Pozitív tulajdonságok? Jó kérdés... mármint persze, tudja, mik azok a pozitív tulajdonságok, csak azt nem tudni, hogy esetében mennyire pozitív a pozitív. Nem mindig lehet egyértelműen szétválasztani a feketét és fehéret, néha bizony szürkét kap az ember.Mindenkiben meglátja a jót, legalábbis megpróbálkozik vele. Természetesen van, hogy félresikerül ez a mutatvány, ekkor sokaktól eltérően nem a másik embert, hanem saját magát hibáztatja - bármiről is legyen szó. Nagyon megértő, talán túlságosan is, bár ezt még saját magának se nagyon vallaná be, de nagy valószínűséggel a jó szíve okozza a vesztét, hiszen gyakorlatilag bárki számíthat rá.. még az is, aki már nem is egy rossz fát, hanem egy egész erdőt tett arra a bizonyos tűzre.
Ami zavar bennem másokat
Annak a bizonyos, gyakran emlegetett érmének a másik oldala. Túl megértő, és valószínűleg akkor is a másiknak adna igazat, ha annak még véletlenül sem lenne igaza, sőt... viszont azt is el lehet róla mondani - és ez elég gyakran meg is történik -, hogy naiv. Ezzel ki lehetne kergetni a világból, de azt azért el kell ismernie, hogy nem véletlenül mondják neki, amit mondanak. Ezen kívül- bár ezzel nincs egyedül, hiszen tinédzsereknél ez általános dolog- eléggé szeszélyes, nem igazán lehet rajta kiigazodni. Egyszer ezt mondja, másszor azt, és ha az egyiket mondja, akkor egyáltalán nem biztos, hogy nem a másikra gondol közben. Nem szereti magában, hogy bár négyéves kora óta Angliában él családjával, még mindig akcentusa van. Másoknak meg a viszonylag gyakran változó hajszíne szúr szemet, és von maga után rosszalló pillantásokat, de ezeket megpróbálja figyelmen kívül hagyni.
Életem története
"Ne kiabálj, még megijeszted a gyereket, hallod? Nem ő tehet róla, hogy már megint túlóráztál, és nem bírod otthagyni a munkádat!" *Az első emlékeinek egyike ez, még a párizsi életükből való, a lánynak azonban úgy tűnik, mintha egy örökkévalósággal ezelőtt lett volna. Fogalma sincs, hogy épp miért vitáztak a szülei, csak annyit értett, hogy valami munkával kapcsolatos probléma lépett fel közöttük. Az viszont biztos, hogy ez nagyon beleégett az emlékei közé, de beszélni persze nem beszélt róla egyikükkel sem, mert hát megvolt a maguk baja, nem akarta még az övét is a nyakukba varrni. Persze, majd pont ő legyen teher bárkinek is? Hogyisne. Ezt már gyerekkorában is messziről kerülte, ha tudta. Négyéves volt, mikor édesanyja munkát kapott a Minisztériumban és édesapja visszakozásával mit sem törődve Angliába költöztek. Apja egy ideig még Párizsban maradt, majd belátva, hogy nem lehet mindig igaza elindult a családja után. Ezután ismét együtt éltek, Héloise pedig lassan-lassan megszokta az új közeget. Aztán tizenegy évesen felvételt nyert a Roxfortba. Azóta pedig az ottaniakat szórakoztatja, zavarja, vagy épp segíti ki a mindenféle problémájukból, helyzettől függően. Mindent lehet mondani, de azt nem, hogy unatkozna, vagy unatkoznának mellette, elég eleven ahhoz, hogy ne hagyjon ilyesmit senkinek se. Azonban neki is van egy elég nagy problémája, nevezetesen az, hogy nem érzi magát teljesen boldognak... csak sajnos azt még ő maga sem tudja megfogalmazni, hogy pontosan mi is hiányzik neki. De reméli, megtalálja, méghozzá hamarosan.
Ha tükörbe nézek
Leginkább eklektikusnak lehetne nevezni a kinézetét - de a legtöbben ezt egy másik szóval is meg tudják oldani. Nevezetesen azzal, hogy: fura. Hát, igen, így is lehet mondani, de miért használnánk negatív kifejezést, mikor azzal akarva, vagy akaratlanul, de megbánthatjuk a másikat? Leginkább a farmer-póló, vagy valami egyéb kényelmes összeállítást kedveli, de ha nagyon kell, akkor természetesen magára tud kapni bár nőiesebb, vagy kevésbé hétköznapi ruhát is. A farmer és a póló mellett a szinte elengedhetetlen ruhadarabja a fekete bőrkabátja - amit, ha tehetne, akkor a rekkenő nyári hőségben is magán tartana, "enyém az!" elgondolással. Na jó, ennyire azért nem magának való, tehát néha hord színesebb darabokat is, de a néha tényleg szó szerint értendő. Már persze ha az iskolai talárt, meg a ház színeiben pompázó nyakkendőt nem veszi számításba. A haja eredetileg szőke, de egyébként elég gyakran változtatja a színét a háztársai, és mindenki más nem kismértékű megrökönyödéséről tudomást sem véve.
