Pálca: 10 hüvelyk, enyhén rugalmas fekete dió, sárkányszívizomhúr maggal
Amit szeretnek bennem
Kitartó Talán a legjobb tulajdonságom az összes közül, hogy ha egy célt kitűzök magam elé nem számít, mennyire kanyargós, göcsörtös, akadályokkal telipakolt út áll köztem és közötte, elérem. Napokig ébren tart? Nem baj. Felemészti minden pénzem és energiám? Nem probléma! A kapcsolataim is rámennek? Majd megjavítom őket, és minden jóra fog fordulni, csak előbb gyorsan magasabb gőzre kapcsolok, hogy beteljesítsem, amit kitűztem magam elé. Nem adom fel, és erre nagyon, de nagyon büszke vagyok.
Rugalmas Viszonylag rugalmas embernek tartom magam, hamar felveszem az ütemet a változásokkal és nem ragaszkodok a régi rendhez. Ha eddig mindig nyolckor keltem, de most tízkor kell, pár nap alatt alkalmazkodok, ha valaki nem szereti, ha tegezem, akkor egyből magázni kezdem, ha valaki narancssárgát akar, nem pirosat, akkor legyen narancssárga, én alkalmazkodok. Általában.
Általában egyenes Szeretem az őszinteséget és fontosnak tartom, hogy azok legyünk magunkkal és másokkal is. Vallom, hogy az életben a legkönnyebb úgy előrejutnunk, ha egyenesek vagyunk magunkkal és másokkal szemben is, nem próbáljuk meg az igazságot letagadni és nem beismerni a tényeket, mert az csak hátráltat minket a fejlődésben. Sokat dolgoztam ezen tizenéves koromban, mire oda jutottam, ahol most vagyok, de azóta jelentősen megkönnyítem vele magam és szeretem azt hinni, hogy mások életét is.
Türelmes Rettenetesen türelmes vagyok, és ez jól jön a nagyobb célkitűzéseimnél, nagyban közrejátszik benne, hogy miért nem adom fel. Tudok várni, ha sokat kell, hát hátradőlök és nem próbálom felgyorsítani a felgyorsíthatatlant. Jó tanár is vagyok ennek hála, legyen szó a cipőfűző bekötéséről, az ábécéről vagy bonyolultabb témákról, nem húzom fel magam, elmondom szívesen ötödszörre és hatodszorra is, ne azon múljon.
Ami zavar bennem másokat
Kitartó A környezetemnek gyakran megtelik a baja a hírhedt kitartásommal, mert: 1. Napokig ébren vagyok és nem vagyok hajlandó felesleges csevegésre pazarolni az energiámat; felesleges csevegés a jóreggel, jóéjt, a hogy vagy és a bocsánat is. 2. Felemészti minden pénzem is energiám. 3. A kapcsolataim is rámennek és nem javítom meg őket, mert mire oda jutnék, újabb cél üti fel a fejét, amit muszáj elérnem és a kapcsolatok megint másodlagossá válnak.
Rugalmas Ha valamit nagyon, de nagyon akarok és ragaszkodok hozzá, hajlamos vagyok rábólintani a másik opcióra, hogy aztán a háttérből közelítsem meg a dolgot és próbáljam meg átterelni a választást az általam favorizált opcióra. Sokszor, amikor hamar beleegyezek valamibe, az jön le másoknak, hogy leszarom a dolgot és nekem minden mindegy, pedig ez nem így van.
Általában egyenes Az őszinteség néha fáj, még akkor is, ha én tényleg finoman közlöm a tényeket. Voltam már emiatt bunkó, tapló és minden más szinonimája, de tartottam magam az egyenesség fontos elvemhez és sosem változtattam rajta amiatt, nehogy megbántsak valakit. Esetenként viszont becsúszik egy-egy fehér hazugság a céljaim érdekében, és mivel a környezetem megszokta tőlem, hogy nem hazudozok össze-vissza, ezeket is elhiszik nekem, emiatt néha elkap a bűntudat.
Türelmes Néha már túlontúl türelmes vagyok és ahelyett, hogy felkelnék a fotelből és felgyorsítanám az eseményeket akár annyival, hogy a kisujjamat megmozdítom, várom, hogy a többi tényező hozzá újból a dolgokat lendületbe. Ez inkább mások számára lehet idegesítő, engem nem különösebben érdekel, ha valamit így, lassítva is elérek.
