mentsétek meg lelkeinket!

Abigail Fortrose - Ő volt az egyetlen reményem, benne bíztam unos-untalan, de mindhiába. Az évek alatt elfáradtam, és már nem hittem benne sem. Tudtam, hogy nem változtat semmit, mert a polgármester felesége csak egy dísz. Ő csak ül, kézimunkázik, és szemet huny a rémségek fölött. Számára nem fontos, hogy a falu árvája boldog legyen, nem fontos, hogy szenved, nem fontos semmi, csak a biztos megélhetés, a szótalanság. Egy helyes döntése mégis volt. Akkor is szemet hunyt, amikor a legjobban kellett...
Robert Fortrose - Róla maradt meg a legtöbb emlék az első tíz évemből. Az érdes keze az arcomon, a fenekemen. A szúrós tekintet, ami mindig megelőzte a büntetést, és a nadrágszíj. A jellegzetes nadrágszíj, ami vagy csattant, vagy a földre hullott. Egy gyereknek mindkettő borzalmas, de talán a csattanás jobb volt. Olyankor csak kivérzett a hátam, a fenekem, de nem éreztem magam utána olyan rosszul, mint amikor hullott az öv nadrággal együtt. Álmaimban még felsejlik néha egy sötét alak kéjes nyögése, egy-egy lökés és a vele járó kínzó fájdalom, a forró test nyomása magam felett...

Barney Winters - A fény az éjszakában, az éltető víz a kietlenségben, és bár nem vagyok hajlandó úgy tekinteni rá, mint akiben megbízhatok, mégis érzem, hogy ő nem olyan, mint amilyen Robert volt, ezért lassan, egy év után kezdek megnyílni neki is, ahogy az újdonsült bátyáimnak. Ő is az olyan férfiak közé tartozik, akiket megtűrök  magam mellett, és még egyszer talán képes is leszek őt családomként szeretni. Végre egyszer valakit...
Aliza Winters - Az első igazi anya az életemben. Az első felnőtt, akiben képes vagyok megbízni, és merek hozzá segítségért és tanácsért fordulni. Új még ez a helyzet, egy év nem túl hosszú idő, de azt talán elmondhatom, hogy a Winters család miatta és a férje miatt válik el annyira a Fortrose-tól.
Nicholas Winters - Eddig csak egyszer találkoztunk, tehát nem tudok róla sokat. Akkor is igyekeztem minél távolabb tartani magam, ezért csak látásból tudnám elmondani, hogy milyen, és valószínűleg esélytelen lenne bármiféle kapcsolatról beszélni. Túlságosan tekintélyt sugallt a tekintete ahhoz, hogy megbarátkozzak a gondolattal: mostantól ő is a testvérem.
Ewan Campbell - Vele sem igyekeztem kifejezetten szoros kapcsolatot kialakítani, mert medimágus. Aki kórházban dolgozik, annak biztosan egy csomó olyan eszköze van, amivel bánthat másokat, és én nem akarom tudni, hogy kiket mivel bánt...
Elliot Fitzgerald-Winters - Már közel merek menni hozzá, mert tudom, hogy nem fog bántani. Volt már olyan is, hogy megöleltem, vagy hagytam, hogy megsimogassa a hátamat, a hajamat. Egyre közelebb tudom engedni magamhoz, de néha elfog a félsz a jelenlétében. Mi van akkor, ha majd ezután tesz velem bármit? Mi van akkor, ha titkon bántani akar, csak még nem tette meg eddig? Nem akarom bántani, de...
Julian Winters - Nem tudom, mit gondoljak róla. Nem keresi a társaságomat, és én ennek nagyon örülök. Valamiért nem vonz, hogy jobban megismerjem, nem vonz, hogy hozzám érjen, mert tudom, hogy nincs jóban egyesekkel.Az érintésmentesség ellenére nem akarom, hogy bármi történjen a testvéreimmel. A politikusok sosem voltak és sosem lesznek a szívem csücskei...
Dashiell Winters - Aliza után talán vele van a legjobb kapcsolatom. Úgy tűnik, nyitott arra, hogy milyen vagyok, és mindig van hozzám kedves szava. Volt már, hogy kaptam tőle plüsst is, szóval abszolút semmi ellenvetésem nincs. Azt nem mondom, hogy szeretem, mint fivérem, de mindenképpen efelé haladok, mert már képes vagyok megbízni benne annyira, hogy elaludjak az ölében.
Christopher Winters - Nyitott a testvérei irányába, így nyilván velem is próbál jóban lenni, csak hát valamiért nehezen megy nekem ez a bizalom nevű játék. Mindenesetre sokat dob a kapcsolatunkon, hogy mennyire jóban van Dash-sel, és hogy szeretem hallgatni, ahogy zenél.
Jasmine Winters - Őt igazából csak a könyveiből ismerem. Bár lenne bátorságom odamenni hozzá, hogy beszélgessünk, inkább nem zavarom, mert akkor lehet, hogy megakasztom egy gondolatában. Azt pedig semmiképpen nem szeretném, ezért inkább maradok annál az ismerkedési formánál, hogy igyekszem minden könyvét megszerezni valahogy, és elolvasni.
Kyra Winters - Egyszerűen imádom. Ő az, akivel bármikor tudok bármiről beszélgetni, és nincs az az érzés bennem emiatt, hogy a megszerzett információkkal visszaél. Szeretem, hogy előtte sírhatok, nevethetek, megmutathatom neki a szünetekre kapott feladataimat, a béna rajzaimat és lényegében bármit. Végre van egy nővérem, aki tényleg a nővérem.
Roisin Zara Hennessy - Elég furcsa a kapcsolatom Roisinnal. Nem nagyon megyek oda hozzá, nem kezdeményezek semmit, ahogy másoknál sem, szóval nem ez adja a furcsaságot. Nem is tudnám megmondani, hogy mi a baj köztünk. Szerintem csak az, hogy kicsi vagyok még a szemében, és nem tudja elviselni, hogy a bátyja néha segít nekem. De nem tudom, biztosan tévedek, mert a testvérével mindig elég nagy hullámvölgyeket élnek meg, és ezt a családi csendélet vásznára is rendszeresen felfestik, ha úgy adódik. Nekem talán túl hangos, túl heves, túl Roisin...
Oisin Eric Hennessy - Mindig kiáll mellettem, és földbe döngöli azt, aki ártó szándékkal a közelembe jön, és épp a közelben van, hogy ezt megakadályozza. Nem száll rám, talán érzi, hogy nem is akarom, nem is tudna, elutasítanám, de azért segít, ha kell. Igazából az ikrek közül furcsa mód őt jobban kedvelem, de nem tudnám megmagyarázni, hogy ennek mi az oka. Csak... csak valamiért meg tudtam barátkozni vele, és ez jó jel mindenkinek.

