Hestia Jones

Vannak olyanok, akiknek sose kellett belelátnia szívembe és elmémbe, hogy tudják milyen is vagyok. A legtöbbjük már elhantolva nyugszik a földben. Számos dolgot szeretnek bennem az ismerőseim, a "barátaim" és a családom. Sokféle ember sokféle jelzőt akasztott rám az elmúlt évtizedek során. A fele se igaz, de én se tudom melyik állítás helyes rám.

Egy fa, ha jó talajban növekszik erősebb és nagyobb lesz mindegyiknél. Apám jó termőföldbe ültet. Számára én voltam a legfontosabb magja. Mindent megtett, hogy ne kelljen szenvednem. Különböző ketyerékkel jött haza. A megbűvölt szemüveg, a kék hajpánt és a titkos játékaink. Mások számára, tűnhet úgy, hogy csak a kísérleti alanya voltam, de én tudom, hogy ez több volt.
A szemüveg, Hestia, azoknak kell, akik nem látnak jól és tisztán. Te jól látsz és túl sokat. Ez segít megfékezni és kordában tartani a képességeidet addig, amíg te a saját erődből is képes leszel rá. Úgy terveztem, hogy veled együtt fog nőni és fejlődni. Egyre gyengébb és gyengébb lesz a rád kifejtett hatása, míg te egyre erősebb és összeszedettebb leszel. Itt a fejben dől el minden, de ami még sem az itt a szívedben tör utat. A hatalmas tiszta szívedben.

Jaj, ne már, Jones, te kedves, jó ember vagy, aki törődik másokkal. Intelligens, tapintatos vagy és gondoskodsz másokról, mint a gondnokságon dolgozó Mr. Andrews-szal. Még mindig emlegeti a titkos jótevőjét. Ó, látom azt a pírt az arcodon. Gondoltam, hogy te voltál, Jonny. Bátor vagy, önzetlen és a legmegbízhatóbb személy a Rendben. Te egyedül álltál őrt a Próféciák terme előtt, Mordon is megbízik benned, nem adná akárkinek oda a láthatatlanná tevőköpenyét, akkor is ha olyan morgós hangulatban leharapta a fejedet ma. Kész káosz volt parancsnokságon. Én rád bíznám az életemet is. Te aztán tudod, hogy alkoss meg egy erős pajzsbűbájt, még Mordon is irigykedve vette észre és mormogta el nekem egy hete, hogy "még nem is berkenye pálcás". Ha te nem is, de látom, hogy tizenöt év múlva te leszel az osztályvezető a kilencedik szinten. Légy egy kicsit magabiztosabb és ne bújj megint a szemüveged védelme mögé! Már számtalanszor bemutattad milyen önkontrollal rendelkezel és milyen tehetséges boszorkány vagy.

Tubicám, az az utolsó falat az enyém? A föld nem látott még ilyen gyönyörű, okos, bájos és elbűvölő nőt. Ti is látjátok, hogy csodás háziasszony az én szépséges feleségem. Én, mondom nektek, az életem is rá merném bízni erre a galambra. Sosincs baj vele. Ő a főnyeremény számomra, áldom az a pillanatot, mikor igent mondott nekem. Bármit megtesz, amire megkérem. Kell ennél több?...