Életem története
1999 Világra jöttem december huszonnegyedikén, hajnali négykor; 3600 gramm, 49 centivel. 2000 Augusztusban, Nettles nagyi kertjében először próbálkoztam meg a mászással, le a virágmintás plédről egy katicabogár nyomában. 2001 Minden egyes éjjel ugyan arra a mesére aludtam el, semmi másra nem voltam hajlandó, közben a mohazöld kistakarómat szorongattam, amire egy mackót varrtak. 2002 A barack éve. Baracklekvár, pürésített barack, barackos pite, barack, barackkompót, minden a barack körül forgott, bármelyik étkezésről is legyen szó. Ezután öt évig rá sem bírtam nézni a barack semmilyen formájára. 2003 Raymond Fieldwake legjobb barát esküt köt velem a kert végében, amit akkor nagyon menőnek tűnő kézfogással pecsételünk meg, aztán tovább játsszuk, hogy világhírű autóversenyzők vagyunk és ez az utolsó versenyünk, ami eldönti, melyikünk a legeslegeslegeslegjobb. 2004 Valami más a Fieldwake házban; mintha az egész kúriát átjárná az izgalom és a boldogság és mindennek közepén egy ráncos, rózsaszín, néha visító kis gombóc áll. Avis. Furcsa belegondolni, hogy egy éve még nem volt, most meg már van, és hogyan lehet valami a semmiből, erre az évre már minden gondolatomat leköti az élet megmagyarázhatatlan létrejötte. 2005 Úgy döntöttem egy szeptemberi napon, hogy nagyfiú vagyok és már nem alhatok többé a macis takarómat szorongatva; ezt pontosan öt napig bírtam, egyáltalán nem aludtam annyit, amennyire egy korombelinek szüksége volt így a folyamatos hisztik miatt anya visszahozta a szobámba a takarót. Szülői karrierje egyik csúcspontja volt, mert ahelyett, hogy nagy ügyet csinált volna belőle, ott hagyta az ágyam végébe hajtva, szó nélkül így mindenféle megaláztatás nélkül nyúlhattam érte, miután ő már kiment a szobámból és lekapcsolta a villanyt. 2006 Életem első kapcsolata, a szomszédunk karácsonyra hazalátogató lányának a lányával történt, öt teljes napig tartott és abból állt, hogy kézenfogva sétáltunk fel-le az utcánkban és együtt teáztunk téli meséket nézve a tévében. Azt hiszem, el sem köszöntünk egymástól, mielőtt hazament és ez mélyen megsértette, mert a következő évi nyáriszünetben tett látogatásán már rám sem nézett. 2007 Anya kifakadt rám, amikor faggatózni kezdtem apáról és nem hagytam fel vele az első „erről nem beszélünk”jére, hanem tovább erőszakoskodtam. Először kiabált velem eddigi életem során és hónapokra elvette a kedvem a témától, de ekkor még elszántan ki akartam deríteni mindent az apámról és hogy miért nincs az életünkben. 2008 A nyárból másfél hetet Raymond nagyszüleinek a farmján töltöttünk hármasban Avissal, aki itt is folytatta jó szokását a süteményekkel, csak nem bazsarózsaszirommal dekorált, hanem egyszerű fűszálakkal és egyszer sem igazi sütit hozott, hanem saját sárgyártmányokat. 2009 Belép az életünkbe az ideiglenes nevelőapám, Charles és teljes tabuvá válik az „apa” téma; a házunkba is beköltözik, nehezen viselem, hogy minden reggel látnom kell, áldom az eget, amiért anyám nem ragaszkodik a közös családi vacsorákhoz és ehetek a tévé előtt, mert ha le kellene ülnöm azzal a fickóval minden egyes este, inkább nem ennék. Teljesen átszokok Raymondékhoz és időm nagy részét a Fieldwake rezidencián töltöm. 2010 Amerikába költözünk és magam mögött kell hagynom a bristoli életemet, mert anyám ragaszkodik hozzá, hogy magukkal hurcoljanak a kedvese kontinensére; semmi izgalom nincs bennem, csak azt látom, hogy a barátaimat magam mögött kell hagynom, a megszokottból kiszakadni és továbbra is Charles képét nézni reggel, ahogyan szürcsöli, SZÜRCSÖLI a kávéját. Édes a keserűben, hogy életem első csókja elcsattan a szomszédunk unokájától, akivel rövid kapcsolatba kerültem 2006-ban. 2011 Megkezdem pályafutásom az Ilvermorny mágusiskolában és végre van hová menekülnöm az otthoni nem kívánatos személyek elől; teljes erővel ugrok fejest a tanulmányokba, de emellett elkezd foglalkoztatni az élet nagy kérdése, az a bizonyos miért vagyunk itt. Az első évemben nem igazán barátkozok, mert teljesen lefoglal a téma, könyveket keresek róla és ha valakivel szóba állok, csak azért teszem, hogy a véleményéről kifaggassam. Teljesen feje tetejére fordult az életem és a Fieldwake család hiányát azzal pótlom, hogy megállás nélkül kattogok a kérdésen, ami addig kísért majd, míg rá nem jövök a válaszra. 