egyetlen front az egész világ

ad maiora natus
nevelkedtem
Ott az otthon, ahol a család, és puffogtathatunk még hasonlóan fellengzős mondatokat, de nem érdemes. Ez az egy is bőven elég ahhoz, hogy leírja a családomat, amit még születésem előtt választottam magamnak. Életem legjobb döntése volt.
Anyám akár a madárcsicsergés a kert illatos virágai közt. Maga a kellem. Mindig pontos, mindig friss és üde, mindig a megfelelő dallamot zengő. Az övé a legédesebb brownie, a legízletesebb magyar gulyás, a legszebb kelt tészta. Övé az a rendkívüli türelmet igénylő kosárka a folyosón, és az övé vagyok én is. Egyik legrosszabb alkotása. Sokszor nem érzem úgy, hogy méltó volna fiának neveznem magam, de ha nem teszem, a papírjaim intézik helyettem mindezt. De létezik, hogy an pluszból mínusz előjelre vált az élet? Létezik, hogy a generációk nem csak egymást, de a minőséget is váltják? Nem tudom, talán... De aki anyát nevezi mínusznak, annak a szavára nem adok, az ő igaza nem az enyém. Az az igazság nem lehet senkié sem.
Apa ellenben maga a megtestesült kaland és játékosság. Mellette még anya is képes egy kicsit viccesebbre venni a figurát, és érzem, hogy ekkor vagyok csak igazán az ő fiuk. A rossz szóviccek, a bénán begombolt ingek és az állandóan félrevasalt nadrágok jellemzik, amiken érződik a tisztítószer és az apa-illat.
Ennyi maradt belőlük. Ruhák, kosarak, ízek, illatok és megannyi közös élmény. De el kell fogadnom, hogy már nincsenek többé, hogy bár én a fiuk vagyok, ők már nem úgy a szüleim, mint régen. El kell fogadnom, hogy... De nem megy.
Mégis van, akiből több maradt. Aki próbálja utánozni őket, és nem róhatom fel neki, hogy nagyon béna ebben. Nem is teszem, mert értékelem, hogy igyekszik, hogy úgy hajtja a ruháimat, ahogy anya, hogy úgy próbál fegyelmezni, ahogy anya, de ő akkor sem anya. És ez nem baj, mert szükségem van a nővéremre is. Legalább annyira, mint anyára és apára, de most annál is jobban. Egymásra vagyunk utalva Linda nénin túl.

ad maiora natus
jellemezhet
Egy egoista idióta az a srác, nem értem mit esznek benne annyian! Csak ugat folyamatosan, de semmi tartalom nincs mögötte. Persze, jól néz ki, de mit ér azzal a jövőben? Hollóhátas létére egy könyvet sem hajlandó a kezébe venni, hogy legalább elmehessen könyvtárosnak, és legyen bármilyen jövője. Sajnálom a gyereket, biztos nagy törés neki, hogy a szülei meghaltak, de hát istenem, ez nem jogosítja fel, hogy egy kiállhatatlan faszfej legyen! Még egy dolog így nem mellesleg: tolnám a nővérét... - Aiden Cavanagh

Kedves srác, mindig jól esik, ha intéz hozzám néhány szót. Általában látja, ha valakinek rossz kedve van és próbálja felvidítani, meg szokott segíteni az alsóbbéveseknek is, ha valamit nem tudnak. Kevesen tudják, de szoktam látni, hogy néhány tantárgyból korrepetál is másokat. Nem buta fiú, csak sokaknak elveszi az eszét azzal, hogy jól néz ki, elvégre nézzetek rá, én is epekedek utána, csak nincs túl sok esélyem nála. Na mindegy, ne rólam beszéljünk, kicsit zavarba jöttem. Általában nem mennek tovább a kinézetnél, pedig érdemes lenne. Sok érték lapul magasságból letekintő zöldeskék szempár mögött, amit nem mutat meg mindenkinek. - Katerin Bretagne

Ahogy belépek az ajtón, az első dolgom, hogy megöleljem Gwent, és szorosan magam mellett tartsam csak pár pillanat erejéig. Szükségem van erre a melegségre, az illatára, a szeretetére, amit az iskolában nem kaphatok meg ilyen őszintén és tisztán. Szükségem van a nővéremre, és ez az egyik, amiért hazajárok karácsonykor. Ez az egyik, és talán a leginkább mérvadó, mert a másik okom talán elég bagatellnek hat, ha bárki megtudná, hogy ez is számít nekem.
Van az ágyam alatt egy láda, amiben anya és apa régi holmiját őrzöm. Egy ing van benne, amit anya rúzsfoltos nyomot hagyott, de nem mosta ki, és én nem is akarom, hogy valaha kimossa azt belőle bárki. Az ing gyűrötten hever a láda tetején, és bár összehajtottam, bennem nincs meg mindaz a kecsesség és precizitás, mint anyában és Gwenben. Én nem tudom ezt úgy tenni, hogy érződjön a mozdulatok eredményén a kellem és a nyugalom. Az én hajtásom szertelen és zaklatott, fájdalommal és feledni vágyással teli.
Mellett egy üveg parfüm hever. Készséggel árasztja magából az illatot, ami leginkább jellemezte anyát. Mindig egy fújást engedett meg, mert ügyelt a mértékre. Ez is elég volt, hogy belengje az egész lakást a kellemes anya-illat. Én csak így nevezem, és amikor itthon vagyok, minden éjszaka előveszem, és megszagolom a kupakot, hogy egy kicsit még egyszer Vele lehessek. Minden alkalommal utoljára.
Egy törött keretes fénykép lapul még a láda alján. Már korábban is törött volt, ezért néhány ponton az üveg alá szorított kép megfakult, és a mozgó alakok méltatlankodva kerülték ki minduntalan a foltokat. Hasonló kép ez, mint ami a nyakamban lóg a merénylet óta - tisztában vagyok vele, hogy ennek semmi köze nem volt a balesetekhez. A családomat mindig magamnál tartom a szívemben és a szívem fölött.
Az ünneplés után a szobám felé veszem az irányt. Ez is olyan, mint én. Mintha egy tornádó dúlta volna fel a reggel még élére állított helyiséget. Sajnálom Gwen, nekem ez így otthonosabb. A falon Anglia és Írország összes kvidicscsapatának zászlója és plakátja. Szinte a fal nem is látszik ki, néhány darabon ott díszeleg egy-egy szedett-vetett aláírás is.
Előhúzom az ágy alól a ládát, és felnyitom. Megcsap az igazi otthon érzete, a régi otthoné, ami már nem valós. Kiveszek egy pulóvert, és minden mást visszatolok az ágy alá. Biztosra veszem, hogy Gwen is tud erről, nem rejtegetem annyira, hogy ne lehessen egy takarítás során megtalálni. Szóval bizonyára hamar rábukkant.
Befekszek az ágyamba, és a vastag, kötött ruhadarabot szorosan magamhoz ölelem. Belefúrom az orromat a kötésszemek közé, és nem zavar, hogy bele-beleakad néhol a fülem is. Úgy csinálom, mint máskor a lányok hajával, puha bőrükkel szoktam. Úgy ölelem ezt az egyetlen pulóvert, mintha az életem múlna rajta. De nem ezen a darabon múlott az övéké sem. Elnyom az álom, és ilyenkor mindig ott vagyok. Mindig olyan, mintha én is ott lettem volna, és velük haltam volna meg, de a végén mindig felébredek...