Családom
Édesapám
Antoine Brugiére, 47, tanár
Kamaszkorából és kissé lázadó természetéből következően Héloise nem igazán tűri az ’apa kicsi lánya’ titulust, amit pedig édesapja következetesen megpróbál ráaggatni. Ebből pedig nagyobbnál nagyobb veszekedések alakulnak ki közöttük, és zajlik a ’ki tudja túlkiabálni a másikat?’ elnevezésű verseny. Tudja, hogy csak jót akar neki az apja, viszont ő meg kikéri magának, hogy ne féltse, tud magára vigyázni. De arról azért biztosítja, hogy ne aggódjon, rendesen tanul. Hiába na, egy tanár gyermekének lenni nem mindig fenékig vajsör.
Édesanyám
Emily Oakwill, 42, Minisztériumi munkatárs, Varázslény-felügyeleti főosztály Édesanyjával viszonylag jó viszonyt ápol. Habár ez részben annak is köszönhető, hogy anyja szinte éjjel-nappal a minisztériumban van, vagy ha éppen nem, akkor hazaviszi a munkáját. Ez így megy Angliába költözésük óta. A lány el sem tudja képzelni, mi lehet olyan érdekfeszítő abban a sok papírban, amit az anyja magával hurcol, hogy vele, és az apjával nem is igazán tud foglalkozni, de nem is nagyon firtatja a dolgot, hiszen megérti, s úgy látja, édesanyjának ez nem is munka, sokkal inkább hivatás. Abba pedig nem szabad belerondítania, ezt valahogy ösztönösen is érzi. De azért sajnálja, hogy az asszony keveset foglalkozik a családdal.
Párkapcsolat
Kapcsolati státusz: ez túl bonyolult ahhoz, hogy meg lehessen nevezni. Nagyon reméli, hogy minél hamarabb kiderül, aminek ki kell derülnie.
Apróságok
Amortentia
Frissen nyírt fű, esőillat, kávé, tea, egy bizonyos illető illata
Mumus
Magány; nem tud segíteni, mikor szükség lenne rá
Edevis tükre
Segítse, akinek szüksége van rá. Egészen pontosan: Rá, és a segítségére. A kettő együttjár. Illetve családot is szeretne alapítani, bár ez utóbbira fogalma sincs, mennyi esélye van, legalábbis azzal, akivel igazán szeretne, hiszen jelenleg azt sem tudja, hányadán állnak tulajdonképpen.
Hobbim
Szeret olvasni, verset, novellákat írni, állatokkal foglalkozni, de szereti nézni a kviddicset is, ha lehetősége van rá.
Elveim
Élni és élni hagyni. Segítségből, jóságból és szeretetből sosem elég!
Amit sosem tennék meg
Sose árulná el a számára fontos egyéneket, ügyeket.
Ami zavar
Az akcentusa, ha a számára fontos személyeket bántják
Ami a legfontosabb az életemben
Megmutatni, hogy mindenki lehet fontos.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Mások elvárásai szerint élni.
Amire büszke vagyok
Család, viszonylag jó humorérzék, empátia
Ha valamit megváltoz- tathatnék
Nincs ilyen.
Így képzelem a jövömet
A carpe diem! életszemléletet követi, ha tervez is, akkor is maximum pár nappal előre. Ki tudja, mit hoz a holnap?
Kíváncsi voltam, mi lesz Ziggy keresettjéből és a lapod olvasása után még kíváncsibb lettem, hogy mégis milyen irányba halad majd a történetetek. Imádom a hugrabugos karaktereket, titeket pedig kétségkívül a lehető legjobb helyre osztott a Teszlek Süveg, te is ízig-vérig hugrabugos vagy. Sokszor hallhatod, hogy túl naiv vagy és emiatt sok fájdalom fog majd érni az életben, de talán nincs igazuk, ha azt mondják, változz meg. Hiszen kellenek ilyen jó emberek, akik még képesek feltétel nélkül bízni másokban. Azokkal se foglalkozz, akik leszólják a hajadat, mert igenis nagyon menő, fesd át annyiszor, ahányszor csak szeretnéd. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg barátot fogsz majd szerezni, szóval futás játszótársakat keresni és foglalózni !
!