Szeretem az állatokat, meg az embereket is, de nem tudom, hogy ez a jellemhez tartozik-e, vagy igazából lényegtelen. Mások biztosan otthonosabban mozognának saját jellemzésükben, bizonyára az enyémben is. Ahj... Miért nekem kell ezt elmondanom, én nem tudom, hogy milyen vagyok... Csak megbújok valahol a kastélyban és olvasok, meg ha tudok, akkor segítek másoknak a háziban - de csak ha lány, és csak akkor, ha megkér rá. Nem vagyok túl beszédes, inkább csak figyelem a világot, meg azt, hogy mások miket csinálnak. próbálom elemezni az embereket, próbálok titkon megkomolyodni, nem csak mindig elbújni a problémák elől, de még nem sikerült. Még mindig a plüsseimmel alszok. Azért csak higgyétek el, hogy egyszer fel fogok majd nőni, és akkor okos leszek, meg kreatív, és talán még szép is. Addig meg csak felveszem a legvirágillatúbb ruháimat, a legkényelmesebb darabokat, és azokba temetkezek. És néha - gyerekes viselkedésem miatt - megdobálom a fiúkat kaviccsal, és elbújok. Félek tőlük, minden fiú csak bántani akarja a lányokat, és mindig megbántanak másokat. A mugli filmekben is, meg a való életben is.

18+
One, two, three, four
Négyszeres csapdában ébredek. Tehetetlen vagyok, szemeimet is alig merem kinyitni. Tudom, hogy a mellettem horkoló férfi nem ébredne fel, akárhogy fészkelődnék, mégis félek. Félek még a szememet is kinyitni. Biztosan el fog kapni, ahogy este, biztosan ismét... Nem, nappal nem tenné, látják mások is. Nappal biztosan nem tenné, ahhoz befolyásos. Nappal... Ugye nappal nem tenné meg? Egyszer elég volt. Egyszer is sok volt! Én ezt nem akarom többször!
Ügyetlen, remegő kézzel kicsatolom a derekamon feszülő övet, aztán kibújok a karok bitorló szorításából, és a lábak kavalkádjából is valahogy megszabadulok. Aztán jön az ágy és a takaró. Óvatosan ülök fel, és igyekszem lassan leemelni magamról az egyetlen testemet fedő réteget. Ahogy kikelek az ágyból, nyikorog az ókori időkből való matrac, és a férfi horkantva átfordul a másik oldalára. A mozdulatra teljesen mozdulatlanná válok, mintha akkor eltűnnék mezítelen valómban, de az igazság az, hogy ugyanúgy az ágy mellett állok, ahogy az imént is. Megindulok az ajtó felé...

