avis fieldwake

- Mit szerettek bennem?
Anyukám: Te vagy az egyetlen gyermekem, aki képes hajnalban felkelni és eljönni velem piacolni; hogy ha megkérlek valamire akkor szó nélkül teljesíted. Hogy figyelmes vagy, mindig érdekel kivel mi van és a négy iskolaérett gyerekem közül te vagy az egyetlen, aki heti rendszerességgel ír.
Apukám: Mindig is irigyeltem mennyire célorientált vagy, pontosan tudod mit szeretnél elérni az életben és büszkévé tesz, hogy nem csak ülsz a babérjaidon, hanem kergeted azokat. Hangosan nevetsz, néha értelmetlen poénokat tolsz de nem játszod meg magad, mint azt oly sokan teszik körülöttünk.
Raymond: Hagyjál már a hülyeségeddel! Most azt szeretnéd, hogy felsoroljam milyen okos vagy, ügyes és mennyire nem értesz a csajozáshoz? Mondjuk…. azt szeretem benned, hogy hiába rúgok beléd és a hülye hobbijaidba ugyanúgy csinálod őket. Nem tudlak megtörni, pedig nagyon-nagyon jó lenne az idegeidre mennem. Néha mutathatnál több érzelmet.
Lorelai: Mindenképp irigylem tőled az odaadásodat a tanulás irányába és a türelmedet irányunkba, főleg az elején mikor össze-vissza kísérgettél minket a birtokon. Imádom, hogy másként látod a világot és egy csepp esőnek is úgy tudsz örülni, mintha most kaptál volna egy új seprűt.
Loretta: Hogy mit szeretek benned? Egyszerű; a nevetésedet, a beszédstílusodat, amivel a legérdektelenebb figyelmét is képes vagy magadra irányitani. Hogy nem engeded másoknak, hogy beléd rúgjanak vagy ha megteszik, akkor képes vagy nagyobb emberként viselkedni. Barátságos vagy, de néha szükséged van az egyedüllétre viszont mindig visszatalálsz a családodhoz. Nem bánt, ha veled lógok, sőt néha még te keresed az én társaságomat.
Ernie: Szeretem benned, hogy mindig küldesz nekem csokibékát a baglyoddal, meg kviddics mezt a Griffendéles srácoktól. Néha szoktál velem játszani, de nem annyit, mint a lányokkal, de nem baj, nem tudok rád haragudni.
Én: Szeretek úgy gondolni magamra, hogy okos, intelligens, művelt varázsló vagyok, akit nem tudnak megállítani, mert a könyvek az eszközeim arra, hogy eljussak A-ból B-be. Nem vagyok laza, rengetegszer szorongok de próbálok annak tűnni; szeretem az embereket és szeretek velük beszélgetni is, habár szükségem van néha az egyedüllétre. A családom a legelső helyen áll, utána következik minden és mindenki más. Vidám, jókedvű, vicces (nagyon rossz poénokkal), őszinte és egyenes vagyok, csak attól függően kivel beszélgetek megválogatom a mondataim összetételét.

Rossz tulajdonságaim egy csokorban:
-sértődékeny; Raymond azt mondaná túlságosan érzékeny vagyok és mindent úgy élek meg, mintha megakarnának támadni és nem vagyok képes feldolgozni a jó szándékkal tett megjegyzéseket. Nos, tőle nem is fogadnám el.
-mindent teljes szívemből élek át, néha intenzívnek tartanak a többiek de úgy vagyok vele minden átélt pillanat ajándék ezért szeretném élvezni azt, ami megadatik nekem.
-ügyetlen, minden kiesik a kezemből, elcsúszok a sima padlón vagy a lépcsőn lefele jövet, néha elhagyom a jegyzetfüzetemet vagy a tollamat, labdát még soha nem kaptam el röptében de nem is tervezek ebből megélni.
-túlbuzgó, szeretem azt hinni, hogy ez nem egy rossz tulajdonság de gyakran a tanár agyára megyek a tudásvágy iránti szomjammal, amit nem mindig tudok megfékezni és nem is akarok.