2012 Elharapóztak év elején a dolgok otthon, így meghoztam azt az érett döntést, hogy nem anyámmal és az idióta pasasával töltöm a karácsonyt, hanem Bristolban, a megnépesedett Fieldwake család körében. Minden sokkal zajosabb volt, mint az ikrek születése előtt, de mégis az egész annyira otthonos, annyira családias, amit Charles érkezése óta (és előtte sem igazán) kaptam meg anyámtól. Többé nem kaptam bazsarózsával dekorált süteményt Avistől, de ajándékba bazsarózsavizet és kézzel készített karkötőt adott, amit évekig hordtam, mert a kedvenc angol barátommal ellentétben én menőnek találtam. (És emlékeztetett az igazi otthon gondolatára, de ezt már túl nyálas lett volna beismerni). 2013 A második kapcsolatom és ha őszinték akarunk lenni, az első igazi, már ha egy tizenhárom évesnek lehet „igazi” kapcsolata. Tulip Leon kedvenc virága klisébe illően a tulipán volt és állandóan ennek a virágnak az illatát árasztotta, engem kikergetve vele a világból. Tulipánillata volt a hajának, a ruháinak, az öt méteres körzetének, tulipános ékszereket hordott és tulipánokat követelt minden hónapfordulónkra, amivel tényleg nem volt baj, csak az illatához ne ragaszkodott volna ennyire… Próbáltam meggyőzni, hogy a bazsarózsának sokkal, de sokkal jobb az illata, de végül hosszadalmas győzködés után arra jutottunk, hogy a virágillatbeli ízlésünk miatt egyáltalán nem vagyunk kompatibilisek és nyolc hónap halálosan komoly járás után külön utakra mentünk: ő maradt a tulipánoknál, én a bazsarózsánál. 2014 Megszabadulunk Charlestól és átveszem az erősebbik fél szerepét a kétszemélyes családunk dinamikájában; most már én vagyok a váll, amin anyám kisírja magát, kiveszem a részem a nagy döntések meghozatalában és ha bizonytalanná válna, én billentem el a mérleget a nekem szimpatikusabb irányba. Összegzem magamban a kapcsolatokat, sorra veszem, hogy apa nélkül nőttem fel, aki biztosan nem meghalt, mert azt tudnám, hanem lelépett, beszámolom, hogy a virágillatok vetettek véget az első hivatalos barátnőmmel a dolgoknak múlt évben és azt, hogy két felnőtt ember, közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz, sem képesek együtt maradni. Az élet értelme tehát biztosan nem a szerelem, mert az jön-megy, a szerelem csak egy kiegészítő, ami válaszható és nem határoz meg úgy igazán semmit. Vagy mégis mindent meghatároz, amekkora mozgatórugókkal néha rendelkezik? Mégiscsak más lett volna az életem, hogyha apám szerelmes, vagy hogyha a szerelem nem költöztet minket egy másik kontinensre. Érdekes… 2015 Életem első berúgása egy titkos bulin, ami őszintén szólva egy nagy, homályos paca és azzal ért véget, hogy az összes sietve elfogyasztott alkoholt ráhánytam egy mérges házimanóra. Igen, ez volt 2015. 