mckinnon;; harley eva

„Harley hosszú évek óta a legjobb barátnőm. Rengeteg közös dologban vagyunk érdekeltek, de ezek közül a legkiemelkedőbb a kviddics. Szeretem benne, hogy annak ellenére sem romlott meg a viszonyunk, hogy külön csapatban játszunk és sok meccsünk volt már egymás ellen. Nagyon sportszerű lány és nem kedveli a szabályszegést. El tudja különíteni egymástól a magánéletet és a munkát. Szerintem ez az egyik oka annak, hogy a mai napig ennyire egy hullámhosszon vagyunk. Ő az, aki meghallgat, ha a baj van és leszedi a fejem, ha hülyeséget csinálok. Elég erős és független nő, de nyilván vannak neki is olyan dolgai, amivel nem értek egyet. Nem feltétlen jó dolog, hogy nem képes változtatni semmilyen befolyásra sem a véleményén. Én személy szerint érdekesnek találom a muglikat és az életmódjukat. Ezzel szemben ő még a közelükbe sem hajlandó menni.” – Sapphire Rayne-Avery, 20, legjobb barátnő  

„Sosem volt a leggondoskodóbb nővér. Mindig talál valamit, amire húzhatja a száját. Kicsit sem olyan dolgos, mint azt a világ felé mutatja. Legalábbis itthon nem. Az, ami érdekli, abban valóban kiemelkedő. Ez büszkeségre ad neki okot, talán már túl sokra is. Mindig úgy kezel engem, mintha egy olyan személy lennék az életében, akinek muszáj mindent megtennie azért, hogy ő boldog lehessen. Odavinni neki az ételt vagy éppen bevásárolni helyette. Néha elfelejti, hogy a húga vagyok és nem a csicskása. Emellett nem is foglalkozik azzal, hogy nekem mi a jó. Inkább vagyunk ellenségesek egymással, mint bármi más.” – Meadow Idella McKinnon, 16, húg

„Harley olyan, amilyennek látni akarod. Ha szüksége van valamire, akkor a világ legkedvesebb lánya tud lenni, míg máskor a legrosszabb rémálmod. Emellett képes volt megkeseríteni bárki életét a Roxfortos éveink alatt. Nem egyszer aludtam el azon töprengve, hogy miért terjeszt rólam olyan pletykákat, amelyek nem igazak. Persze mindenki neki hitt, hiszen ő Harley McKinnon! A szörnyű személyisége juttatta a mostani pozíciójára is, ezt le merném fogadni!” – Jelena Smith, 20, volt háztárs

„A két lányom közül ő a határozottabb. Semmi sem tántorítja el attól, amit meg szeretne csinálni és ezeket általában lelkiismeretesen véghez is viszi. Nem azaz ember, aki szeret érzelgősködni, de ha arra kerülne sor, akkor egy igazi érzelmi hullámvasút tud lenni. Sír, nevet, ordít és ezt elölről. Ez elég ritka nála, de ha bekövetkezik, akkor jobb, ha mindenki fedezékbe vonul. Nem irigylem a jövendőbelijét, mert biztosan lesznek vele problémái, de összességében egy odaadó lány tud lenni. Nagyon megválogatja, hogy kikkel barátkozik, de akit egyszer a szívébe zárt, az többé nem szabadul tőle.” – Cypress McKinnon, 45, édesapa

Ismersz olyan embert, aki a másik szerencsétlenségéből táplálkozik? Aki ha dühös úgy érzi csak akkor teljes ember? Aki boldog, ha látja, hogy a másiknak fáj? Aki magát tartja minden és mindenki előtt? Akinek már attól mosoly kúszik az arcára, ha tudja valamiben rosszabb vagy? Én vajon ilyen vagyok? Valóban ennyire szörnyű ember lennék a bájos, édes lepel alatt? Hát engedd meg, hogy elmeséljek neked egy történetet...



12 évvel ezelőtt járunk. Mindössze ötévesen rohangálok az udvaron a hátamnál a húgommal, amikor az elesik a saját lábában, s hirtelen megtorpanok. Aggódó tekintettel nézek rá, s mielőtt felfognám, hogy a térdéből gyéren szívárog a vér az égre pillantok, s a szememmel az egyik felhőt figyelem, ami készül eltűnni. Vihar lesz, este félni fogok a sötétben, a villámlásban, a mennydörgésben. 

- Meadow, állj már fel! Ne szórakozz velem! Mindjárt esni fog és nem akarok megázni - kezdek el kiabálni vele, ahogyan egy öt esztendős kislány képes a testvérével, ám a húgom csak megszeppenten néz rám és hirtelenjében el kezd sírni, mire én gyermekdeden megforgatom a szemeim. - Hát ez nem lehet igaz, hogy még ennyire sem vagy képes - megfogom két apró kezemmel a fejem és betrappolok a házba, mire anyám kérdő tekintettel bámul rám. Csak kimutatok az udvarra, de abban a percben érzem, hogy nem kellett volna. Meadow ott ül egyedül kint a feltámadó szélben, kezeivel a térdét szorongatja és megállás nélkül csak sír. Lábain apró ujjai között végigfolyik a vér, ám én mégis csak arra tudok gondolni, hogy ilyen idegesítő hogyna lehet egy ember. Nem érzem át a fájdalmát. Csak a drámát látom az egész szituációban. Megint anya figyelmét akarja csak magára vonni! Még az is megfordul a fejemben, hogy az egész esés direkt volt, hogy mindenki ráfigyeljen. Nem számított arra, hogy valóban megsérülhet. Megérdemli, ha ekkora egy színésznő! Fájjon csak neki...

- Harley ezt mégis hogy képzelted? - teszi fel nekem a kérdést az édesanyám, mire megfordulok és felrohanok a szobámba. - Harley azonnal gyere vissza! - ordít utánam, de én nem válaszolok.

- Mindig Meadow az első - suttogom magam elé, mire el kezdek sírni én is, mint az a tyúk, aki átvette a helyem négy évvel ezelőtt. 

Mindig Meadow az első. 


Van az a sztereotípia, miszerint a kisgyerekek mindent megkapnak, s ezáltal a nagyobbak elnyomásban vannak. Bizton tudom állítani, hogy ez teljes mértékben fedi a valóságot. Talán a figyelem hiánya tett olyanná, amilyen vagyok.
Hogy milyen lennék?
Egy olyan ember, aki a dühből táplálkozik és örül a mások kárának. 

A nevem Harley Eva McKinnon. Tegnap múltam öt éves és szomorú vagyok.

171 centiméter magas, 50 kilogramm. Alkatilag rendkívül vékony, nem hajlamos a hízásra, így bármit összeehet, hiszen nem fog neki megártani. Ezt néha ki is használja. A kviddics miatt elég sokat sportol a talajon is, hogy jó formában maradjon, így vékonysága mellett elég izmos is. Erősebb, mint a legtöbb nő.
Mogyoró barna szemekkel és hosszú szőke hajjal rendelkezik. Már kicsiként is úgy nézett, mint a bocik, ha szüksége volt valamire. A hajára nagyon büszke, mivel természetesen ilyen aranyszínű és ez elég kevés embernek adatik meg.
Öltözködését eltekintve a laza, sportos, ám nőies darabokat szereti. Általában valami csinosabb szabású farmer van rajta és hangulattól függően pólóval vagy inggel társítja. A kiegészítőkért annyira nincs oda, de néha felvesz egy karkötőt, amit Egertontól kapott az első éves évfordulójukra. Sminkelni szokta magát, de általában csak természetesen. Szerinte nem áll jól neki, ha túl sok vakolatot visz fel az arcára.