Eadlyn Lehnhardt

A mint Alkohol: Nem vagyok alkoholista. Sőt, pont azért is választottam azt a szót ehhez a betűhöz, mert mióta tudom, hogy ki az apám, egy kortyot sem ittam. Előtte is csak buliban csúszott le pár pohárral és amúgy sem esett annyira jól sose, mint mondjuk egy joint vagy egy vicces süti. Biztos a holland gyökereim miatt van ez így, de eskü néha nagyon jól esik, csak nem olyan egyszerű beszerezni...

B mint Beszédes: Sokat beszélek, akár a semmiről is képes vagyok órákig beszélni, de ennél már csak a magyarázkodás és a belemagyarázás megy jobban. Ha megkérdezed, hogy mit jelent egy festményem, tuti, hogy egy egész mesém lesz róla meg ilyen olyan metaforák.

C mint Citrom: Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét - szól a mondás. Én nagyon szeretem a limonádét, de inkább a citromos sütikre voksolnék, ha választani kéne, hogy mi készüljön ebből a gyümölcsből.

D mint Dancing Queen: Imádok táncolni. Az már más kérdés, hogy jó vagyok-e benne... Khm... Nem... De ez eléggé hidegen hagy, mert ha meghallom a kedvenc számaimat, akkor egyből táncra perdülök és szó szerint én leszek a táncparkett ördöge.

E mint Éjszakai bagoly: Gyakran felfordul a napirendem azért, mert a fél éjszakát festéssel, tanulással vagy sütéssel töltöttem. Ez olyankor eshet meg, ha kihagy az időérzékem és tényleg csak arra figyelek, hogy mit csinálok éppen és ezért elszalad velem a ló. Szeretek éjjel tanulni, mert akkor biztos nem zavar senki és ez igaz a festésre is. Valamint nemrég jöttem rá, hogy a suli területén elég kicsi a fényszennyezés, szóval néha felnézek a csillagvizsgálóba, ha ki kell szellőztetnem a fejem és akkor a csillagos égboltban gyönyörködni a legjobb.

F mint Festés: Egész kicsi korom óta a festés meg a rajzolás a fő hobbim. Anya gyakran mondta, hogy a művész vénáimat az apámtól örököltem, ezért amúgy évekig azt hittem, hogy egy festő, vagy valami grafikus lehet az apám. Nemrég kiderült, hogy zenész, szóval egy kicsit csalódtam emiatt.

G mint Gyalogtúra: Szeretek felfedezni, a természetben bóklászni, hegyet mászni, szóval úgy összességében túrázni. Mondjuk ez egy olyan hobbi, hogy egyedül nem jó, legalább két ember kell hozzá és jó, ha mindketten képesek vagyok nevetni a kínos szitukon, mint például mikor nyakig sárosan értek a végcélhoz, mert előtte nap este esett az eső. Ezt is biztos a nagyszüleimtől örököltem, mert ők csinálták ezt az utazásaikon.

H mint Holland: A nagyszüleim Hollandiából költöztek Angliába. Bár anya már itt született ő is tudott folyékonyan mindkét ország anyanyelvén és úgy gondolta, hogy ezt nekem is követnem kéne, ezért a nagyszüleim például csak hollandul beszéltek velem, anya meg csak angolul, hogy mindkét nyelvet sikerüljön elsajátítanom. Emiatt van is pár szó, aminél állítólag kihallani a kétnyelvűséget nálam, mert máshogy ejtem őket mint a legtöbb angol, de ez nem zavar engem, mert tudom, hogy miért van ez így.

I mint Illemtudó: Jó neveltetésben részesültem, szóval tisztelem az időseket, meg előreengedem őket, segítek egy néninek, ha látom, hogy nem bírja a csomagjait... Mivel anya rendezvényszervező volt, így azzal is képben vagyok, hogy melyik evőeszköz meg pohár mire való, hogy hova milyen színt nem illik használni meg hasonlók.