2016 A nyarat anyám legnagyobb bánatára ismét Bristolban, a Fieldwake család körében töltöttem, főként Raymonddal, aki már túl menőnek tartotta magát a testvérei játékaihoz. Elfoglaltuk tehát jogos helyünket a tizenévesek nyarában, reggel, pontosabban inkább egykor elmentünk otthonról, a megadott időpontra hazaértünk, majd kiszöktünk és folytattuk a randalírozást sokszor kora reggelig. Amikor volt pár szabad pillanatom valamelyik Fieldwake szülővel, igyekeztem feltűnésmentesen faggatni őket az élet értelméről és hogy számukra mi az, de senki nem segített a válaszával. Tényleg, a karomat is eltörtem egy meglehetősen versenyszellemmel fűszerezett kviddicsezés során, az eléggé kellemetlen volt. 2017 Talán mégiscsak a szerelem határoz meg mindent, ezt az évemet legalábbis biztosan, mert belibbent az életembe Sky, szőke, arcába lógó hajával, állandó szarkazmusával és a művészekre jellemző állandó egzisztenciális krízissel; tökéletes. Nem volt bazsarózsaillata, de a tulipánokért sem volt oda, cigaretta és arcszesz szaggal palástolt minden mást és mellette én is rákaptam a dohányzásra. Ebben az évben határoztam el, hogy további három lépést távolodok anyámtól, aki ahelyett, hogy örült volna, amiért idén hozzá látogatok és a komolynak mondható kapcsolatomat is viszem magammal, hatalmas veszekedést csapott, amiért egy pasival az oldalamon mertem hazamenni. 2018 Elég volt az Egyesült Államokból, ideje visszatérni a gyökerekhez és mielőtt szeptembertől megkezdtem az akadémiai életet, augusztusban Görögország tengerpartján töltöttem két csodálatos hetet a Fieldwake család társaságában. Tökéletes kettő hétről beszélünk, az idő egyszer sem romlott el, a tenger és a kis falu, ahol megszálltunk, filmbe illett és míg Raymond a görög lányokat és a turistákat hajtotta, addig volt bőven időm a „Miért vagyunk itt?” kérdésemet újra és újra és újra alaposan átrágni. Megvolt mindenem: Sky továbbra is szeretett és én viszonoztam, az egyik legjobb helyen folytathattam a tanulmányaimat és egy gyönyörű tenger gyönyörű partján süttettem a hasamat pihenésképpen. Mégis hiányérzetem volt, mégsem voltam teljesen elégedett, és az idillt talán pontosan az rontotta el, hogy csak nem találtam a nagy kérdésre a nagy választ… talán ha rájöttem volna, akkor tényleg olyan békességet érek el, amilyent még soha nem éreztem. Frusztrációm elől menekülve játszottam a Fieldwake gyerekekkel, bátyjuk helyett bátyjukként dobtam őket a vízbe, labdáztunk és fagyizni vittem őket, hogy a szülőknek is lehessen nyugodt fél órájuk, ha bár annyira kedvesek voltak, hogy elhoztak magukkal erre az útra ballagási ajándékként. 2019 Nem volt sok kedvem a távkapcsolatommal foglalkozni, tehát szinte kétségbeesve kerestem, mivel köthetném le magam és lenne tökéletes kifogás is; így vállaltam be a nyári akadémiás táborban segédkezést, ami remek ötletnek bizonyult. Ezalatt buktam le Avis előtt, aki valahogyan kifaggatott a lakhatásomról, majd megtudva, hogy külön bérlek lakást, beköpött Fieldwake anyunak, aki addig nem nyugodott, amíg bele nem egyeztem, hogy lemondok „erről a hülyeségről” az ő szavaival élve és beköltözök hozzájuk. Aztán tábor után, az év kezdetével megindultak a levelek a gyerekkori barátom kisöccsétől. Az elsőre nem akartam válaszolni, mert nagyon jól tudtam, hogy miféle okkal kezdett zaklatni, de aztán nem vitt rá a lélek, hogy figyelmen kívül hagyjam és visszaküldtem neki a baglyot; ez lett az új mellékcselekvésem, levelezni Avissel, bármennyire is bizarr volt elsőre a gondolat, főleg annak tudatában, ez miféle lavinát indíthat el köztünk. 2020 Januárban ismét szinglivé váltam; együtt töltöttük a karácsonyt az exemmel, Sky jött hozzánk és megismerte a második családomat, de már az érkezésekor tudtam, hogy ennek már nincs jövője. Az új évbe még közösen, csókolózva léptünk be, rá két héttel, hazamenetele előtt viszont el kellett vágni a köldökzsinórt, mert már egyértelműen nem haladtunk közös irányba. Így idén nem maradt más, mint a tanulmányaim, A VÁLASZ kutatása és Avis leveleinek megválaszolása, valamint felvettem a listára Avis szívatását is; nagyon jól tudom, mi jár a szép kis fejében, de amíg ő nem mondja ki, sajnos nem tudok segíteni rajtunk rajta. Alig várom, hogy újból személyesen találkozzunk, eszméletlenül izgalmas pillanatok várnak még ránk.
