Pálca: Tiszafenyő okkami toll maggal, 11 és ⅛ hüvelyk, merev
Known by the sin of our fathers
Iszom a hideg patak vízből, de nem szeretem a kávé ízét. Szeretem az állatokat, azonban szívesebben tanulmányozom a csontvázukat, mint a viselkedésüket. Sok dolgot tudok a világról, viszont nem beszélek sokat. A könyvek és pergamenek illata csiklandozza az orrom, mégse cserélném le őket mugli eszközökre. Imádom a hó ropogásának hangját, de az esőben futni is jól esik. Ha tetszik egy könyv, százszor is képes vagyok elolvasni, azonban az embereknek csupán egyszer szavazok bizalmat. A fűben mezítláb szeretek sétálni, viszont úszni cipőben sem tudok. Szívesen fonok virágkoszorút, de a divat nem érdekel. Hangosan énekelek, ha jó kedvem van, ellenben a kiabálást nem szeretem. Egy kád forró habfürdőben órákig lennék képes olvasni, viszont a nyári kánikulát nehezen viselem. Sonia és anya kedvéért képes vagyok bármire, és nincs de.
And burn like a fire
Nem akartam bemenni, csak néztem az idegen falakat, a fákat, és virágokat. Tavasz volt, minden zöldellt, és kellemes illatot hozott a szél, mégsem éreztem jól magam, vagy úgy, mint aki szívesen lerúgná a cipőjét, hogy a kertben mezítláb szaladgáljon. Árulásnak tűnt volna az otthonunkkal szemben, mert ez nem az volt. Egy idegen ország idegen emberének idegen háza. Ahogy találkozik tekintetem Soniával, megpróbálok bátorítóan rámosolyogni, és megfogom a kezét, jelezve, nem lesz semmi baj. Tudom, hogy neki sokat jelent ez, ahogy anyának is, egyikük örömét se szeretném elrontani, mert fordított esetben biztosan ők se akarnának megbántani. Egyikünknek sem volt igazán választása, és kihoztuk belőle a maximumot. Anya hangja nevet, a tartása lazább, nem fél attól, hogy bármi rossz történhet a következő pillanatban, pedig évek óta készenlétben van. A kérdésre én csak a fejem rázom, és húgom után indulok, a hatalmas ház belülről is igencsak tágas, a nappalit bevilágítja a délutáni napfény. Biztosan kényelmes a kanapé, amin akár a nap utolsó sugaráig lehet olvasni, de ez a gondolat azt vonta maga után, hogy akkor talán beszélgetnem kellene Mr. Wooddal, így könnyű volt elvetni. Büszkének tűnt, és igaza van, tényleg szép az otthona, bár ez még nem jelenti azt, hogy innentől kedvelni fogom! Lassú léptekkel jártam Sonia nyomában, alaposan felmérve a terepet, és bármennyire igyekeztem, némi lelkesedés rám is átragadt. Szerettem az apró házat, amiben laktunk, a közös szobánkat, hogy kisgyerekként gyorsan anyuhoz tudtunk szaladni, hogy vele alhassunk. Ez nem jobb, csak más. Anglia semmivel sem jobb! Megtorpant a hatalmas fa lépcső alján, ott értem csak utol, bár annyira nem bántam, ez csak amolyan ellenőrzés, igazából. SZOBÁITOK. Ez visszhangzik a fülemben, Sonia hangos dobogása, és anya hangja mellett. Mit kellene éreznem tizenhat - vagy ha anya méhét beleszámoljuk, tizenhét - évnyi együtt alvás után, hogy most még ez is másképp lesz? Ugyan ott álltam néhány másodpercig, ahol pár pillanattal ezelőtt ő, és nem akartam menni, nem akartam látni. Anglia semmivel sem jobb! Nem futottam, nem dübörögtem, beletörődötten lépdeltem az emelet felé, ahol drága ikrem még mindig nem fogyott ki a lendületből, és egyik ajtót a másik után nyitogatta. Külön fürdőszobák. Azt hiszem ez a ház megnyerte magának Soniát. Én még tartom magam!
