Sunny (a sunshine-ból, az édesanyja nevezte így), Lynnie
"Sunflower, my eyes want you more than a melody, let me inside wish I could get to know you"
Nem: nő
Kor: 16 év
Vér: félvér
Születési hely: London, UK
Iskola/ház: Roxfort - osszatok be légy szíves
Munka: diák
Családi állapot: egyedülálló
Patrónus: fóka
Pálca: 10 hüvelyk, unikornis szőr, eperfa
Amit szeretnek bennem
Azt hiszem a legjobb szó rám az, hogy védelmező vagyok. Édesanyánk halála után már másképp álltam a dolgokhoz, mint előtte. Úgy érzem sokszor, mintha pótolnom kellene őt, pedig ez nem így van. Pont ezért alakult ki bennem egy ösztön, ami által mindig, mindenki felől érdeklődöm és próbálom megoldani mások problémáját. Túl sok szeretet raktározódik el bennem, amit muszáj kiadnom magamból. A testvéreimet napjában többször is képes vagyok ellenőrizni és apámat is. Én vagyok az, aki folyamatosan írja a leveleket és küldi a bagollyal. Mindez színtiszta aggodalom. Ők láthatják bennem, hogy ki is vagyok igazából belülről. Egy lány, aki értékelni tudja a szeretetet és a törődést, s képes ezt hatalmas dózisban adagolni a számára fontos embereknek. Emellett az iskolai teljesítményem is kiemelkedő. Mindig figyelek arra, hogy jó jegyeket szerezzek, de szerencsére nem vagyok az a stresszelős fajta. Minden szituációban képes vagyok nyugodt maradni és erősnek látszani. Rám lehet támaszkodni, mert pár perc alatt képes vagyok bárkit megnyugtatni még akkor is, ha közben belül pánikolok.
Ami zavar bennem másokat
A jó tulajdonságaim ellenére ott van bennem néhány dolog, amit a külső szemlélőknek mutatok, s amelyek nem éppen példaértékűek. Utálom, ha az emberek megtudják, hogy milyen törékeny vagyok. Ez által egy olyan álcát veszek fel, amire én sem vagyok a legbüszkébb. Szeretek rideg maradni az olyan emberek előtt, akik nem éppen a legfontosabbak a számomra és néha talán túl erősen szólalok fel azok ellen, akik nem szimpatikusak a számomra. Képes vagyok elsőre elkönyvelni bárkit kinézet alapján, amiről tényleg igyekszem leszokni, de néha nehezen megy. Aztán ott van bennem a csúnya, sárga irigység, ha éppen azt látom, hogy valaki jobban néz ki nálam vagy éppen jobb élete van, mint nekem. Ilyenkor talán egy kicsit mindig megpróbálok keresztbe tenni a másiknak, de nem drasztikus módon. Amit pedig a legjobban utálok magamban, hogy egyszerűen képtelen vagyok az utóbbi időben kifejezni, ha valami problémám van. Inkább elrejtem mások elől és magamban örlődök, mert félek gyengének mutatkozni.
Életem története
Rubin
Anyám nyakában mióta az eszemet tudom mindig ott lógott egy gyönyörű rubin nyaklánc. Kicsiként mindig megcsodáltam és egyszer, mikor a szüleim már elaludtak, beosontam a szobájukba, hogy elvegyem az éjjeliszekrényről a láncot. Egész éjszaka a kislámpám fénye mellett azt nézegettem, míg fel nem jött a nap. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Ott forgattam az apró kezemben, amikor anya mosolyogva nyitott ajtót és elnevette magát. Azt mondta, hogy egy percig sem aggódott, hogy eltűnt volna. Nem haragudott rám, ám én mégis bűnbábóan pislogtam fel rá. Megígérte, hogy egy napon majd nekem adja, mert ő is úgy örökölte az édesanyjától. Onnantól kezdve mindnekinek eldicsekedtem vele, hogy az anyám nyakában lógó ékszer egy napon engem illet majd.