Ha tükörbe nézek
Kezdjük ott, hogy attól függ, milyen tükörbe nézek, mert nem mindegyik elég magas ahhoz, hogy beleférjen a fejem is a majdnem két méteres magasságommal. Ha valaki rám néz, talán az első gondolata, hogy pontosan megfelelnék egy fiatal családapa szerepére egy amcsi filmben, aki összeházasodott az első szerelmével, amint elvégezték a gimnáziumot, aztán jött az első poronty és már tervezik a másodikat is, természetesen ellenkező neműt… és ne felejtsük el a golden retrievert, ami a fehér kerítéssel körülvett kertben szaladgál. Hol simára borotválom az arcom, hol meghagyom akár hetekig is nőni az arcszőrzetem. Korán beálltam a pasis pasik sorába, akiknek nem nehéz gyönyörű szakállat növeszteni, de egyelőre jobban díjazom a borostát, vagy a sima bőrt, mint az ezernyolcszázas évekbeli politikus szakállat, köszönöm szépen. Borotvavágások alig, elég profi vagyok. Öltözködés terén kedvencem a laza elegancia, szeretem a finom anyagú ingeket, pólóból csak egyszínűt hordok és gyakran öltönynadrág-zakó párost viselek a mindennapokban is, mintha minimum meg kellene jelennem valahol. Lazább napokon előkerül egy farmer-póló kombó, de semmi túlzottan sportos, mert megnyugtat a tudat, hogy ha valami fontos fordulat következne az életemben, akkor legalább ahhoz leszek öltözve.
Családom
Édesapám
Fen Fogs Ez áll az anyakönyvi kivonaton és ez az összes információ, amit biztosra tudok róla azon kívül, hogy nem volt az életem része. Gyerekként anyám zárkózott el a témától, valahányszor rákérdeztem, nekem miért nincs apukám, ingerültté vált és szobafogságra ítélt, ahogyan telt az idő és ő szeretett volna beszélni róla, én menekültem el előle és talán jobb is mindegyikünknek így. Nélküle is felnőttem, teljes ember lettem és minden évben kevesebbszer jut eszembe; nem ő határozza meg, ki vagyok és ha húsz év sikerült apa nélkül, a többi is fog.
Édesanyám
Reva Rena Nettles, 43 éves Anyaságból közepes; nem is jó, de nem is tragikus. Sütött sütit, meleg kakaót kaptam lefekvés előtt és betakart a plüssömmel, amit ő maga varrt, de a gyermeki kíváncsiságom, a folyamatos kérdések a világ működéséről irritálták és sosem ért rá válaszolni. Ezzel alaposan meghatározta az életutamat és a legnagyobb vágyamat A VÁLASZ megtalálására, amiről nem tudom eldönteni, jó-e vagy sem, mert a frusztráltság, amit a felszín alatt settenkedő „nincs is konkrét válasz” válasz kelt bennem, néha kikészít, de közben úgy érzem, valami nagyot fogok találni és ezt anyámnak is köszönhetem részben. Mióta tizenéves lettem, éli a saját életét, inkább lakótársakká váltunk és nem okoz nagy hiányt az, hogy ő Amerikában maradt én meg hazaköltöztem Bristolba az Ilvermorny elvégzése után. Éljük az életünket, ritkán beszélünk, tudjuk, hogy jól van a másik, de ennél mélyebb beszélgetésekbe nem bonyolodunk és ez így van jól.