Száz és még száz dolog zavar másokat valami hatalmas vagy valami apróság bennem. Nagyrészt ismerem, hogy a legtöbbjük, mit nem bír bennem. Nem fogok mindenki kénye kedve szerint megváltozni vagy feladni a számomra lényeges és fontos dolgokat és érzéseimet. Színlelni és hazudni szoktam, sőt lehet, hogy mégis csak belemegyek mások által felállított bizalmi játszmákba, de ezek sosem érik meg igazán, hogy feladjam önmagamat.
Egykoron, szerettem volna gyakran mások elvárásainak megfelelni. Szerettem volna, hogy mindenki szeressen, de ezt lehetetlen volt teljesítenem. Választanom kellett, kinek adok teljes bizalmat és kinek nem. Már nem kapják olyan könnyen meg, mint a régi időkben. Félek egy ideje bárki felé is megnyílni.
A szokásaimat nehezem vetkőzöm le.
Túl sokat vállalok el és túl hajszolom magam. Ez a Jonesokra igazán jellemző szokás, nem egy egyszeri példa vagyok a családomban. A munkám, az életem.
Aminek az elkötelezettje leszek, az az életem részévé válik örökre.
Túl sokat láttam és annál is többet hallottam már, ha nem vigyázok, könnyen az őrület szélére kerülök. Mennyi veszélyes ostoba döntést hoztam meg és tettet hajtottam végre? Hiába mutatom kifelé a magabiztos erős nőt, a múlt árnyai mind ott kísértenek a jelenembe... a jövőmben, amely miatt bizonytalan és gyenge vagyok és leszek talán örökre. Túl sok a mi lett volna ha gondolatom és kérdésem. Feleslegesen sokat jár az eszem a múlton. Nehezen kellek fel egy bukásom után. Büszke vagyok segítséget kérni és inkább mindenki mást eltaszítok magam mellől. Nyomaszt az, aki vagyok és NE.. Ne sajnáljon, ezért senki, mert azt mindennél jobban utálom, ha sajnálnak. Az én döntésem, az én választásom. Az én hibáim és  nekem kell velük együtt élnem.
"Áttörhetetlen" pajzs bűbáj óvja a megtört szívem évtizedek óta"

A burgonya, a krumplihámozó és a szemüveg esete
Dursley családot a legjobban ismert városba vittem el Dedalus Diggle-lel együtt. Hát, Diggle egy olyan fickó volt, aki mellé el kellett a társ. Kiegészítettük a másikat, ő sokat dumált én sokat hallgattam.
Dudley egy kicsivel fogékonyabb, nyitottabb volt és kedvesebb abban az összezárt időben, mint a szülei. Nem sok közöm volt a muglikhoz, alig ismertem őket és a rendkívül furcsa szokásaikat, két évvel ezelőtt azt a fura eszközt is nagyon viccesnek tartottam Potteréknél. Nem jártam sosem mugliismeretre. Nem azért, mert nem kedveltem volna a varázstalan embereket. Az oka inkább az volt, hogy voltak számomra sokkal fontosabb órák is, ami miatt ez már nem fért bele az órarendembe.
Penhart egy csodás része Cardiffnak. Ide számos boldog és szép emlékem kötődik. Apával utoljára ide kirándultunk el együtt. A védett házból gyönyörű kilátás nyílt a tengerre. Imádtam mindig is a nagy kékséget. A részemmé vált már Hollyheadben eltöltött gyermekkorom alatt. Álltam a parton és hagytam, hogy a hullámok elérjék a gumicsizmám elejét. Apa csak mesélt nekem valami olyat, hogy milyen nyugtató ereje van a tengermorajnak.
A penharti móló és a parton lévő házak, még mindig ugyanolyan hangulatosak, mint akkor 1980-ban. A sült krumplit és a halat áruló bódé sem változott sokat, ahogy a sirályok természete sem. Még mindig hirtelen csapnak le a kiszemelt áldozatukra, az utcán vagy a parton az ételt elfogyasztani vágyó és étkező emberekre. Az ebédünk, akkor nekünk apuval oda lett, de Dursleyéké most nem, amit nekik viszek, gondosan elcsomagolták és szatyorba helyezték.
Du szülei megvető pillantásokat vetnek rám, mikor gondolataik és kívánságaik felét szó nélkül teljesítettem. Heteket töltöttem már el velük, de félnek bármit is szavakba öntve kérni tőlem. Maguk közt duruzsolják, hogy ez mind Potter miatt történik.
Sok minden hiányzott a házból az első hetekben, panaszkodott is Petunia magában, hogy nincs rendes fazék, amiben főzhetne. Két hét alatt, annyi mugli konyhai eszközt sikerült megismernem, mint amennyit egész eddigi életembe sohasem. Tojásszelő, fokhagyma nyomó, tésztaszűrő, habverő és újra találkoztam a krumplihámozóval is.
Ez a július csodásan kezdődött. Tonks esküvőjével, de egy szörnyű mélyponttal végződött. Kingsley patrónusa, hozta meg a hírt nekünk. "Elhunyt Rémszem." Nem hittem el. Még most sem hiszem el. Egy újabb nagyszerű ember haláláról kapok hírt. Nekem is ott kellett volna lennem, abban a csatában és nem itt embereket rejtegetve és bújtatva. Az utolsó parancsát követtem Mordonnak, még akkor is, ha ellenkeztem vele, mikor erre a küldetésre osztott be. Harry rokonait helyezzem, minél nagyobb biztonságba.
Du, először látott kibukni és ha nem is mondta ki, de együtt érzett velem.
A következő hír, ami sokként ért a napokkal később történő Mágiaügyi Minisztérium bukása volt. Még Rémszem testét se találták meg, de bekövetkezett az egyik legrosszabb álmom. Vajon mi lesz a következő lépés? Mikor derül ki, hogy itt vagyok és nem egy kanadai vakáción? Aggódtam több tucat emberért, de még akkor sem léphettem le csak úgy itt hagyva őket, hogy megtudjam, jól vannak-e a többiek. Bármelyik ösvény csapdába vezethet. Tőlem függ három élet biztonsága és az összeszedettségem kezd egy dőlő kártyavárra hasonlítani.
Felismerem a gyengeségeimet és előrelátóan a táskám mélyére nyúlva veszem fel a szemüvegemet már napok óta. Meddig fog tartani ez az őrület? Mikor lesz ennek már vége?
Addig is csendben megtanulom, hogy kell a hámozóval krumplit pucolni.