Zafír
Az ékszeres dobozom zafírral van kirakva. Első ránézésre elég drágának tűnhet, de nem volt az. Egy használt cikkeknek fenttartott mugliboltban vette nekem az édesanyám felőli nagymamám, mikor elkezdtem a Roxfortot. Azóta is ebben tartok minden ékszert, amit magamra aggatok a mindennapjaim során. Gyűrűk, karkötők, fülbevalók, bokaláncok. Minden, ami szemnek, s szájnak ingere. Meg persze ott csücsül az alján anyukám rubin lánca, amit képtelen vagyok felvenni. Kicsiként azt hittem, hogy mindig a nyakamban fog lógni, de most csak szomorúságot érzek, ha fel akarom venni. Néha szoktam a tükörben nézegetni, ahogy rajtam van. Illik a vörös hajamhoz, a stílusomhoz, mindenhez, de mégis az lesz a vége az ilyeneknek, hogy könnyek csordulnak le az arcomon. A megtörtség a mindennapjaim része lett, amióta nincs itt velünk. Nem kellett volna ilyen hamar megkapnom ezt a nyakláncot, anyámnak kellene még mindig hordania. Minden alkalommal benyit valaki a szobába, mire a könnyeimet törölgetve azt hazudom, hogy teljesen rendben vagyok. Ezt senki sem hiszi el, de már a legtöbben tudják, hogy jobb, ha nem zaklatnak ilyen kérdésekkel, mert ők húzzák a rövidebbet. Ha én nem akarok valamit megosztani másokkal, azt harapófogóval sem tudják kihúzni belőlem.
Ametiszt
A kezemből kicsúszik a lila színű körömlakk és akarva akaratlanul is befesti a padlót. Pont a szőnyeg mellett ér földet a parkettán. Annyira erőtlen vagyok, hogy nem érzek késztetést arra, hogy legalább megpróbáljam feltörölni vagy varázslattal eltüntetni onnan. Mellédobom az ecsetet is, amivel az előbb még a körmömre vittem fel az ametiszt színű gélt és hátradőlök az ágyon. Üveges tekintettel bámulom a plafont, a csillagokat, amiket odavarázsolt rá apa, amikor még kicsi voltam. Elkápráztató, teljesen elbűvöl, s megnyugtat. Pár nap és vissza kell mennem a Roxfortba. Újra fel kell vennem azt a hűvös álcát, ami megvéd az emberek aggódásától. El kell majd játszanom, hogy minden a legnagyobb rendben van a világon. Az emberek azt hiszik, hogy én maga vagyok a kitartás, az erő, s nem utolsó sorban a lány, aki az álmaiért bárkit félre tudna lökni. Igazuk van, ám ez mindössze a felszín egy apró darabja, amit láttatni engedek. Senki sem ismer igazán.
Ha tükörbe nézek
Százhatvanhét centiméter vagyok, vékony testalkattal, amin az sem változtat, ha folyamatosan csak édességen élek. Ebből a szempontból roppant szerencsésnek tartom magam. Hosszú vörös hajam van, sötétbarna szemeim, telt ajkaim és ragyogó mosolyom, amivel bárkit képes vagyok megnyugtatni vagy éppen levenni a lábáról. Vörös létemre szeplőkkel nem rendelkezem, ami miatt hatalmas szívfájdalmat éreztem kicsiként az unokatestvéreim nagy részén körbepillantva. Ruhák szempontjából szeretem a csinosabb darabokat, amit általában egy talár alá rejtek az iskola folyosóin. Imádom a fülbevalókat és a gyűrűket, így ezek mindig díszítik a testem. Nem félek attól sem, hogy néha egy kicsit erősebb sminket rakjak fel, akár a Roxfort falain belül is, hiszen ha a vörös hajam nem elég, akkor valamivel muszáj felhívnom magamra a figyelmet.
Családom
Édesapám
Lionel Weasley, 36 év – Édesapámnak bátran át merném nyújtani a legjobb apának járó díjat. Amellett, hogy négy gyerekről kell gondoskodnia, s ezáltal minden rámarad, a humora még mindig nem hagyta el. Amikor otthon vagyok nem telik egy úgy nap, hogy legalább egy-két alkalommal ne mondana valami hülye szóviccet, amin csak a szemeimet forgatom. Ettől függetlenül néha magamban kacagok, de olyan ciki lenne bevallani, hogy némely vicce tényleg vicces, nem? Már kiskoromtól kezdve úgy érzem, hogy vele bármit megoszthatok, mert hallgató fülekre fogok találni a személyében, de attól függetlenül ott van a torkomon egy kis gombóc, ha rossz dolgokról kellene beszélni. Azt hiszem ő átlát rajtam, ha nincs minden rendben.
Édesanyám
Elaine Weasley † - Édesanyám a világ leggyönyörűbb nője volt, ehhez kétség sem fér, s emellett olyan személyiséggel áldta meg az ég, amit bárki irigyelt volna. Még egy varázslót is képes volt elcsábítani mugli létére. 12 éves voltam, amikor távozott az élők sorából. A mai napig nem tudtam túltenni magam ezen a veszteségen, de erre bárki képtelen lenne. Nem is emlékszem semmi rossz dologra vele kapcsolatban. Mindig kedves volt, sosem kellett semmit nélkülöznünk, hiszen a sok szeretet, amit irántunk táplált minden bajt elfeledtetett. Sosem fogom elfelejteni a ragyogó mosolyát, ami nyugalmat hozott a szívemre.