J mint Jóslástan: Ez az egyik kedvenc tantárgyam. Sajnálom, hogy két éve még nem éreztem át, nem értettem eléggé, ezért nem láthattam előre sem a nagyszüleim halálát sem pedig anya betegségét. Anya halálára már volt némi előre jelzésem az egyik tanórán, de reméltem, hogy még a távolabbi időben lesz. Mindegy, szóval amúgy nagyon szeretem, mert izgalmas és érdekes.

K mint Konyha: Ha valaki azt mondja, hogy sütit akar sütni, de egyedül nincs kedve, én leszek az, aki elsőként jelentkezik, hogy segítene. Anyával sokszor sütöttünk otthon, főleg kekszeket meg aprósüteményeket, meg ugye a vicces sütit... Szóval van egy pár recept a tarsolyomban, az amerikai cookietól a citromos kekszen át a svéd csokis kekszig. Vajon kitart velem legközelebb megcsiklandozni a körtét?

L mint Leleményes: Ha szükségem van valamire, ami nincs kéznél, azt igyekszem kreatívan helyettesíteni mással. Aztán az ötletem vagy sikerül vagy nem. Addig úgysem derül ki, amíg ki nem próbálom, igaz?

M mint Metamorfmágia: Csak nemrég kezdtek előjönni ennek a jelei. A szemem vagy a hajam színe változott meg eddig néha számomra érthetetlen helyzetekben. Talán van jelentése a színeknek, talán az érzelmeimtől függ, nem tudom, de nagyon furcsa és majd szeretnék tanácsokat kérni az egyik tanártól, hátha tudnának segíteni jobban megérteni.

N mint Nevetés: Sosem hazudom meg a nevetésemet, őszintén hagyom kitörni még akkor is ha éppen nem a legszebb formában jön. Ez alatt azt értem, hogy néha már annyira nevetek, hogy röfögök, biztos mindenki ismeri azt a fajta érzést. Van, aki ilyenkor zavarba jön, én meg csak elkezdek magamon is röhögni, gyönyörű ördögi kör ez.

O mint Olvasás: Szeretem a könyveket, főleg a trilógiákat meg a klasszikus irodalmat. Az Anna Karenina bármennyire is furcsán hangzik, de engem teljesen lenyűgözött, imádom!

P mint Pretending: Avagy színlelés. Utálom ha valaki megjátssza magát, ha nem adja önmagát és színlel. Miért csinálják ezt az emberek? Mert annyira érdekli őket, hogy mit gondolnak mások? És annak mi értelme van? Azért élünk, hogy önmagunk legyünk és élvezzük az életet, kár akár csak pár percet is színlelésre pazarolni.

R mint Rendszerezett: Talán mások nem látják bele a rendet a környezetembe néhanap, de rendszer az igenis van benne, hogy mit hol hogyan miben tárolok meg hasonlók. Oké, rend az nem mindig van, de trehány nem vagyok, csak néha jobban érzem magam a kis rendszerezett káoszomban. Egyébként meg a rendszer a napjaimra is jellemző. Megvan a saját kis napi rutinom, ami nem rendíthetetlenül kötött, de vannak olyan pontjai, amiket minden nap teljesítenem kell ahhoz, hogy nyugodtan feküdjek le aludni.

S mint Social Media: A muglik között az én korosztályom már mondhatni okostelefonnal a kezében született. Szerintem előbb volt Instagram profilom mint Facebook, de ez most már lényegtelen. Szóval én amúgy elég aktív életet élek a social media-ban, mert ehhez szoktam hozzá a Roxfort előtt. Furcsa is, hogy itt annyira nem támogatják, ha valaki ezeken a platformokon lóg, nehogy bármit felfedjünk a muglik előtt. Mindenki elnyugodhat, én erre tökre odafigyelek jó? De nem akarom kidobni a több ezer követőmet a kukába csak azért, mert varázsló vagyok...