Empty bottles everywhere
People sleeping on the stairs
Got something stuck in my hair
No idea how it got there
Megindulok az ajtó felé, és amikor már biztonságban tudom magam, amikor már nem vagyok a nyomasztó hálószobában, meglátom az embereket. Mindenhol ember, szutykos üvegek. Úgy tűnik, hogy a szomszédos kocsmából már megint a Fortrose-ház teraszára jöttek a túlzottan ittas alakok. Egy pillanat erejéig a látvány miatt el is felejtem, hogy egy szál ruha nélkül mászkálok, ezért mikor végre ráeszmélek, igyekszem magam elé fésülni a hajamat, de valami félig száraz, félig nyúlós, ragadós, fehér dolog van benne. Ez vajon mi lehet? Meg kell mosnom minél előbb. Előtte azonban a szekrényemhez lépek, és gyorsan felöltözök. Legszívesebben bebújnék a felakasztott ruhák alá, és egész nap ott maradnék. Fájnak a lábaim, a lábam között is, és rosszul érzem magam. Helyette mégis inkább kinézek az ablakon...

This is the morning after
The house is such a disaster
But there's someone outside, that caught my eye
Helyette mégis inkább kinézek az ablakon. A terasz a kocsmából érkezettek miatt feldúlt, mégis idilli képet fest, de nem csak a terasz, a ház belseje is romokban. Emlékszem, hogy mielőtt Robert felpofozott, én pedig eszméletemet vesztettem, ideges volt. Leverte a vázát az asztalról, széket és asztalt borított fel. Nem tudtam mire vélni, nem voltam tiszteletlen, megettem mindent a tányérról, el is mosogattam, igyekeztem feltakarítani a váza cserepeit is. De ez valamiért nem volt jó. Ahogy gondolkodok, hogyan is kerültem Fortrose ágyába
Tudatosul bennem, hogy mit is látok magam előtt...

There's a dead girl in the pool
There's a dead girl in the pool
There's a dead girl in the pool
Tudatosul bennem, hogy mit is látok magam előtt, és immár farmerban és egy pólóban kilépek a bejárati ajtón. Vajon ki lehet az? Lánynak tűnik ilyen messziről, de talán csak egy hosszú hajú fiú az. Óvatosan, a lépcsőn alvó emberek álmára nagyon vigyázva lépek le a teraszról, és a medence felé indulok. Látom, hogy nem mozog, csak a szél által mozgolódó víz az, ami sodorja az élettelen lány testét.
Ahogy a medence szélére érek, villámként csapódik belém a felismerés, hogy kit is látok. Megpróbálom kihalászni, de mintha csak a képzeletem játszana velem, a testen átsiklanak az ujjaim. Ismerem a lányt...

I can't stop staring at my face
My summer tan has begun to fade
Is this real or is this fake?
A creepy dream I can't escapel
Ismerem a lányt, mert én vagyok az. A saját karomat próbálom egyre kétségbeesettebben elkapni, hogy kihúzzam a halott testemet - biztosan test ez? - a medencéből. Sikertelen minden egyes próbálkozásom, és a víz is változékony. Olyan fehérré és ragacsossá válik a medencét megtöltő folyadék, mint amilyen a hajamban is díszeleg.
Térdre rogyok a medence partján, és előtörnek belőlem a könnyek. Nem tudom, hogy miért sírok. Csak az érzem, hogy elvesztem és a mai naptól megnyomorodtam. Nem vagyok már ugyanaz a lány, de nem tudom az okát. A tizenegy éves fejemben nem tudom összerakni, hogy mi is történhetett. Nem tudom, miért fájnak a lábaim, a lábam között, a fejem, a nyakam, a derekam, a gerincem mentén minden porcikám, a térdem... Most jövök csak rá, hogy egyik napról a másikra emberi roncs lettem fizikailag és lélekben. Az elmémben őskáosz uralkodik...

This is the morning after
My mind is such a disaster
But there's someone outside, that caught my eye
Az elmémben őskáosz uralkodik, és meg sem próbálok rendet rakni odabent, mert képtelen vagyok erre. Fel-felsejlenek pillanatok a tegnap éjszakából. Szigorú hangok, majd kéjes nyögések és vágytól tocsogó suttogások. Nyálas csókok a nyakamon, a lábamat szétfeszítő kezek, elvadult és elvakult tekintet.
Egyszer csak megborzongok, és már nincs ott a lány. Már nem fekszek a medencében holtan. Az csak a lelkem volt, az ártatlan lelkem, ami már nem tér vissza soha. És én csak sírok, egyre csak hullajtom könnyeimet. Tudom, hogy ismét meg fog történni. De vajon tudhat ennyi mindent egy ilyen fiatal lány...?

I'm the dead girl in the pool
What the fuck is going on?