Testvéreim
Tristan Bors Weasley, 17 év – A bátyám, akire mindig felnézek. Kicsiként mindig a haverjai körével akartam lógni a Roxfortban, amit nyilván nem engedett mindig. Most is van, hogy néha odamegyek hozzájuk a „legnagyobb örömére”. Teljesen átlagos viszonyunk van, néha civakodunk és legszívesebben tépnénk egymást, de tudjuk, hogy a másik mindig ott lesz mellettünk. Celia Weasley, 11 év – Még nemrég került a Roxfortba, ami számomra hatalmas öröm volt. Végre ő is itt van mellettem minden nap és rajta tarthatom a szemem. Féltem, hogy bármi baja lesz és odafigyelek arra, hogy be tudjon illeszkedni az évfolyamtársai közé. Napjában többször is ellenőrzöm, hogy minden rendben van vele és jól tudom, hogy ez néha már idegesíti, de nem hagyom abba. Meg amúgy is úgy érzem, hogy felnéz rám, hiszen mindig próbál utánozni valami apróságban és előszeretettel akarja már most kölcsönvenni a ruháimat, amik még szépen szólva is nagyok rá. Brutus Weasley, 5 év – A családunk legkisebb tagja. Ő még maga a színtiszta jóság. Apát rengetegszer ostorozom a levelekkel, amiben napi jelentést kérek róla és persze a pici öcsikémről. Úgy tűnik ő még élvezi a világot, nem történnek vele olyan rossz dolgok, amiket fel tudna fogni. Amikor otthon vagyok elég sokat besegítek apának Brutusszal, sokat vigyázok rá és játszok vele, míg ő lelkesen meséli, hogy mi történt vele, míg mi a Roxfortban voltunk.
Párkapcsolat
Még nem voltam szerelmes. Túl sok időmet elveszi, hogy a szeretteim iránt aggódjak, így nem igazán van kapacitásom a pártalálásra, de nem zárkózom el semmitől. Ami késik, az nem múlik.
Apróságok
Amortentia
méz, virágillat
Mumus
A mumusom bekövetkezett anyám halálával. A szeretteim elvesztése az.
Edevis tükre
Másokat meggyógyítani.
Hobbim
Különféle bájitalok tesztelése, újak alkotása, ám az utóbbinak néha elég rossz vége lesz.
Elveim
Mindig pozitívnak maradni bármi történjék is és mások ne lássák, ha belül éppen romokban heversz!
Amit sosem tennék meg
Sosem tudnám ártatlanok életét elvenni.
Ami zavar
Az emberek lassúsága, a döntésképtelenség és a céltalanság.
Ami a legfontosabb az életemben
Család
Ami a legkevésbé fontos számomra
Olyan emberek véleménye, akik nincsenek hatással az életemre.
Amire büszke vagyok
Azt hiszem egyértelműen arra vagyok a legbüszkébb, hogy a legjobb vagyok bájitaltanból az évfolyamon.
Ha valamit megváltoztathatnék
Nem szeretek utólag változtatni a dolgokon, hiszen minden okkal történik. Nem is ugyanez az ember lennék, ha néhány történés semlegessé válna.
Ízig-vérig Weasley vagy és nem csak a hajszíned miatt. A családod iránti szereteted igazi Weasley vonás, ami egy ilyen hatalmas tragédia után segítheti a gyász feldolgozását és a lelki békéd újbóli megtalálását - természetesen csak akkor, ha nem csupán te próbálod megoldani mások problémáit, hanem igyekszel megnyílni azoknak, akiket igazán szeretsz. Biztos vagyok benne, hogy bátran támaszkodhatsz apukádra és a testvéreidre, hiszen ők nagyon szeretnek téged. Nagyon nehéz lehetett édesanyád elvesztése, különösen ilyen körülmények között, de a jövőben remélem, sikerül feldolgoznod a történteket. Teljesen érthető, hogy néha elfog az irigység, de biztos vagyok benne, hogy eljön majd az az idő, mikor mások fognak rád irigykedni, elvégre egy Weasley csak tehetséges boszorkány lehet, nem igaz ? A házad pedig legyen aaaa... Griffendél, mert aki ennyire erős és önzetlen, mint te, az remek otthonra lel majd az oroszlánok között. Futás foglalózni és játszótársakat keresni, a családod már nagyon vár!