-makacs, amit a fejembe veszek azt szeretem elvégezni még akkor is, ha beletörik a bicskám hiszen könnyebb megélni a kudarcot és abból tanulni, mint fülemet-farkamat behúzva meghunyászkodni és hallgatni valakire.
-engesztelhetetlen, ha valaki úgy igazán beletaposott a lelkembe akkor semmit nem tud elkövetni annak érdekében, hogy újból aktív részese legyen a kis világomnak.
-haragtartó, ha valaki megbánt, ami könnyen előfordulhat a sértődékenységemből, akkor nagyon kell tepernie a bocsánatomért mert szeretem sokáig tartani a falat közöttünk. Igazán kegyetlen vagyok olyankor, mert úgy teszek, mintha az a személy nem is létezne számomra.
-lobbanékony, bár általában türelmesen állok a társaimhoz néha előfordul, hogy hamarabb kapom fel a vizet, mint kéne; lehet vannak spanyol felmenőim.
-válogatós, nem csak a társaságomat de az ételek terén is nagyon odafigyelek arra, hogy mit és milyen minőségüt fogyasztok.
-rosszkedvű, legtöbbször fülig érő mosollyal élem át a napjaimat de akadnak percek mikor elfordulok a naptól, befelé tekintek és igazán mély művész-válságba keveredek.
-pedáns, szeretek mindent tökéletes állapotban tartani, a bögréimet a megfelelő helyén, a könyveimet katonás sorrendben, nem szeretem a rendetlenséget.
Ennél természetesen sokkal több van, de ha mindent elárulnék magamról már most akkor mi maradna a játéktérre?

Téma: Reggeli fejetlenség Roxfortba indulás előtt
Helyszín: Bristol, Fieldwake kúria
Időpont: 2019.szeptember.01. reggel: 8:30
- Gyerekek! Merlinre mondom, ha nem lesztek lent fél órán belül mindennel összepakolva, útra készen akkor idén nem mentek a Roxfortba! – apám erőteljes, parancsoló hangja tölti be a házunk lépcsőházát melynek akusztikája tökéletes arra, hogy mindenkihez elrepüljön az üzenete.
- Ernie ne legyél már ilyen velük! Ma van az első napjuk, biztos izgulnak. – lágy hang is társul az előbbihez lelki szemeim előtt pedig megjelenik édesanyám képe, ahogyan apám karjára fonja ujjait és megpróbálja elhúzni a lépcsőktől még mielőtt valami a fejére esne. Még időben, szerencsére, mert másodperceken belül hangos puffanással jelzi Raymond, a bátyám, mennyire tesz az egész pakolásra és ledobja a félig megpakolt utazóládáját. – Raymond Fieldwake, idén nem fogok neked bepakolni, amit eddig beletettél azt viszed el magaddal. – szólal meg édesanyám immáron erőteljesebben, de mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy mire 9-et üt az óra szépen teletömi a félig üres tárgyat.
-Anyaaaaa, nem találom a pálcámat! – ugrándozik ki a szobájából Lorelai majd Loretta is követi, aki az 5 percnél idősebb nővére hatására szintén a korlátra helyezi teljes testsúlyát és lógnak lefelé.
- Én meg a taláromat! Anya hová tetted? – sipítozzák a lányok felváltva én pedig örülök, hogy már tegnap és az előtte való napokon bepakoltam minden szükséges dolgot így csak lecsapom a ládám tetejét, levédem a kis védőbűbájommal majd csatlakozok a hangzavarhoz, akarom mondani a családomhoz.
-De ott nincs!
-Rory megint elhagyta a pálcáját, bibibi – énekli elviselhetetlen hangon a húgom, amivel pontosan tudja, hogy nem csak a nővére agyára megy, de mindenki máséra is. Apa fújtat egyet, majd felemelve a két kezét legyez a levegőbe amolyan „én itt feladom, nincs idegzetem hozzájuk” módon és elvonul a konyhába, megnézni a reggelit.
- Nézzétek meg még egyszer! Komolyan nem hiszem el, hogy minden évben ez van. Valaki felkeltette Erniet? És Avis? Fent van már? – már nem néz felfelé, minden figyelmét a bátyám ládájában lévő dolgok rendezésére és a hiányzó dolgok bepakolására szenteli. Én pedig nem is lehetnék ennél zabosabb, amiért a bátyám ennyire lusta. Miért nem képes maga bepakolni a tanévre?