Párkapcsolat
Avis Fieldwake, 16 Raymond barátom kisöccse. Még ráncos kisbaba volt, amikor először találkoztunk, ahogy cseperedett, úgy vált hivatalos sütidíleremmé; valahányszor náluk voltam és a kertben játszottunk a bátyjával, előbb vagy utóbb megjelent egy nekem szánt süteménnyel, amit mindig egy-egy bazsarózsa szirmával díszített. A kapás ott volt, hogy néha igazi, édesanyjuk által készített süteményt kaptam, néha pedig Avis készített nekem sárból, homokból, fűből valami tákolmányt, de utóbbiakat is mindig „megkóstoltam”, aztán „eltettem későbbre”, mert „tele voltam”. Amerikába költözésem után a nyaraim és karácsonyaim aktív résztvevőjévé vált és bár idővel a sársütiket felváltotta a még fejlesztést igénylő banános palacsinta, a bazsarózsa megmaradt kis ajándékfoszlányokban. Az előző nyári táborban pótbátyjaként kezdtem etetni, aztán valami átfordult a világ rezgéseiben; Most meg folyamatosan küldi nekem a leveleket, és a kíváncsiság (meg még valami) nem hagyja, hogy ne írjak neki vissza minden egyes alkalommal; remekül szórakozok és már alig várom, hogy a lényegre térjen, mert bár nagyon jól tudom, mi áll a nagy levelezgetése hátterében, én biztosan nem fogok rákérdezni.
Apróságok
Amortentia
Friss, zuhanyzás utáni illat; tiszta levegő egy nyári hajnalon; bazsarózsa; petrezselyem; benzin; frissen húzott ágynemű.
Mumus
Félek, hogy mire az életem végére érek, rájövök, hogy rosszul döntöttem az egész életpályám folyamán és teljesen máshogy kellett volna alakítanom mindent ahhoz, hogy megtaláljam a kérdéseimre a választ. Nem tudnék annál borzasztóbbra gondolni, mint hogy elvesztegetem az életet és nem találom meg az értelmére a választ.
Edevis tükre
Semmi mást nem akarok, mint megtudni, mi az univerzális értelme az életnek; mi zajlik másokban és bennem, ami előrehajt minket, mik pontosan az érzelmek és hogyan élhetjük egyszerre ugyan azt a valóságot mindannyian a sajátunkként, mitől lesz egységes mégis annyira egyedi mindannyiunk élménye ezen a világon.
Hobbim
Régi regények; nincs érdekesebb annál, mint egy egy-kettőszáz éve élt író és karaktereinek szemszögéből látni a világot, belecsöppenni az idegen ismerősbe és tanulmányozni, hogy akkor mi volt fontos az emberek számára, hogyan élték meg az életet és mi volt akkoriban a jelentősége. Keresem a párhuzamokat, amikkel a mai ember is ugyan úgy azonosulhat, mint egy másik évszázadban élt. Éjszakai séták; nem tudok békésebbet elképzelni egy csendes éjszakán tett magányos sétánál, ahol semmi más nem hallatszik, csak a lépteim és a természet apró zajai. Minél kevésbé lakott, minél békésebb helyen, annál jobban kiürül a fejem, helyet csinál az új, friss gondolatoknak. Edzés; teljesen egyetértek az ép testben ép lélekkel mondással, jobban érzem magam, ha folyamatosan karban tartom a testemet is a rengeteg agymunka mellett és segít kiengedni a gőzt. Ha pár napig nem sikerül beiktatnom egy rövidebb edzést, egyértelműen érződik rajtam a feszültség.
Elveim
A cél szentesíti az eszközt; aki keres, talál; jó munkához idő kell; amilyen a mosdó, olyan a törölköző.
Amit sosem tennék meg
Ha egyetlen egy dolgot választhatok, az természetesen az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés, rövidebben gyilkosság. Önvédelemből, vagy ha más lehetőségem nem lenne és ha nem ölöm meg az illetőt, ledob egy kisbabát egy lakóház tetejéről, azt hiszem képes lennék rá, de soha, soha nem bírnék szándékosan valakit megfosztani az életétől.
Ami zavar
A legeslegzavaróbb, ha valakit nem lehet meggyőzni a (téves) véleménye ellentétjéről kulturált körülmények között. Ha valaki belefekszik, nekimegy és se hall, se lát, nem hajlandó meghallgatni semmiféle másik álláspontot, az képes pillanatok alatt felidegesíteni és nehezemre esik nem vitává szítani a beszélgetést, hogy csakazértis elmondhassam a saját véleményem.