Már három hónapja nem dolgozok, mivel hivatalosan is fizetett szabadságra küldtek. A munkád meg vár, Hestia. Pihenj, túl sok volt a munkád. Undorító volt ez a húzása az újdonsült miniszternek. Kényszerszabadság, pihenjek és gondoljam át a dolgokat. Nem volt mit átgondolni. Nem volt kedvem a miniszteri kabinetjében ülni. Sose volt nekem való a rivalda fény. Háttérben megbúvó voltam.
Az egész kurva életből elegem van.
Azon a májusi napon annyi fájdalmat éreztem, hogy egy életre elegem lett a politikából és az egész tegyük jobbá a világunkatból!
Mennyi életet menetem meg és mennyit nem?
Nem érdekel, hogy kinek a buliján rúgok be és részegedek le a sárga földik, melyik latin amerikai férfi ágyában kelek reggel. Percről-percre élek és a jó anyagot sem vetem meg. Kifordultam önmagamból. Tonks, Mordon, de még Dumbledore is szörnyülködne most rajtam.
Néha halottakat látok magam előtt, nem szellemeket, hanem a sok roxforti áldozatot és ismerőseim testét. Hallom a síró és gyászoló emberek gondolatait a fejemben, a gyűlölt szavaikat, a keserűségűket. Ott keringenek a fejemben a mostohám gondolatai: Bárcsak meg se született volna. Bárcsak ő halt volna meg Megan helyett. Igazat adok neki. Százszor jobb emberek haltak meg, mint én.
Valahogy sose jutok el az utolsó lépést megtenni a halál felé, pedig annyiszor eljátszottam a gondolattal. De valami mindig vissza húz. Élnem kell helyettük. Most helyettük szórakozok... mert nem dolgozhatok... Barom, Shacklebolt... Ment volna el ő kényszer szabadságra.
Végre megérkezek a lakásomba, olyan délután egy óra körül. Meglátom a szálláson lévő kis asztalon összegyűlt felbontatlan leveleimet, a kezembe veszem és leülök a kanapéra. Velem szembe az egyik lakótársam kártyát vet a dohányzó asztalon. Köszöni már nem szokásom.
Már rögtön az első kézírást felismerem McGalagonytól jött. Fel se bontom, már tépem is szét. Megint valami állást akar ajánlani a jövő tanévi tanárikarba. A következő levél gazdája maga a brit mágiaügyi minisztertől jött.
- Kurva, Kingsley! - szólalok meg a szokásos ingerültséggel vele kapcsolatban. Második levél is darabokban végezve kerül a földre. A harmadik levél Mrs. Tonkstól jött. Már ez a tizedik ilyen. Nincs szívem felbontani. Könnyek gyűlnek a szemben és a farmerem egyik zsebébe gyűröm be a borítékot, hogy később eltegyem a többihez. Az utolsó levelet kissé megperzselte valami. Kormos is és a fekete a tinta el van rajta kissé mosódva, nem tudom kitől jöhetett. Kíváncsian nyitom ki. Rögtön a levél végére ugrok, hogy a levél íróját kiderítsem.
- Bakker. - csattanok fel megint. Összeszorul a gyomrom és a hányinger kerülget. Azt hittem nem tud levelet küldeni, mert blokkoltam a leveleit. Hisz nem akartam több kapcsolatot vele. Őt is simán törölni akartam a fejemből, főleg az elmúlt félév után. Kikerülte a rendszert. Leveszem a szemüvegemet. Mi annyira fontos, hogy írjon nekem?
Egy másik személy gondolai kúsznak be a fejembe. Szórakozás... Buli... Új élet... Gyermekáldás... Összetört szívek... Megment...
- Basszus, Nina, fejezd már be azt az idegesítő kártyavetést! - visszaveszem a szemüvegem és átvonulok a szobámba, hogy ott olvassam el Weasley levelét.