-Jó reggelt, megnézem Erniet. – szólalok meg most már én is, mire az ikerhúgaim jó reggelt éneklésbe kezdenek és legszívesebben elnémítanám őket, de a Roxforton kívül még mindig nem varázsolhatunk. Sóhajtva túrok bele a hajamba miközben a legkisebb testvérem szobájába érek, hogy felkeltsem; de sehol nem találom. – Ernie nincs meg. Ray nálad van? – kiáltok át a másik oldalra, amint visszatérek.
Semmi válasz.
- Raymond! A testvéred kérdezett tőled valamit, méltóztatnál válaszolni? – kiált fel újból és egyre idegesebb hangnemet megütve édesanyám. Az órámra pillantok, majd átverekedem magam bátyám dolgain, amit előszeretettel imád a folyósóján hagyni.
- Ray, Ernie nincs nálad? – nyitok be a szobájába, de amit ott látok arra nagyon nem vagyok felkészülve. Egy lány, nem is akárki van nála én pedig az államat szeretném valahonnan felszedni, de nem megy. Teljesen zavarba jövök és csak makogni tudok valamit.
-Takarodj már kifelé Avis! – dobja felém az egyik párnáját a szerető és odafigyelő bátyám, ami az arcomba landol. Kiszáradt a torkom és remeg a kezem mikor visszatérek és nem tudom mi tévő legyek.
- Nincs nála Ernie.
- Lorelai és Loretta keressétek meg az öcséteket!
- Cami, már rég reggelizik az a szegény gyerek. – simogatja meg apám a felesége hátát, én pedig megkövülve nézem a jelenetet. Egyszerre forog velem a világ és érzek kíváncsiságot… - Gyerekek, kilenc óra tíz van! Mehetnénk? – ordít fel ismételten, mire felocsúdok a világomból.
- Raymond szobájában egy lány van. – kitágult pupillákkal, a fülemben zakatoló szívvel mondom ki ezeket mire anya úgy néz rám, mintha azt jelentettem volna be, hogy Voldemort él. Apám ingerülten sóhajt, közben kivágódik az említett személy ajtaja, erősen megmarkolja a korlátot és a szembe néz.
- Tetves spicli. – halott vagy számomra nézéssel ajándékoztat meg, majd anyáékra téved a pillantása, akik csak annyit mondanak erről majd később beszélünk. Most indulni kell.

Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legkialvatlanabb gyerek ezen a vidéken?
Szeretném azt gondolni magamról, hogy jól nézek ki és a lányok epekedve várják mikor vetek rájuk egy pillantást, mikor méltóztatok szóba állni velük, de nem vagyok híres, sem sármos. Egy átlagos magasságú, kissé vékonyka, de annál nagyobb mosolyú kamaszkorban lévő fiú vagyok; akinek hosszú, barna fürtjei össze-vissza állnak a fején, amiket néha zöldes szemébe sodorja a szél és olyankor alig lát ki alóla. Átlagos méretű, hosszú orrom következik csodaszép mandulavágású szemeim után, melyek ha mosolygok kisebb csíkba tömörülnek össze; az az igazi ezer wattos fogkrém reklámba illő mosoly az enyém, mindegyik fogam látszik olyankor de nem zavar. Ha igazán jól érzem magam valaki mellett, akkor miért kéne elbújnom egy álarc mögé?
Öltözködési stílusom nem valami kiemelkedő, szeretem az egyszerű de nagyszerű dolgokat; csíkos felsőket, garbókat, a ruhatáramban a legkedveltebb szín a fekete és a fehér, amiket néha feldobok egy-egy színesebbel. Fekete farmer, kék farmer, koptatott farmer, farmer-farmer hátán, ez jellemzi a nadrágjaimat, mert nem vagyok valami jó ebben az öltözködésnek nevezett dologban. Passzoljon minden mindennel és kész, ne kelljen a szükségesnél több időt pazarolnom rá.