon szereti a nagyobb társasági rendezvéneket, annak ellenére, hogy szinte heti rendszerességgel meg kellett jelennie rajtuk neki is. Az évek során zonban sikerült neki legalább annyira leküzdenie  félelmét, hogy már meg mer szólalni az emberek társaságában, és nem kap pánikrohamot, de egy-egy ilyen alkalom után mindig kell neki egy hosszabb idő, amit egyedül tölthet. Vagy valami jó kis nyugtató főzet.
Arachnofóbia: A pókoktól való félelem. De talán ezt nem is kell tovább ragozni...
Bacillofóbia: Rettegés a mikrobáktól. Mert azok mindenhol ott vannak, és nem lehet megszabadulni tőlük. Ez pedig teljesen kiakasztja Rint, és mindent, amihez csak hozzányúl legalább kétszer fertőtlenít le, mielőtt használatba venné.
Demofóbia: Más néven tömegiszony, ami talán nem is meglepő annak fényében, hogy a nagyobb társaságokat sem igazán kedveli.
Fazmofóbia: Rettegés a szellemektől. Mert egyszer volt egy idős szellem, aki talán még a mai napig is ott kísért a nagyszülei házában. Kiskorában viszont nagyon ijesztőnek tartotta, hogy folyamatosan ott volt az ő szobájában, és ez a viszolygás még a mai napig is megmaradt.
Hapteofóbia: Rettegés az érintéstől. Egyszerűen nem bírja elviselni, ha hozzáérnek. Főleg ha engedély nélkül. És főleg ha iegenek. Természetesen a hozzá közel állüktól már elviseli, a családjától, de bárki más is próbálkozik ála akár csak egy kézfogással, minden bizonnyal nem járna sikerrel.
Hemofóbia: Egyszerűen irtózik  vértől. Már csak a gondolatától is a hányinger kerülgeti. De ha még meg is látja...
Kinofóbia: Egyszer volt egy kutyájuk. De az egyszer megharapta. Azóta sem volt többet háziállata, s ha bárhol meglát egy kutyát, még ha az a egkisebb, legártalmatlanabb fajta is, ő legszívesebben kiszaladna még a világból is.
Klausztrofóbia: Nem szereti a bezártságot, attól gyakran bepánikol. De olyannyira, hogy még a szobája ablaka is nyitva van legalább résnyire télen-nyáron.
Mizofóbia: Ahogy a baciktól, úgy a kosztól, és mindenféle egyéb szennyeződésektől is irtózik. Ezzel pedig kapcsolatba is hozható a tisztaságmániája. Mert ő akkor nyugodt, hogyha minden csillog meg villog, és egy apró porcicát sem talál sehol.

Anya... Mondasz nekem egy mesét?

Egy mesét? Milyen mesét szeretnél hallani?

Azt a mesét a félős madárról...

A félős madárról... Egyszer régen, egy gyönyörű erdőben született egy aprócska vörösbegy. Társainál sokkal kisebb volt, és satnyább, és ahigy cseperedett ez semmit sem változott. A szülei pedig etették, gondozták, és védelmezték minden rossztól, ami csak érhette. Hisz ő volt az egyetlen, első fiókájuk, akinek mindent meg akartak adni ahhoz, hogy ha majd nagy madár lesz, es az összes tolla kinő, akkor egyedül is boldoguljon. Azonban ahogy teltek az évek, a kis vörösbegy tollai csak nem akartak kinőni. A tisztáson minden madár rajta nevetett, a kis fiókák is, akiknek épp csak pelyhesedett a szárnyuk rajta viccelődtek. "Hisz milyen madár az, aki nem tud repülni?" kérdezték tőle nap, mint nap. A kis vörösbegy pedig napról napra egyre csak szomorúbb lett.

Szegény vörösbegy... De aztán jött a pici sas, ugye?

Igen. Egy szép napon aztán egy új madárfészek jelent meg az egyik legmagasabb fa legmagasabb ágán, s egy új madár család költözött bele. Egy sas pár és az ő fiúk társaságával bővült a tisztás madarainak közössége.

És milyen volt az a pici sas, mami?

Olyan bátor, és erős madárfiókát még sose láttak azelőtt. Olyan kecsesen es gyönyörűen szárnyalt a fák lombjai között, mintha sosem csinált volna mást életében. Bátor volt és rettenthetetlen, de egyáltalán nem rémisztő. Mindenki szerette, és minden madárfióka a baratja akart lenni. De ő mégis egy valaki társaságát választotta inkább. Tudod kiét?

A vörösbegyééét...!

Bizony.... A kicsi sas látta milyen rosszul bánnak szegény vörösbeggyel, s látta azt is, hogy milyen apró, s hogy még csak repülni sem képes. Elhatározta hát, hogy összebarátkozik vel, és segít neki, hogy megtanuljon repülni.

És sikerült neki?

Igen, sikerült. Igaz, hónapokba, sőt, évekbe telt neki, mire megtanította a kis vörösbegyet repülni, de sikerült neki. És idővel már a többi madár sem bántotta őt, amiért olyan kicsi és védtelen. És már ő sem félt nnyira mindentől. Persze olyan jól repülni azóta sem tanult meg, és egyedül még mindig fél a magasba emelkedni, de ha ott van mellette a kicsi sas is, nem ismer lehetetlent.


Apa... Mondasz nekem egy mesét...?

Mesét? Miről?

A kis vörösbegyről és a bátor sasról. Anya mindig róluk mesél...

Lássuk csak... Tehát a kis, félő vörösbegy, és a nagy bátor sas... Boldogan éltek, mióta csak megtanította őt repülni a sas. Egy nap azonban a nagy, bátor sas valami nagyon rossz dolgot tett. Egy olyn dolgot, amivel megbántotta a kis vörösbegyet. Hisz megígérte neki, hogy mindig mellette lesz, és segít neki, Ő mégis elárulta a kis madarat, aki emiatt elmenekült. Minden erejét összeszedve szállt fel, és meg sem állt a világ másik pontjáig, csak hogy minél messzebb lehessen a sastól, aki össze törte a szívét.

És nem magányos ott...?

Nem tudom kicsim... De biztos hiányzik neki a sas, és a kis fiókája is...

De akkor miért nem jön haza...? Biztos szomorú ott, a nagy messziségben...

Egyszer hazatér majd, ebben biztos vagyok. Hisz szereti a kis sast, aki nlkül nagyon magányosak a mindennapjai...

Vékony talán már kissé túlságosan is. Emellett pedig alig éri el a 160 centit, és a bőre is olyan fehér, és sápadt, mintha évek óta nem látta volna  Napot. Törékenynek tűnik, és talán az is. Fekete tekintete folyamatosan a környezetét vizslatja a veszélyforrásokt keresve. Hosszú, szinte derékig érő, barna haja keretezi arcát, néhol el is takarva. Ha valaki az utcán látja őt meg, a legmerészebb álmaiban sem tudná elképzelni erről a törékeny nőről, hogy egy fegyelmezett, és nyugodt diplomata, aki magabiztosan képviseli hazája ügyeit.