T mint Takarékos: Egyke vagyok és anya is egyedül nevelt fel. Nem láttam tőle soha azt, hogy pazarolna, ezért ezt én is megtanultam tőle, valamint valamiért a kupongyűjtés volt gyerekként az egyik hobbim. Visszagondolva amúgy nem tűnik hülyeségnek, anya sokat tudott megtakarítani a kuponmániám miatt, ami még most is bennem van. Semmit se veszek meg fölöslegesen, mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy szükségem van-e rá és csak egy mérlegelés után döntök. Az egyetlen kivétel a festék, mert abból sose tudom az elején pontosan megállapítani, hogy melyik színből mennyire lesz szükségem, szóval a palettám már lazán elmehetne valami domborzati térképnek a rászáradt festékek miatt.

U mint Utazás: A nagyszüleim igazi világjáró pár voltak a nyugdíjas éveikben és szerencsés vagyok, hogy engem is többször magukkal vittek, mert anyának amúgy sem lett volna rám ideje a munkája miatt. Az egyik ilyen utazás során tanultam meg amúgy szörfözni is, amit mai napig az egyik legkirályabb sportnak gondolok.

V mint varázstalan: Muglik között nőttem fel, a roxforti levelem megérkezéséig nem is tudtam a varázsvilág létezéséről. Mai napig vannak dolgok, amikre rácsodálkozok, de a legjobban a festmények nyűgöznek le még mindig.

Z mint Zérókóla: A sütik után talán furcsán hangzik, hogy a zérókólások táborát erősítem, de ez van. Épp elég cukrot viszek be a szervezetembe ha sütök valami sütit, bár azoknak az elpusztítására szerencsére mindig van jelentkező.

Az első ecsetvonások
Nem volt apukám, mégsem voltam boldogtalan. Anyukám és a nagyszüleim mindent megtettek azért, hogy semmiben se legyen hiányom. Bár akadtak kínos helyzetek, mikor anya hazahozott egy "bácsit", mert én utána napokig azt kérdeztem, hogy ő az apukám vole-t vagy ő lesz-e az apukám. A válasz mindig nem volt és anya sosem beszélt nekem az igazi apukámról, s egy idő után már én se kérdeztem efelől, mert tudtam, hogy úgysem kapok választ. Az oviban sokszor voltak festegetős, kézműves délutánok és akkor szerettem meg a festést. Az óvónénik is felhívták anya figyelmét arra, hogy még ebből lehet valami, ezért anya gyerek rajzszakkörre is beíratott. Nagyon megszerettem, hogy alkothattam valami különlegeset.

Sütni vagy nem sütni?
Anya rendezvényszervezőként dolgozott, ezért sokszor voltam a nagyszüleimmel, ha sok volt a munkája. A sütés iránti szeretetem tehát nem csoda, hogy a nagymamámig nyúlik vissza. Eleinte úgy volt, hogy már kész sütivel várta engem, a kis unokáját, aztán egy idő után már kiapadt az ötlettára, hogy mit lehetne velem csinálni, így került képbe a sütés. Jól emlékszem, hogy az első süti, amit együtt csináltunk az egy egyszerű vajas citromos keksz volt, mai napig ez az egyik kedvenc sütim egyébként, talán pont ezért. Nagyon boldogan vártam akkor anyát, hogy elmeséljem neki, mit alkottunk. Én nyomkodtam ki az összes kekszet, volt ott minden virágtól elkezdve a maciig. Anya meg is jegyezte, hogy nem emlékszik, mikor voltak azok a formák egyáltalán vásárolva, nemhogy utoljára használva. Aztán mivel látta, hogy ennyire tetszett, ezért vele is rendszeresen leültünk sütögetni, igazi anya-lánya program volt. A karácsonyt pedig a mézeskalácssütés miatt vártam minden évben annyira, mert azt dekorálni is lehetett.