❊ ❊ ❊ ❊ ❊
- Én is Sonia mellett aludni szeretnék! - Álltam Sonia mellé, mint minden alkalommal, a közös kérlelés apánál működött a legjobban. Bár azt hiszem nála a bűntudat is nagyban közrejátszott. Nem tettem hozzá, hogy eszem ágában sincs egy idegen fiú mellett aludni, még ha most iskolában is van. Nyáron itt lesz! Azt se értem, hogy merülhetett fel ez bárkiben, inkább sátorozom ezentúl az udvaron akkor. Lehet a világ legbarátságosabb sráca, nem ismerem, és ha anya kedvéért kedves is leszek, nem kötelező kedvelnem! Nekem bőven elég egy testvér. Megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy Mr. Wood ilyen gyorsan engedett, bár valószínűleg inkább anya kedvéért. Nem is baj, jobb, ha nem veszi szívességnek, én se akként gondolok rá. Kicsit azért sajnáltam szegény fiút, végtére neki ez tényleg az otthona, nem, mintha itt szerettem volna lenni, szóval nagyjából egy csónakban eveztünk. Gondolataimból húgom lelkes hangja szakít ki, és csak pislogok pár pillanatig. Egy tó a kertben? Tekintetem a függönyök mögé téved, és valóban ott csillog valami hatalmas kékség. Miért örülök ennek ennyire? Miért mosolygok önként, és mikor kezdtem átvenni Sonia tempóját? Miért nem vettem vissza a cipőmet, amikor az udvaron keresztül szaladok, és csiklandozza talpam a sejmes fű? Mikor hagytam vajon le? Hűvös a szél, ahogy a tó partján állunk, és azt hiszem az ő fejében is hasonló gondolatok kavarognak, mint az enyémben. Nincsenek kerítések, a szabály, hogy meddig és mikor mehetünk el, csak mi vagyunk, hárman, szabadon. Szabadabban, mint elmúlt tizenhat évem bármelyik napján. Összeborzolja a szél a hajunkat, de nincs kedvem ezzel bármit is kezdeni, hűvös van, de muszáj elsétálnom a kis móló végéig. Szeretném belelógatni a lábam, nézni az egyre növekvő köröket, és megszámolni a pillanatokat. Sose úsztam még ekkora vízben, meg úgy általánosságban véve sose úsztam még, pedig most szívesen beugrottam volna. Nem teszem mégsem, mert Sonie biztosan követne, és a lábunk itt biztosan nem ér le, úgy süllyednénk a mélybe, mint két majdnem teljesen egyforma kavics. - Tanuljunk meg nyárig úszni. - Mondtam csendesen, oroszul. Az angol sose ment olyan természetesen, ahogy ő beszélt, nem is szerettem. A tó csodaszép volt, ahogy tükröződött rajta a nap, és a zöldellő fák susogó lombja. Nyugodtabbnak éreztem magam, mint az utóbbi napokban, de ez nem boldogság. Nem áltathattam magam, mert akkor biztosan megsérülök. Anglia semmivel sem jobb!
Because the night still has a thousand eyes
Tükör helyett sokszor csak Soniát nézem, a hatalmas kék szemeit, a puha haját, és hogy rajta minden jól áll. Mindenki szerint a megszólalásig hasonlítunk, én viszont mindig látom az apró különbségeket. Nem irigykedem rá, szeretem, hogy rajta nincsenek azok kis hibák, amik rajtam. Az anyajegy a derekamon, hogy a jobb szemöldököm néha ferdébb, mint a bal, a megzabolázhatatlan hajam, vagy éppen a kissé kacska szemfogam. Néha úgy érzem, hogy már-már magasabb nálam, de még mindig egyforma méretű ruhákat hordunk, így meghagyom számára azt a néhány millimétert.
And when the truth is brought to light
Édesapám
Andrej Ivanovics Raszputyin Sose éreztem úgy, hogy igazi apa lennél, nem számunkra. Egy másik életben, a minta családod minta férje és minta apja vagy, számomra csupán az, akinek sok mindent köszönhetek. Nem gyűlöllek, nincs bennem dac, csak valahogy inkább érezlek egy rendes családi barátnak, mint igazi családtagnak. Talán egyszer túllépek ezen, talán sose változik ez meg.
Édesanyám
Irina Egorovna Yesikova Olyan erős vagy, amilyen szeretnék lenni, ha felnövök. Most annyi idős vagyok, mint te voltál, mikor születtünk, de én biztosan képtelen lennék ezt végigcsinálni. Szeretlek, és biztos vagyok benne, hogy a költözéssel a mi javunkat akartad, hogy nem volt más választásod, kicsit mégis neheztelek. Nincs szükségem új apára, testvérre, otthonra. Rád van csak, és Soniara.
Testvéreim
@Sonia Yesikova Mindaz vagy, ami kicsit kimaradt belőlem: lendület, nyitottság, kalandvágy. Amikor úgy érzem, hogy a fejem felett összecsapnak a hullámok, csak beléd kapaszkodom, és minden rendben lesz. Melletted egésznek érzem magam. Mindent megoszthatunk egymással, olyasmit, amit anyával se merünk, néha szavak nélkül. Mindig ott leszek neked, ha szükséged van rám, mert nekem mindig szükségem lesz rád.
@Daniel Wood Nem tudom, ki vagy igazán, és annyira nem is vágyom az ismerettségre. Anya kedvéért megpróbálok mindent, azonban számomra csak egy testvér létezik, és az Sonia. Talán idővel megszokjuk egymást, addig a csendes elkerülő hadművelet van érvényben.
Raszputyin gyerekek Személyesen sose találkoztam veletek, mégis veszélyben érzitek magatok miattunk. Utálom, hogy miattatok félni láttam anyámat, hogy el kellett hagynom az otthonom, de leginkább, hogy többre becsülitek a pénzt az emberi életnél.