- Hessy, komolyan be akarsz egyedül menni oda? - az író asztal mögül előre dől a férjem - Képes leszel rá?
A karosszékbe hátradőlve őt nézem, ahogy válaszaimat várja. Elhatároztam már tíz év után újra átlépem a Brit Mágiaügyi Minisztérium kapuit.
- Igen, Steve, már eldöntöttem. Ez csak egy egyszerű látogatás lesz.
- Mi lesz a gyerekekkel? - veti fel a kérdést felém
- Egy napra el lesznek anyáddal.
Hangosan felnevet, mert már látja ebből valami más lesz egy állás, ami nem egy alkalmas meló, amit én, ahogy már jól ismer nem fogok visszautasítani.
- Ha erre vágysz, akkor menj, de vigyázz magadra, mert itt is jelen vannak.
- Nem fogok kilépni a szerepemből, ne aggódj!
Az egykori ismerőseim körébe érkezek meg egykori munkahelyemre. Nem ismeretlen a helyszín számomra és az állandó veszély se, ami ott fenyeget.

Ha ismersz még a második háború előttről, akkor láthatod milyen nagy változásokon mentem keresztül. A "Tonks-Jonny" stílust, hátam mögött hagytam. A mágiaügyi minisztérium komorságát és komolyságát tükrözi az öltözékem, a szolid eleganciám férjem vagyonát reprezentálja. A legtöbben így látnak a kimért és a semmiből felkapaszkodott Mrs. Hestia Fawley. Barna hajam lágyan hullámos és ép elég hosszú, hogy feltűzzem és szép kontyot készítsek magamnak.
Sötét szemeimbe se ábrándozol sokáig, mivel tekintettem és arcvonásaim is távolságot tartásra intenek vagy kíváncsian beléd látnak. Milyen titkot rejtegetsz előlelem?
Ez az új Hestia stílus, amit a külvilág nagy része felé mutatok.
Kingsley szerint, nem hagytam magam mögött a régi életem és lám igaza is van, de mélyen eltemettem a sok távol töltött idő alatt.