Amikor megérkezett a bagoly
Nem számított rá senki, hogy bagoly érkezik a házhoz. Átlagos nap volt az is, de teljesen megváltozott tőle minden. Mivel varázstalan családban nőttem fel, így a bagolynak kísérete is volt két tanár személyében. Nem rémlik már pontosan, hogy kik voltak, hiszen nem erre figyeltem. Azt mondták, hogy varázsló vagyok és felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőbe. Még sosem hallottunk erről azelőtt, ahogy a varázsvilág létezése is teljesen új volt nekünk. Persze, feltűnt, hogy történtek furcsa dolgok velem, de kivel nem? Akkor derült ki, hogy azok bizony nem hétköznapi furcsaságok voltak, hanem a varázserőm jelei. Sokáig voltak nálunk, mert anyának rengeteg kérdése volt, hiszen nem megszokott, hogy valaki így felbukkanjon meg valakit csak úgy felvegyenek egy magániskolába. Alapos tájékoztatást kért, mert én voltam ugyebár az egyetlen gyereke, állítólag ez normális reakció egy szülőtől, de az enyém még a kákán is csomót keresett annyira rákérdezett mindenre...

Bonyolult ez a varázspálca dolog
Alapos eligazítást meg segítséget kaptunk, hogy hol és hogyan tudjuk beszerezni a levélhez csatolt listán szereplő dolgokat. Anya is és én is izgatottan mentünk az Abszol útra, ahol próbáltuk visszafogni az ámulást bámulást, nehogy már annyira feltűnőek legyünk. Szerencsére nem voltunk amúgy egyedül e téren, szóval annyira nem is voltunk gázak valószínűleg. Amikor a listát néztük mindketten tanácstalanul néztünk, hogy mivel kéne kezdeni aztán abban maradtunk, hogy a legizgalmasabban a varázspálca hangzik. Azt mondták, hogy Ollivanderhez menjünk, ő készíti a legjobb pálcákat. Nagyon izgultam, azt sem tudtam ez hogyan működik. A kedves bácsi odajött hozzám, adott egy pálcát, azt mondta suhintsak vele egyet erre fel füst jött a végéből. Ijedten néztem rá, gondoltam, hogy ennek biztos nem így kéne történnie. Kaptam egy másikat, ez rövidebb volt és világosabb, a suhintás után szikrázni kezdett. A sor pedig folytatódott, én pedig egyre inkább kezdtem félni attól, hogy valami baj lehet velem. Valószínűleg látszott ez rajtam, mert a bácsi elém guggolt és megnyugtatott, hogy mindenkire vár egy pálca valahol, csak a pálca választja a varázslót, nem pedig fordítva. Nem igazán nyugtatott ez meg, az anyámra nézett, aztán rám, alaposan végigmért, majd kitette a rögtön jövök táblát, s arra kért minket, hogy kövessük. Egy másik kis üzletbe kísért át minket, teljesen más volt, mint az övé, sokkal modernebb volt a berendezése és minden nagyon újnak hatott ahhoz képest. Egy szemüveges anya korabeli nő jött elő a dobozok mögül, beszélt valamit a bácsival aztán rám nézett. Jaj most akkor mi van? Nagyon nem értettem mi történik, végül a néni hozott nekem egy hasonló dobozt mint amiket a bácsi is, kinyitotta és ott volt egy gyönyörű pálca a fekete bársony bélésben, szinte már szólított magához, hogy vegyem ki onnan, én pedig hallgattam rá. Teljesen más érzés volt ezt a kezemben fogni mint az előzőeket, minden félelmem elszállt, rögtön éreztem, hogy megtaláltam a helyemet végre, s a nap hátralévő részében nem aggódtam.