Rokonok
@Alina Scamander Még nem ismerlek, de annyira másnak tűnik ez a világ, hogy talán sose érezzük magunkat rokonnak, pedig az én babushkám és a tied nagyon jó testvérek voltak.
@Frida Scamander Ha olyan vagy, mint anya, akkor biztosan találkozunk majd. Ő se bízza a véletlenre az ilyen dolgokat, azt azonban nem tudom, miként gondoljak rád, majd meglátjuk.
@"Oliver Wood" Sose foglak apának szólítani, vagy akként gondolni rád. Anya kedvéért nem teszek megjegyzéseket, mert veled boldog, és ennek örülök, de rajtad tartom a szemem, és ha megbántod, azt sose bocsátom meg!
You and I, we’ll be Free!
Amortentia
Formaldehid, mályvacukor, kamilla, anya samponja
Mumus
Hogy a családom magamra hagy
Edevis tükre
Kutatóként egy ásatáson látom magam, ahol a fiatalabbaknak segítek a leletek osztályozásában
Hobbim
Szeretem a tudományos könyveket, a klasszikus rockot, és táblánként elfogyasztani a tejcsokoládét. Néha még zongorázom, és szívesen magolok latin neveket szórakozásból. Szeretem a pepecselős dolgokat, mint a hímzés, vagy horgolás.
Elveim
A bizalmat ki kell érdemelni.
Amit sosem tennék meg
Nem ártanék a számomra fontos embereknek.
Ami zavar
Ha a korom miatt nem vesznek komolyan.
Ami a legfontosabb az életemben
Anya és Sonia.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Mindenki más.
Amire büszke vagyok
Tudom, mi a különbség a Ornithischia és Saurischia között.
Ha valamit megváltoztathatnék
Nem látom értelmét a feltevésnek, mert ettől semmi sem változik...
Így képzelem a jövõmet
Neves kutatóként új fosszilíális fajokat felfedezve, és néhány tudományos könyvet publikálva.
Hát nektek aztán nem semmi a családotok, az biztos, hogy unalmas tagja nincs a rokonságnak. Bár valószínűleg, te jobban örülnél, ha kevésbé lenne regénybe illő az életed és ezért senki sem hibáztathat. Borzasztó érzés, mikor kiragadnak a megszokott kis világodból, belekényszerítenek egy újba, ahol ráadásul ismeretlen emberekkel is osztoznod kell az új életeden. Remélem, hogy sikerül megkedvelned Woodékat és a távolabbi rokonokat is Scamander-ágon. Sok sikert a tanulmányaidhoz, nem mindennapos, hogy valaki ilyen fiatalon akadémiai órákat hallgathat, de biztos vagyok benne, hogy kifizetődő lesz a jövőben és teljesülnek a karriereddel kapcsolatos vágyaid. Futás foglalózni és játszótársakat keresni, már nagyon vár a családod
Sose éreztem úgy, hogy igazi apa lennél, nem számunkra. Egy másik életben, a minta családod minta férje és minta apja vagy, számomra csupán az, akinek sok mindent köszönhetek. Nem gyűlöllek, nincs bennem dac, csak valahogy inkább érezlek egy rendes családi barátnak, mint igazi családtagnak. Talán egyszer túllépek ezen, talán sose változik ez meg.
Olyan erős vagy, amilyen szeretnék lenni, ha felnövök. Most annyi idős vagyok, mint te voltál, mikor születtünk, de én biztosan képtelen lennék ezt végigcsinálni. Szeretlek, és biztos vagyok benne, hogy a költözéssel a mi javunkat akartad, hogy nem volt más választásod, kicsit mégis neheztelek. Nincs szükségem új apára, testvérre, otthonra. Rád van csak, és Soniara.
Mindaz vagy, ami kicsit kimaradt belőlem: lendület, nyitottság, kalandvágy. Amikor úgy érzem, hogy a fejem felett összecsapnak a hullámok, csak beléd kapaszkodom, és minden rendben lesz. Melletted egésznek érzem magam. Mindent megoszthatunk egymással, olyasmit, amit anyával se merünk, néha szavak nélkül. Mindig ott leszek neked, ha szükséged van rám, mert nekem mindig szükségem lesz rád.
Nem tudom, ki vagy igazán, és annyira nem is vágyom az ismerettségre. Anya kedvéért megpróbálok mindent, azonban számomra csak egy testvér létezik, és az Sonia. Talán idővel megszokjuk egymást, addig a csendes elkerülő hadművelet van érvényben.
Még nem ismerlek, de annyira másnak tűnik ez a világ, hogy talán sose érezzük magunkat rokonnak, pedig az én babushkám és a tied nagyon jó testvérek voltak. 
Ha olyan vagy, mint anya, akkor biztosan találkozunk majd. Ő se bízza a véletlenre az ilyen dolgokat, azt azonban nem tudom, miként gondoljak rád, majd meglátjuk.
Sose foglak apának szólítani, vagy akként gondolni rád. Anya kedvéért nem teszek megjegyzéseket, mert veled boldog, és ennek örülök, de rajtad tartom a szemem, és ha megbántod, azt sose bocsátom meg!