Ami a legfontosabb az életemben
A célom elérése, ami nem más, mint felfedni az univerzum titkát, a választ a kérdésre, hogy mi az értelme az életnek. Hajlandó lennék ezért feláldozni, hogy családom legyen, vagy normális, jól fizető munkahelyem, anyagi biztonságom, bármit, ha az azt jelentené, hogy végre csend lehet a fejemben és megnyugszok.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Családalapítás. Nem keresem a szerelmet, nem vágyok esküvőre meg saját kis családi fészekre, amit megtölthetünk gyerekekkel. Ha jön, talán, de magamtól soha nem mennék utána, nem kutatom a lehetőségeket, nem nyitok, nagyon fel kellene fordulnia az életemnek hozzá, hogy a családfővé válás felkerüljön a to-do listámra.
Amire büszke vagyok
Úgy érzem nem lehetek igazán büszke semmire, teljesen átlagos életet élek, semmi nagy eredmény nincs mögöttem. Majd ha végre megfejtem a nagy kérdést, akkor hátradőlhetek és visszatekintve büszke lehetek az útra, ami oda vezetett.
Ha valamit megváltoztathatnék
Úgy gondolom, minden úgy történt, ahogyan kellett neki és azon a helyen vagyok, ahol és ahogyan lennem kell, így semmit nem tudnék mondani, amit megváltoztatnék. Ha bármi változna, más utat járnék éppen, és lehet, hogy közelebb lennék a békességhez, de lehet, hogy minden sokkal rosszabb lenne. Marad minden a helyén.
Így képzelem a jövõmet
A jövőm további rengeteg kutakodásból fog állni, könyveket írok majd és kiadom őket, előadásokat szeretnék majd tartani a témában, elgondolkodtatni a fiatalokat az élet értelméről miközben még én is keresem. Hatvan éves koromban már pihenni szeretnék, a válasszal a fejemben, amit talán sosem osztok majd meg senkivel. Talán egy partner addigra jó lenne, el tudom képzelni, hogy öregségemre már együtt vagyok valakivel, de hogy időközben hogyan alakul, az igazából számomra teljesen lényegtelen.
Egyéb
A dinnyét magostul eszem, nem szeretem a mustárt és inkább hajnal párti vagyok, mint éjszaka.
Először is szeretném megjegyezni, hogy abban a másodpercben, amint Avis és te felregisztráltatok az oldalra és megláttam egymás mellett a képeteket, hatalmasat dobbant a szívem . Most belekezdhetnék, hogy mennyire csodálatos regény a Call me by your name, mennyire csodálatos volt a belőle készült film is, de inkább beszéljünk arról, hogy te milyen csodálatos karaktert hoztál. Imádom azokat a karakterlapokat, amik hangulatot teremtenek, ahol nem csak a tényszerű jellemleírás és események sora árulja el, hogy ki is ez az ember, aki megérkezett az oldalra, hanem a soroknak van többlettartalma és remek stílusa. Te pontosan ezt a jelenséget hoztad magaddal, mire az ember a lap végére ér, úgy megismer téged, mintha csak egy régi barát lennél, akivel együtt töltötte a nyarakat a Fieldwake családnál. És az az igazság, hogy szerintem sokan örülnének, ha tényleg veled tölthették volna a nyarakat, mert hihetetlenül szimpatikus srác vagy, még akkor is, ha maggal együtt eszed a dinnyét, de neked azt is elnézzük. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a jövő számodra és Avis számára, és őszintén remélem, hogy egyszer megtalálod a kérdéseidre a választ. Futás foglalózni és játszótársakat keresni!
. Most belekezdhetnék, hogy mennyire csodálatos regény a Call me by your name, mennyire csodálatos volt a belőle készült film is, de inkább beszéljünk arról, hogy te milyen csodálatos karaktert hoztál. Imádom azokat a karakterlapokat, amik hangulatot teremtenek, ahol nem csak a tényszerű jellemleírás és események sora árulja el, hogy ki is ez az ember, aki megérkezett az oldalra, hanem a soroknak van többlettartalma és remek stílusa. Te pontosan ezt a jelenséget hoztad magaddal, mire az ember a lap végére ér, úgy megismer téged, mintha csak egy régi barát lennél, akivel együtt töltötte a nyarakat a Fieldwake családnál. És az az igazság, hogy szerintem sokan örülnének, ha tényleg veled tölthették volna a nyarakat, mert hihetetlenül szimpatikus srác vagy, még akkor is, ha maggal együtt eszed a dinnyét, de neked azt is elnézzük. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a jövő számodra és Avis számára, és őszintén remélem, hogy egyszer megtalálod a kérdéseidre a választ.