Új iskola, új világ
Még szerencse, hogy részletes tájékoztatást kaptunk mindenről, hogy hogyan van, különben lehet, hogy sosem találtuk volna meg a 9 és 3/4-edik vágányt. Ijesztő és izgalmas volt átszaladni a falon anyával, minden egyes apróságnak velem örült ebben az új világban. Olyan voltam, mint minden korombeli, akinek új volt ez, ámultan bámultam mindenre ami új volt. A beosztási ceremóniától viszont nem féltem. A pálcám annyi erőt adott nekem, hogy tudtam, bárhova is oszt a Teszlek Süveg az lesz számomra a tökéletes hely, így kerültem a Hugrabugba. Véletlen lenne, hogy a hozzánk van legközelebb a konyha? A mozgó festmények már az első napon teljesen lenyűgöztek. Az egész varázsvilág olyan volt nekem még egy ideig mint egy álom, nem akartam elhinni, hogy én ennek komolyan részese vagyok. Mostanra viszont már el sem tudnám képzelni az életemet az egész nélkül. Még csak ötödik évfolyamos vagyok, de már most tudom, hogy szeretnék továbbtanulni majd az akadémián a mágikus festészet szakon. Annyira érdekes az egész, egyszerűen nem jövök rá, hogyan csinálják, vajon minden nézetből meg kell festeni hozzá az alakokat? Egy bűbájjal keltik őket életre?

Családi tragédiák
Nagyon menő nagyszüleim voltak és pont ez hozta a halálukat is két évvel ezelőtt. Mindig is sokat utaztak, pláne mióta én a bentlakásos Roxfortba kerültem és egy ilyen utazáson rosszkor voltak rossz helyen. Ha előre tudtam volna, akkor megmondom nekik, hogy ne menjenek, de a terroristák mit törődnek azzal, hogy ártatlanok voltak? Nekik ez egyáltalán nem számított... Azt hittük anyával, hogy ennél rosszabb már nem történhet velünk, de sajnos mégis. Anya nem érezte jól magát, fájdalmai voltak, ezért elment dokihoz, aki egy kivizsgálásra küldte. Kiderült, hogy tüdőrákja van és már menthetetlen volt a helyzet. Előbb kellett volna elmenie, de azt hitte, hogy a munkája miatt volt mindig ráfadt, hogy attól voltak fájdalmai, mert így jött ki a stressz rajta. Sajnos nem...

A végrendelet
Fekete pecsétes borítékkal érkezett a bagoly, a feladó nem anya volt, a minisztériumból jött a levél. Félve nyitottam ki, remélem, hogy nem az lesz benne, amit sejtettem, de sajnos igen. Anya meghalt. Arról írtak a levélben, hogy mikor és hol lesz a végrendeletének a felolvasása. Engedélyt kaptam, hogy elhagyjam az iskola területét, valamint írták bene, hogy egy tanárnak is el kell kísérnie, mert kiskorú vagyok. Ideges voltam, mikor megérkeztünk, nem tudtam, mire számítsak, hiszen nem volt élő rokonom. Vajon árvaházba tesznek? Még egy férfi volt rajtam kívül a szobában az ügyvéden és a tanárnőn kívül. Nem tudtam ki ő, csak azt, hogy ő is érintett a végrendeletben. Sosem láttam ezt az embert... Pont ezért ért sokként amikor felolvasták, hogy ő lesz a gyámom, mert ő az apám. Minden kiesett, semmire nem emlékszem amit ezután mondtak, képszakadás, a fülem csak sípolt, az arcom teljesen lefagyott. Ez az ember az apám? Most tényleg? Az igazi? És nekem ezt így kell megtudnom? Talán nem is ismertem volna meg, ha anya nem betegszik meg? És most mihez kezdjek? A tanárnő integetése és szólongatása hoz vissza a sokkos állapotból, nem tudom meddig voltam így, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Mi lesz a lakásunkkal? Az egész eddigi életemmel? Erre is kitér a végrendelet... Anya az ügyvédet hatalmazta fel, hogy adja el a lakást, a pénzt meg egy a nevemre nyitott számlára tegye. De jesszus, én ahhoz nem férhetek hozzá amíg nagykorú nem leszek, igaz? Nehogy ez az idegen kapja meg... Azt a lakást anya vette, mindenért ő fizetett ami ott van. Megvan, hogy mennyi pénzt kaphatok abból hetente, egy kicsivel magasabb csak az összeg annál mint amit anya eddig is adott, talán nem bízott ebben a férfiban azért írt többet. Nem tudom... De... De most nekem tényleg hozzá kell költöznöm? Egyáltalán Londonban lakik?

Természetes vörös vagyok bár nemrég jelentkeztek rajtam a metamorfmágia jelei, szóval amúgy kísérleteztem már, hogy erősen koncentráltam és megváltoztattam a színét. Sajnos mivel még nagyon kezdő vagyok benne, ezért elég gyorsan elmúlt a hatása, de megfigyeltem, hogy néha az érzelmeim befolyásolják a színét. Nem igazán értem még a jelentését a dolgoknak, mert van, hogy csak az árnyalata változik a vörösön belül, de arra is volt már példa, hogy teljesen bekékült. Komolyan nem értem, hogy mikor, mi és hogyan történik.

Vékony testalkatom van. Anya halála miatt talán még fogytam is, pedig nem akartam. Tudom, hogy ez nem ok, de mentségemre szóljon, hogy amúgy jó alakom van, sőt talán nőiesebb vagyok már némelyik évfolyamtársamnál, szóval most hadd engedjem meg magamnak azt a pár kiló minuszt.

Az arcom nagyon hasonlít anyáéra és már nem egy fiút vagy lányt csábítottam el vele. Az ő szerencsétlenségük persze az, hogy eltaszítom magamtól azt, aki többet akar tőlem, mert félek az elköteleződéstől... Na mindegy, szóval az arcom formája valahol az ovális és a szívalakú között van, sosem tudtam pontosan belőni ezt. Az orrom keskeny, kicsit hegyes a vége én néha ha olyan kedvem van és nagyon illene a szettemhez, akkor teszek be egy kamupiercinget. Telt ajkaim vannak, talán ez a leghangsúlyosabb rész az arcomon és szeretem kiemelni párszor egy-egy erősebb rúzzsal, de inkább az ajakbalzsam felé húz a szívem hétköznap, mert gyorsan kiszárad a bőröm. Barna szemeim vannak, ez a legszembetűnőbb különbség anya és közben, neki zöld szemei voltak. Szeretek amúgy kísérletezni a sminkeléssel, a különböző színekkel, az pont olyan mint amikor festek, csak vászon helyett a saját arcom az alap. Persze nem látni engem minden nap full extrás sminkben, dehogy! Azokat töbnyire csak az Insta profilomra töltöm fel a fotók elkészítése után letörlöm őket. Hétköznap inkább az egyszerűség híve vagyok, mint azt már kiemeltem a rúzsoknál is, szóval természetesebb árnyalatokat használok meg inkább a szempilláimra teszem a hangsúlyt, úgyis a szemkontaktus a lényeg, ha beszélsz valakivel, nem? Akkor már legyen kellemes látvány.

173 centis magasságommal nem tartozom az alacsony emberek közé. Ruhatáramat gondos válogatással állítottam össze, mindig ha új ruhát vettem, akkor átgondoltam, hogy mivel és hova tudnam viselni, illetve szükségem van-e rá. Nem szeretek pazarolni ilyeneken, így is eléggé kihasználjuk már a bolygónkat, pont ezért nem is vagyok büszke magamra az ékszerimádatommal. Rengeteg kiegészítőm van és mindet pár fontért vagy euróért vettem, ezekkel szeretem feldobni a ruháimat, ettől hatnak máshogy a szettjeim, ettől vagyok én én.